A ​beginák éjszakája 21 csillagozás

Aline Kiner: A beginák éjszakája

Párizs, ​1310. Marais negyed. A nagy királyi beginázs több száz nőnek ad otthont, akik saját belátásuk szerint élnek, tanulnak vagy dolgoznak itt. A házasságot ugyanúgy elutasítják, mint a klauzúrát. Sem a laikusokhoz, sem a szerzetesekhez nem lehet besorolni őket. Nem a férfiak irányítják az életüket, tőlük egészen függetlenek. Az idős Ysabel, a növények és az emberi lélek titkainak jó ismerője, ennek a közösségnek a gondnoka, a helyi ispotály vezetője.

A beginázs békés, háborítatlan nyugalma megrendül, amikor egy ismeretlen lány tűnik fel náluk. A vörös hajú, szótlan, lázadó Maheut kényszerházasságból menekül. Ráadásul egy ferences barát is keresi…

Azonban a párizsi begináknak nemcsak azért kell küzdeniük, hogy megóvják Maheut-t, hanem saját függetlenségükért és szabadságukért is. Mert mindeközben a királyságot az eretnekség szelleme kísérti, üldözik a templomosokat, és az egyik beginát egy betiltott kézirat miatt a Grève téren máglyán elégetik.

Aline… (tovább)

Eredeti cím: La nuit des béguines

Eredeti megjelenés éve: 2017

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szépirodalmi kötetek Metropolis Media

>!
Metropolis Media, Budapest, 2021
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635510481 · Fordította: Mézner Mariann
>!
Metropolis Media, Budapest, 2021
360 oldal · ISBN: 9789635510498 · Fordította: Mézner Mariann

Most olvassa 1

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

eenca P>!
Aline Kiner: A beginák éjszakája

Egy kicsit elégedetlen voltam magammal, amiért ilyen soká tartott ennek a könyvnek az elolvasása, de így utólag úgy látom, hogy ennek pont így kellett történnie.

A történet a XIV. század elején játszódik és a beginák párizsi közösségét mutatja be, azokban a zavaros időkben. A francia király, Szép Fülöp, ellehetetleníti a templomosokat és támadja a pápát is, többek között mert a kincstára kiürült és nem akarta adósságait törleszteni. Sokan tudjuk, hogy ez hogyan végződött a templomosok számára és az egyház miért állt a király mellé, mert ez a vallást is még jobban központosította.

Tanulmányaim során én nem hallottam a beginák közösségeiről Európa szerte, amit így utólag azért bánok. A beginák olyan nők voltak, akik önként választották a visszavonultságot a világ elől. Imádkoztak, teológai eszméket vitattak meg, ugyanakkor nem voltak eltiltva a kereskedéstől sem. Gondolkodó és tevénykedő nők közössége voltak, akik felett az egyház (értsd a férfiak) nem tudott hatalmat gyakorolni. Sejthető, hogy az akkori helyzetet kihasználva mi lett ezen női közösségek sorsa …

Nekem az lebegett a szemem előtt, hogy nem véletlenül hívjuk azt az időszakot sötét középkornak. Amikor a vöröshajú embereket üldözték, mert a sátán teremtményeinek tartották őket, amikor a plébános a dadogást úgy próbálta gyógyítani, hogy forróra felhevített köveket tömködött a dadogó szájába. Arról már ne is beszéljünk, hogy a férfiak úgy gondolták a nők ne tanuljanak, ne tudjanak se írni se olvasni, mert az mégis hova vezetne és egyébként is egy nő nem létezhet egy férfi felügyelete nélkül. Mindezeket mai szemmel olvasni elképesztő volt és valami végtelenül primitív, én ezt biztosan nem szeretném sosem megtapasztalni a saját bőrömön.

Viszont a könyv nyelvezete és a sok információ kicsit szárazzá teszi az elbeszélést. A fordító szerintem remek munkát végzett, és mondhatni korábbi tapasztalatai miatt tökéletes volt a munkára és értékeltem a megjegyzéseit, azonban nekem még így is utána kellett néznem pár dolognak, amiket nem hallottam még korábban.

Ezért kedztem úgy az elején, hogy így utólag úgy gondolom ezt a könyvet jobb apránként olvasni, mint egy hajtásra.

rosemary_goth P>!
Aline Kiner: A beginák éjszakája

Már a megjeleés beharangozásánál felkeltette a figyelmemet ez a könyv. Sosem hallottam a beginákról, azonban olyan korban játszódó történet, ami mindenképp érdekelt, tehát rögtön lecsaptam rá. Mondhatjuk, elég nagy elvárásokkal indultam neki a kalandnak.

Az információkat tekintve jó a könyv. Nagyon érdekes megismerkedni a társaság életével, gondolataival – már amennyire a könyv engedi. Különleges, nem sokszor elbeszélt történet.

Ami mégis elkeserített, és keserédes szájízt hagyott bennem:
– Nagyobb hangsúlyt kaptak a templomos lovagok és a rend felszámolása, mint érdemes lett volna. Többször is visszatér a téma, szinte a számba rágta, hogy azzal indult a beginák végzete. Ja. Ezt már tudtuk, köszi. Mintha a beginák csak mellékszereplői lettek volna a saját történetüknek.
– Váltakozik a jelen és a múlt idejű elbeszélés. Nem tudtam rájönni, hogy mi értelme van.
– Végig olyan érzésem volt, hogy ez egy esszének készült, és néha beszúrt az író egy kis kiegészítő mesét, vagy párbeszédet, hogy haladjunk az időben, de az édes kevésre sikeredett.
– Teljesen kívülálló maradtam. Ahogyan az író is. Nem engedett közel sem a szereplőkhöz, sem a témához, sem saját magához.
– Valahogy olyan érzésem volt a végefelé már, hogy rengeteg dolgot akart elmondani, de aztán valahogy a mennyiség a minőség rovására ment.

Azért a csillagozásból is látszik, hogy nem volt olyan rossz, de sokkal többet kellett volna kihozni belőle. És igen, kötelező lett volna ebből egy nagyon jó történetet kreálni. Pont a témaválasztás különlegessége miatt.
Bízom benne, hogy fogok még ebben a témában jó/jobb könyvvel is találkozni.

hmelcsi>!
Aline Kiner: A beginák éjszakája

Köszönöm szépen a Metropolis Media kiadónak @Galaktika a recenziós példányt!

A borító számomra abszolút hozza a könyv világát, illetve nekem kimondottan tetszik ez a festmény hatású kép, ami talán Maheut ábrázolja a kilógó vörös hajával.

A fülszöveg alapján kicsit másra számítottam mint, amit kaptam…
Nagyon ritkán olvasok vallással foglalkozó regényeket, viszont a középkort nagyon szeretem, illetve a feminista vonal is érdekesnek tűnt, úgyhogy nagyon kíváncsivá tett ez a könyv.

Az első száz oldalt ledaráltam, mert érdekes volt a történet, nagyon tetszett, hogy megismerkedünk a Beginázs világával, amiről őszintén, ha jól emlékszem sosem hallottam, így ez rendkívül izgalmas volt. A könyv alapvetően nagyon informatív sok évszámot és történelmi eseményt említ meg, ami nekem talán kicsit unalmas is volt. Azt éreztem, hogy a történet egyre inkább veszített a lendületéből és ezért nagyon lassan is haladtam vele, pedig akár egy izgalmas történet is kikerekedett volna belőle, mert az alap megvolt hozzá.

A történet lényegében a Beginázs megszüntetésének okait tárja az olvasó elé. Számomra már az csoda volt, hogy a középkorban létezett egy ilyen női közösség, ami hasonlít egy apáca rendre, azonban még sem az, mivel itt a hölgyeknek nem kellett lemondaniuk a földi javaikról, dolgozhattak, műveltek voltak, illetve bármikor elhagyhatták a Beginázst.
Ez mind olyan kiváltság, ami ebben az időben nem igazán volt jellemző a női nemre. Természetesen a beginák pont ezért szemet szúrtak az egyháznak és a férfi társadalomnak így lassan lépésről lépésre koholt vádakkal feloszlatták…

A szereplők közül Ysabel rendkívüli asszony, aki legjobb tudása és tapasztalata szerint segít mindenkinek. Amikor rátalálnak Maheut-ra ő az, aki szorgalmazza, hogy fogadják be, akkor is ha ezzel saját maguknak sok problémát okoznak. A fülszöveg alapján azt gondolom, hogy Maheut egy igazi különc és virgonc lány lesz, aki körül majd forog a történet, de így lett, mivel szinte egész végig hallgatásba burkolózik.

Összességében nem lett volna rossz az alapanyag, de nem tudott magával rántani a történet csak helyenként, viszont nagyon érdekes és ritka témát választott, amitől nagyon egyedi volt és szívesen olvasnék még a begináktól a jövőben.

2 hozzászólás
anesz P>!
Aline Kiner: A beginák éjszakája

borító: 5
tartalom: 4
stílus: 4
szereplők: 3
élmény: 4
mondanivaló: 3

Nem titok, hogy én Andrea Schacht (https://moly.hu/sorozatok/almut-bossart ) sorozatán keresztül ismertem és szerettem meg a beginákat. Az a történet Kölnben játszódott, így örültem, amikor megláttam ezt a fülszöveget, hiszen francia földön, Szép Fülöp idejében olvashattam kedvenceimről. Nos, csalódtam. Maga a történelmi háttér tényleg magával ragadó (érik egy újraolvasás az Elátkozott királyokból :-)), viszont sokszor elkalandozott a figyelmem. Igaza van a többi értékelőnek: ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni. A szereplők élettelenek és érdektelenek voltak, szerettem volna izgulni értük, mert lett volna miért, de csak szomorúságot éreztem a sorsuk miatt. Pedig van itt mester – tanítvány, férfi- nő, anya- lánya stb. kapcsolat, ami több figyelmet érdemelt volna.

Bódis_Éva I>!
Aline Kiner: A beginák éjszakája

A stílus lehengerlő. Erről ódákat tudnék zengeni. Gyönyörűen megfogalmazott, nagyon atmoszférikus, valódi szépirodalmi stílusban megírt regény, amely mégsem veszik bele a szóvirágok kuszaságába, hanem végig összeszedett marad. A szöveg a fordításban is gyönyörűen átadja a korhangulatot. Az események lassú folyásúak, a történet néha megáll, és aztán ismét felgyorsul: az emelkedett gondolatokat izgalmas fordulatok váltják fel. A feszültség végig érezhető, ott reszket a levegőben, ott bújik minden jelenet, minden bekezdés, minden mondat mögött.

A többiről a blogon:
https://rileyeraines.blogspot.com/2021/10/a-beginak-ejs…

Én_az_olvasó>!
Aline Kiner: A beginák éjszakája

Szeretem az olyan nőkről szóló történeteket, akik bármelyik történelmi időszakban, bármilyen területen is, de szembe mennek a kor elvárásainak. A beginák is úttörő szerepet játszottak abban, hogy bebizonyítsák a nők is képesek önálló, erkölcsös életre férfiak felügyelete nélkül is.
Habár különböző háttérrel rendelkező nők élnek a beginázsban, együttműködve egy jól működő, a környezetük által elfogadott közösséget hoznak létre. Szerencséjükre volt egy király, aki felismerte, hogy van élet a nőknek a házasság vagy a zárda lehetőségén kívül is.
Sajnos a középkori egyházak és tagjai semmit nem néztek jó szemmel, ami az ő hatalmukat, befolyásukat megingathatta volna, így szinte törvényszerű volt, hogy a beginák rendjét is ellehetetlenítik.
Kedvencem a könyvben Ysabel alakja volt. Bár nem ő volt a beginázs vezetője, okos volt, bölcs, úgy éreztem ő volt az aki összefogta a társaságot.
Ami nekem nem nagyon tetszett, hogy a könyvről, ami miatt Marguerite-ot máglyahalálra ítélték, elég keveset lehetett megtudni. Amit mégis, az is zavaros volt, szinte csak utalások voltak a tartalmára vonatkozóan, meg egy-két részlet belőle, de az is semmitmondó.

edanka87>!
Aline Kiner: A beginák éjszakája

A középkorban nőnek lenni nem túl jó perspektíva. A lányokat az apák gazdasági-üzleti helyzetüknek megfelelően adták el általában olyan férfiaknak, akik sokkal idősebbek voltak náluk, később pedig a férjük tulajdonai lettek. Az ilyen érdekházasságban szerelemről szó sem lehetett. Ráadásul a nő, ha nem tudott gyermeket szülni, egy idő után kegyvesztetté vált, és végig nézhette, férje hogyan csábítja el és ejti teherbe egymás után az udvartartás fiatal szolgálólányait.
Az egyház sem tartotta őket sokra. Ha házas, az rendben van, hiszen ez az élet rendje, így a férjük kontroll alatt tartja őket. Ha apáca, az is jó, akkor a rend szabályai szerint él. De ha egyik sem, csak szimplán egyedülálló, az gyanús. Túl nagy önállóság, túl nagy szabadság…. Az uralkodó nézet szerint a nőknek nincs önrendelkezési joga, még saját életükről sem, önállóan véleményt ne alkossanak, majd a férfiak megmondják nekik, miről mit gondoljon, hogyan érezzen…
A beginázs azoknak a nőknek jelentett menedéket, akik özvegyek vagy kényszerházasság elől szöktek el családjukból. Beginának lenni izgalmas, kihívást jelentő, mégis felszabadító. Nem függeni senkitől és semmitől, önállóan vezetni az életed, gyakorolni vallásod, hited, segíteni a rászorulókat… miközben folyamatosan ott lebeg feletted az eretnekség vádja, csak azért, mert nem akarsz beállni a sorba, csak azért, mert Istenről mersz másként gondolkozni, csak azért, mert mered másként megélni Isten-kapcsolatod, mint az egyház vezető ága.
Amit hiányoltam, az a beginák vallási, hitbéli életéről több információ. Ami viszont ehhez a témához inadekvátan sok, túlzóan részletező és naturalista: a családon belüli szexuális élet, szexuális kicsapongás. Nem ez volt a regény központi eleme.

Költsei_Firincz>!
Aline Kiner: A beginák éjszakája

Végre valaki nem az unalomig kivesézett templomosokkal traktálja az olvasóit. Annyi érdekes és izgalmas dolog történt a XIV. század elején Párizsban! Miért ne írhatna valaki regényt azokról a „tökös” csajokról, akik – abban a korban! – ha időlegesen is de képesek voltak kitérni a társadalom totális férfidominanciája elől, s közben még a megélhetésüket is biztosították, s ha akartak, a tudományhoz is hozzátettek ezt azt. Ráadásul nem kellett aszkézist sem mímelniük.
A beginák a középkor legcsodálatosabb női, s bár szervezetüket (mozgalmukat?) végül nagyjából felszámolta az egyház, mégis olyan nyomot hagytak a történelmen, ami akár a mai feministák hősnőivé/ előképeivé is avathatná őket. Ha éppen emlékeznének rájuk a mai nők!
Aline Kiner regénye hiányt pótol és hiányérzetet kelt: miért nem hangsúlyosabb a beginák történelme napjainkban, amikor még mindig ugyanazokat az egyenlősdi-harcokat kell megvívni, amiket hat-hétszáz éve???
Persze, a regény aktualizál, de ezzel együtt is helytálló, és akár fontos is lehetne. A múlt vizsgálata ebben az esetben a jelennel való szembenézés eszköze is lehetne!!! Őrület: fehér, heteroszexuális, keresztyén férfiként is megrendít a regény mögötti történelmi valóság… s nem azért, mert akad benne némi pajzánság is.

moliva>!
Aline Kiner: A beginák éjszakája

Csalódtam ebben a könyvben.
Érdekesnek tűnt és érdekes lehetett volna, hiszen maga a jelenség, a beginák léte is igen izgalmas. A németalföldi begina-udvarokról hallottam, láttam is néhányat – a leuveni pl. az UNESCO-világörökség része és jelenleg egyetemi hallgatók laknak benne, elképesztően gyönyörű, és igazi középkori, történelmi hangulatot áraszt –, de azt nem tudtam, hogy máshol, pl. Párizsban is éltek beginák. Elképesztő, hogy már a 13. században, a legsötétebb középkorban, micsoda szabadságban és önállóságban élhettek és dolgozhattak ezek a nők (na igen, nem sokáig, mint a könyvből is kiderül). Azt hiszem, ha akkoriban éltem volna, szerettem volna közéjük tartozni, de alapvetően ma is ideálisnak tartanék egy ilyen, egymást segítő és támogató, mégis önállóan élő, jótékonykodással vagy valami egyéb hasznos tevékenységgel foglalkozó nőkből álló zárt közösséget.
Sosem olvastam még regényt a beginákról, ezért nagy lelkesedéssel kezdtem bele. De ez a könyv egész egyszerűen unalmas. Maguk a beginák mintegy csak valami mellékszereplők, néha előkerülnek és lófrálnak egy kicsit a beginázsban, vagy elmennek az ilyen-olyan utcában és akármilyen hídon a nemtudommelyik térre (párizsi helyismeret nélkül ezeknek a megjelöléseknek a tömkelege elég irritáló), a sorsuk, életük, személyiségük – tehát ami érdekelt volna – mindössze pár mondatban van elintézve. Nem ismerjük meg őket, nem kerülünk közel hozzájuk.
A stílus is elég furcsa, helyenként idegesítő, nem tudom eldönteni, hogy a fordítás döcögős-e vagy az eredeti ilyen zaklatott, szétesett.
Olyan jó könyvet lehetett volna ebből írni – szerintem nem sikerült.


Népszerű idézetek

edanka87>!

Nincs semmi rosszabb annál, mint állandó sötétségben élni.

322. oldal

Noferure P>!

E falakon kívül kegyetlen a világ a nőkhöz. Ennyivel tartozunk egymásnak.

50. oldal

edanka87>!

Ysabel pedig már megtanulta, hogy az idő változtat a világon, változnak a határok, az erőviszonyok.

39. oldal

edanka87>!

Küzdeni az egyensúly megbomálsa ellen, kibékíteni az ellentéteket, visszaállítani a harmóniát. Ez az egyetlen igazi misszió, amit véghezvihetünk itt, a földön. Ugyanakkor pedig olyan, de olyan rosszul oldjuk ezt meg.

65. oldal

edanka87>!

Ugyanakkor könnyebb a testnedveket egyensúlyba hozni, mint a lélek hozzáállását, hangulatait.

65. oldal

edanka87>!

… az idő Istenhez tartozik, aki a végtelenbe tágítja ki ezt a mérhető időt. A zarándok tudja: ha a Teremtőnek tesz fogadalmat, elköteleződik irányába, akkor annak nincs lejárati ideje. Amikor útnak indul, nem gondolkozik el azon, hogyan, mikor tér vissza.

248. oldal

edanka87>!

… bármennyire kicsiny, jelentéktelen is legyen életünk, mind egy hatalmas egészhez tartozik, a lélek megmozdulása és háborgásai a világ történéseitől függenek. Az erőszak nem áll meg annál, akire irányult, visszapattan, mint a kavics a feszes víztükrön; és odacsap… A kollektív félelmek felerősítik az egyének galád, aljas cselekedeteit, a nagy ambíciók ötvöződnek a középszerű, hitvány törekvésekkel.

268. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Umberto Eco: A rózsa neve
Steve Berry: A templomosok öröksége
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.
Baráth Katalin: A borostyán hárfa
C. J. Sansom: Hamis próféciák
Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért
Andrea Schacht: Az ördögasszony műve
R. Kelényi Angelika: Átkozottak
Aldous Huxley: Loudun ördögei
Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban