Ferhád ​és Sirin 1 csillagozás

Alisír Nevái: Ferhád és Sirin Alisír Nevái: Ferhád és Sirin Alisír Nevái: Ferhád és Sirin

Alisír Nevái (1441-1501) a klasszikus török költészet legnagyobb alakja, a keleti reneszánsz századában írta halhatatlan műveit. Közép-Ázsia költője volt, e hatalmas térség kultúrájának középpontjában, ahol irániak és törökök, arabok és indiaiak, kínaiak és görögök éltek együtt. Nevái ó-üzbég (csagatáj) nyelven alkotott, munkásságával elősegítette, hogy az üzbégek önálló nemzetté váljanak a török nyelvű népek kiterjedt családjában. Legszebb elbeszélő költeménye, a Ferhád és Sirin, a legyőzhetetlen szerelem csodálatosan költői emléke. Az ősi és sajátosan keleti témát számos nagy költő dolgozta fel a perzsa költészetben is, a legegyénibb s legmaradandóbb módon azonban Nevái formázta meg a két szerelmes, Ferhád és Sirin híres történetét.
Kötetünket Alisír Nevái műveihez készített XV-XVI. századi miniatúrák színes másolatai díszítik.

Eredeti cím: فرهاد و شیرین (Farhod wa Shirin)

Eredeti megjelenés éve: 1485

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1974
462 oldal · keménytáblás · Fordította: Brodszky Erzsébet, Bodrogligeti András
>!
Európa, Budapest, 1966
484 oldal · keménytáblás · Fordította: Brodszky Erzsébet, Bodrogligeti András

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina IP>!
Alisír Nevái: Ferhád és Sirin

Töményen édes-illatos, mint a keleti csemege. Folyamatosan nyílik a rózsa, csordul a méz, illatozik a tulipán, szóródik a cukor. És mennyi arany, drágakő, igazgyöngy, mennyi büszke palota, titkos kincstár és nemes paripa! :) Régi keleti mesét vártam, éppen ilyen édes-illatosat, kinccsel-kalanddal telit, szerelmeset. Meg is kaptam.
Mégis meg tudom érteni, hogy ennyire nem olvassák. Mert mesének mese ez, de jóval több is annál, és nem enged ám be olyan könnyedén, ahogy azt a kisgyerekek elképzelik. Aki olvassa, hamar válaszút elé kerül: vagy módosít a kezdeti elvárásain, és a könyvhöz idomítja őket, vagy kénytelen félbehagyni.

Kb. az első harminc-negyven oldal a küszöb. Ha odáig nem jön rá az ember, hogy ez a szerelmes történet nem az a szerelmes történet, amelyet ő várt, akkor eddigre már piszkosul idegesíteni fogja, hogy a szereplőknek még mindig semmi nyoma! Ferhád az ötvenedik oldal táján bukkan fel, Sirinre a könyv feléig várni kell. Mire oda eljut az ember, addigra az elbeszélő még a világ teremtését is elmesélte (de a saját lelkének születés előtti történetét mindenesetre), dicsérte a szerelmet, a mestereit, Nagy Sándort (!), szerényen saját magát is, hatszor erőt kért az íráshoz, és lelőtte a történet végét.
Ami nem is olyan nagy gyilkosság, mert, mint olvasás közben kiderült, és az utószó is elárulja: ez kb. akkora spoiler volt a maga korában, mint hogyha a Hamlet első előadásának elején bekiabálta volna valaki, hogy hány halott lesz a végén. Ahogy Észak- és Nyugat-Európában ismerték Hamlet történetét, úgy ismerte a Kaukázustól Indiáig mindenki Ferhád és Sirin meséjét. Senki se arra volt kíváncsi, mi lesz a vége, hanem hogy hogyan dolgozza fel az aktuális költő.

Részletek a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/22/alisir_nev…

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1974
462 oldal · keménytáblás · Fordította: Brodszky Erzsébet, Bodrogligeti András
9 hozzászólás
tschk >!
Alisír Nevái: Ferhád és Sirin

Hát van az ember, aki a paradicsomra vágyik, de azt elérni nem tudja, az idegesítő, hogy ezt szerelmi történetbe tálalja a szerző. Ma ezt úgy írnák meg: törünk – zúzunk, aztán lihegve ott állunk a semmi közepén és rájövünk, hogy se nem törtünk, se nem zúztunk, max. egy gyenge orgazmusra tellett. Gusztus dolga kinek mi jön be, de leginkább senkit nem érdekel manapság a téma, Jákob, az igen, az még földre vitte az Urat :)


Népszerű idézetek

Timár_Krisztina IP>!

Zöld-szín serlegével piros arcú lány,
Zöld nyári mezőben nyíló tulipán.

Rózsapiros bor a zöld kehelyben épp:
Mint mikor a zöld ég alkonytűzben ég.

98. oldal

Timár_Krisztina IP>!

Alkonyatkor nemcsak az ég alja ég;
Felborult serlegként vöröslik az ég.

186. oldal

Timár_Krisztina IP>!

Ahová a sárkány lehelete ért,
Kiégett ott minden, búsan feketéllt,

A vágtató lóra sűrű pernye szállt,
Nyomán a piros bor éjszínűre vált.

138. oldal

Timár_Krisztina IP>!

Volt egy széljárású, rózsaszín lova,
Az ég szürkéjénél gyorsabb paripa.

Mindig azon járt a tündérarcú lány,
Tündérhordozóvá lett démonlován.
(…)
Démonszült lován a tündér úgy repült,
Rózsaszirom arcán harmat cseppje gyűlt.

222-223. oldal

Timár_Krisztina IP>!

Sárga lomb között ha varjú üldögélt:
Sárga tulipánon éjsötét pecsét.

99. oldal

Timár_Krisztina IP>!

Istenem, mikor még nem léteztem én,
Létlen szenderegtem nem-létem ölén,

Lelkem rózsakertje rózsát nem nyitott,
S testem anyagából még porszem se volt,

Testté nem kötődtek még az elemek,
Csont a húsomat még nem kötötte meg,

Élet napjától még nem gyúlott tüzem,
Nem-lét sivatagján párállott vizem,

Múló föld porából agyagom se lett,
S levegőt a testem még be nem lehelt,

Test, sem fej a testen, sem szem a fejen
Nem volt, s arc, sem száj, sem szó a nyelvhegyen;

Sem lélek, emésztő száz kínnal tele,
Sem szív, s benne tépő fullánkok hegye;

Nem-volt szívem kedvre nem derülhetett,
Nem-volt lelkem gondja nem könnyülhetett,

Testem belsejében szenny nem lepte még,
Nemlét rejtekében érintetlen, ép.

11. oldal

Timár_Krisztina IP>!

Iszkender, a tudós rumi hadvezér,
Ki egymaga négyszáz tudóssal felér,

Egek forgásának ki tudója volt,
S bölcsen a világnak új törvényt szabott –

Minden csillag útját jól ismerte ő,
Arcát e tükörbe merítette ő.

Sok évig szenvedett, gyötörte magát,
Amíg létrehozta e tükörcsodát.
(…)
Mert, mit Isten rendelt, s meg kell lennie,
Mit számára rejthet titkos végzete,

Ott ragyog mélyében, róla számot ad,
Felfedi előtte mind a titkokat.

118-119. oldal

1 hozzászólás
Timár_Krisztina IP>!

Kapta s felajzotta szivárvány-íját,
Nyilat helyezett rá, lándzsa-akkorát;

S a sárkánytorokba úgy lőtte bele,
Mondanád: csillagot olthatna vele.

140. oldal

Timár_Krisztina IP>!

Ferhád kinyitotta ajtaját, s bement;
Csillogó serleget talált odabent.

Mint a napnak, olyan fénye-ereje;
Nem nap volt pedig, de Dzsamsid serlege.

Az a világ felett ragyog fényesen –
Ebben a világot nézheti a szem.

Minden rejtett élet titkát tükrözi,
A világ létének nyitját tükrözi.

A föld középpontja van kívül s belül:
A kilenc-szférás ég keringi körül.

161. oldal

Timár_Krisztina IP>!

Összeszedetem négy évszak színeit,
Palotáim képét azok színezik.

Tavaszpalotámra hogyha sor kerül,
A rózsát tekintsék mintaképeül.

Mint ahogy a rózsa orcája virul,
Rózsálljon s legyen szép, mondhatatlanul.

Azt a kastélyt, mely a nyár kastélya lesz,
Hol a vidámság és kéj hajléka lesz,

Zöldbe öltöztessék, mint ahogy a nyár
Zöld levél-ruháját viseli a táj.

Őszi palotámat ami illeti,
Mivelhogy az ősz a sáfrányt szereti,

E szín jellemezze, ekként rendelem,
Az aranymívesség csodája legyen.

Téli palotám meg, télnek évadán,
Mikor kámforszínt ölt Kína és Hotán,

Legyen, mint a jég, és mint a hó, fehér,
Kámforként fehérlő, szikrázó fehér.

Ha megépítettük e négy palotát,
Forgó évszakokhoz illő négy csodát,

Köréjük pompás négy kertet tervezek,
Kínai festményként ékeskedjenek.

75. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék fiúknak
Ortutay Gyula – Rab Zsuzsa (szerk.): A repülő hajó
E. T. A. Hoffmann: Fantáziadarabok Callot modorában 2.
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony
Adül Jakubov: Ulugbek kincse
H. Tuhtabajev: A bűvös sapka
Gáfur Gulam: A gézengúz
Fáy András: Fáy András meséi és allegóriái
Alan Alexander Milne: Micimackó
Kardos László (szerk.): A Kakukk-kút