Lady ​Elizabeth 88% 141 csillagozás

Nem volt szép és nem volt jó. Mégis ő volt Anglia egyik legnagyobb uralkodója. I. Erzsébetről van szó természetesen, akinek uralkodása alatt országa elindult a világbirodalommá válás útján. Történelmi könyvekre mindig van igény, mert elhitetik velünk, hogy régen minden szebb és jobb volt. Volt még erkölcs és nemesség, és e kettő kötelezett is valamire. Alison Weir könyve tovább táplálja ezt az illúziót, miközben Anglia legelőkelő kulisszáiban „utazgatunk”. I. Erzsébet királynő személyén keresztül próbálja meg bemutatni az adott kor normáit, viselkedéskultúráját, történelmét, ahol egy kialakuló emberi sors ábrázolása áll a középpontban. Megadja azt, amire vágytam, egy mesét Erzsébetről, királyokról, hercegekről, nemesekről, bátor és hű és nem hű alattvalóikról. Ügyesen megírt, alaposan végiggondolt könyvvel van dolgunk, ami az elejétől kezdve pontosan ismeri az értékeit. Azt azért nem jelenthetem ki, hogy nincsenek hiányosságai, Weir azonban egy olyan történetből alkotott maradandót, amit már ezerszer papírra vetettek, és ehhez azért tudni kell valamit. Az is igaz, hogy a regénynek az események „csak” a történelmi hátteret szolgáltatják, és ezáltal kissé elmosódott lehet a kép. De senki nem mondta, hogy történelemleckét innen kell meríteni.

IMÁDTAM!
Attól viszont sajnos nem tudok eltekinteni, hogy egy csomó oldal hiányzik a könyvből,van ami pedig kétszer van benne. Az elején hiányzó ~20 oldal annyira még nem is zavaró, hiszen az l.Erzsébet kisgyermekkoráról szólt, így annyi minden nem történt. Viszont az utolsó hiányzó ~20 oldal a legizgalmasabb részből hiányzik.
Viszont ha ez nem lett volna, akkor őt csillagot kapna,még akkor is, ha az eleje kicsit nehezebben “indul be”.
A történet tele van cselszövéssel, ármánykodással és intrikával, amit én a legjobban imádok, és csak hab a tortán, hogy ez tényleg mind meg is történt oké többé-kevésbé. I. Erzsébet egy igazi “badass” volt, az biztos, és a személyében új női példaképet találtam magamnak, mert az biztos, hogy az ő idejében nem lehetett egyszerű nőként érvényesülni, főleg nem olyan szinten, ahogy ő tette. Kedvet kaptam, hogy még többet és többet olvassak róla, mert imádom az eszes nőket, és ő még csak nem is egy kitalált személy!

Nagyon jó és hiteles könyv! Alison Weir csak néhány „extrát” tett bele, de a könyv végén részletezi is ezeket, a hitelesség kedvéért, meg ugyebár ő mégiscsak történész :D Az, hogy Elizabeth ennyire „koravén” volt, az elején különösképpen nehéz volt elképzelni. A mondatai és cselekedeteiből úgy tűnt, hogy már 4-5 éves korában mintha egy 12-13 éves tinédzserrel beszélgetne az ember. Izgalmas is volt, ezt is meg kell hagyni :D

Olvasmányos történelmi regény, amely Erzsébet életútját mutatja be, a gyermekkortól a trónra lépésig. Erzsébet talán az egyik legérdekesebb történelmi alak számomra. A tudása, határozottsága, ereje figyelemreméltó, egy olyan korban, amelyben ő élt, ahol a férfiak megszabták mikor, mit, és hogyan lehet mondani, tenni. Aki szereti a Tudorokat, az nem csalódik a könyvben.

Sok-sok éve vettem meg és olvastam el először ezt a regényt. Akkor azt hittem, zseniális, és teljesen odavoltam Alison Weirért. Mivel előtte csak Philippa Gregoryt és Robin Maxwellt olvastam, ez nem is csoda… még mindig úgy gondolom, hogy e hármas közül Weir a legjobb és a leghitelesebb (ahol pedig nem hiteles, elmagyarázza, hogy miért nem az), történésznek tehát ő a legjobb. De írónak nem feltétlenül…
Mindentől függetlenül, én újra tudtam élvezni a Lady Elizabethet. A Tudorok című sorozat újranézése után pont erre volt szükségem: egy kicsit folytatni az ott befejezett történetet. Most pedig, hogy ezt befejeztem, szívesen folytatnám Erzsébet történetének olvasását. De lehet, hogy meg kell elégednem az Elizabeth című filmmel, ami hasonlóan zseniális.
Na, de a könyvről: ha egy picit belenyúlhatnék szerkesztőként, szívesen átíratnék néhány dolgot. A sok-sok élőbeszédi fordulatot kihúznám, és a nézőpontváltásokat élesebbé, indokoltabbá tetetném. Azonban én nem lehetek szerkesztő, csak olvasó, így el kell fogadnom ezeket. Az biztos, hogy most sokkal több (irodalmi szempontú) hibát fedeztem fel benne, mint hat évvel ezelőtt.
Ami a legjobban bosszantott, az Kat személyisége volt, szerintem ennyire nem kellett volna eltúloznia az írónőnek – nem szeretnék így gondolni Katre, a kedves nevelőnőre, így viszont örökké az marad meg a fejemben, hogy spoiler…
Erzsébet alakja hibátlan, imádtam az éles eszét és rafináltságát. Fiatalkori meggondolatlanságát is fel tudtam fogni, sőt…spoiler engem hetente kéne halálra ítélniük, ha abban a korban lennék trónörökös :D
A Robert Dudleys Tower-jelenet pedig megdobogtatta a szívem. Szívesen olvastam volna még többet, akkor is, ha ebben az időszakban még nem volt ott Erzsébet közelében. Azonban az utolsó bekezdésből én kihagytam volna őt – hisz ezzel a végkicsengés azt sugallta, hogy Erzsébet nem lehet szuverén uralkodó, ahogyan a nővére sem volt az. Pedig ő az lett, minden szeretője ellenére.

Ennyire részletesen nem ismertem Erzsébet történetet, de szerintem az író eléggé ragaszkodott a történelmi hűséghez. A könyv elején még VIII. Henrik is szerepel, olvasás közben eszembe jutott róla egy régen látott film.Nagyon érdekes volt az akkori kor, a szabályaival, az egymás elleni intrikákkal. Sajnáltam, hogy Erzsébet spoiler. Olvasható maga könyv, bár elég súlyos, :-)

A vártnál sokkal jobb lett az érzés a végére. Főleg az első éveknél nagyon akadozós a történet, és sokszor zavaróan maiak benne a gondolatok, bár elbizonytalanodtam, mert honnan is tudhatnám, hogyan viszonyult magában akkoriban egy nővé érő kislány a testi szerelemhez, a saját vágyaihoz, a jövőjéhez. Nyilván sokkal kevesebb forrás maradt fenn ezekről az évekről, és a szerző inkább történész, mint szépíró…
De aztán, nagy lendület, és eltűnnek a döccenők.

Közvetlenül a könyv utolsó oldalának befejezése után érdemes megnézni a Szűz királynő című kétrészes BBC filmet :-)

Igaz, az idő nem azt mutatja, de nagyon éveztem ezt a regényt! Olvastam már Erzsébet életéről szóló könyveket, de ez magasan viszi a pálmát. Fordulatos, cselekményekben gazdag, mint az élet. Tudván azt, h az író ugyan élt a lehetőséggel, és néhol mese került a valóság elemei közé, mégis, mint történész, tárja elénk eme remek asszony viszontagságos útját az angol trónig.
Tudor fanok, Erzsébet rajongók! Aki nem olvasta még, ki ne hagyja!

Igazi példakép I. Erzsébet, ez tagadhatatlan. A kor viszonyai között ilyen nagyhatalmú nővé válni kvázi lehetetlennek számított, ő mégis megcsinálta. Azonban sajnos maga a könyv nem lett annyira jó, hogy öt csillagot tudjak adni rá. Nem rossz, sőt, kifejezetten érdekes, de nem az, mint amit vártam. Inkább érződött kiszínezett történelmi könyvnek, mint történelmi regénynek, ami nem baj, csak én utóbbit szerettem volna olvasni.

Ez a könyv I. Erzsébet útját követi végig gyermekkorától trónra lépéséig. Érdekes volt látni, miből lesz a cserebogár. Erzsébet fiatalkoráról viszonylag keveset tudunk, az admirálissal való kapcsolatáról pl csak 'pletykák' vannak, ezért Weir többször is szabadon engedhette a fantáziáját. Bár jó történész módjára a fülszövegben ezeket meg is magyarázza. :)
Kalandos gyermek – és fiatalkort ismerhetünk meg, nagyon tetszett a Máriával való kapcsolat ecsetelése, hogyan viszonyulnak egymáshoz, mennyire nyomta rá a bélyegét a testvéri kötelékre anyáik viszonya, és persze apjuk VIII. Henrik.