Azt kérdezte egyszer egy kíváncsi újságíró Roald Amundsentől, mondja el, „ugyan mire jó”, hogy sosem nyugodhat, hogy újra meg újra kockára teszi életét egy-egy újabb, minden addiginál merészebb expedíció kedvéért.
Amundsen így válaszolt: „Hogy mire jó? Kitölteni a térkép üres foltjait, jóllakatni szemem az emberi lábbal soha nem érintett fehér térségek látványával, amelyeket sok százezer vagy millió év óta csak a csillagok néztek. Érezni, hogy én vagyok az első, aki megbolygatja csendjüket. A felfedezés győzelme: boldogság. S ezt nem értheti senki, aki nem látta még hajója orra előtt a ködben vagy a kutyák dérlepte háta fölött, vagy a repülőgép pergő légcsavarján át az ismeretlen földet – a tiszta földet, amelyet még nem fertőzött soha árulás és aljasság. Ez a föld hív, vonz, mint a mágnes.”
Ez a nagy felfedező – és nagyon magányos, sokat csalódott ember – csak ott élt igazán, bajtársai között, a távoli jégmezőkön. Világéletében az Északi-sark meghódítására készült, és… (tovább)
Amundsen útja 7 csillagozás
Eredeti cím: Człowiek, o którego upomniało się morze
Eredeti megjelenés éve: 1966
Róla szól: Roald Amundsen
Enciklopédia 7
Szereplők népszerűség szerint
Roald Amundsen · Robert Falcon Scott
Helyszínek népszerűség szerint
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 7
Kiemelt értékelések
149 éve a mai napon született Roald Amundsen. Teljesen véletlen, hogy épp most olvastam el a róla szóló könyvet, de ha már így adódott, legalább megemlítem… A szerzőpárosra még gyerekkoromból emlékeztem, nagyon szerettem a Tumbó kalandjait, és reménykedve vártam a folytatást – persze, hiába. Rendkívül empatikus, szeretetteljes életrajzi írás ez is, a fekete-fehér fotókról pedig a Delta c. műsor kezdő képsorai jutottak eszembe.
Népszerű idézetek
[…] A norvégok persze, nem az első fagyasztott fókát ették életükben, és akárcsak Roald, jól tudták, hogy a fókahús valóban a „vitaminok tárháza”. Földijükre büszkén, dicsérték is, ahogyan csak telt tőlük, milyen finom eledelt sütött-főzött Roald a császárpingvinek különben rossz ízű, inas húsából.
66. oldal, Aki reményt veszt - életet veszt (Táncsics, 1968)
Az érzékeny és becsvágyó Amundsen kötelezettséget vállalt, hogy rendezi adósságukat. S az elgyötört ember előtt megint ott tátongott a pénzhiány szakadéka, amelynek szélére az annyi éve várva várt transzpoláris légi expedíció taszította.
„Mindent feláldoztam, hogy szabad legyek, s íme az eredmény: egész életemben a pénz rabja vagyok” – írta naplójába.
327. oldal, Ez az ember nem érdemli meg, hogy sarkutazónak nevezzék (Táncsics, 1968)
[…] A Gjöa most szűz vizekre tért. Arktisz történetében sosem járt még erre hajó, ember még sohasem látta ezt a vidéket. Tekintettel a mágneses sark közelségére, az iránytű tévesen mutatott, Amundsen tehát kénytelen volt a nap és a csillagok járásához igazodni, mint ősi időkben a vikingek tették.
105. oldal, Könnyebb a tevének a tű fokán... (Táncsics, 1968)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Alfred Lansing: A Déli-sark foglyai 92% ·
Összehasonlítás - Ernest Shackleton: Endurance 90% ·
Összehasonlítás - Ernest Shackleton: Dél ·
Összehasonlítás - Alekszandr Sztyepanovics Jakovlev: Irány a Déli-sark! ·
Összehasonlítás - Edmund Hillary: Pillantás a csúcsról 86% ·
Összehasonlítás - Vécsey Zoltán: A titokzatos Déli-sark ·
Összehasonlítás - David Roberts: Egyedül a jég ellen 84% ·
Összehasonlítás - Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon 84% ·
Összehasonlítás - Ed Wright: Eltűnt felfedezők legendás útjai ·
Összehasonlítás - František Kele – Fekete László: Jég és föld között ·
Összehasonlítás