Tampa 67% 108 csillagozás

Remek regény, mégsem csodálkozom a botrányosan alacsony (65%-os) értékelésén. A pedofília önmagában is kényes téma, s ha az elkövető tanárként foglalkozás közben hálózza be áldozatait, az még inkább visszataszító. Ha mindezt megfejeljük azzal, hogy az elkövető a rögzült sztereotípiákkal ellentétben nem férfi, hanem nő, akkor máris kész a botrány. De nem a szerző fantáziája szállt el, mert egyre többször kerül nyilvánosságra hasonló eset. Ha jól emlékszem az idei év elején egy hazai, kadarkúti eset is borzolta a kedélyeket, bár ott a szexuálisan zaklatott fiú már elmúlt 14 éves, tehát jogilag már nem minősül pedofíliának. A kiskorú veszélyeztetése viszont fennáll, hiszen egy ilyen viszonyban a diák mindenképpen kiszolgáltatott helyzetben van. Sajnálatos módon a társadalom inkább elpoénkodja a nyilvánosságra került eseteket. Míg a megrontott kislányokon mindenki szörnyülködik, addig a fiúkat inkább irigylik, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy akiket pusztán szexuális tárgyként kezeltek, azok aligha lesznek képesek valaha is normális érzelmekre és működőképes párkapcsolatra. Minden tiszteletem a szerzőé, aki nőként mert belenyúlni ebbe a darázsfészekbe, amelytől a férfiak is távol tartották magukat. Sőt! Így lett igazán hiteles.
Többnyire az undorító és gusztustalan kifejezéseket használják ezzel a könyvvel kapcsolatban. Nos, aki szerint a pedofília nem undorító és gusztustalan, az itt félbe is hagyhatja az olvasást.
Őszintén szólva a könyv címkézését sem értem.
Erotikus?
Egy 26 éves bombanő és egy kisfiús külsejű 14 éves kamaszfiú szexjelenetei erotikusak?
Bármennyire szexről is van szó, aki erre rá tud izgulni, annak a járdarajzversenyeket és a színes szemeteszsákokat is18-as karikával kellene ellátni.
A szexuális perverzió viszont rendben van, már persze ha nem akarunk a fentieken túlmenően mást is beleértelmezni.
Alissa Nutting körültekintően, fokozatosan építi fel egy velejéig romlott beteges hajlamú nő karakterét. Hidegvérű, mindent a céljának alárendelő személy, aki az élet számtalan területén érvényesülhetett volna, ha sajátos szenvedélye nem sodorja a szexuális bűnözés világába. Mintegy mellékesen rámutat, hogy milyen nemtelen célokra lehet felhasználni a jenkik szépségmániáját, s a tökéletesnek vélt amerikai jogrendet is. Viszont egyesek feltevéseivel ellentétben ez nem nő-, nem gyerek-, és nem tanárellenes. Még csak nem is iskolaellenes. És bár sokan dorongolták le ezt a regényt, állítom, hogy nem is olvasóellenes.

Soha nem volt még ekkora a kísértés, hogy félbe hagyjak egy könyvet. Tényleg soha. Aztán valahogy próbáltam magam motiválni. Ha már megvettem, legalább egyszer el akartam olvasni. És még kihívásokhoz is kellett.
Lassan ment, naponta egy-két fejezetet olvastam csak el. A fülszöveg alapján érdekelt a történet, de rá kellett jönnöm, hogy az ilyen típusú könyvek nem nekem valóak. Abszolút nem bírtam azonosulni a főszereplővel, egy 26 éves nővel, aki 13-14 éves fiúkra hajt.
A könyv első fele számomra még kifejezetten unalmas is volt. Nem szólt másról, csak arról, hogy álmodozott a kiszemelt fiúról, illetve arról kaptunk részletes képet, hogy ő egyébként mennyire undorodik a férjétől. Hogy lehet így élni?
A felétől legalább valami cselekmény volt, így jobban tudtam haladni, de még így is kb. kiguvadt szemekkel olvastam, hogy ilyen komolyan létezik? És nagyon remélem, hogy a valóságban nem. De azt hiszem, erről le kell tennem, és nem szabad ennyire naivnak lennem.
Végig azt éreztem, hogy undorodom a könyvtől, és gusztustalannak tartottam. spoiler
Várható volt, hogy lesz valami nagy(obb) végkifejlet. Végig azt vártam, hogy mikor fog már végre lebukni, és mikor fognak igazságot szolgáltatni. spoiler
A szókimondósága alapvetően nem zavart, néha azért már egy kicsit sok volt. A szexjelenetekkel sem volt gondom, ha elvonatkoztattam attól, hogy éppen egy 14 éves kisfiúról van szó. Egyszerűen a nő személyisége az, ami számomra nagyon meredek volt. Éppen emiatt nem tudom azt sem megítélni, hogy jól megírt-e ez a könyv. Hogy ebben a műfajban jónak számít-e. Nem olvastam még ilyet, de hajmeresztő volt.
Egyébként megértem az aránylag jó értékelést is, mert akik ezt szeretik, azok biztosan élvezték. Kísérletezek. Azt hiszem, ezt nem kell erőltetnem. :)

Ez a könyv nem egy rózsaszín lányregény! Az írónő a pedofília világába kalauzolja az olvasót, ami véleményem szerint a mai napig eléggé tabunak számít és az emberek nagy többségéből negatív érzelmeket és indulatokat vált ki.
Nem olvastam még ebben a témában egy könyvet sem és nagy valószínűséggel a jövőben sem fogok, mert ez a műfaj nem nekem való.
Egyébként ez egy egész jó történet, ha az ember el tud vonatkoztatni a szereplők koráról és nem azon kattog az olvasó agya, hogy mennyi idős Celeste és Jack. A feléig ugyan nem történt semmi extra, aztán a történet második felére felpörögtek az események.
Minden esetre elismerésem az írónőnek a bátorságáért, amiért egy ilyen témájú könyvet megírt.

Tyűha! Ütős kis történet volt. Bizarr, megrázó, izgalmas!

Ez elég beteg volt. :DDD
De jókat nevettem rajta.

A könyv adta magát, semmi mellébeszélés, azt kapod, amit a fülszövegben eléd tárnak. Nem… annál sokkal többet. Egy perverz, tizenévesekre mániákusan ráugró, kéjenc, pedofil tanárnő, akinek legszivesebben tüzes vasat dugnék a lába közé, és még szépen is fogalmaztam.
Szóval bekattan már egy tévében látott fiúbandától is, a drága kiüti a férjét, és vibrátorral jól megadja ami jár magának.
De van itt még más is:
– Asztalon álmodozós, majd élvezkedős
– Kocsiban leskelődős vibrátorra élvezős
– Wc – ben kétségbeesetten… nem folytatom.

Átírtam 4,5 csillagról semmire, mert bár tényleg azt kapod amit írnak, én hánytam az egésztől. Utálom az ilyen embereket.
spoiler
spoiler

Nem is tudom mit írjak?! Undorító, gusztustalan, gyomorforgató!!! El sem hiszem, hogy valaki képes ilyen könyvet megírni és nyilvánosságra hozni!
Nálam kiverte a biztosítékot! Nem ajánlom senkinek…

Ez a könyv azért elég meredek volt. Nagyon jól van megírva, de a történet miatt egyáltalán nem ajánlott mindenkinek. Celeste egy perverz, pedifol állat, aki sokszor valami bizar módon vicces.

Ez elég beteg volt!
Ha belegondolok hogy velem egyidős Celeste… Ah hányinger.
De tetszett. Nagyon szeretem könyvbe, filmbe egyaránt, ha a nem teljesen „normális” főszereplő fejébe látsz bele. Mindig is érdekelt a pszichológia.

Fogalmam sincs kinek ajánlható, de kiskorú fiúgyermekkel rendelkezőknek inkább nem.

Ez nem egy kedves kis történet, aminek happy end a vége és a bűnös elnyeri méltó bűntetését…nem, ez nagyon nem az a sztori.
Ennek a könyvnek a főhőse Celeste, aki külsőre gyönyörű, viszont legbelül nagyon beteg. Celeste tanárként dolgozik és imádja a gyerekeket…főleg a fiúkat. Sőt, iskolán kívűl is szívesen „tanítgatja" (khm…a testi örömökkel kapcsolatban) a szorongó, naiv srácokat, azzal pedig mit sem törődik, hogy maradandó lelki sérüléseket okozhat nekik. Innentől pedig már elég egyértelmű, hogy ez egy undorító cselekménnyel rendelkező könyv. Én nem ítélkezem amiatt, hogy ki, kivel, hogyan és mit csinál, de ha közben az egyik fél sérülhet, az már nagyon nem oké. Celeste pedig egyáltalán nem tőrődött senkivel és semmivel, csakis a saját vágyaival. Közben pedig manipulációval vette rá a fiúkat, arra amit szeretett volna…és pont ezek miatt lett undorító és beteges az egész.
Azonban több dolog is tetszett ebben az (enyhén szólva is) botrányos könyvben:
– Rámutatott, hogy hiába a szépség, a jó állás, a példás család, ha valaki olyan gyomorforgató dolgokra képes, mint Celeste. Vagyis nem érdemes mindenkiben megbízni, aki látszólag tökéletes.
– A törvény, a bíróság, a rendőrség stb. nem minden esetben képes megfékezni az olyan elmebeteg embereket, mint a főhősnő. Így pedig tovább garázdálkodhatnak közöttünk. (Tudom, tudom…ez egy kitalált sztori, de nem vagyok olyan naiv, hogy azt feltételezzem, hogy nem élnek a világon Celeste-hez hasonlóak).
Összeségében nézve, nem volt rossz könyv, de csakis az kezdje el olvasni, akinek van hozzá gyomra.