Amundsen ​útja 7 csillagozás

Alina Centkiewicz – Czesław Centkiewicz: Amundsen útja Alina Centkiewicz – Czesław Centkiewicz: Amundsen útja

Azt ​kérdezte egyszer egy kíváncsi újságíró Roald Amundsentől, mondja el, „ugyan mire jó”, hogy sosem nyugodhat, hogy újra meg újra kockára teszi életét egy-egy újabb, minden addiginál merészebb expedíció kedvéért.
Amundsen így válaszolt: „Hogy mire jó? Kitölteni a térkép üres foltjait, jóllakatni szemem az emberi lábbal soha nem érintett fehér térségek látványával, amelyeket sok százezer vagy millió év óta csak a csillagok néztek. Érezni, hogy én vagyok az első, aki megbolygatja csendjüket. A felfedezés győzelme: boldogság. S ezt nem értheti senki, aki nem látta még hajója orra előtt a ködben vagy a kutyák dérlepte háta fölött, vagy a repülőgép pergő légcsavarján át az ismeretlen földet – a tiszta földet, amelyet még nem fertőzött soha árulás és aljasság. Ez a föld hív, vonz, mint a mágnes.”
Ez a nagy felfedező – és nagyon magányos, sokat csalódott ember – csak ott élt igazán, bajtársai között, a távoli jégmezőkön. Világéletében az Északi-sark meghódítására készült, és… (tovább)

Eredeti cím: Człowiek, o którego upomniało się morze

Eredeti megjelenés éve: 1966

Róla szól: Roald Amundsen

Tartalomjegyzék

>!
Madách, Budapest, 1968
352 oldal · Fordította: Sebők Éva
>!
Táncsics, Budapest, 1968
354 oldal · keménytáblás · Fordította: Sebők Éva

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Roald Amundsen · Robert Falcon Scott

Helyszínek népszerűség szerint

Arktisz


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Carmilla >!
Alina Centkiewicz – Czesław Centkiewicz: Amundsen útja

    149 éve a mai napon született Roald Amundsen. Teljesen véletlen, hogy épp most olvastam el a róla szóló könyvet, de ha már így adódott, legalább megemlítem… A szerzőpárosra még gyerekkoromból emlékeztem, nagyon szerettem a Tumbó kalandjait, és reménykedve vártam a folytatást – persze, hiába. Rendkívül empatikus, szeretetteljes életrajzi írás ez is, a fekete-fehér fotókról pedig a Delta c. műsor kezdő képsorai jutottak eszembe.


Népszerű idézetek

Carmilla >!

Mozogni kell, az a legfontosabb. Aki reményt veszt, életet veszt.

68. oldal, Aki reményt veszt - életet veszt (Táncsics, 1968)

Carmilla >!

A félreértések, a féltékenység, a gyűlölködés gyakran vezettek katasztrófához…

32. oldal, Egy út volt csak - a tengeren át (Táncsics, 1968)

Carmilla >!

     – Magam választottam sorsomat. Hogy jobb, vagy rosszabb-e másokénál? Nem tudom. Annyit tudok csak, hogy nem élhetek másképp…

171. oldal, Ha győztesen térek vissza, mindent megbocsátanak (Táncsics, 1968)

Carmilla >!

Régi igazság, hogy minél könnyebb a poggyász, annál jobban utazik az ember.

177. oldal, Scott nagy árat fizet esztelen konokságáért (Táncsics, 1968)

Carmilla >!

[…] A norvégok persze, nem az első fagyasztott fókát ették életükben, és akárcsak Roald, jól tudták, hogy a fókahús valóban a „vitaminok tárháza”. Földijükre büszkén, dicsérték is, ahogyan csak telt tőlük, milyen finom eledelt sütött-főzött Roald a császárpingvinek különben rossz ízű, inas húsából.

66. oldal, Aki reményt veszt - életet veszt (Táncsics, 1968)

Kapcsolódó szócikkek: Roald Amundsen
Carmilla >!

Az érzékeny és becsvágyó Amundsen kötelezettséget vállalt, hogy rendezi adósságukat. S az elgyötört ember előtt megint ott tátongott a pénzhiány szakadéka, amelynek szélére az annyi éve várva várt transzpoláris légi expedíció taszította.
    „Mindent feláldoztam, hogy szabad legyek, s íme az eredmény: egész életemben a pénz rabja vagyok” – írta naplójába.

327. oldal, Ez az ember nem érdemli meg, hogy sarkutazónak nevezzék (Táncsics, 1968)

Carmilla >!

De vajon miért siklott ki keze közül egész életében a szeretet? Talán túl sokat követelt? Vagy túl keveset akart adni önmagából?

331. oldal, Ilyen a mi Amundsenünk (Táncsics, 1968)

Carmilla >!

Ó pénz, százszor is átkozott pénz! Rég megértette már, hogy a szabadsághoz gazdagság is kell.

215. oldal, Nem szabad meghátrálni! (Táncsics, 1968)

Kapcsolódó szócikkek: gazdagság · szabadság
Carmilla >!

[…] A Gjöa most szűz vizekre tért. Arktisz történetében sosem járt még erre hajó, ember még sohasem látta ezt a vidéket. Tekintettel a mágneses sark közelségére, az iránytű tévesen mutatott, Amundsen tehát kénytelen volt a nap és a csillagok járásához igazodni, mint ősi időkben a vikingek tették.

105. oldal, Könnyebb a tevének a tű fokán... (Táncsics, 1968)

Kapcsolódó szócikkek: Arktisz · Roald Amundsen
Carmilla >!

    „…Az egész élet kellemetlen meglepetések véget nem érő sorozata” – jegyezte fel azon a napon, amelyen Amerika belépett a háborúba.

240. oldal, A légi expedíció álmát ágyúdörgés foszlatja szét (Táncsics, 1968)


Hasonló könyvek címkék alapján

Alfred Lansing: A Déli-sark foglyai
Ernest Shackleton: Endurance
Ernest Shackleton: Dél
Alekszandr Sztyepanovics Jakovlev: Irány a Déli-sark!
Edmund Hillary: Pillantás a csúcsról
Vécsey Zoltán: A titokzatos Déli-sark
David Roberts: Egyedül a jég ellen
Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon
Ed Wright: Eltűnt felfedezők legendás útjai
František Kele – Fekete László: Jég és föld között