Két nő figyeli egymást.
Phoebe Miller nem tudná megmondani, az ócska tragacs pontosan mikor jelent meg elit utcájukban, ahogy azt sem, a sofőr miért kémkedik utána. Mi lehet olyan érdekes egy boldogtalan háziasszonyban, aki jégkrémbe és borba fojtja a bánatát, és alig lép ki a házból?
Csak az egyikük tudja, miért.
Amikor új család költözik a szemközti házba – a jó kedélyű Vicki, aki talán betöltheti a cserfes barátnő szerepét, és jóképű, egyetemre készülő fia, Jake, aki másfajta társasággal szolgál –, Phoebe azon kapja magát, hogy az addigi egyhangú élete megtelik a rég hiányolt izgalommal. Ám most, hogy ennyi minden lefoglalja, már nem figyel az autóban ülő nőre.
Pedig kellene…
Mikor kerültél hozzájuk ilyen közel, Mrs. Miller? Hetek óta itt rostokolok, de egyszer sem láttam, hogy kitetted volna a lábad a házból. Vajon mire megy ki a játék? Szórakozol kicsit, vagy a tűzzel játszol?
A másik Mrs. Miller 63 csillagozás
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 47
Kívánságlistára tette 32
Kiemelt értékelések
Nagyon szeretem azokat a történeteket, ahol lassabban épül fel a sztori, ahol időt hagynak arra, hogy megismerjük a háttértörténetet, ahol fokozatosan építkezik az író/írónő, hogy aztán kapjunk egy izgalmas folytatást és végkifejletet.
A másik Mrs. Miller című regény első fele talán túlságosan is aprólékos, és leginkább a szereplők magánéletére fekteti a hangsúlyt, ami még nekem is vontatottnak tűnt az elején. Nem igazán tudtam, hogy mit szeretne kihozni az írónő, és hogy mi lesz ebből. De mégis azt kell mondanom, hogy érdekelt. Érdekelt, mert érdekes szereplőket hozott, akiket olyan jellemvonásokkal ruházott fel, ami miatt cseppet sem kedveltem őket és vártam, hogy mi fog velük történni. És ez egy nagyon jó húzás volt, mert ezek olyan emberek, akiket nem igazán lehet elviselni a környezetünkben, akiket nem igazán szeretünk, szívlelünk; önző, felfuvalkodott, képmutató, hazug és még sorolhatnám.
Gonosz leszek: de ebből kifolyólag nagyon vártam, hogy valami rossz dolog történjen velük – mert hát ez könyv, itt azért várom az ilyen eshetőségeket.
És akkor jött a könyv második része, ami már berobbant és pörgősre váltotta az eseményeket. Meglepő fordulattal indult, amire abszolút nem számítottam és nem kicsit lepett meg.
Folytatás spoilermentesen:
https://prokontra.net/2020/08/03/allison-dickson-a-%e2%…
Viszonyom ezzel a könyvvel elég érdekesen indult. Először azt gondoltam, jaj ne, egy újabb tipikus klisés thriller, ahol a haldokló házasságban élő nő 10-15 évvel fiatalabbnak hiszi magát, és szemet vet egy nála jóval fiatalabb srácra, reménykedve abban, hogy ő majd feldobja alkoholmámorban úszó hétköznapjait. Nagyon benéztem ezt a dolgot.
Phoebe Miller háztartásbeli, otthon ülő nő, aki tartózkodik a szocializáció bármely formájától, ha nem arról van szó, hogy el kell ugrania a boltba újabb adag borért és jégkrémért. A két dolog, amiről nagy hévvel gondoskodik az életében, a folyamatosan hízó teste, és az ásó, amivel szépen lassan temeti el házastársa erőfeszítéseit kapcsolatuk megmentésére. Apja nemrég hunyt el, a nő pedig éltében és holtában is az ő árnyékában él, hiába gyűlöli, mégis rengeteg mindenben hasonlít rá. A könyv első fele őt követi nyomon, ahogy az ablakon át kilesve szemléli újonnan beköltöző szomszédait, majd az elviselhetetlen magányt megelégelve barátságot köt a feleséggel, akinek fiára, a 18 éves Jake-re közben úgy meresztgeti a szemét, mintha most tálalták volna fel neki élete legfinomabb süteményét. Nem szabad megfeledkezni a háza előtt időnként felbukkanó furgonról sem, aminek vezetőüléséről Phoebe szerint egy titokzatos nő nézi premier plánban az ő életét, és akit természetesen a szomszédok is kiszúrtak már, tehát majdnem mindenki figyel mindenkit. Mindezt olvasva és megismerve már a szemeim előtt láttam lezajlani a cselekményt, forgattam a szemem, és sóhajtoztam, hogy már megint ez, nem igaz, hogy nem tudnak új dolgot kitalálni, mert ez a könyv klisé klisé hátán. Aha…
A második részt egy olyan váratlan fordulat indítja el, amire az előzmények alapján egyáltalán nem lehet számítani. Olyan, mintha a könyv felénél érkeznénk el a végkifejlethez, de még ott a maradék 200 oldal, hát akkor ez meg mi a fene? Innentől kezdve megismerkedhetünk az eddigi egyetlen furcsa szereplővel is a könyvben: a furgonból leselkedő személlyel, akinek élete eszement vágányra terelődik. Phoebe férje, Wyatt is részletesebben bemutatkozik, valamint a szomszédok is bevonódnak a dologba, elindítva egy kockázatos de mégis kicsit komikus táncot, mely a megtévesztés, színészkedés majd a lapok kiteregetése és ujjal mutogatás lépéseit foglalja magában. Sajnos, ha innentől konkrétan akarok írni a cselekményről, spoilereznem kell, azt pedig nem szeretnék, de az biztos, hogy meglepő fordulatokat tartogat ez a könyv, és a második részének hála egyáltalán nem egy klasszikus thriller/krimi marad, mint ahogy azt az első fele alapján sejteni lehet. Történik egy gyilkosság, miután nem csak az a kérdés az utolsó pillanatig, hogy ki a gyilkos az 5 nyomós indokkal rendelkező személy közül, hanem egyesek számára az is, egyáltalán ki a halott, s valóban az-e?
A könyv felépítése majdnem tökéletes. E/3-ban íródott, viszont mindkét részben bekúszik egy E/1-es szemszög is időnként, melyről nem titok, hogy Phoebe hétköznapjait nyomon követve a furgonos megfigyelő árulja el gondolatait, a második részben pedig a gyilkos, kinek kiléte felettébb kétséges, és egészen az utolsó oldalakig bárki lehet. Nem meglepő a végkifejlet, egy lépéssel pont az elbeszélő előtt lehet járni, de a kétkedés azért végig ott van az emberben, hogy semmi sem biztos. Ami vagy aki miatt tökéletlen a történetmesélés, az Phoebe. Nincs benne semmi érdekes, semmi extra, ráadásul pont az a személyiség, aki engem az unalomig gyötör, úgyhogy túl sok volt belőle, ami lehet azért is, mert tulajdonságai sok ponton a Nő az ablakban c. mű főszereplőjével mutattak egyezést. De a váltás után levett a lábamról a könyv, úgy éreztem, hogy ez az, ez az, ez az, végre…
Meglepetés, fordulat, összeesküvés, véres konyhakés, minden van itt, mi szem-szájnak ingere, úgyhogy aki kedveli a krimiket és a thrillert, az annyira nem nyúlhat mellé A másik Mrs. Millerrel sem.
Nagy gondolatokat, mély érzéseket, agyafúrt gyilkost nem tartalmaz a könyv. Könnyed thriller, hosszan elnyúló bevezetéssel. Két részből áll a könyv, és az első részhez erős kitartás kell, mert alig történik valami, unatkozó örökösnőről olvashatunk kinek enyhe depressziója van egy kis alkoholos függőséggel, a szokásos. A második rész, ott már kicsit felpörög a motor, de ennyi.
Hosszan nem marad meg az emberben, mély nyomot nem hagy, mint mondtam, könnyed hisz az írásmód rendben van.
A fülszöveg alapján nem pont erre számítottam, de jó volt. Kábé egyik szereplő se volt szimpatikus, de pont ez volt az érdekes benne, mindenkit lehetett gyanúsítani, és igazából a végéig nem is igazán állt össze, hogy akkor tényleg ki is lehetett a gyilkos. A zárással nem vagyok teljesen kibékülve, még emésztem, hogy ez volt-e a helyes döntés.
Őszintén szólva kicsit olyan pszichothrilleres történetre számítottam a fülszöveg elolvasása után. Ehelyett azonban egy műfajilag kevésbé meghatározható, ugyanakkor különös hangulatú, fordulatos könyvet tartottam a kezeimben.
Bővebben:
https://edeskiskonyvkritikak.hu/2020/08/30/allison-dick…
Dickson kiváló író. Megnyerő, lendületes stílusban ír. Részletes képet kapunk a környezetről, a szereplőkről, s bár kicsit lassan indulnak be a dolgok, aztán sodornak magával az események. Sötét, borongós, nyomasztó, és a szerző folyamatosan azt érezteti velünk, hogy itt minden szereplővel valami gond van, mindenkinek vannak sötét titkai. Fordulatok, összeesküvés, véres konyhakés…
Egy nem mindennapi, a realitás talajától elszakadt, egyedi, érdekes regény, ami kicsit krimi, kicsit thriller és kicsit dráma is. És bár nem hibátlan, mégis kiváló szórakozást nyújt.
Bővebben: https://kulturpara.blog.hu/2020/11/29/a_masik_mrs_miller
A történet két részből áll.Az első egy gazdag unatkozó nő napjairól szó,aki tele van szorongással,depresszió és alkohol lengi át a napjait.Elég unalmas volt,többször félbehagytam volna,de olvasva az értékeléseket,vártam,hogy beinduljon.Végre valahára elértem a második részhez,ami rögtön egy olyan mozzanattal kezdődött,amire egyáltalán nem számítottam…és végre tényleg beindult a történet,onnan már szinte letehetetlen volt számomra.Egyre jobban érdekelt mi lesz ennek a vége.
Volt itt minden,pénz,hazugság,összeesküvés.A végére egész jó kis könyv lett belőle.
Az első 200 oldal unalmas volt, de utána felpörgött. Kellemes vasárnap délutáni olvasmány volt.
Népszerű idézetek
Ha Phoebe valamit megtanult az utóbbi időben az emberekről, az az, hogy ismerheted őket egész életedben, mégis kiderülhet, hogy vadidegenek.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Janelle Brown: Bájos kis hazugságok 87% ·
Összehasonlítás - Mark Winegardner: A Keresztapa bosszúja 82% ·
Összehasonlítás - Lisa Regan: Vanishing Girls – Eltűnt lányok 83% ·
Összehasonlítás - Mark Winegardner: A Keresztapa visszatér 1-2. 71% ·
Összehasonlítás - Robert Pobi: Vérember 88% ·
Összehasonlítás - Kate Alice Marshall: A titkok erdeje ·
Összehasonlítás - R. F. Kuang: Sárga 82% ·
Összehasonlítás - Alexandra Andrews: Kicsoda Maud Dixon? 80% ·
Összehasonlítás - Thomas Olde Heuvelt: Hex – Egy boszorkány bosszúja 79% ·
Összehasonlítás - Rena Olsen: Veled, mindörökké 72% ·
Összehasonlítás