„Navarone! Vagyis ezért vagyok itt ma éjjel – gondolta Mallory. Navarone… fenyegető, bevehetetlen acélerődítmény a török partok előtt, amelyet megerősített német helyőrség véd… …Jensen lassan, kifejezéstelen hangon ismételte a szavakat… -Navarone ágyúi… Nem közönséges ágyúk. A katonáink mindennél jobban gyűlölik őket. És rettegnek tőlük. Iszonyatos fegyver: a lövedéke rendkívül lassú és átkozottul pontos…” Ezek ellen az ágyúk ellen veszi fel a harcot az angol hadsereg egy különleges osztaga Keith Mallory százados vezetésével. Az ő izgalmakban bővelkedő akciójukról szól ez a fordulatos, második világháborús regény.
Navarone ágyúi (Navarone ágyúi 1.) 88 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1957
Kedvencelte 4
Most olvassa 1
Várólistára tette 24
Kívánságlistára tette 14
Kiemelt értékelések
Igazán kellemes, eseménydús, fordulatos akció-kalandregény a Navarone ágyúi, ami akár történelmi fikció is lehetne, hisz' a cselekmény helyszínéül szolgáló sziget a valóságban nem létezik, azonban gyanítom, hogy hasonló (vagy egyáltalán nem ilyen :D) jellegű bevetéseket hajthattak végre kommandóegységek a II. VH idején, szóval ebből a szemszögből hiteles is lehet(ne)… mindegy, maradjunk a történelmi-akció-kaland címkéknél, az a biztos. :)
Sajnos az erénye egyben a hibája is a történetnek; MacLean nem sokat cicózik, majdhogy egyből bele nem csap a lecsóba, a terjedelemhez képest viszonylag rövid felvezetés után indul is a küldetés. A szereplők (akiket menet közben ismerünk meg jobban) annyi viszontagságon mennek keresztül, hogy a célhoz vezető út sokkal érdekfeszítőbbre sikeredett, mint maga a finálé… itt megjegyzem, hogy a szöveg helyenként eléggé kapkodós, volt olyan jelenet, amit háromszor is visszaolvastam, mert olyan érzésem volt, mintha hiányozna néhány mondat A és B között off.
Minden esetre a szerző – valószínűleg – nem is akart ebből többet kihozni, mint izgalmakban bővelkedő kikapcsolódást nyújtani az olvasónak, és azt tökéletesen elérte.
Nem csalódtam! Alistair MacLean ugyanolyan szuper jó könyvet írt, mint a Kémek a Sasfészekben!
Ebből is készült film, valamikor szerintem már láttam, de nem emlékszem rá. Most tudtam meg azt is, hogy folytatása is van, Csapda címmel, és abból is készült film. Arra gondoltam, hogy most egymás után elolvasom a két könyvet, és megpróbálom megszerezni, majd megnézni a filmeket is.
A könyv főszereplői egy szövetségi különítmény, akiknek az a legfőbb feladata, hogy észrevétlenül jussanak be Navarone szigetére, és ott semmisítsék meg a németek hatalmas ágyúit, amikkel blokád alatt tartják az Égei-tenger görög szigetvilágát.
spoiler A szinte lehetetlennek látszó küldetést természetesen nem kétséges, hogy ez a maroknyi csapat végül teljesíti, de addig annyi kalandban lesz részük, hogy az ember nem győz értük izgulni!
Aki szereti a II. világháborús kalandregényeket, annak mindenképpen ajánlom!
Hihetetlen hősök hihetetlen kalandja – a film is jól vissza adja a hangulatát. MacLean nagy klasszikusa. Jól írt az öreg, valljuk be. A könyvet nem nehéz gyorsan elolvasni, úgy pereg a cselekmény.
Csak egy dolog zavart: a hatalmas görög izomembernek miért van női neve ?
Egy darab nő nem volt benne, ami nem lepett meg, mivel katonai történet, duh, az lepett meg hogy mégis tetszett, pedig a katonai történetek általában nem érdekelnek, bár nem azért mert nincs bennük nő :D hanem mert tudnak olyan pátosszal íródni hogy Meghalunk a hazáért és ez milyen jó milyen jó emberek vagyunk. De ez a könyv ezt mellőzte hálistennek és nem volt benne az az érzet hogy én jobb vagyok másoknál mert pár kilométerrel idébb születtem, hanem beleáll a mind emberek vagyunk mentalitásba.
„ez nem háború volt, hanem csak szánalmas mészárlás” Bár nem ebből a könyvből tudtam meg mi a különbség, de érdekes volt elolvasni.
Szerintem volt benne egy hiba spoiler
Alistair MacLean ezen könyvre tőlünk kicsit nyugatabbra elég nagy alapműnek számít, és így, elolvasva jól látszik, hogy miért. A történet lényege, hogy egy öttagú szövetséges csapat (később kiegészülve még kettővel) szabotázsakciót kísérel meg az egyik legveszedelmesebb görögországi német bázis, Navarone ellen. A könyv érthetően, pörgően meséli el a kis szupercsapat útját, miközben megannyi dráma, izgalom és érdekesség váltja egymást. A jellemábrázolások is jók, minden karakternek megvannak a saját egyedi tulajdonságai, és az író jól mutatja nemcsak a hősök, de a másik oldal kulcsfiguráit is. MacLean nem fukarkodik a humorral sem, de, ha a könyv nem is tudja ábrázolni a háború borzalmait, azért illő komolysággal áll a témához. No és persze a könyvben, MacLean stílusától nem idegen módon, felbukkan egy kis rejtély is, mely csak a vége felé oldódik meg.
Középiskolás éveim szorosan összekapcsolódnak a II Vh-s regényekkel. Ezen élményeim felelevenítése miatt vettem fel több ilyen jelegű könyvet is az ez évi listámba. Lehet, hogy csak a nosztalgia miatt tetszett annyira, de nagyszerű kalandregényt sikerült választanom. Mai szemmel is megállja a helyét, mozgalmas és érdekfeszítő kalandregény.
MacLean rengeteg klasszikussá vált regényt írt. Hírét annak is köszönhet, hogy a regényei nagy részét megfilmesítették, hőseit világsztárok alakították.
Népszerű idézetek
– Főnök, mikor iskolás volt, maga nem olvasott olyan történeteket, amiben az emberek eltévednek a hóviharban, és napokig körbe-körbe bolyonganak?
– De, nekünk is volt egy ilyen könyvünk otthon – ismerte be Mallory.
– Körbe-körbe vándorolnak, míg meg nem halnak – makacskodott tovább Miller.
– Ó, az ég szerelmére – szólt rá Mallory fölszisszenve, mert a lába még Stevens bakancsában is pokolian fájt – hogyan bolyonghatnánk körbe-körbe, mikor állandóan lefelé megyünk? Mit gondol, hol vagyunk… csigalépcsőn?
170-171. oldal
A csónak oldala mellet mélyen a kőbe süllyesztett rozsdás vaslétra nyúlt föl a sötétben. Ahogy Mallory a tetejére ért, egy alak lépett elő a homályból.
– Mallory százados?
– Igen.
– Briggs százados vagyok a szárazföldi erőktől. Utasítsa, kérem az embereit, hogy itt várjanak. Az ezredes beszélni óhajt önnel.
Az orrhangon, csiszolt modorossággal, ámde ellentmondást nem tűrően előadott invitálás közel sem volt szívélyes. Malloryban lassan forrni kezdett a düh, de nem szólt semmit. A hangja alapján Briggs az a fajta ember volt, aki ragaszkodik az ágyához meg a betevő ginjéhez, és e kései látogatás nyilván megfosztotta vagy az egyiktől, vagy a másiktól, esetleg mind a kettőtől. Hiába, a háború maga a pokol.
38-39. oldal, Második fejezet
A sorozat következő kötete
Navarone ágyúi sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ruby Saw: Lucy 97% ·
Összehasonlítás - Leo Kessler: Fekete kozákok ·
Összehasonlítás - Leo Kessler: Menni vagy meghalni ·
Összehasonlítás - Frank Geron: Átkelés 88% ·
Összehasonlítás - Leo Kessler: Nyugati Tűz Hadművelet ·
Összehasonlítás - Richard Gallagher: A halálra ítélt szakasz 84% ·
Összehasonlítás - Jack Higgins: A Führer parancsára ·
Összehasonlítás - Jack Higgins: A róka éjszakája ·
Összehasonlítás - John Harris: Félárú hadművelet ·
Összehasonlítás - Joachim Peiper: Rommel kutyái 78% ·
Összehasonlítás