Két amerikai – Vinnie Miner, az ötvenes professzornő és fiatal, filmszínész külsejű kollégája, Fred Turner – egy esős, ködös, ismeretlenül is ismerős városban: Londonban. Ugyan mi történhet velük a fél év alatt, míg ösztöndíjjal egyikük gyerekmondókákat jegyez le, másikuk a Koldusopera szerzőjéről írandó könyvéhez gyűjt anyagot? Nos, a professzornő számára a szeretett londoni környezet, ahová, úgy érzi, szinte már „hazajár”, ezúttal meglepetéssel szolgál: fanyalgó ismeretségbe, majd barátságba, végül szerelembe bonyolódik egy lehetetlen figurával, ízlésének tökéletes ellenpólusával, egy tahóval az amerikai vadnyugatról; Fred pedig, a meglehetősen felszínes érzelemvilágú szépfiú, akinek a házassága épp zátonyra futott, kalandba keveredik egy labilis idegrendszerű, arisztokrata származású, nála jóval idősebb, gyönyörű angol színésznővel. A „külhoni viszonyok” elmélyülése azután valamennyi érintett életét megváltoztatja…
Ezzel a roppant élvezetes, olvasmányos s a nagy Henry… (tovább)
Külhoni viszonyok 10 csillagozás
Feltételes megálló címmel is megjelent.
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Minden karácsonykor és minden húsvétkor elolvasok egy könyvet. Mindig azt gondolom, hogy vannak direkt két napos könyvek. Ez pl. egy olyan.
Szóval az idei húsvété a Külhoni viszonyok lett. (Tulajdonképpen annak a példánynak a címe, amit olvastam az lett, hogy Feltételes megálló – gondolom a másik kiadó miatt más cím kellett – Muszáj volt megnéznem az eredeti címét: Foreign affairs. Hát az író jobban tudta. Nem mondom, a Feltételes megálló is találó, csak körmönfontabban, és ez a könyv nem körmönfont. Főleg nem az.
Ha valamihez hasonlítani kellene … nem mondhatnám, hogy nagyon ismerném a XIX. századi angol irodalmat. Olyasmire gondolok, mint a Jane Austen könyvek (számomra főleg BBC-feldolgozásokból ismert). Nagy történet, sok szereplővel, sok félreértéssel, különös – sokszor túl különös – kapcsolódásokkal.
Pont ilyen ez a könyv. Gondolom nem véletlenül hangsúlyozza a fülszöveg (mámrint az Ulpius kiadásé), hogy az írónő az angol irodalom tudósa, és nem véletlen a sok utalás Henry Jamesre sem. És nem véletlen a Pulitzer-díj sem. (Kénytelen voltam megnézni, mi az a Pulitzer-díj. Mindig olyan kis Nobel-díjnak gondoltam. Nos nem az. Egy magyar származású Pulitzer József nevű ember alapította, egy amerikai egyetem újságíró karán alakult kuratórium ítéli oda néhány kategóriában, főleg újságírói munkákért, de könyveknek is adják. Különleges könyveknek. Nos ez a könyv egyszer megkapta. Ami szerintem kb. azt jelentheti, hogy eléggé „divatos” ugyanakkor eléggé jelentős irodalmilag is.
Először is letehetetlen. Forgószínpad-szerűen két történet fonódik össze. Mindkettő (szinte) lehetetlen, megmagyarázhatatlan, megsemmisítő szerelem (?) története, távol az otthontól, ahol az ember kicsit más, kicsit kiszabadul, kicsit másmilyen emberek közé kerül. Éli az életét, kicsit másik életet, mint otthon. Sokan talán sablonosnak találnák, talán az is. De igazán szórakoztatóan.
Azért azok is jó részek voltak, amikor arról volt szó, hogyan látják az emberek (turisták és nem turisták) a turistaságot, a nevezetességeket, a hagyományokat. Tényleg! Miért is érezzük olyan különlegesnek pl a Towert?
Henry James-i téma az Óvilág és az Újvilág konfliktusa, szerelmi történet 2 amerikai egyetemi tanár londoni ösztöndíjának története. Mindketten szerelembe esnek Angliában miközben saját tudományterületükön gyűjtenek adatokat. A „külhoni viszony” mindkettőjük életét megváltoztatja, új tapasztalatokkal gazdagítja. Olvasmányos történet.
Népszerű idézetek
Ma Londonra is büszke. Élvezi a természetes és építészeti szépségét, utcáinak biztonságát és tisztaságát, boltjainak báját és változatosságát; kifinomult kultúráját- sajtójának művelt, ironikus hangját, a történelmi hagyományok iránti megbecsülését, főhajtását az érettség előtt;azt, hogy eltűri, mi több: gyönyörűségét leli a különcségben.
268. oldal
Rosemary nem állat,- hanem virághasonlatokat sugall. Első találkozásukat felidézve Fred egy váza jácintnak vagy valamely egzotikusabb virágzó növénynek képzeli el: törékenynek, finom levelűnek, vagy olyan fajtának, amely ügyetlen érintésre, hideg fuvallatra megremeg és becsukódik, de ha gyengéden, türelmesen ápolják, végül diadalmas virágba bomlik.
112. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Frank McCourt: Angyal a lépcsőn 95% ·
Összehasonlítás - Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! 93% ·
Összehasonlítás - Pearl S. Buck: Az édes anyaföld 92% ·
Összehasonlítás - Alice Walker: Kedves Jóisten 92% ·
Összehasonlítás - Alice Walker: Bíborszín 91% ·
Összehasonlítás - John Updike: Nyúlszív 91% ·
Összehasonlítás - Barbara Kingsolver: Mérgezett Éden 91% ·
Összehasonlítás - Sinclair Lewis: Arrowsmith 91% ·
Összehasonlítás - Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón 90% ·
Összehasonlítás - Edna Ferber: Mekkora? Ekkora! 89% ·
Összehasonlítás