Végállomás, ​Florida 73% 15 csillagozás

A regényt olvasva néha határozottan oates-i vonásokat véltem felfedezni, de nem olyan erősen és mellbevágóan mint J.C. Oates teszi, Lurie annál finomabban ír.
Alapvetően az elmúlásról szól e könyv, időnként enyhe, fanyar humorral megspékelve a mondanivalót.

Lényegileg ugyanazt akartam írni, mint @orvosi_székfű, csak végig valahogy pozitív kicsengéssel, mert nekem összességében pozitív volt az olvasmányélményem. Meg is teszem most ezt az egyensúly kedvéért:

Nem olvastam el a fülszöveget, mielőtt belekezdtem, így jött az első fele a könyvnek, ami egy szép, heroikus történetnek indult elmúlásról, öreg test börtönébe zárt fiatal lelkekről, satöbbi. Gondoltam, talán nem véletlen, hogy október végén talált meg a könyv, szép lesz, jó lesz.

Erre mindenki elmegy a floridai Key West-re (a helyszín szerintem igenis szereplő lesz a történetben), sőt, jön egy rakat új karakter, még a könyv felénél is, és átcsap az egész egy hollywoodi dráma-komédiába, én is pont erre gondoltam – meg, hogy Diane Keaton biztos befutó lenne az egyik szerepre. Elkezdenek ezek a komoly életről-halálról szóló kérdések bagatellizálódni, és valahogy meglátjuk azt is, nem kell mindent olyan „halálosan” komolyan venni.

Ezen a ponton tudtam, nem az, aminek vártam, de szeretni fogom. Kiszámíthatóság? Ismerve a könyv végét nem is olyan egyszerű erről beszélni. Vannak persze dolgok, hogy meghal-e vagy sem vagy összejönnek-e vagy sem, de én egyikben sem voltam teljesen biztos. Azért a hollywoodi felhang miatt, végül is, én is ilyenre számítottam.

Borbás Mária fordítása szép és ízes (kicsit túlságosan is: voltak olyan kifejezések, amit nem is ismertem, de ez persze nem a fordító hibája :-) Világnézetileg nem mindig tudtam azonosulni bizonyos szereplőkkel, de ez nem is lehet egy könyv célja, pont azért jó olvasni, mert beleképzelheted magad számodra akár teljesen idegen szerepekbe és helyzetekbe is. Örülök hogy elolvastam, szórakoztató, bájos, de ha nincs az USA Road Trip kihívás (1 könyv – 1 állam), valószínűleg nem veszem kézbe még egy darabig. Nagyon emlékeztetett még Katarina Mazetti könyvére, a Pingvinéletre, már csak emiatt is szerettem.

Ezt a könyvet amiatt olvastam el, mert Florida Keys-en játszódik. A történet folyamán végig jól átjött ennek a hangulata, nem csak úgy oda volt helyezve a sztori, hanem az emberekkel sok szempontból kölcsönhatásban volt. Egy cseppnyi melankolikus színezetet is adott neki, hogy a szereplők nagy részének ez a hely egyfajta végállomást jelentett.
A főszereplő, Wilkie Walkers jelleme zseniálisan fel volt építve, viselkedése és gondolatai szomorúsággal vegyes mosolyt csaltak az arcomra.
A feleségével, Jennyvel abszolút együtt tudtam érezni, nagyon jól végig lehetett követni, hogy hogyan kerül egyre messzebb a férjétől.

Nem bíztam benne, de már az első pár oldal magával ragadott. Szerettem!

Nekem nagyon tetszett. Nem egy szokványos történet.
http://ritaolvas.blogspot.com/2008/09/alison-lurie-vgll…