Végállomás, ​Florida 72% 13 csillagozás

Key ​West, a floridai szigetvilág utolsó szigete az örök nyár, a burjánzó trópusi növényzet, a türkizkéken villódzó tenger, a különleges állatvilág hona, és az északi tél elől menekülők paradicsoma. Művészek, tudósok, tétlen gazdagok, tehetős turisták, kicsattanóan egészségesek, élni vágyók úti célja – és az életből fokozatosan kikopó nyugdíjasok, nagybetegek, halni vágyók végállomása. A legváltozatosabb sorsok fonódnak össze az amerikai írónő modern komédiájában. S ha nem is egészen „happy” sokak hepiendje, a szerző valamennyiük sorsát elrendezi – és mindnyájukra süt a floridai nap… Alison Lurie amerikai írónő a patinás Cornell Egyetemen (Ithaca, New York állam) az angol irodalom professzora. Számos regényt, gyerekkönyvet, tanulmányt írt, megszámlálhatatlan irodalmi kitüntetésben, előkelő díjakban részesült. Feltételes megálló című regénye elnyerte az irodalmi Pulitzer-díjat. „A bükk hosszú életű, némelyik létező példány köztudottan háromszáz évesnél is jóval idősebb. Ám egy napon… (tovább)

Key ​West, a floridai szigetvilág utolsó szigete az örök nyár, a burjánzó trópusi növényzet, a türkizkéken villódzó tenger, a különleges állatvilág hona, és az északi tél elől menekülők paradicsoma. Művészek, tudósok, tétlen gazdagok, tehetős turisták, kicsattanóan egészségesek, élni vágyók úti célja – és az életből fokozatosan kikopó nyugdíjasok, nagybetegek, halni vágyók végállomása. A legváltozatosabb sorsok fonódnak össze az amerikai írónő modern komédiájában. S ha nem is egészen „happy” sokak hepiendje, a szerző valamennyiük sorsát elrendezi – és mindnyájukra süt a floridai nap… Alison Lurie amerikai írónő a patinás Cornell Egyetemen (Ithaca, New York állam) az angol irodalom professzora. Számos regényt, gyerekkönyvet, tanulmányt írt, megszámlálhatatlan irodalmi kitüntetésben, előkelő díjakban részesült. Feltételes megálló című regénye elnyerte az irodalmi Pulitzer-díjat. „A bükk hosszú életű, némelyik létező példány köztudottan háromszáz évesnél is jóval idősebb. Ám egy napon a vérbükk, akárcsak minden fa és minden ember – meghal. Talán idő előtt: betegség pusztítja el, az emberi ostobaság áldozta lesz, vagy nagy vihar dönti le. De ha gondját viseljük, ha éberen őrizzük, a vérbükk – valamint a föld teljes veszélyeztetett növény- és állatvilága – még sok-sok évig ékesítheti és gazdagíthatja a világot. Valószínűleg túlságosan optimista a befejezés; tapasztalata szerint azonban, ha valaki nem optimista, hiába is próbálná rávenni az embereket, hogy egyáltalán valamit tegyenek.”