Kedves ​Jóisten 241 csillagozás

Alice Walker: Kedves Jóisten

A ​fehér déli irodalom kulcsalakja az elpusztíthatatlan és önpusztító, metszően józan és rögeszmés, istenváró és istenkáromló, könyörületes és kegyetlen ember – gondoljunk Flannery O'Connor egyszerű georgiai hőseire, akik szenvedélyes vággyal keresik a lelki kapaszkodót, vagy Carson McCullert, Kathrine Anne Porter és Eudora Welty magányosaira, a szeretet-szerelmet szomjúhozókra, az önámítókra és a magukat kifejezni nem tudókra. Nem véletlenül ők a színes bőrű Alice Walker fehér példaképei. Walker 1944-ben, a georgiai Eatontonban született, nyolcgyerekes szegény családban. Mint ízig-vérig déli író, érzi, tudja, hogy a déli ember nem véletlenül olyan, amilyennek az irodalom ábrázolja. Nála azonban a déli típus a feketeközösség világában jelenik meg – s többnyire asszony. „Csak nézd meg magad – vágja a Kedves Jóisten hősnőjének fejéhez a férje. – Nigger vagy, szegény vagy, csúnya vagy, nő vagy. Az istenbe, egy nagy nulla vagy.” És Celie, akinek fejlődését tizennégy esztendős korától… (tovább)

Bíborszín címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1982

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 1987
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 963074029X · Fordította: Dezsényi Katalin

Enciklopédia 18


Kedvencelte 51

Most olvassa 8

Várólistára tette 273

Kívánságlistára tette 142

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Ross>!
Alice Walker: Kedves Jóisten

Férfiként Istentől adott, öröktől fogva való, elidegeníthetetlen jogunk, hogy ha feláll, akkor kielégítsenek bennünket az asszonyi állatok.
Ha ez nem történik meg, (ami egyébként egy egészséges értékrendszerű világban eleve elképzelhetetlen lenne) úgy fenntartjuk magunknak a jogot, hogy tönkretegyük egy másik ember életét.
Ez a dolgok rendje.
Ja, nem is.

Gyönyörű fejlődési íve van ennek a regénynek, a szereplők önmagukra találása egyszerűen csodálatos. Nem is tudom, mikor olvastam utoljára olyan regényt, ami ennyire megfogott.

1 hozzászólás
Youditta>!
Alice Walker: Kedves Jóisten

Kedves Jóisten,

Kérlek, ne haggyad, hogy emberekkel ilyen borzalmak megtörtényenek, mint Celie-vel és a szeretteivel.
Kérlek, ne engegyed, hogy előítélettel éljenek emberek.
Kérlek, segitsé azoknak, akik rászolgáltak és megérdemlik.
Kérlek, agyál lehetőséget minden olyan tehetségnek, mint Alice Walker, hogy írhasson és megismerhessük!
Kérlek, teggyed közhírré, hogy eztet a remek könyvet mindenki olvassa el!

Köszönöm!

eme>!
Alice Walker: Kedves Jóisten

Walker főhőse egy halmozottan kisebbségi és halmozottan hátrányos helyzetű karakter: színesbőrű, csúnya és nem túl intelligens, leszbikus nő a fehér férfiak, az okosok és szépek uralta világában, a rabszolgatartó mentalitást őrző Délen… Kiszolgáltatott, megalázott, fizikailag-lelkileg bántalmazott, magamegadó és némán tűrő, szenvedő „senki”, akinek egyetlen vigasza: a Jóisten. Amíg ki tudom betűzni hogy J-ó-i-s-t-e-n addig mégiscsak van velem valaki – vallja, és közben a Jóistennek levélbe írja életét.
Döbbenetes és szívszorongató, felháborító élet ez, melybe azonban apránként a vigasz morzsái is beszívárognak – főként a Celie életében megjelenő nőalakok révén – lázadó, magabiztos, előítéleteknek, berögzült gondolkodás- és viselkedésbeli sztereotípiáknak ellentmondó, életük irányitását kézbevevő nőalakok révén. Segítségükkel lassan Celie is magára talál, levetkőzi a ráerőszakolt szerepeket, megválik a fehér szakállú Jóisten, a gyapjas haja ellenére fehérnek elképzelt Jézus képétől, leszámol egy idilli őshaza, egy édeni Afrika illúziójával (Nellie húga levelei révén, aki misszionáriusként tapasztalja meg az Afrikát meghódító „civilizációt” és az ezzel járó kizsákmányolást), és saját lábára állva próbál megmaradni, megtalálva a mindenhol, önmagában is fellelhető Istent.
Celie fejlődése nem látványos, lassan, fokozatosan következik be, de annál biztosabb, szilárdabb alapokra épül. Levelei címzettjének változása mutatja a törésvonalat, amely elválasztja egymástól a régi és új Celie-t. De nemcsak ő, hanem a körülötte lévők is változnak – főként a férfiak, akiknek meg kell birkózniuk a kialakult új helyzettel. A belső béke megtalálása mintha a külvilágra is pozitívan hatna, a megértés vágya, a megbocsátani tudás mintha újrarendezné a viszonyokat.

Celie történetében számos (talán egyszerre túl sok) probléma sűrűsödik össze – egyszerre villantja fel a rabszolgatartó társadalom erkölcsi vetületeit, kihatását a későbbi generációkra, a gyarmatosítás kérdéseit, a női lét különböző aspektusait. Egyszerre szól a az amerikai színesbőrűek, a feminista aktivisták, az elnyomott és kizsákmányolt kis afrikai törzsek nevében, mindezt egy egyszerű nő szemével láttatva. Harcos, aktivista regény, egyetértek azokkal, akik úgy érzik, talán az irodalmiság rovására. A befejezés happy-endje pedig, bár biztatásnak, reménytelinek láttatja a kiemelt ügyek kérdését, túlontúl rózsaszín és már-már irreális, annak ellenére, hogy bizony néha jólesik ilyen lezárást olvasni.

ppeva P>!
Alice Walker: Kedves Jóisten

Mégis, kinek hiszed te magad? … Csak nézd meg magad. Nigger vagy, szegény vagy, csunya vagy, nő vagy. Az istenbe, egy nagy nulla vagy.
… Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csunya, és meglehet hogy főzni se tudok, mongya egy hang mindenkinek, aki odahallgat. De itt vagyok.
Ámen, mongya Shug. Ámen, ámen.
Mert lehetsz százszorosan hátrányos helyzetű, de amíg itt vagy, amíg feladatod van, amíg szeretsz valakit és szeret valaki, addig helyed van a földön. Addig van remény. Így legyen.

adrienn_szucs >!
Alice Walker: Kedves Jóisten

Fontos és borzasztóan erős történet.
Az írónő nagyon keményen belekezd a történetbe, többször mondtam ki magamban, hogy „te jó Isten”.. Nehezen viselem- mint minden jóérzésű ember- a nők, gyerekek bántalmazását, az arról szóló leírásokat, történeteket. A történet nyersessége, brutalitása, szaga ellenére olvastatta magát, köszönhetően a főszereplő, Celie személyiségének. Ő többszörösen hárányos helyzetből indul, fekete, lány, csúnya és nem is kimondottan okos spoiler. Ellenben végtelenül kedves és jószívű spoiler, olyan kislány, akivel rögtön szimpatizálni kezdünk és drukkolunk neki ,hogy történjen valami csoda, ami kirántja őt ebből a rohadó, bűzös, bántalmazó környezetből. Nem tudom, én hogy viselkedtem volna hasonló körülmények között, de jelen helyzetben nem tudom elképzelni, hogy tűrném ezt a fajta bánásmódot.
NAgyon drukkoltam Celie és Nettie újbóli egymásra találásáért és az írónőnek ebbe is sikerült egy jó nagy csavart vinnie.
Megdöbbenő volt a könyv végére, Ms. Celie élete vége felé a személyiségváltozás, amelyen keresztülment. Megdöbbentő, mert nemcsak ő, de a körülötte lévők is szinte mind pozitív változáson mentek át ( különösen figyelemre méltó, tekintve, honnan indultak a könyv elején); tanultak hibáikból, a bonyolult emberi kapcsolataik off kimeneteléből levonták a következtetéseket és végül mind jobb emberek lettek spoiler. Bár általam leírva elég sziruposan hangzik, Alice Walker történetében határozottan nem volt az.
Nagyon-nagyon-nagyon erős olvasásélményt nyújtó történet!

DaTa>!
Alice Walker: Kedves Jóisten

Akartam ezt szeretni, de nem tudtam. Borzasztó sorsot, sorsokat mutat be, de nekem ez hatásvadász, nekem ez hamis.

1 hozzászólás
bagie P>!
Alice Walker: Kedves Jóisten

Nehéz erről a könyvről írni: megdöbbentő, mégis felemelő.
Celie az elnyomott, bántalmazott, kihasznált nő felépíti önmagát, életét, boldogságát hullámhegyeken-völgyeken keresztül.
Levelein keresztül, először Istenhez, majd testvéréhez írt leveleiben minden eseményről, amely vele, környezetével történik, beszámol – jó és rossz dolgokról, bántásokról, szerelemről, testvér iránt érzett szeretetről, az Életről, amit egy „Nigger vagy, szegény vagy, csúnya vagy, nő vagy. Az istenbe, egy nagy nulla vagy.” indulásból csak el lehet érni.
Nagyon tetszett, örülök, hogy végre sort kerítettem rá…

AeS P>!
Alice Walker: Kedves Jóisten

Az járt a fejemben olvasás közben, hogy ez egy nagyon megírt regény, mármint a megszerkesztettség tekintetében. Minden a helyén van, minden levél patikamérlegen kimért arányokkal követi egymást, Celie írásán és gondolatain követhetjük az idő múlását… és mennyi idő múlik el, és közben milyen rövid a könyv!
A kedvenc szereplőm viszont Shug Avery, ez teljesen egyértelmű. Annyira szeretem az ilyen szabad(szájú), önálló női alakokat, és olyan remekül ellensúlyoz – az első két oldal már úgy indít, hogy pár órára félre kellett tennem a könyvet.

Daniella78>!
Alice Walker: Kedves Jóisten

Alice Walker Kedves Jóisten c. levélregényének eredeti címe Lila szín, aminek biztosan van egy csomó furfangos interpretációja, engem mindenesetre a lila foltokra asszociáltat, regényünk főhősnőjének, Celie-nek ugyanis bőségesen ki fog jutni a véraláfutásokból. Celie a már felszabadított, de szokásaiban, attitűdjeiben még mindig rabszolgatartó déli államokban tengődik, apja (később kiderül, mostohaapja) tizennégy éves korától kezdve molesztálja, két gyereket is szül neki, akiket aztán eltüntetnek (szerencsére később felbukkannak), és amint lehet hozzákényszerítik egy nálánál idősebb férfihoz. És még sorolhatnám a továbbiakban Celie testi és lelki szenvedéseit, a regény első fele olyannyira nyomasztó és iszonyatos volt, hogy erősen gondolkodtam azon, hogy majd egy későbbi, nyugalmasabb időszakban veszem elő. De aztán elkezdett a kín és nyomor sötétségében pislákolni egy kis fény: Celie életébe berobban, meglehetősen drámai körülmények között férje szeretője, a környék dívája: Shug. Betegen, dölyfösen és gyűlölködőn tér be Celie házába, de Celie mégis gondot visel róla, mert a nőkről alkotott kényszeres negatív torzképét, ami köré önmagát is felépítette, és amit a környezetében élő férfiak szuggeráltak belé, ez az öntörvényű nő, ahogy lassan megenyhül Celie iránt, felülírja. Shug ráébreszti Celie-t, hogy elnyomása igazságtalan, megismerteti vele saját testét, mitöbb köztük leszbikus kapcsolat szövődik (ámbár igen diszkréten). Shugnak sikerül Celie-t felépítenie, kiszabadítania gondolkodásbeli béklyóiból és segít neki újra felvenni a kapcsolatot szeretett húgával, Nettie-vel is. Nettie élete is kibontakozik előttünk a Celie-nek írott levelekből, misszionáriusnőként eljut Afrikába, az olinkák földjére és tanúja lesz az afrikaiak nyomorúságos helyzetének, az európai kizsákmányolásnak, összedől a néger mítosz az őshaza tisztaságáról és érintetlenségéről.
A regény egyik hőse pedig nem más, mint a Jóisten, akihez Celie kozmikus magányában írja leveleit, míg ki nem ábrándul a fehér, hosszú szakállú, férfiistenből. Shug azonban beszél neki egy mindenütt jelenvaló, dolgokban rejtezkedő, szerető lényről, amely benne van az ég madaraiban, az erdő fáiban és aki nem lakik templomokban (ott is csak azért van, mert oda visszük a szívünkben). És ez az Isten nem férfi és nem nő, nem fehér és nem néger. „Sehogyse néz ki. Mert nem képkiállítás.” A történet legvégén Celie újra ír egy levelet ennek az Istennek, ekkor már élete helyreállt – de nem szpojlerkedek arról, hogyan is jut el idáig.
A regény sokban mutat rokonságot Morrison A kedves-ével, sokkolt, sokszor megsirattam, sokszor felháborított, de mégis erőt adott, hisz a történet végére a niggerszegénycsúnya, ráadásul nő Celie-ből egy független, bölcs, reménykedő, önálló jövedelemmel bíró és szeretni tudó ember lesz, aki képes másokon is segíteni.

4 hozzászólás
kaporszakall>!
Alice Walker: Kedves Jóisten

Két szálból sodort történet, egyik a realista (Célie), másik a romantikus (Nettie). Levélregény, de nem a XVIII. századi fajtából.

A Célie-szál az én szememben szinte tökéletes: a házi rabszolgából öntudatos emberré növő nő figurája – feminista felhangjai mellett is, sőt, részben épp ezek miatt – kiváló fejlődésregény: arányos, jó ütemezett, belső logikáját tekintve is hibátlan. Mint legjobb mellékszereplő, Shug is remekül passzol: Céline Faustjának ő a Mefisztója.

Nettie története viszont sajnos túlzottan is romantikus, s nem csupán a füst milán-i értelemben (romantikus, ami lehetséges, de nem valószínű), hanem helyenként már-már giccsesen… Az afrikai missziós élmények hitelessége is ébresztett bennem némi kételyt (spoiler), de a családi titkok deus ex machina kiderülése spoiler sem tett jót a ennek a szálnak.

Nem először érzem egy regényben, hogy bizonyos alkotóelemekből a kevesebb több lett volna. Ezért a négy, nem pedig az öt csillag – mindemellett ez egy erőteljes és fontos munka, s bár a great american novel rangsorban nálam nem kerülne a dobogó legfelső fokára, de joggal szerepel a jelöltek között.

A filmváltozatot is érdemes megnézni. Bár Spielberg-öt nem kedvelem, ez a filmje kivételesen jól sikerült, és Whoopi Goldberg a főszerepben telitalálat…


Népszerű idézetek

Gólyanéni>!

Az idő lassan telik, de gyorsan múlik.

134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő
Almost_Zed>!

Megmondom, miről van szó, mongya Shug. Hogy én miben hiszek. Isten tebenned van, meg mindenki másban. Istennel jössz a világra. De csak azok talájják meg, akik belül keresik. És néha akkor is megnyilvánul ha nem is keresed, vagy nem is tudod mit keresel. A legtöbben csak akkor keresik, ha bajba vannak. Vagy bánatuk van. Vagy cefetül érzik magukat.
De hogy talájják meg? kérdem.
Sehogy. Mer Isten se fiu, se lány.
Akkor hogy néz ki?
Sehogyse néz ki. Mer nem képkiállitás. Nem olyan, hogy bármitől külön tudnád választani, de még magattól se. Hiszem, hogy Isten minden, mongya Shug. Minden ami van vagy valaha volt vagy valaha is lesz. S ha eszt érzed, és ez az érzés boldoggá tesz, akkor megtaláltad.

162. oldal (Európa Könyvkiadó, 1987))

pomesz>!

Celie, mondd meg nekem igaz lelkedre, találkoztál valaha Istennel a templomban? Mer én soha. Én ott csak egy csomó emberrel találkoztam, akik mind abba reménykedtek, hogy maj megmutatkozik. Ha én valaha is Istennel találkoztam a templomba az azért volt, mer én vittem oda magammal.

160. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Egy valami jó van abba hogy sose segít a ház körül, hogy nem hiányzik amikor nincs idehaza.

40. oldal

1 hozzászólás
PuPilla>!

Hisz annyi mindent nem értünk. És ebből annyi boldogtalanság származik.

158. oldal Európa Zsebkönyvek

ppeva P>!

Tudod, ahol férfi van ott baj is van.

171. oldal

Kapcsolódó szócikkek: férfiak
Nusii>!

Ha jön, boldog leszek. Ha nem, elégedett.

239. oldal

AeS P>!

Olyan boldog vagyok. Szeretnek. Munkám van, pénzem van, barátaim vannak, időm van.

179. oldal (Európa, 1987)

PuPilla>!

Aszt gondolom, azér vagyunk itt, hogy tűnődjünk. Hogy tűnődjünk. Hogy kérdezzünk És hogy miközbe tűnődünk a nagy dolgokról és kérdezősködünk a nagy dolgokról, tanulunk a kicsinyekről, amúgy átabotában. De soha se tucc meg többet a nagy dolgokról mint amennyivel kiindultál. Minél többet tűnődök, annál jobban szeretek […]

238. oldal, Európa Zsebkönyvek

ppeva P>!

Mégis, kinek hiszed te magad? … Csak nézd meg magad. Nigger vagy, szegény vagy, csunya vagy, nő vagy. Az istenbe, egy nagy nulla vagy.
… Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csunya, és meglehet hogy főzni se tudok, mongya egy hang mindenkinek, aki odahallgat. De itt vagyok.
Ámen, mongya Shug. Ámen, ámen.

172. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Kathryn Stockett: A Segítség
Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
Fanny Flagg: Érdemes élni
James Baldwin: Ha a néger utca beszélni tudna / Giovanni szobája
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Jack Ketchum: A szomszéd lány
Michael Cunningham: Az órák