Bíborszín 96 csillagozás

Alice Walker: Bíborszín

Alice ​Walker 1982-ben megjelent Pulitzer-díjas, Steven Spielberg által 1987-ben megfilmesített levélregényének üzenete időn és téren átívelő. A túlélés legelemibb, örök érvényű szabályára tanítja meg az olvasót: soha ne add fel!
A történet főhőse, az afroamerikai gettó patriarchális, szexista szabályainak fogságában vergődő Celie a kiúttalanságból kezdetben a spiritualitás világában próbál megnyugvást és feloldozást keresni. Az események sodrában azonban két szeretett nő hatására fokozatosan felismeri az egyház fehér férfiak által uralt álszent, képmutató világát. Ráébred, hogy az emberi lét értelmét nem kizárólag a túlvilágban, hanem esetleg a jelenben is érdemes megtalálni. Celine emberi, női, szexuális és kreatív öntudatra ébredése izgalmas és megrázó olvasmány. Walker klasszikusa biztos iránytűt ad mindazok kezébe, akik úgy érzik, hogy reménytelennek tűnő helyzetükből nem találják a kiutat.
A mű 1987-ben Kedves Jóisten címen jelent meg az Európa Könyvkiadó… (tovább)

Kedves Jóisten címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1982

>!
Európa, Budapest, 2019
344 oldal · ISBN: 9789634059752 · Fordította: Dezsényi Katalin
>!
Európa, Budapest, 2018
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059158 · Fordította: Dezsényi Katalin

Kedvencelte 16

Most olvassa 10

Várólistára tette 161

Kívánságlistára tette 197

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Alice Walker: Bíborszín

Érzelmileg nagyon megfogó, elgondolkoztató, lélektani dráma mind a regény, mind a film, aminek van mondanivalója és tanulsága.

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/11/biborszin.html

>!
Baráth_Zsuzsanna P
Alice Walker: Bíborszín

A könyv jobb, mint a film, pedig az sem utolsó darab. Nemrégiben sikerült pótolnom Spielberg alkotását, amely nem tudom, hogyan maradt ki eddig az életemből, mert a mester filmjein nőttem, fel, de talán jobb is így, mert szerintem erre a zsigerig ható drámára meg kell érni. Szerencsére most került újra kiadásra a könyv is, amelyet azon nyomban el is olvastam, ahogy a kezembe került, és annak ellenére nem tudtam letenni, hogy a történet minden fordulatát ismertem. Teljesen más élményt nyújt ugyanis, mint a film, máshol vannak a hangsúlyok, és mivel nem vonja el a néző figyelmét a gyönyörűen fényképezett jelenetek sora, oda tud figyelni az egyszerű szövegben rejlő végtelen tragikumra, rá tud csodálkozni egy fájdalmasan szép fejlődéstörténetre, és annak ellenére teljes gőzzel szurkol Celie-nek, hogy ki tudjon törni a testi-lelki nyomorból, hogy tudja, mi lesz a sztori vége. Ez az alkotás nem a szöveg lírai szépségével varázsolja el az olvasóját, hanem a nyers és durva forma mögött rejlő lelki gazdagságával. Celie-nek évtizedekbe telik, amíg ki tud lépni abból a sanyarú sorsból, ami neki jutott, lassan, de biztosan elindul az öntudatra ébredés útján, és a férje is megtanulja tisztelni őt. Hosszú utat járnak be ők ketten, amíg odatalálnak egymáshoz, a cselédből, aki csendben tűri a sorsát, végül önálló nő lesz, aki tisztában van az értékeivel, és nagy nehezen le tudja dobni magáról a sok-sok év megaláztatásának lelki terhét. Megismeri a szenvedélyt, és azt, hogy milyen érzés, ha szívből szeretik, és értékes embernek tartják. Hatalmas sorsdráma, amelyben egy végtelenül magányos nő – akinek annyira nincs senkije, hogy a Jóistennel beszél, mert mással nem tud – , akinek borzalmas testi-lelki kínokat kellett elszenvednie, mégis túlélte ezeket a nehéz éveket, és szabad, független ember lett belőle. Közben megismerjük a testvére, Hettie sorsát is, akit Afrikába vetett az élet, és végül ő nevelte fel Celie gyermekeit, hogy aztán sok-sok szenvedés után a család végül újra találkozzon. A levelekből kirajzolódó történet szívet-lelket zúz össze, igazi katartikus élményt ad, amelyhez olyan ritkán van szerencséje az olvasónak.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2018/09/10/konyvkritika_…

>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog
Alice Walker: Bíborszín

A Bíborszín nem könnyű olvasmány. Egyrészt baromi nehéz a nyelvezete, régies stílusúak a levelek, például “monggya” és társai. Írásjelek sincsenek, sokszor nehéz eldönteni, hogy mi a dialógus, és mi az adott levél része. (Igen, levél regényről van szó). Ráadásul érzelmileg is nagyon megterhelő ennyi nehéz sorsról olvasni.

Viszont! Ez a könyv olyan sokat ad az embernek, annyira jól van megírva, hogy egyszerűen kár lenne kihagyni. Nem véletlen, hogy ennyi évtized elteltével is sokan szeretik.

Bővebben a blogon:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2019/02/konyvkritika-alice-walke…

>!
szofisztikáltmacska
Alice Walker: Bíborszín

Azokról a könyvekről a legnehezebb írnom, amik a legjobban tetszettek. A Bíborszín különösen feladta a leckét. Hogyan tudnám átadni írásban az érzéseket, amelyek kavarogtak bennem a történet közben? Hogyan tudnám elmesélni, hogy az utolsó mondat elolvasása után csak néztem magam elé és szorítottam magamhoz ezt az aprócska könyvet és arra gondoltam, hogy most azonnal újra akarom kezdeni? Hogyan tudnám érzékeltetni, hogy mennyit adott nekem ez a történet? Fogalmam sincs.
A Bíborszín nem egy bájos lányregény. Már az első oldalakon arcul csap, semmi gyengéd bevezetés, csak beletaszít a borzalom közepébe. Testi-, lelki- és verbális abúzus, lenézés, nemi- és faji megkülönböztetés, elnyomás – csak néhány azokból a megpróbáltatásokból, amiből Celie-nek már egészen fiatalon kijut. Maga meséli el a történetét, kezdetben Istenhez, később húgához címzett egyszerű nyelvezetű, helyesírási hibáktól hemzsegő leveleiben. Kislányként ismerjük meg és a virágkorán túl veszünk tőle búcsút, ez idő alatt pedig végigkísérjük a személyiségfejlődése útján, amely során csendes, belenyugvó lányból erős, önmagáért kiállni képes nővé érik.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2018/09/07/alice_wa…

>!
josageszter
Alice Walker: Bíborszín

Az elején nekem inkább naplónak tűnt, de a közepe fele megértettem miért is igy kaptuk a leveleket. Az írásmód kicsit zavart az elején, de tény hogy igy nem képzeltem többnek a szereplőt, ami. Nem volt gazdag, művelt, de hánytatott sorsú és ami megkülönböztetés érhette azon at is ment. Nagyon durva volt az eleje a könyvnek, bele i csapott a lecsóba az író, es később sem lett sokkal jobb sorsa szegeny Celie-nek. Megértem hogy érzelmileg teljesen elfordult a férfiaktól, kutyammal nem bánnék így, ahogy ezek az emberek a nőkkel. Ha meg veletlenül erős es független voltál, akkor meg az volt a bajuk, hogy miert nem lehet vele ugy viselkedni, mint a kutyakkal es meg ettől depresszióba is esnek a ferfiak!! Sofie karaktere az elejen nagyon tetszett, es sajnáltam, hogy a férjének az a fajdalma, hogy nem szófogadó, mint Celie, fajlalta, hogy egyenrangúak a kapcsolatban! Viszont nekem Sophie nagyon drasztikusan megváltozott és különleges volt, hogy a konyv elején teljesen mashogy nézett ki még a lelki szemeim előtt is, mint a könyv vége felé. A vege viszont szamomra kedves volt, mindenki megtalalta a maga helyet, a ferfiak jobb belátásra tértek es a nők elértek, hogy legalább, mint nők felemelkedtek a ferfiak es férjeik szemében.

>!
tizkicsikonyv
Alice Walker: Bíborszín

Megindító, fájdalmas, sokszor durva – és mégis elképesztően szép. Egy csoda ez a könyv.

Bővebben itt: https://tizkicsikonyv.blogspot.com/2018/09/biborszin.html

>!
Georginanéven P
Alice Walker: Bíborszín

Amikor olvasni kezdtem, akkor döbbentem rá, hogy ezt a történetet már ismerem. Új címet kapott, és ez tévesztett meg. A Kedves Jóisten fiktív, majd valós levelei, már annak idején is elvarázsoltak. Roppant érdekesnek találtam az afrikai emberek életének rövid bemutatását. Érdekes, érzelmes regény.

>!
Mariann_ P
Alice Walker: Bíborszín

Hát ez a könyv sokakkal ellentétben nekem sajnos szinte semmit nem adott.
Pedig nőként sok olyan könyvet olvastam fegyverkészítésről és olyan dolgokról, ami talán más nem mer, vagy nem akar bevállalni.
A legnagyobb problémám ezzel a könyvvel az, hogy hemzseg a helyesírási hibáktól.
Persze szándékosan.
„Kiszabadíccsa”,"cseléggye „, "baráccságtalan ” ,"tuggya "…..
Ami Celie életét bemutató rész, az talán a 3/4 része a könyvnek, az végig ilyen.
Hiába telik el szinte egy élet, az írás nem javul.
Hiába írják csodásnak ezt a könyvet, állatként élnek emberek.
Ez borzasztó.
Nettie, a főhősnőnk testvére a misszionáriusokkal Afrikába kerül, az az élet sem sokkal jobb ennél.
Olvasmányélmény tekintetében annyira nyomasztott mind a történet, mind a fent említett szóhasználat, hogy nem tudtam elvonatkoztatni tőle.
Némi új információ megrejlett a sorok közt, de alig vártam, hogy a végére érjek.
Sajnálom.

3 hozzászólás
>!
R_Kingaa
Alice Walker: Bíborszín

Sokáig kerülgettem ezt a könyvet, végül a beszerzést követően azonnal olvasni kezdtem.
És néhány sor után meg is rendült a könyvbe vetett hitem. Hirtelen nem tudtam mit kezdeni ezzel a nyelvezettel, mely annyira távol áll tőlem, hogy az már taszító. Csalódottságot éreztem, és egyúttal az is felmerült bennem, hogy végig tudom-e olvasni a könyvet. De végül felülkerekedtem ezeken a sérelmeken, és lassan bár, de kibontakozott előttem egy végtelenül ellenszenves világrend, melyben a nők teljes kiszolgáltatottságban éltek.
Visszataszító volt azzal szembesülni, hogy a férj mindenben a felesége felett állt, hogy a nő csak egy szolga volt a saját házasságában, rab volt az életében, akinek parancsolnak, akivel kegyetlenkednek, erőszakoskodnak, akit megaláznak és semmibe vesznek. Nem értettem Celie-t. Nem tudtam felfogni, hogy miért hajtja igába a fejét, miért nem ellenkezik, tiltakozik az embertelen bánásmód ellen? Nehéz volt olvasni mindarról, ami vele történt, arról, amit hagyott, hogy megtörténjen vele. Minden idegvégződésem tiltakozott a szégyenteljes bánásmód ellen. Mígnem megjelent egy apró színfoltja a történetnek: Sofia. És vele együtt az észérvek is feltünedezni látszottak. Sofia egyedül vívta minden nő harcát. De mind tudjuk, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Hát, a történet végére igenis nyár lett.
Ki tudná megmondani, hogy melyik volt a helyesebb cselekedet az adott korban: szembeszállni a világgal, mely semmibe vesz, és még az állatokat is többre tartja, mint az embert, vagy pedig meghunyászkodva, csendben tűrni a megaláztatást, melyet nem érdemeltél ki, csupán azzal, hogy a gyengébbik nemhez tartozol? Én már állást is foglaltam fentebb. Mert az ember hajlamos mai szemmel nézni a múltat, és a régi világot a jelennel azonosítani, figyelmen kívül hagyva a társadalmi szokásokat, a viselkedési normákat és az aktuális világrendet. Ebbe belegondolva már nem is olyan egyszerű a döntés. Bár nőként akkor sem mehetek el szótlanul a könyv témája előtt. Magamat ismerve, úgy gondolom inkább Sofiához lettem volna hasonlatos, mintsem Celiehez. Személyiségem nem tűri ezt a fajta alávetettséget, ezért nehéz világ köszöntött volna rám az kétségtelen. És ki tudja, ki bírta volna tovább.
Visszatérve a nyelvi aggályaimhoz, a könyv végére már egyre kevésbé zavart a durva, műveletlen beszéd, és egyre több értelmet nyert a mondanivaló. A rasszizmus mindenkor jelen lévő szomorúsága, melynek nincs semmi értelme. Sem régen, sem most.
Őszintén nem reméltem, hogy Nettie valaha még hazatér, és boldogság férkőzhet, a mindvégig boldogtalanságban szenvedő Celie szívébe. Ám azt szorgalmaztam, hogy a végén Mr. nagyobb lépést tesz Celie felé.
De összességében szemlélve, bántam volna, ha nem olvasom el végig a könyvet, egy megrendítő és egyben rendhagyó történettel lettem volna kevesebb. Egy olyannal, mely mindvégig keserű, mint olykor maga az élet.

>!
Pennmenelien P
Alice Walker: Bíborszín

Még a Kedves Jóisten címmel megjelent könyvet tettem fel sok éve a várólistámra (1001-es könyvből), most pedig Emma Watson ajánlása miatt került azonnal a kosaramba. A nyelvezete nagyon nehezen követhető volt, ezért csak pár oldalakat tudtam egyszerre olvasni. Aztán egy szabadnapon nekiálltam, ledaráltam a felét és így már kevésbé volt zavaró.
Nagyon szókimondó regény, már az első oldalakon keményen próbára teszi az embert, és ez szinte végig megmarad. De talán ez kell ahhoz, hogy elgondolkodjunk és hálát tudjunk adni az égnek / sorsnak, hogy a 21. században élhetünk nőként. Nem tudom milyen lehet ilyen elnyomás alatt élni, de elolvasni is borzasztó volt. A női lét mellett a fekete – fehér ellentét is erősen megjelenik, e miatt is érdekes olvasmány. Ami biztos, hogy aki egy erős női karakterről akar olvasni, az olvassa el ezt a könyvet, megéri.


Népszerű idézetek

>!
Rachel_A

Celie,mond meg nekem igaz lelkedre, találkoztál valaha Istennel a templomban? Mer én soha.Én ott csak egy csomó emberrel találkoztam, akik mind abban reménykedtek, hogy maj megmuttakozik. Ha én valaha is Istennel találkoztam a templomba, az azé volt, mert én vittem oda magammal. És szerintem a többiek is így vannak vele. Azér mennek a templomba,hogy Istenen osztozkoggyanak, nem pedig azér, hogy megtalálják.

>!
KincsesIldi

Isten tebenned van, meg mindenki másban. Istennel jössz a világra. De csak azok talájják meg akik belül keresik.

211. oldal

>!
Zuborka

Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csúnya, és meglehet hogy főzni se tudok, mongya egy hang mindenkinek, aki odahallgat. De itt vagyok.

>!
BeliczaiMKata P

Végtére is ki vagyok én hogy megmongyam neki kit szeressen? Az én dolgom az hogy a magam részéről szívből és igazán szeressem.

303. oldal

>!
Bálintmoly

De ő nem nyugszik bele. Kűzdened kell. Kűzdened.
De én nem tudom hogyan kűzgyek. Örülök ha aszt tudom, hogyan maraggyak életbe.

21. oldal

>!
Bálintmoly

A fehérember egy rakás szerencsétlenség, mongya Sofia.

114. oldal

>!
KincsesIldi

A hirek kész bolondokháza. Az emberek civakodnak és marakodnak és egymásra ujjal mutogatnak, és még csak véletlenül se keresik a békét.

230. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Toni Morrison: Nagyonkék
Kathryn Stockett: A Segítség
Michael Cunningham: Az órák
Alice Munro: Asszonyok, lányok élete
Michael Cunningham: Otthon a világ végén
Virginia Woolf: Clarissa
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Philip Roth: Amerikai pasztorál