Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Reached – Célhoz érve (Matched-trilógia 3.) 166 csillagozás
A Társadalom elhagyása után Cassia és Ky ugyan megtalálták azt, amit kerestek, de újra elveszítik egymást: Cassia a Társadalomban kap munkát, ahonnan a Felkelésnek kell dolgoznia. Kyt a Társadalom határain kívülre vezénylik, és pilótaként vesz részt a Felkelésben. Mind e közben Xander orvosként működik közre abban, hogy a születő csecsemőket immúnissá tegyék nemcsak a fertőzésekre, hanem a Társadalom által terjesztett, felejtést okozó piros tablettára is.
A New York Times bestseller listáját vezető Matched-trilógia váratlan fordulatokat hozó befejező részében a három főszereplő felváltva meséli el az eseményeket. A végkifejletet senki sem láthatja előre: vajon van-e valódi különbség a Felkelés és a Társadalom között, vagy mindez csak látszat? És vajon milyen szerepe lesz Xandernek Cassia és Ky kapcsolatának alakulásában?
Eredeti megjelenés éve: 2012
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 4
Szereplők népszerűség szerint
Ky Markham · Cassia Reyes · Xander Carrow · Emerson Watts
Kedvencelte 5
Most olvassa 5
Várólistára tette 87
Kívánságlistára tette 66
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Ebben a részben több szerepet kap a trió harmadik tagja Xander, aki látszólag hű tagja a társadalomnak, de ő is látja a tökéletes kép repedéseit, ezért áll a felkelők oldalán. Az egész könyv a vírus és a mutálódott vírus elleni harcra és az ellenszer megtalálására fókuszál. Bővül a társadalmon kívül élők köre is, egyre több települést és lakókat ismerünk meg. A vége persze happy end, és a kis világ elindul a demokrácia útján.
Nagyon furcsa egy sorozat volt ez, nagyon komoly és kicsit vontatott. Sokszor letettem – akár hosszabb időre – és nem hiányzott, bármit szívesen olvastam helyette/közben, de aztán újra elővettem, és akkor meg tetszett, amit olvastam. Üzenete volt, gondolatai. Engem is sokszor elgondolkodtatott. A szereplői felnőttek, legalábbis sokkal felnőttebb gondolkodásúak, mint sok mai ifjúsági regényben, mégis lassan értek meg az igazi tettekre. Mint akik elvesznek a gondolataikban, filozófiájukban…
És hogy mi lesz vajon a sorsuk a továbbiakban? Azt gondolom, szép lassan, apránként hozzák el a változásokat, s talán apránként olyan világot építenek maguk köré, amiben lehet élni – pilótaként, költőként, orvosként, de a lényeg, hogy erről szabadon dönthetnek majd.
Ez számomra nagyon vontatott volt. Azt hittem, ha pihenek rá, megfogalmazódik bennem valami, de nem így lett. Reménykedtem, hogy a sorozat végére belendül a cselekmény, ami részben meg is történt, de a tálalásában túl sok volt a merengés, az elmélkedés, és ez az igazi felkelés kárára ment.
Xander szemszöge is képbe került, ennek az elején nagyon örültem, végül mégsem sikerült emelnie a könyv hatását.
Mindhárom főszereplőnek ugyanolyan élettelen, szépen fogalmazott, de vontatott stílusa volt.
A könyv javára írom, hogy a főszereplők nem azok a tipikus fiatalok, akik vállvetve szembemennek a rendszerrel és nélkülözhetetlen részét képeznék a forradalomnak, hanem pusztán tagjai annak. Így, ahogy őket is, engem is meglepett a Kormányos megjelenése és az, miként dől össze egyik fejezetről a másikra a Társadalom.
A szerelmi szálak nem igazán éreztem erősnek, langyos volt, a karakterek elsősorban csak merengtek, álmodoztak, vágyakoztak. Cassiát továbbra se tudtam megszeretni.
A cselekmény, a szereplők közti kapcsolat, minden súlytalan volt.
Számomra a harmadik/befejező részben is megvolt a varázs, megszerettem ezt a világot. Féltettem a szereplőket, izgultam értük. Elfogadtam, hogy ez egy olyan történet, amiben nem változnak gyökeresen meg az emberek. Lassabban jönnek rá és tesznek meg dolgokat, mint ahogy a mai olvasó azt elvárná.
Több romantikát is el tudtam volna viselni és kevesebb vírusproblémát.
Az írónő a radaromon marad.
Az a baj a sorozatokkal, hogy az első rész elolvasása után akarva-akaratlanul elvárásokat támasztunk velük szemben. Ha a második rész elmarad ezektől az elvárásoktól, vagy nem az és úgy történik, ahogy azt vártuk és elvártuk, csalódottak leszünk. És ha csalódottak leszünk, akkor a rákövetkező résztől várjuk azt, hogy kiengeszteljen, hogy kompenzáljon az elmaradásokért.
valahogy így éreztem a Matched trilógia zárókötetének esetében is – sokat vártam, nagy lezárást vártam, akciót, harcokat, érzelmi megrázkódtatást, döbbenetet. Azt akartam, hogy leessen az állam, hogy lerágjam a körmeim, hogy sírjak a katarzistól. Pedig tudhattam volna, hogy ez nem az a könyv.
A történet igazából a felkelésből és egy polgárháborús helyzetből igen hamar átalakult katasztrófatörténetté, az eltervezett forgatókönyvet gyorsan átírta a mutáns vírus elleni küzdelem. Tetszett az elgondolás, tetszett, hogy láttatni kívánja, milyen könnyen kicsúszhat a kezünk közül az irányítás, milyen hamar átfordulhat minden a fonákjára. Ami mégis hiányzott, az a háttér. Az emberek félelme, zavarodottsága, a reakciók egy ilyen helyzetben. Hiszen nem elég, hogy megdől az általuk szentnek és sérthetetlennek tűnő rendszer, ami burokba foglalta egész lényüket és életüket, ezt a steril és tiszta világot ráadásul megfertőzi egy halálos kór is, mindenki veszélyben van. Mégis kicsit olyan érzésem volt, hogy ezt mindenki egy szó nélkül tudomásul veszi, beletörődik és várja a végzetét. Valóban ilyen lenne az ember természete? Én azt gondolom, hogy ilyen helyzetben a többség menekülni próbálna, otthagyni a városokat, védelmet, menedéket keresne, lázadna, tiltakozna. Hiányzott mindennek a leírása és kifejtése, megadta volna a könyv teljes feszültségét és alaphangulatát. Ennek hiányában inkább egy lassú, végzete felé menetelő történet lett, egészen aprón fűszerezve egy csipetnyi – nem csöpögős, inkább fájdalmas – romantikával, politikai intrikákkal, a művészet fontosságával, a helyes út keresésével.
S bár a könyv alcíme: Célhoz érve, valami miatt mégis úgy érzem, nem teljes még az a cél. Nem érték még azt el, amit szerettek volna, de talán nem is lehet elérni. Talán túl magas volt, talán túl távoli, talán olyan magas volt ez a cél, amit lehetetlenség elérni… Vagy talán nem is volt igazi cél. Vagy ők maguk sem tudták, hogy az volt-e… Mindenesetre sok kérdés maradt nyitott a végére, sokminden maradt függőben. Érdekelt volna hol van Másország, hogyan és kik élnek ott, mi lesz a választás eredménye, lesz-e esély a reménytelibb életre, megérte-e a változás.
Nem éreztem, hogy a vég boldog vég lenne, hiszen kiderült: egyik társadalom sem jobb a másiknál, egyik vezető sem az IGAZI vezető. S bár élnek, a vírus eltűnt, az igazi vírust mégis nehéz kiirtani az emberek szívéből…
Tökéletes befejezése egy trilógiának. Rengeteget fejlődött a történet, a szereplők és az egész világ. Szinte össze se tudom hasonlítani az első könyvvel. Izgalmas, szépen mesélő, szerethető karakterekkel, érdekes összefüggésekkel. Érdemes végig olvasni a trilógiát, mert oldalról oldalra élvezhetőbb.
Tetszett:)
A mínusz egy csillag azért van, mert unalmasan indult. Szerencsére a végére sokkal izgalmasabbá, fordulatosabbá vált. :)
Szerintem nem lett rosszabb a sorozat, még ha sokan ezt is írják róla. Megtartotta a színvonalat és minden kérdésemre választ kaptam. Úgy vélem, aki elkezdte a sorozatot, az mindenképp fejezze be, mert úgy az igazi! :)
Olyan mintha túl sok mindent szeretett volna belezsúfolni a könyvbe az író. Kicsit úgy érzem, túl hamar indult be a cselekmény, egyik pillanatról a másikra jelent meg a Kormányos, illetve a Felkelés, nem beszélve a vírusról. Hirtelen mindenki megtalálja a helyét, így Xander kitűnő orvos lesz, hamar feltalálja magát a betegek ápolásában. Viszont szerkezetileg jól fel van építve, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet.
Ahogy halad a történet egyre inkább érződik, hogy Cassiánál már nem kérdés, hogy melyik fiúhoz húz a szíve. Sok mindenre fény derül a végén, de megfelelően zárul ahhoz, hogy az olvasó maga találja ki, hogyan folytatódik a történet.
Így, a hamradik résznél sikerült rájönnöm arra is, hogy az egyes részek borítójának színei milyen jelentősséggel bírnak.
Egy újabb trilógiát fejeztem be, de ezt most nem bánom, hogy véget ért. Az első részben még láttam lehetőséget, a folytatáson viszont néha legszívesebben elaludtam volna. Ez a kötet most valahol a kettő között helyezkedett el. Nem akartam elhajítani, de nem is tudtam teljesen belemerülni. A cselekménnyel nem voltam maximálisan elégedett, de az érzelmi része szépre sikeredett, és az, ahogyan Cassia végre elérte, amit akart – vele együtt én is célhoz értem.
Népszerű idézetek
Sokan úgy gondolják, innen, a magasból közelebbinek tűnnek a csillagok.
Ez nem így van.
Innét látszik csak igazán, mennyire elérhetetlenek.
74. oldal
Mindannyian a halál felé lépkedünk, a megtett út az életünk. A művészet segítségével a lépések közti szüneteket szebbé varázsolhatjuk, nyugodtan, rettegés nélkül élvezhetjük.
437. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Marissa Meyer: Cress 96% ·
Összehasonlítás - S. J. Kincaid: A kárhozott 92% ·
Összehasonlítás - Tahereh Mafi: Ne engedj 90% ·
Összehasonlítás - Dan Wells: Fragments – Töredékek 91% ·
Összehasonlítás - Stephenie Meyer: A burok 90% ·
Összehasonlítás - Lauren Oliver: Káosz 89% ·
Összehasonlítás - Amy Kathleen Ryan: Láng 88% ·
Összehasonlítás - Mindy McGinnis: Egyetlen kortyot sem 87% ·
Összehasonlítás - Julianna Baggott: Tiszták 86% ·
Összehasonlítás - Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája 85% ·
Összehasonlítás