Végállomás, ​Florida 12 csillagozás

Alison Lurie: Végállomás, Florida

Key ​West, a floridai szigetvilág utolsó szigete az örök nyár, a burjánzó trópusi növényzet, a türkizkéken villódzó tenger, a különleges állatvilág hona, és az északi tél elől menekülők paradicsoma. Művészek, tudósok, tétlen gazdagok, tehetős turisták, kicsattanóan egészségesek, élni vágyók úti célja – és az életből fokozatosan kikopó nyugdíjasok, nagybetegek, halni vágyók végállomása. A legváltozatosabb sorsok fonódnak össze az amerikai írónő modern komédiájában. S ha nem is egészen „happy” sokak hepiendje, a szerző valamennyiük sorsát elrendezi – és mindnyájukra süt a floridai nap… Alison Lurie amerikai írónő a patinás Cornell Egyetemen (Ithaca, New York állam) az angol irodalom professzora. Számos regényt, gyerekkönyvet, tanulmányt írt, megszámlálhatatlan irodalmi kitüntetésben, előkelő díjakban részesült. Feltételes megálló című regénye elnyerte az irodalmi Pulitzer-díjat. „A bükk hosszú életű, némelyik létező példány köztudottan háromszáz évesnél is jóval idősebb. Ám egy napon… (tovább)

Eredeti cím: The last resort

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2001
244 oldal · ISBN: 9639348198 · Fordította: Borbás Mária

Enciklopédia 4


Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Miestas
Alison Lurie: Végállomás, Florida

A regényt olvasva néha határozottan oates-i vonásokat véltem felfedezni, de nem olyan erősen és mellbevágóan mint J.C. Oates teszi, Lurie annál finomabban ír.
Alapvetően az elmúlásról szól e könyv, időnként enyhe, fanyar humorral megspékelve a mondanivalót.

2 hozzászólás
>!
orvosi_székfű
Alison Lurie: Végállomás, Florida

Valamikor régebben olvastam Alison Lurie Külhoni viszonyok című könyvét, amitől nem voltam elájulva, de annyira rossznak sem mondanám. Kellemes olvasmány, túl sok gondolkodást nem igényel, én ilyesmit vinnék a tengerpartra, ha járnék tengerpartra, vagy ha szeretnék a napon rákvörösre sülni. Gondoltam, teszek egy próbát egy újabb Lurie-regénnyel. Hát, nem kellett volna.

20 oldal után reménykedtem, hogy ez csak paródia, hogy ezt nem gondolja komolyan. 50 oldal után rájöttem, hogy de, komolyan gondolja. Eleve bajom van a történettel, amely leginkább egy szirupos hollywoodi film forgatókönyve lehetne (hozzá sem fogok az elmeséléséhez, annyi tök felesleges és egyébként kiszámítható csavar van benne, hogy az rémes), mondjuk valami “parádés szereposztással” tuti kasszasiker lenne. De ettől még nem lesz jó a könyv.

Pláne, ha így van megírva (véletlenszerűen kinyitom itt-ott): “Egy hét óta először önti el halvány sziruppal Key Westet a nap.” “Bougainvillea karácsonyfadísz-színegyvelege omlik alá a fehérre meszelt falon, pálmák koronáját ringatja a lágy szellő, akár a karácsonyi csillám, szikrázik a napfényben a homok.” “Mintha jóformán egész felnőtt életében egy súlyos kőfalra támaszkodott volna, amely börtöne is volt, támasza is. Hirtelen, szinte véletlenül, taszított egyet a falon, s a kövek elporlottak, kihullottak, tátongó nyílást hagytak.”

Ebben a könyvben minden ilyen. Túl harsány, túl színes, túl átlátszó, túl negédes, túl, túl, túl. Csak eredeti íze, meg csípőssége nincs neki. Tényleg inkább hollywoodi forgatókönyvnek lenne jó (jó?, na az azért túlzás), pontosan látjuk pl. a szobák berendezését, a szereplők viseletét, de semmit nem tudunk meg olyan gondolataikról, motivációikról, amelyek a konyhapszichológián túlmutatnak.

Szinte rá lehet mutatni a “Hogyan írjunk divatos, könnyű nyári sikerkönyvet? – 10 pontban” mind a tíz pontjára (szép helyen játszódik, jómódúak a szereplők, van sok szerelmi szál, szépek benne az emberek, stb.), csak éppen olvashatatlan lett a könyv, nem hogy szépirodalomnak, még lektűrnek is. Persze végigolvastam, de komolyan csak azért, mert nem volt nálam másik könyv, és unatkoztam a HÉV-en. Sóhajtozva lapozgattam a végére, hogy mennyi van még hátra belőle.

>!
husza68
Alison Lurie: Végállomás, Florida

Nem bíztam benne, de már az első pár oldal magával ragadott. Szerettem!


Népszerű idézetek

>!
Gólyanéni

(…) ahogy az ember öregszik, és a jövő összezsugorodik, két lehetősége van: vagy a halványuló múltban él, vagy, akár a gyerekek, a ragyogó, teljes jelenben.

245. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jelen · jövő · múlt · öregedés
>!
Miestas

Jennynek mindig is az volt a véleménye, hogy a nők általában szebbek, mint a férfiak. Még a jóképű férfiaknak is, amilyen például Wilkie, bozontos szőre nő lehetetlen helyeken – néha akár az egész hátukon –, durva a bőrük, érdes a kezük, sápadt és bütykös a lábuk, és visszatetsző vörös, csüngő testrészeiket sokkal rejtettebben kellene hordaniuk.

150. oldal

>!
Miestas

Jól jön, ha az ember terapeuta, mondta Lee, mikor a szomszédokkal vagy a vendégekkel nehézségek támadnak. – Egyszerű az egész – magyarázta. – Nem csinálsz egyebet, csak elismétled az utolsó mondatukat, mire azt gondolják, hogy együtt érzel velük, és ez valahogy oldja a szitut.

71. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről és halálról
Anne Tyler: Fekete bárány
Joseph Heller: Záróra
Mario Puzo: A keresztapa
Kelly Oram: Cinder & Ella
Marie Lu: Champion – Bajnok
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem
Cormac McCarthy: Átkelés