Királyok ​végnapjai (El Cid 3.) 18 csillagozás

Allen Newman: Királyok végnapjai

Rodrigo ​Diaz de Vivar, El Cid a muszlimok ellen, az Ibériai-félsziget felszabadításáért indított harc, a „reconquista” legismertebb alakja. Élete hadjáratok, árulások, várostromok és a becsület megőrzéséért folytatott küzdelem története.
A trilógia harmadik kötetében El Cid a királyi udvar intrikáinak következtében ismét száműzetésbe kényszerül, felesége és lányai pedig a király túszai lesznek. A száműzött hadvezérhez azonban özönlenek a veteránok, a szabad katonák és a földművesek, és hamarosan ismét tekintélyes sereg élén találja magát. El Cid hosszas töprengés után úgy dönt, nem könyörög tovább Alfonso király kegyeiért, hanem saját királyságot alapít. Valenciára esik a választása…
Mindeközben azonban Júszuf ibn Tashufin vaskézzel kormányzott Almorávida Birodalma sem tétlenkedik: a fanatikus Elfátyolozottak ismét partra szállnak al-Andalúszban, ám haragjuk most már nem csak a hitetlenek ellen fordul, hanem az elpuhult emírségek gyors egymásutánban történő… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Gold Book, Debrecen, 2014
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634262909
>!
Gold Book, Debrecen, 2014
376 oldal · ISBN: 9789634263067

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Rodrigo Diaz de Vivar (El Cid)

Helyszínek népszerűség szerint

Valencia


Kedvencelte 5

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

ZsúésKrisz_Olvas>!
Allen Newman: Királyok végnapjai

Nagyon tetszett a befejező rész, valahogy így képzeltem el a végét. Izgalmasan folytatódott a történet. Az író a harmadik részben is sok nem várt fordulatot csempészett a szereplők életébe. Ismét sok csatajelenet tarkította a főhős Rodrigó és katonáinak történetét.
Nagyon örülök, hogy sort kerítettem a sorozatra. Igazi élményt nyújtott. Bárkinek csak ajánlani tudom. Kedvenc lett a befejező rész is!

jehuka P>!
Allen Newman: Királyok végnapjai

Nagyon tetszett ez a rész is, méltó befejezése egy figyelemre méltó (ámbár sajnálatos módon mellőzött) trilógiának. Éppen megfelelő arányban keverednek a történelmi tények, a legenda és az írói fantázia, így egy igen olvasmányos, izgalmas és szerethető történetet kaptam Rodrigo Díaz de Vivarról, alias El Cidről, a hispán történelem egyik meghatározó alakjáról. A cselekmény most is kimondottan mozgalmasra sikerült: csata csata hátán, s amikor hőseink végre megpihenhetnének két mór támadás között, akkor az udvari intrikák és a régi nagy rivális ármánykodásai árnyékolják be a hétköznapjaikat. Ezek a kis közjátékok (mint az infánsok cselszövése) csak még színesebbé tették történetet. Nagyon megkedveltem El Cid alvezéreit is, mindig megmelengeti a szívemet ez a fajta hűség és bajtársiasság, ami ezek között a marcona lovagok között az évek során kialakult.
Alap igazság szerintem, hogy minden nagy hősnek szüksége van egy méltó ellenfélre. Ezt a szerepet most Jaszúf ibn Tashufin töltötte be, a megalkuvást nem ismerő fanatikus dzsihádista. Tetszett, hogy az ő fejébe is beleláthattunk olykor, ezzel is szélesebb spektrumból megismerve a kor viszonyait.
A történet vége meglehetősen heroikussá sikerült, de hát mit várjunk egy hadvezértől, aki legendává vált?

Noro>!
Allen Newman: Királyok végnapjai

Most kifejezetten jól esett (két „nehéz” könyv után) egy könnyedebb, lándzsarázós és várvívós kalandregényt kézbe venni. Az El Cid trilógia érdekesen és izgalmasan mutatja be a XI. századi Ibéria – hazánkban valószínűleg nem túl közismert – eseményeit, bár a szerző az utószóban elismeri, hogy a drámai hatás kedvéért néha belenyúlt a szigorú történelmi tényekbe. Felvillantja, hogy a reconquista jóval összetettebb volt annál, mint az iszlám kiűzése a félszigetről: hiszen ez a kevert, a két kultúra határán élő világ előnyökkel is bírt, amíg a könyörtelen vallásháborúk szelleme választásra nem kényszerített mindenkit, hogy hitet tegyen egyik vagy másik eszme mellett.
A könyv hibájául kell felrónom, hogy a szereplők egyes megnyilatkozásai kissé modernre sikerültek, emiatt néha kételkedni kezdtem abban, hogy valóban a középkorban járok-e, nem pedig egy low fantasy univerzumában (:D). De ettől függetlenül szórakoztató történet volt.

Lyanna>!
Allen Newman: Királyok végnapjai

Üde színfolt a kiadó palettáján, viszont véleményem szerint ezt a könyvet nem illetik meg a megfelelő marketinggel és elismeréssel.
Tetszett, hogy az idegesítő visszautalásokat mellőzte, helyette röviden az előző két rész tartalmát foglalta össze. A történetben megjelenő ármány és cselszövés ábrázolása kiemelkedő. Gazdag szóhasználat, választékos jelzők, szép leírások jellemzik. Számomra sikerült El Cid karakterét visszaadnia. Kedvenc országom Spanyolország, ebből adódik,hogy minden leírását szerettem.
Kíváncsian várom a szerző következő kötetét.

Vörös_Rébék>!
Allen Newman: Királyok végnapjai

Meg kell hagyni, kevés regénysorozatot olvastam, ami ne ült volna le egy-két helyen, de itt az utolsó kötet utolsó soráig kitartott a lendület. nagyon kíváncsi voltam, hogy hogy fog lezárulni ez forgószélként száguldó lovagregény és nem csalódtam. Akármilyen romantikusra és regényesre is sikeredett a lezárás, azért bevallom, hogy kissé meghatódva néztem én is a naplementébe az utolsó oldal fölött még vagy öt percig. Méltó vége a sorozatnak.

Csanat P>!
Allen Newman: Királyok végnapjai

Örülök, hogy a kezem közé került a trilógia, nem mindig nyűgözött le teljesen, éppen ezért nem adtam maximumot az első két résznek, de a befejező résznek már meg kellett adnom. Hihetetlen, de El Cid nem mondott semmit a trilógia előtt. Persze tudtam, hogy létezett a Córdobai Kalifátus, mielőtt a spanyolok összefogtak volna, de hogy nekik is van egy nemzeti hősük… Sokat segített a könyv előtt a Vandálok sorozat is, mert ők is végig vándoroltak a vidéken. Mindegyik egy kicsit más volt könyvek közül, de a végét értékelnem kellett és az nem lehetett más mint 5 csillag.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Allen Newman: Királyok végnapjai

És itt vége a történetnek .sajnos „a nagy csata amire várt mindenki ,na jó azért nem mindenki.
kiderül mi lesz Cid és családjának sorsa ..tetszett a vége igazán hősies …
jó lenne ha valaki megírná mi történt ezután hogy lett Spanyolország katolikus ország hogy sikerült egyesíteni.
A regény olvasása közben én nem olvastam utána egyáltalán az eseményeknek ,szereplőknek …nEM szeretem volna előre tudni semmit..
Jó volt…köszönöm…

Lanti18>!
Allen Newman: Királyok végnapjai

Nagyszerű zárás egy nagyszerű trilógiának, a száj ízét csupán az keseríti, hogy rövid volt a kaland, nem ívelt még regényeken át. Akit érdekel a korszak, mindenképpen javaslom a trilógia olvasását.


Népszerű idézetek

jehuka P>!

Az igazi barátság nem múlik el, csak néha megfeledkeznek róla.

128. oldal

jehuka P>!

A harctéren a bátorság gyakran egy hajszálon múlik, a pánik gyorsabban terjed, mint a ragály, s ha lehet, még azelőtt közbe kell lépni, mielőtt a félelem átrágja magát a harci vágy és a győzelembe vetett hit páncélján.

111. oldal

jehuka P>!

A hanyatlás jelei hamarabb és könnyebben észrevehetők, mint a hatalomé.

102. oldal

jehuka P>!

– Akkor azt mondtam, és most is tartom: nem kell annak Jeruzsálemig vagy még messzebb menni, aki Jézusért, a hitetlenek elleni hadjárat során akarja a vérét hullatni! A pápa a mi harcunkat is megáldotta, és most elérkezett az idő, hogy megmutassuk, nem ok nélkül tette! Rajtunk áll, hogy milyen példát mutatunk honfitársainknak.

331. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rodrigo Diaz de Vivar (El Cid)
Lyanna>!

Rodrigo maga sem akart hinni a szemének, mikor kilépett a sátrából, és körbenézett. A síkon napszítta ponyvák gubbasztottak, körülöttük a számtalan láb sárosra taposta a havat, a tábortüzek füstje pedig fekete felhőként lebegett a tábor felett. Gyakorlott hadvezér volt, könnyen fel tudta becsülni egy sereg létszámát, mégis nehezére esett elhinni, hogy több ezer ember döntött úgy, hogy dacol a király haragjával, és vele tart a száműzetésbe.

80. oldal

Lyanna>!

– Mi vagy te, a lelkiismeretem? Mi jogon vársz el bármit tőlem?
– Azon a jogon, hogy unokaöcsédnek születtem, majd barátod és tántoríthatatlan híved lettem. Te vagy a világítótorony, mi pedig, akik követünk téged, a sötét tengeren hánykolódó lélekvesztők. Ha nem ragyog a fényed, ha nem mutatnál példát, mi is elvesznénk, céltalanul tengődnénk a világban, vagy elkárhozna a lelkünk. Amíg az oldaladon állunk, bízhatunk abban, hogy mindig igaz ügyért harcolunk. Amíg a fény ki nem huny, tudjuk, hogy merrefelé kell törekednünk. Meglehet, soha nem érünk oda, de maga a próbálkozás elégedetté és büszkévé tesz bennünket.

187. oldal

Lyanna>!

El Cid még csak néhány napja mondhatta magát a város urának, mégis határtalan nyugalom szállta meg a lelkét. Ezért küzdött egész életében, ez volt az a hely, ahová öntudatlanul el akart jutni. Valencia olyan volt, mint a szendergő oroszlán: megszelídíthetetlen, vad erő rejtőzött ugyan a felszín, a bőre alatt, ám ahogy lehunyt szemmel pihent, meglepően békés, és legfőképpen lenyűgözően szép volt. A város a tenger partján, a Turia folyó két ága közé épült. Tíz láb vastag és áttörhetetlen falak ölelték körbe, melyeket hat helyen szakítottak meg kapukkal, de az erődítések árnyékában az utcák szimmetrikusak és tiszták, míg a házak fehérek, a bejáratok patkó formájúak voltak. A kertekben narancsfák nőttek a mirtuszsövények között, és víz csobogott a mozaikkal kirakott kutakból.

240. oldal

Lyanna>!

– Mert afféle ember vagy, aki folyton az elkövetett hibáin rágódik ahelyett, hogy elfogadnád, a múltat nem lehet megváltoztatni.
– Szerinted is hibát követtem el, mikor meghátráltam a harc elől?
Álvar Fañez megrántotta a vállát.
– Ezt már három éve megvitattuk, és azóta nem változott a véleményem. A tetteinket majd az Úr megítéli a halálunk után, ő mondja ki minden ügyben a végső szót, de ha engem kérdezel, abban a helyzetben nem lehetett helyesen dönteni. Bármit cselekedtél volna, később megbánod.
– Lehetséges, de azt is bánom, hogy nem tettem semmit.
– Nem így kellene hozzáállnod.

38-39. oldal

Lyanna>!

Alfonso nem szívlelte különösebben a kalmárokat és kereskedőket. Elfogadta a létezésüket, mert hasznára voltak a távoli vidékekkel való kapcsolattartásban, de ugyanakkor lenézte őket, mint a háborúk vámszedőit. Olyanok voltak, akár a keselyűk, melyek azt lesik a magasból, nem hagyta-e hátra valamelyik vadállat a zsákmányát, amiből aztán veszélytelenül és erőfeszítés nélkül belakmározhatnak. A lovagok és az oroszlánok az életüket kockáztatják, aztán jönnek a kalmárok és dögmadarak, hogy degeszre zabálják magukat.

159. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Benkő László: A hatalom ereje
Benkő László: Ármány hálójában
Jean-Pierre Montcassen: Az új Isten szerelmesei
Benkő László: A lázadás parazsán
Bán Mór: A Holló háborúja
Csikász Lajos: Megátkozottak
Bányai D. Ilona: A vér jogán
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
Trux Béla: Akkon ostroma