Bíborszín 151 csillagozás

Alice Walker: Bíborszín

Alice ​Walker 1982-ben megjelent Pulitzer-díjas, Steven Spielberg által 1987-ben megfilmesített levélregényének üzenete időn és téren átívelő. A túlélés legelemibb, örök érvényű szabályára tanítja meg az olvasót: soha ne add fel!
A történet főhőse, az afroamerikai gettó patriarchális, szexista szabályainak fogságában vergődő Celie a kiúttalanságból kezdetben a spiritualitás világában próbál megnyugvást és feloldozást keresni. Az események sodrában azonban két szeretett nő hatására fokozatosan felismeri az egyház fehér férfiak által uralt álszent, képmutató világát. Ráébred, hogy az emberi lét értelmét nem kizárólag a túlvilágban, hanem esetleg a jelenben is érdemes megtalálni. Celine emberi, női, szexuális és kreatív öntudatra ébredése izgalmas és megrázó olvasmány. Walker klasszikusa biztos iránytűt ad mindazok kezébe, akik úgy érzik, hogy reménytelennek tűnő helyzetükből nem találják a kiutat.
A mű 1987-ben Kedves Jóisten címen jelent meg az Európa Könyvkiadó… (tovább)

Kedves Jóisten címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1982

>!
Európa, Budapest, 2019
344 oldal · ISBN: 9789634059752 · Fordította: Dezsényi Katalin
>!
Európa, Budapest, 2018
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059158 · Fordította: Dezsényi Katalin

Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Anglia


Kedvencelte 22

Most olvassa 13

Várólistára tette 217

Kívánságlistára tette 235

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Alice Walker: Bíborszín

”Én nem csinálhatom helyetted. Mekkell kűzdened velük, magadér.”

A Bíborszín egy nagyon erős feminista regény, amely a női elnyomás mellett fontos faji és hitbeli kérdéseket is feszeget. A rétegnyelven íródott stílusra történő ráhangolódás után egy igazán megrendítő történet bontakozik ki a levelekből, amely során megismerhetjük a főhős, Celie elnyomott életét, majd tudatra ébredését. A szóbeli és testi abúzus már az elején sokkol, míg a főszereplő kimondási kényszere, amelynek hatására Kedves Jóistenhez címzett levelei születnek, a feldolgozásra tett kísérletek lenyomatai. Meddig lehet tűrni, hogy az embert lealacsonyítsák, csak mert nőnek született? Hogyan vívható ki egyéni szinten a szabadság? Lehetetlen nem szeretni ezt a könyvet, nőként és a társadalmi egyenlőtlenségeket elítélő emberként.

A könyvet értékelve pedig nem hagyhatom szó nélkül Karafiáth Orsolya fantasztikus utószavát sem, amely egy nagyszerű, a regényen túlmutató összefoglaló. Megfogalmazza többek között azt is, ami olvasás közben végig ott motoszkált bennem, hogy bár ma már szerencsére sokkal előnyösebb helyzetben vagyunk, mint Celie, jelenlegi társadalmunkban és a mai családokban is csupán utópiának tűnik még az egyenlőség.

2 hozzászólás
robinson P>!
Alice Walker: Bíborszín

Érzelmileg nagyon megfogó, elgondolkoztató, lélektani dráma mind a regény, mind a film, aminek van mondanivalója és tanulsága.

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/11/biborszin.html

Baráth_Zsuzsanna P>!
Alice Walker: Bíborszín

A könyv jobb, mint a film, pedig az sem utolsó darab. Nemrégiben sikerült pótolnom Spielberg alkotását, amely nem tudom, hogyan maradt ki eddig az életemből, mert a mester filmjein nőttem, fel, de talán jobb is így, mert szerintem erre a zsigerig ható drámára meg kell érni. Szerencsére most került újra kiadásra a könyv is, amelyet azon nyomban el is olvastam, ahogy a kezembe került, és annak ellenére nem tudtam letenni, hogy a történet minden fordulatát ismertem. Teljesen más élményt nyújt ugyanis, mint a film, máshol vannak a hangsúlyok, és mivel nem vonja el a néző figyelmét a gyönyörűen fényképezett jelenetek sora, oda tud figyelni az egyszerű szövegben rejlő végtelen tragikumra, rá tud csodálkozni egy fájdalmasan szép fejlődéstörténetre, és annak ellenére teljes gőzzel szurkol Celie-nek, hogy ki tudjon törni a testi-lelki nyomorból, hogy tudja, mi lesz a sztori vége. Ez az alkotás nem a szöveg lírai szépségével varázsolja el az olvasóját, hanem a nyers és durva forma mögött rejlő lelki gazdagságával. Celie-nek évtizedekbe telik, amíg ki tud lépni abból a sanyarú sorsból, ami neki jutott, lassan, de biztosan elindul az öntudatra ébredés útján, és a férje is megtanulja tisztelni őt. Hosszú utat járnak be ők ketten, amíg odatalálnak egymáshoz, a cselédből, aki csendben tűri a sorsát, végül önálló nő lesz, aki tisztában van az értékeivel, és nagy nehezen le tudja dobni magáról a sok-sok év megaláztatásának lelki terhét. Megismeri a szenvedélyt, és azt, hogy milyen érzés, ha szívből szeretik, és értékes embernek tartják. Hatalmas sorsdráma, amelyben egy végtelenül magányos nő – akinek annyira nincs senkije, hogy a Jóistennel beszél, mert mással nem tud – , akinek borzalmas testi-lelki kínokat kellett elszenvednie, mégis túlélte ezeket a nehéz éveket, és szabad, független ember lett belőle. Közben megismerjük a testvére, Hettie sorsát is, akit Afrikába vetett az élet, és végül ő nevelte fel Celie gyermekeit, hogy aztán sok-sok szenvedés után a család végül újra találkozzon. A levelekből kirajzolódó történet szívet-lelket zúz össze, igazi katartikus élményt ad, amelyhez olyan ritkán van szerencséje az olvasónak.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2018/09/10/konyvkritika_…

Sisyll>!
Alice Walker: Bíborszín

Ti szoktatok magatokhoz ölelni könyveket? Főleg olyanokat, amiben megrendítő sorsok vannak, s megindító főszereplők? Mert én igen. Hosszasan magamhoz szorítottam, s öleltem befejezés után ezt a könyvet, s vele együtt Celiet, míg a pulmonológián várakoztam. A történet kétharmadát ott olvastam el.
A legtöbben türelmetlenkedve, bús komoran, mobilukat nyomkodva töltötték a várakozási idejüket. Én pedig boldog voltam, hiszen panaszmentes vagyok, szokásos évi ellenőrzés, a gyógyszer gondolom marad. Addig is olvasok, ha már lett rá idő. Az olvasnivalóm már kevésbé volt vidám. Az első oldalak beleégtek a fejembe. Tavaly mikor ajándékba kaptam a könyvet belelestem picit, s mikor most rendesen olvasni kezdtem, az oldalak mit sem változtak.
Ismét beszélgetni kezdtem a lánnyal, aki eleinte olyan nehezen érthetően fogalmaz. A lánnyal, aki rossz helyre született és szinte csak rossz dolgok történtek vele. Társadalmilag szinte egy senki. Funkcionálisan létezik, mások szexuális eszköze, élő háztartási gépe.
Eleinte egyetlen kapaszkodója a levelei Istenhez. Nem vallásos, de valakihez beszélnie kell, valakinek el kell mondania mindazt, amit érez. Furcsa egy világ ez. Élni jött a Földre, de mi az értelme, ha csak szenved?
Aztán valahogy Celie mégis csak túlélte.
Érdekes milyen beszédes tud lenni az írásmód. Celie életének fejlődésével együtt a fogalmazása is más lett. spoiler
A szeretet ereje, az összetartozásé,a reményé valahogy jobbá tett egy életet, amely sokáig csak a keserűség mocsarában tocsogott.
Nehéz volt olvasni ezt a könyvet, de valahogy engem mégis felemelt ott, az orvosi váró közepette. Lehetne rosszab sorsom is, akár csak Celienek. S jó hogy ha elbizonytalanodom és elkeseredem vannak ilyen könyvek, mint a Bíborszín. Köszönöm kedves Jóisten!

Zsoofia>!
Alice Walker: Bíborszín

Imádtam ezt a könyvet, és ezt egy pontra tudom visszavezetni, a csatolt idézethez.

Abszolút nem egy könnyű olvasmány, már ha az ember túlteszi magát a tájszólás, rossz központozásos fogtalmazáson és az első oldalon megtörtént nemi erőszakon, akkor kezdődik a lelki pokol.

Viszont a történet leveles szerkezete miatt nagyon gyorsan pörög a történet, ami semmit nem vesz el a lelki mélységéből, Rengeteg nő bukkan fel Célie életében, akik mint máshogyan erősek és máshogy gyakorolnak pozitív hatást a főszereplőre, és ez csodálatos.

Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog P>!
Alice Walker: Bíborszín

A Bíborszín nem könnyű olvasmány. Egyrészt baromi nehéz a nyelvezete, régies stílusúak a levelek, például “monggya” és társai. Írásjelek sincsenek, sokszor nehéz eldönteni, hogy mi a dialógus, és mi az adott levél része. (Igen, levél regényről van szó). Ráadásul érzelmileg is nagyon megterhelő ennyi nehéz sorsról olvasni.

Viszont! Ez a könyv olyan sokat ad az embernek, annyira jól van megírva, hogy egyszerűen kár lenne kihagyni. Nem véletlen, hogy ennyi évtized elteltével is sokan szeretik.

Bővebben a blogon:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2019/02/konyvkritika-alice-walke…

szofisztikáltmacska>!
Alice Walker: Bíborszín

Azokról a könyvekről a legnehezebb írnom, amik a legjobban tetszettek. A Bíborszín különösen feladta a leckét. Hogyan tudnám átadni írásban az érzéseket, amelyek kavarogtak bennem a történet közben? Hogyan tudnám elmesélni, hogy az utolsó mondat elolvasása után csak néztem magam elé és szorítottam magamhoz ezt az aprócska könyvet és arra gondoltam, hogy most azonnal újra akarom kezdeni? Hogyan tudnám érzékeltetni, hogy mennyit adott nekem ez a történet? Fogalmam sincs.
A Bíborszín nem egy bájos lányregény. Már az első oldalakon arcul csap, semmi gyengéd bevezetés, csak beletaszít a borzalom közepébe. Testi-, lelki- és verbális abúzus, lenézés, nemi- és faji megkülönböztetés, elnyomás – csak néhány azokból a megpróbáltatásokból, amiből Celie-nek már egészen fiatalon kijut. Maga meséli el a történetét, kezdetben Istenhez, később húgához címzett egyszerű nyelvezetű, helyesírási hibáktól hemzsegő leveleiben. Kislányként ismerjük meg és a virágkorán túl veszünk tőle búcsút, ez idő alatt pedig végigkísérjük a személyiségfejlődése útján, amely során csendes, belenyugvó lányból erős, önmagáért kiállni képes nővé érik.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2018/09/07/alice_wa…

Kitabu_hu P>!
Alice Walker: Bíborszín

Ezt a könyvet magamhoz ölelem, és bezárom a szívembe!♥
Nagyon nehéz olvasmány, mert ez a történet üt! Kőkeményet, és oda ahol a
legjobban fáj: bele az ember lelkébe.
Elgondolkodtam, hogy milyen sokféleképpen mutatkozik meg a lelkierő és a szeretet?
Mi más lenne az, amikor egy fiatal lány saját testét adja oda, hogy hugát mentse? Igazi szeretet!
Mi az, amikor valaki éveken át tűri a verést és a megalázást, csak azért, mert mindenki szerint az a normális, s végül ezt el is hiszi? Igazi lelkierő!
Minek nevezzük azt, amikor valaki saját magát nem féltve kiáll másokért? Nagybetűs bátorság!

Celie igazi példakép❣️Gyerekkorától fogva bántalmazzák testileg, lelkileg:
“Nigger vagy, szegény vagy, csúnya vagy, nő vagy. Az istenbe, egy nagy nulla vagy.”
Milyen “kedves” ugye?
Az ő szemén és levelein keresztül tárul fel egy olyan világ, ahol a színesbőrűeken belül is kasztok vannak, ahol a nőknek nincs szava, ahol a gyerekeket csak úgy elveszik és odadják másnak. Mindennapos az agresszió, és a férjek a hintaszèkükből nézik végig, ahogy az asszony felszántja, elveti és gondozza a földet.
Celie mégis hisz. Hisz abban, hogy imádott testvére egyszer visszatér hozzá, s akkor együtt erősebbek lehetnek. Hisz abban, hogy a nők egymást támogatva felemelhetik egymást, s a közös hang jobban hallatszik.

Rengeteg erős női karakter vonul fel a regényben, egytől-egyik megjárják a maguk kálváriáját. A közös origójuk maga Celie, aki ugyan nem tudatosan, de egyre erősebb, egyre önállóbb, egyre szabadabb gondolkodású lesz.
Ebben azonban elvitathatatlan érdeme van a körülötte élő nőtársainak, hiszen ők is húzzák-vonják magukkal előre, hol sírvva, hol nevetve, de egy életre összekovácsolódva.♥

Ami különösen tetszett a könyvben, hogy a kezdeti határozott körvonalú férfi-női szerepek szép lassan elmosódnak; a kemény férfiak nőiesednek, lágyulnak, az elnyomott, gyenge nők férfiasodnak, erősödnek.

Örök igazság, hogy csupán egy életünk van, a jelenben kell léteznünk, különben mindenről lemaradunk. Az emberi lét értelmét nem a túlvilágon kell keresni, hanem itt és most!
Abban a korban, amikor a törtènet játszódik, ez szinte lehetetlennek tűnt, így még nagyobb értéke volt annak, ha valakinek mégis sikerült eszerint élni és boldogulni.

Fantasztikus olvasmány volt, s bár sokszor torokszorító és szívfacsaró, mègis csodálatos az üzenete: SOHA NEM SZABAD FELADNI❣️

Attila_Saw>!
Alice Walker: Bíborszín

A musicallel kezdődött minden. Egy dal által találtam rá a könyvre, és azóta érzem a késztetést, hogy el akarjam olvasni.

Láttam, hogy a mű létezik másik címen is, de a Bíborszín nem csak, hogy közelebb áll az eredeti címhez, de a mélyebb jelentésével jobban illik a könyv borítójára is. Az utószóban tökéletesen megindokolták, miért is tökéletes így ez a cím:
"A bíbor az angol szüfrazsettek egyik hivatalos színe, illetve a meleg közösségek szivárványának is fontos eleme. Az örömre és a teljességre, az olykor nehezen felfedezhető és kibontható szépségre vonatkozik. (A bíbor a királyi palástok színét is idézi, a pompásra utal, amit a könyv sugallata szerint ki-ki a saját világában kell, hogy felfedezzen.)

Egy kicsit bajban voltam a csillagozásnál, mert Kathryn Stockett: A Segítség című könyvéhez képest, amit ott hiányoltam, itt megkaptam, ám mégsem éreztem, hogy jobban hatott volna rám. A mondanivalója ezekkel a kivitelezésekkel jobban átjött, de számomra voltak olyan elemek, amelyek rontották az összhatást. A negatív elemeknél arra gondolok, hogy számomra túl hihetetlen, hogy mindenkinek egy tucatnyi szeretője legyen, és ahhoz képest ezt mindenki tök jól kezelte. Bár Celie szemszögéből láttam a dolgokat, és mivel ő egyszerűbb felfogású ember, így lehetséges, hogy csak ezt is így látta, valamint úgy adta át.

Megjegyzem, a musical sematikusan ugyan, de nagyon jól követi a könyvet. Bármelyik történetrésznél tartottam, tudtam, hogy akkor éppen melyik dal szól a színházi jelenetben, és magamban automatikusan hallottam a jelenet olvasásakor.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a film milyenre sikeredett.

josageszter>!
Alice Walker: Bíborszín

Az elején nekem inkább naplónak tűnt, de a közepe fele megértettem miért is igy kaptuk a leveleket. Az írásmód kicsit zavart az elején, de tény hogy igy nem képzeltem többnek a szereplőt, ami. Nem volt gazdag, művelt, de hánytatott sorsú és ami megkülönböztetés érhette azon at is ment. Nagyon durva volt az eleje a könyvnek, bele i csapott a lecsóba az író, es később sem lett sokkal jobb sorsa szegeny Celie-nek. Megértem hogy érzelmileg teljesen elfordult a férfiaktól, kutyammal nem bánnék így, ahogy ezek az emberek a nőkkel. Ha meg veletlenül erős es független voltál, akkor meg az volt a bajuk, hogy miert nem lehet vele ugy viselkedni, mint a kutyakkal es meg ettől depresszióba is esnek a ferfiak!! Sofie karaktere az elejen nagyon tetszett, es sajnáltam, hogy a férjének az a fajdalma, hogy nem szófogadó, mint Celie, fajlalta, hogy egyenrangúak a kapcsolatban! Viszont nekem Sophie nagyon drasztikusan megváltozott és különleges volt, hogy a konyv elején teljesen mashogy nézett ki még a lelki szemeim előtt is, mint a könyv vége felé. A vege viszont szamomra kedves volt, mindenki megtalalta a maga helyet, a ferfiak jobb belátásra tértek es a nők elértek, hogy legalább, mint nők felemelkedtek a ferfiak es férjeik szemében.


Népszerű idézetek

Málnika P>!

Én nem csinálhatom helyetted. Mekkell kűzdened velük, magadér.

26. oldal

4 hozzászólás
Málnika P>!

(…) a magad móggya is van olyan jó mint a másé. És ráadásul a tiéd.

239. oldal

Málnika P>!

Csak mer én szeretem azér neki még megvannak a jogai.

303. oldal

Sisyll>!

Hisz annyi mindent nem értünk. És ebből annyi boldogtalanság származik.

206. oldal

Rahel_A>!

Celie,mond meg nekem igaz lelkedre, találkoztál valaha Istennel a templomban? Mer én soha.Én ott csak egy csomó emberrel találkoztam, akik mind abban reménykedtek, hogy maj megmuttakozik. Ha én valaha is Istennel találkoztam a templomba, az azé volt, mert én vittem oda magammal. És szerintem a többiek is így vannak vele. Azér mennek a templomba,hogy Istenen osztozkoggyanak, nem pedig azér, hogy megtalálják.

Bálintmoly>!

De ő nem nyugszik bele. Kűzdened kell. Kűzdened.
De én nem tudom hogyan kűzgyek. Örülök ha aszt tudom, hogyan maraggyak életbe.

21. oldal

KincsesIldi>!

Isten tebenned van, meg mindenki másban. Istennel jössz a világra. De csak azok talájják meg akik belül keresik.

211. oldal

Zuborka>!

Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csúnya, és meglehet hogy főzni se tudok, mongya egy hang mindenkinek, aki odahallgat. De itt vagyok.

Nazanszkij >!

Mi itt tiszteletben tartjuk az asszonyainkat, mondta az apa. Sohasem hagynánk, hogy a világban kószáljanak, mint az amerikai nők. Egy olinka nőnek mindig akad, aki gondját viselje. Egy apa. Egy nagybácsi. Egy báty vagy unokaöccs. Már ne is vegye rossz néven, Nettie nővér, de a mieink szánják az olyan asszonyt, mint maga, akit száműztek, nem is tudjuk honnét, egy számára ismeretlen világba, ahol egyedül kell küszködnie, magamagáért.

172-173. oldal, (Európa, 2018)


Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Michael Cunningham: Otthon a világ végén
Michael Cunningham: Az órák
Angie Thomas: The Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál
Toni Morrison: Nagyonkék
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Kathryn Stockett: A Segítség
Toni Morrison: A kedves
Jessica Sorensen: The Coincidence of Callie & Kayden – Callie, Kayden és a véletlen
Alice Munro: Asszonyok, lányok élete