Az ​öröm titkának őrzői 38 csillagozás

Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

A ​Bíborszín-ben néhány mondat erejéig feltűnik Tashi, a női beavatási szertartáson átesett olinka lány, akit férje magával vitt az Egyesült Államokba. Ez a könyv az ő története.
Női beavatási szertartás… Milyen költői neve van annak a borzalomnak, aminek következtében a legfrissebb adatok szerint kétszázmillió nő és kislány él állandó fájdalomnak, szülési komplikációknak kitéve, megfosztva minden testi örömtől. Tashi beleőrül a tudatba, hogy rosszul értelmezett hűségből önként vetette alá magát teste megcsonkításának, ami miatt fia agykárosodással születik. Tashi afrikai és amerikai énje mellett megszólal fia, férje, férje szeretője, a közös gyerek és az analitikus is – ebből a többszörös fénytörésből áll össze a rettenet kaleidoszkópja. A szöveg szívhez szóló líraiságát a gyomorforgató félmondatok és képek teszik maradandóvá.
Alice Walker kiáltványnak szánta a könyvét: „Egyszer s mindenkorra véget kell vetni a nők elnyomásának. Ezt a történetet senki sem fogja… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
Európa, Budapest, 2019
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635040360 · Fordította: Neset Adrienn

Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

Afrika


Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 80

Kívánságlistára tette 93

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

„…csak a kegyetlen igazság, amit elmondunk, amit kikiabálunk, menthet meg most bennünket.”

Alice Walker a Bíborszín után egy újabb elgondolkodtató, szívbe markoló és ütős feminista regénnyel ajándékozta meg a világot, amelynek ezúttal Tashi a központi alakja, témája pedig a női nemiszerv-csonkítás. Hogy milyen jelentős ez a téma, arról a számok magukért beszélnek: az Európai Unióban eddig félmillió, világszerte pedig 200 millió kislány és nő szenvedte el nemi szerveinek megcsonkítását. Az afrikai ezeréves barbár gyakorlat sajnos jelenleg is létezik, sőt a bevándorlóknak köszönhetően már Amerikában és Angliában is végzik illegálisan. Az írónő tehát egy nagyon fontos, nőket sújtó társadalmi problémára hívja fel bátor könyvével a figyelmet. A nehéz téma olvasmányosan, több szemszögből kerül bemutatásra, nem takargatva a vallás, a hagyomány és a családok szerepét sem. A pszichológia kedvelőinek külön csemege, hogy Carl Jung is beleíródott a történetbe, aki öregemberként próbál az olinka nő lelki sebeire gyógyírt találni. Hiszen mindez nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is borzalmasan megnyomorította Tashit, aki a hagyományt őrizve, fiatalon önmaga vállalta a procedúrát, amellyel, mint később kiderül, az egész életét megkeseríti. Annak ellenére, hogy mindez hová tart, lehetetlen nem együttérezni a főszereplővel, míg az írónőt hatalmas tisztelet illeti, hiszen nemcsak nekünk, hanem értünk ír.

4 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

Bővebb értékelés a blogomon:
https://konyvelvono.blogspot.com/2020/11/alice-walker-a…

„A nő nem az élet fája? Őt nem feszítették keresztre? Nem egy olyan korban, amire már senki sem emlékszik, hanem most, naponta, a föld számos országában?”

Először is szeretném megköszönni az Európa Könyvkiadónak a könyvet, hogy lehetővé tette a számomra is, hogy olvashassam ezt a törtétnetet, még akkor is, ha témáját tekintve igen fájdalmas volt a számomra.

Az írónő munkásságáról már hallottam és többször is olvastam róla szóló cikkeket. Ezért mikor megláttam, hogy magyar fordításban is megjelennek művei, nagyon megörültem és vártam a lehetőséget, hogy kézbe vehessem. Annyit érdemes tudnotok, hogy nem csak alkotóként kiemelkedő a személye, hiszen ő az első afroamerikai nő, aki 1983–ban Pulitzer – díjat nyert szépirodalmi témakörben. Alice Walker a mai napig aktivistaként, tanárként és a közéletben szerepet vállaló értelmiségiként is kiemelkedő alakja és színfoltja az amerikai kultúrának. Alkotásaival és szereplései alkalmával is folyamatosan az egyenlőtlenségek, az elnyomások és a nélkülözések ellen lép fel. Számomra követendő példakép, ha őszinte akarok lenni.

A kötetre borítója alapján is külön figyelmet fordítottam – még valamikor az év elején – és nagyon boldog voltam, mikor végül beszereztem, mert valami szemet kápráztató, legalább is a számomra. A fenti idézetet pedig azért választottam, mert minden benne van, amit a témáról tömören gondolok és érzek. Mikor elolvastam a fülszöveget cseppet ledöbbentem, mert bár sejtettem, hogy súlyos tematikával találkozom, de a mélysége fojtogatóan hatott rám és úgy gondolom, hogy sokáig velem marad gondolataimban.

A kötet több szemszögből íródott. Minden karakternek megvan a maga fájdalma és egy bizonyos bűne, melyről, ha szeretnének se tudnának megfeledkezni. A fülszövegben olvasható, hogy a könyv Tashiról szól, egy női beavatási szertartáson átesett olinka lányról, akit férje magával vitt az Egyesült Államokba. Női beavatási szertartás egy barbár nézetteken alapuló folyamat, mely a mai világunkban is még legalább kétszázmillió nőnek és kislánynak okoz állandó fájdalmat, a szülési szövődményekről nem beszélve. Az alapvető testi öröm pedig már harmadlagos, hiszen ezáltal teljesen megfosztottként kell leélniük a hátralévő életüket. Tashi beleőrül a tudatba, hogy a félre értelmezett hitből és hűségből önként vetette alá magát teste megcsonkításának, ami miatt később fia agykárosodással születik.

A történet számomra különleges, mert az írónő lendületesen és választékosan adja át gondolatait olvasójának. A karakterek, bár nincsenek teljesen kidolgozva, mégsem éreztem ennek hiányát, hiszen a cselekmény kárpótolt.

A most leírtaknak semmi köze nincs egy politikai felfogáshoz sem, csupán, mint szabad nő írom le a gondolataimat. Teszem ezt úgy, hogy tisztában vagyok vele, lesz, aki nem fog velem egyetérteni és talán dühöt is ki fogok váltani, de akkor is meg kell, hogy tegyem.

Mint láthatjátok, nem egy könnyű, vidám olvasmányról írom most a véleményemet, ami ha nem is közvetlenül, de igaz történeten alapul. Hiszen azt gondolnám, én naiv, hogy a XXI. század elején már nem találkozhatunk ilyen barbár, tudatlan viselkedésformával. Vállalom a kijelentéseim következményeit, de kiemelt egészségügyi érdeklődői szemmel nézve, de akár nőként is írhatom, hogy egyáltalán nem tartom intelligens és a következményeket ismerő hagyománynak. Hogy fordulhat elő még ilyesmi az internet korában? Nos, erről van egy elméletem.

A Nő azért, mert fizikailag nem olyan erővel rendelkezik, mint egy férfi, még nem eszköz és nem alattvaló, vagy szolga. A nő az élet fája, ahogy azt az értékelésem elején is írtam. Ahogy a férfi, úgy a szebbik nem is kell a szaporodáshoz, – nem elhanyagolható nézőpont, hogy az utód neveléshez is- és számos más területen is szükségünk van egymásra. Amit a világ történelme „hurcol a vállán” azt elfeledni nem lehet. Azt a mocskot és szennyet, semmilyen tett nem mossa tisztára, de ennek a jelenben és a jövőben nem kell így lennie….

robinson P>!
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

Alicia Walker fontos témát állított regénye középpontjába. A regény olyan belső monológok sorozata, amelyek leírják a történet főbb eseményeit, ami mozaikszerűen bontakozik ki.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/07/az-orom-titkanak…

BeliczaiMKata P>!
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

Nagyon fontos témáról ír az írónő, a nők elnyomásáról és megcsonkításáról. Sajnos még ma is létező jelenség. A gyász feldolgozása, a hogyan éljük túl és keressük az értelmét az életnek, próbáljuk a jót megtalálni abban, amiben lehet, továbblépni. Mégis valahogy távol marad az ember, nem azért mert szerencsére vele nem történ(he)t ilyen. Hanem a sok szemszög talán. Nem is tudom. De valahogy nem tudtam annyira beleélni magam. Sajnálom, hiszen tényleg fontos kérdésekről van szó.

theodora P>!
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

Sokrétegű ez a könyv: a fő üzenete, hogy felhívja a figyelmet a női körülmetélésre, csonkításra; de az afrikaiak kihasználása (AIDS-osztály), az emigrációs identitástudat, a pszichoanalízis – terápia fontossága; az értelmetlen és káros hagyományörökítés is. Nehéz olvasmány, meggyötri az ember lelkét, de segít a számok mögé látni, megérteni hogy miért folytatnak egy barbár hagyományt (mert hagyomány és mert elhiszik hogy jót tesznek vele) – ettől függetlenül nincs helye a világban!

mazsoka P>!
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

Nem könnyű olvasmány. Sem a téma, sem az író csapongása a szereplők nézőpontja, az idősíkok között nem tette egyszerűbbé a megszeretést. Felháborító, hogy manapság még mindig át kell esniük lányoknak a megcsonkítás, körülmetélés fájdalmas, egész életre kiható megpróbáltatásán. Kár, hogy nem olvastam még a Bíborszín című könyvet, sokszor volt rá utalás.

Attila_Saw>!
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

Bajban voltam a csillagozással, mert szívem szerint még kevesebbet adtam volna, de közben a kevés csillagozású könyveknél viszont jobbnak tartottam a művet.

Nagyon másmilyen mint a Bíborszín, ám ezzel még nem is lenne semmi baj. A téma, az üzenet tárgya az ami miatt érdemes elolvasni. Biztos sokan vannak olyanok, akik nem tudnak arról, miken kell átesniük az afrikai nőknek, csakhogy megfeleljenek az ottani társadalmi elvárásoknak. A rémes nemi szerv csonkítás borzalmait kell elszenvedniük, és ennek a következményével egy életen át kell élniük.
A könyv egy olyan főszereplőről szól, aki megmenekült attól, hogy ezt át kelljen élnie, ám ő mégis megvalósíttatta ezt a rituálét, majd egy életre tönkretette a tudat, hogy mit tett.

Azért vagyok nehéz helyzetben, mert az üzenet fontossága tényleg releváns és nagyra értékelendő. Sajnos mellette mégis rengeteg hibája van. Túl sok a gyakori nézőpontváltás, így mire végre beleszoknék az egyik szemszögbe már el is kell hagynom a karakter szellemét, és szállnom kell tovább. A sokszori csapongás mellett pedig számtalanszor úgy éreztem, hogy a semmiről volt szó, és nem alakult ki konkrét cselekmény a mű írása alatt.
Tehát adott egy jó írói stílusú könyv, aminek jó az üzenete, ám pocsék a kivitelezése. Természetesen ez csak az én véleményem, de sajnos egyáltalán nem nőtt közel a szívemhez.

kicsi_Coco P>!
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

A témaválasztás nagyon jó, fontos erről is beszélni, bár tény, hogy európaiként nem érint minket annyira az infibuláció (bár Waris Dirie egyik könyve pont az európai magas számokról szól a női csonkítás terén), de azért szerintem jó tudni, hogy mi zajlik a világban, vallási és egyéb indokok mögé bújtatva.
Ugyanis tulajdonképpen a női „körülmetélés” (ami egy nagyon szép, cizellált szó a valóságra), vagyis a női infibuláció a nemiszervek megcsonkítását jelenti. Ezt számos afrikai országban gyakorolják, a mai napig, páréves kislányokat tesznek ki ennek a brutális csonkításnak. Esetenként „csak” a csiklót metszik ki, hogy a nő többé ne érezzen örömet, de a durvább verziókban a teljes kis- és nagyajkakat is levágják, és összevarrják a nemi szervet, méghozzá úgy, hogy gyakran csak egy gyufányi méretű kis lyukat hagynak ott, hogy ott távozzon minden, aminek kell. Aztán körbetekerik a lábukat, és hetekig, akár hónapokig is gyógyulnak azok a (szerencsés? szerencsétlen?) lányok, akik túlélik ezt a brutalitást.
Tehát, ez az a csodaszép hagyomány, amit bizonyos országok még most is őriznek, gyakorolnak.
Az írónő remek témához nyúlt, a borzalmakon mindig lehet szörnyülködni.
Viszont a megvalósítás nekem nem tetszett. A borító fülszövege pozitívumként jegyzi, hogy milyen sok ember szólal meg a könyvben, én ezt pont hogy negatívumnak érzem, mert sok szereplőre nem jut elég idő, míg ezzel szemben számomra érdektelen szereplők is sok szót kapnak. A könyv maga nem egy nagy terjedelem, ám a sok maszatos elmélkedést bevallom, volt, hogy átugrottam. Nekem valahogy túl elvont volt, egy ilyen szörnyű témában.
Tashi életéről, és a könyvben történt főszálról nem tudunk meg túl sokat, így az egészet kissé kibontatlannak éreztem.
Ahogy halad előre az életben Tashi, na, ott nem látszik, hogy mi történt vele, miért lett ő olyan, amilyen, milyen nehézségeket élt meg, miken kellett keresztülmennie. Ugyanez van a fülszövegben bemutatott „férj szeretőjével” is, kevésnek éreztem az indoklást, miért lett ő az, aki, és hogyan bonyolódtak a viszonyba.
Kár érte, nagyon jó témát feszegetne, de nem nyúl igazán a dolgok mélyére. Ilyen témában sokkal inkább ajánlom Waris Dirie bármely könyvét, sokkal mélyebb nyomot hagyott bennem, pedig sok-sok éve olvastam már őket.
A könyv fordításával nem volt problémám, öröm volt kivételesen egy igényes, szép könyvet olvasni, szerkesztési hibák nélkül. A borító is nagyon szép, remekül illik a Bíborszínhez is.

keyprice P>!
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

Felkavaró…, nőként még fájdalmasabb az olvasása. Elképzelni sem tudom, mit élhetnek át azok a kislányok…

szofisztikáltmacska>!
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

Alice Walker a Bíborszínnel beírta magát a kedvenc szerzőim sorába, gondolhatjátok, mennyire örültem, amikor kiderült, hogy újabb könyve fog megjelenni magyarul. Az öröm titkának őrzői szereplői ráadásul a Bíborszínben már megismert Tashi, Adam és Olivia, így egy kicsit olyan, mintha régi ismerősökkel találkozna az ember. De – ahogy a szerző említi is az utószóban –, ez a könyv nem folytatása a Bíborszínnek, kizárólag egyes szereplők személye egyezik, semmi más.
Walker nem szépít, nem romantizál, itt bizony folyik a vér, villan a penge, húsba marnak a kapcsok, repülnek a cafatok és nem csak a vulvák, de a lelkek is csonkulnak. Gyomorforgató és kemény könyv ez, néha meg kell állni az olvasás közben, annyira hasba rúg. A téma ellenére (vagy talán azt enyhítendő) az elbeszélés tárgyilagos, néhol pedig egészen lírai. Több nézőpontból ismerjük meg a történetet, mesél nekünk Tashi (aki Amerikában már Evelyn néven él, és a fejezetcímeknél zseniálisan elkülönül, hogy éppen a nő melyik énje szól hozzánk), a férje, a sógornője, a fia, a pszichiátere, a férje szeretője, és azok közös gyermeke is, sőt, még az asszony is, aki a szertartást végezte.
Fontos és fantasztikus (már amennyiben a téma megengedi ezt a jelzőt) olvasmány Az öröm titkának őrzői, amely sajnos a megírása után huszonhét évvel is túlságosan aktuális. Számomra továbbra is a Bíborszín viszi a prímet, de ez a könyv is mélyen megérintett és felejthetetlen emlék lesz. Nem lehetünk elég hálásak (főleg nőként), hogy jó helyre születtünk és nem csukhatjuk be a szemünket az ilyen borzalmak előtt. Fiúk, lányok, férfiak, nők, olvassatok Alice Walkert!
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2019/07/22/alice_wa…


Népszerű idézetek

Málnika P>!

A nő már nem ingóság, mondta, és megvetően szipogott. Akkor sem, ha a francia nők csak nemrég kapták meg a választójogot. Most pedig, folytatta összeráncolt homlokkal, sorra szavazunk a férfiakra.

58. oldal, Első rész

Málnika P>!

(…) az emberi együttérzés és az emberi kegyetlenség egyforma mennyiségben van jelen a világban, és rajtunk, minden egyes emberen múlik, merre billen a mérleg nyelve.

351 .oldal, Köszönet

Málnika P>!

A nő nem az élet fája? Őt nem feszítették keresztre? Nem egy olyan korban, amire már senki sem emlékszik, hanem most, naponta, a föld számos országában?

337. oldal, 21. rész (Tashi-Evelyn-Mrs. Johnson)

Málnika P>!

Nem akarják hallani, milyen kínszenvedésen mennek keresztül a gyerekeik. A kínszenvedésről beszélni tabu.

209. oldal, 11. rész (Adam)

Kapcsolódó szócikkek: tabu
Málnika P>!

(…) csak a kegyetlen igazság, amit elmondunk, amit kikiabálunk, menthet meg most bennünket.

336. oldal, 21. rész (Tashi-Evelyn-Mrs. Johnson)

robinson P>!

A gyerekek mindig érzékeny pontján találták el, és gyakran emlegette tényként, hogy egyetlen közösség sem lehet boldog, ha boldogtalan gyerek akad benne.

31. oldal

robinson P>!

Amikor fiatalabb voltam, azt hittem, hogy az egyház azért van, hogy mindenkinek segítsen megnyitni a lelkét, erre azt látom, hogy az emberek körülöttem lelketlenebbek, mint valaha.

58. oldal

Málnika P>!

Tudom, hogy tökéletlen vagy. Sohasem rejtegetted. Ez számomra a legnagyobb ajándékod.

332. oldal, 21. rész (Tashi-Evelyn)

robinson P>!

A földre köptem. A megvetésnek ezt a kifejezését csak a nagyon öreg olinkák tudták igazán hatásosan használni.

48. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül szabadon
Toni Morrison: A kedves
Tracy Chevalier: Az utolsó szökevény
Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong
B. N. Toler: Lélekvesztők
Sara Shepard: Tökéletes
Jessica Sorensen: The Coincidence of Callie & Kayden – Callie, Kayden és a véletlen
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Gail Carriger: Changeless – Változatlan