Zebra ​kutatóállomás 84% 16 csillagozás

Egy hidegháborús fikció, ami tartalmazza azokat az elemeket, amik a nyugati világban az emberek tudatát legjobban foglalkoztatták. Az Északi-sark, mint stratégiai terület, atomtengeralattjáró, álcázott felderítőbázis, hírszerzés és kémelhárítás és számtalan egyéb elem, amiknek az összessége a nyugati világ biztonságát garantálta.
Alistair MacLean eléggé tájékozott ebben a környezetben és írása jól kidolgozott remekmű a két világhatalom ellentétes érdekű játszmáinak bemutatásában.
A történetben jól elférnek egymás mellett a valóságban meglévő katonai eszközök és a képzelet szülötte elemek.
Az író végig fenntartja a thriller lendületét és az érdekfeszítő események sorát.

Az elején bosszantott az egész stílusa, hogy egyik bizonytalanságot a másik váltotta fel. De aztán csak belelendültem, és meg kellett szoknom a párbeszédek stílusát. Végül egy jó kis sztori kerekedett belőle, frappáns végkifejlettel.

Maga a könyv tetszett, az író rajongóinak kötelező, de mindenki más számára is remek szórakozást nyújthat ez a tengeralattjárós környezetben játszódó kém-krimi. Egyébként a Navarone ágyúi és a Kémek a sasfészekben mellett ebből is egész élvezhető film készült a 60-as években, amiben szinte az összes főbb szereplőt átkeresztelték, de ez mellékes.
Sajnos a könyv magyar kiadása csapnivaló lett. A Partvonal kiadótól eddig három könyvet olvastam, és mindháromra jellemző a pocsék korrektúra vagy annak teljes hiánya. Ezúttal nagyjából a kötet kétharmadáig talán valaki átolvashatta a szöveget, mert viszonylag kevesebb az elütés, de az utolsó fejezetekben rengeteg a hiba. Jellemzően a névelőkkel van a probléma, az helyett a szerepel és fordítva, vagy épp oda raktak névelőt, ahova nem kellett volna, oda pedig nem, ahova kellene. A felesleges vagy éppen lemaradt toldalékok is nehezítik a gördülékeny olvasást. Kár érte, főleg azért, mert ez a MacLean regény csak ebben a kiadásban érhető el magyarul. A borító tervezőjének, Bóna Endrének viszont jár a plusz pont, szerintem ő jó munkát végzett.

Elrettentett és megdöbbentett ez a könyv.
Gyűlöltem érte, hogy folyamatos olvasásra kényszerít, amire persze nem volt időm.
És amikor nem volt időm és lehetőségem olvasni, akkor meg túl sokat gondoltam rá.
Az elmúlt két-három napban gyakran gondoltam a Zebrára.
Nagyon ritkán élek meg ilyesmit annak ellenére, hogy elég sokat olvasok.
Ritkán művel velem ilyet egy könyv.
Apropó, azt gondolom, az ismertetőben nem kellene közölni, hogy van egy gyilkos. Nem igazán tudom megfogalmazni miért zavar, de zavar. Annak ellenére, hogy főként a gyilkos szó miatt kezdtem a könyvbe. Talán így egész idő alatt a gyilkost várja az ember, miközben egyéb más részek homályossá válnak, de az is lehet, hogy ez csak velem van így. Bár kétlem.
Már egy napja, hogy befejeztem, de érzem a mellkasomban, hogy olvastam. Hihetetlen.

Izgalmas kalandregény. Főleg, ha az olvasó túl tudja magát tenni a technikai leírásokon. És a csúcstechnológia avultságán, hiszen a hidegháború éveiben járunk.

A szerző buzgón szövögeti a főhőssel a hálót, és közben beledolgoz minden izgalmat, amivel fokozható az alaphelyzet. (Egyedül a rokoni szálat nem értem, szerintem enélkül professzionálisabbnak tűnt volna.)