Az ​öröm titkának őrzői 66 csillagozás

Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

A ​Bíborszín-ben néhány mondat erejéig feltűnik Tashi, a női beavatási szertartáson átesett olinka lány, akit férje magával vitt az Egyesült Államokba. Ez a könyv az ő története.
Női beavatási szertartás… Milyen költői neve van annak a borzalomnak, aminek következtében a legfrissebb adatok szerint kétszázmillió nő és kislány él állandó fájdalomnak, szülési komplikációknak kitéve, megfosztva minden testi örömtől. Tashi beleőrül a tudatba, hogy rosszul értelmezett hűségből önként vetette alá magát teste megcsonkításának, ami miatt fia agykárosodással születik. Tashi afrikai és amerikai énje mellett megszólal fia, férje, férje szeretője, a közös gyerek és az analitikus is – ebből a többszörös fénytörésből áll össze a rettenet kaleidoszkópja. A szöveg szívhez szóló líraiságát a gyomorforgató félmondatok és képek teszik maradandóvá.
Alice Walker kiáltványnak szánta a könyvét: „Egyszer s mindenkorra véget kell vetni a nők elnyomásának. Ezt a történetet senki sem fogja… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
Európa, Budapest, 2019
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635040360 · Fordította: Neset Adrienn

Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

Afrika


Kedvencelte 3

Most olvassa 7

Várólistára tette 97

Kívánságlistára tette 104

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Málnika >!
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

„…csak a kegyetlen igazság, amit elmondunk, amit kikiabálunk, menthet meg most bennünket.”

Alice Walker a Bíborszín után egy újabb elgondolkodtató, szívbe markoló és ütős feminista regénnyel ajándékozta meg a világot, amelynek ezúttal Tashi a központi alakja, témája pedig a női nemiszerv-csonkítás. Hogy milyen jelentős ez a téma, arról a számok magukért beszélnek: az Európai Unióban eddig félmillió, világszerte pedig 200 millió kislány és nő szenvedte el nemi szerveinek megcsonkítását. Az afrikai ezeréves barbár gyakorlat sajnos jelenleg is létezik, sőt a bevándorlóknak köszönhetően már Amerikában és Angliában is végzik illegálisan. Az írónő tehát egy nagyon fontos, nőket sújtó társadalmi problémára hívja fel bátor könyvével a figyelmet. A nehéz téma olvasmányosan, több szemszögből kerül bemutatásra, nem takargatva a vallás, a hagyomány és a családok szerepét sem. A pszichológia kedvelőinek külön csemege, hogy Carl Jung is beleíródott a történetbe, aki öregemberként próbál az olinka nő lelki sebeire gyógyírt találni. Hiszen mindez nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is borzalmasan megnyomorította Tashit, aki a hagyományt őrizve, fiatalon önmaga vállalta a procedúrát, amellyel, mint később kiderül, az egész életét megkeseríti. Annak ellenére, hogy mindez hová tart, lehetetlen nem együttérezni a főszereplővel, míg az írónőt hatalmas tisztelet illeti, hiszen nemcsak nekünk, hanem értünk ír.

4 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

Bővebb értékelés a blogomon:
https://konyvelvono.blogspot.com/2020/11/alice-walker-a…

„A nő nem az élet fája? Őt nem feszítették keresztre? Nem egy olyan korban, amire már senki sem emlékszik, hanem most, naponta, a föld számos országában?”

Először is szeretném megköszönni az Európa Könyvkiadónak a könyvet, hogy lehetővé tette a számomra is, hogy olvashassam ezt a törtétnetet, még akkor is, ha témáját tekintve igen fájdalmas volt a számomra.

Az írónő munkásságáról már hallottam és többször is olvastam róla szóló cikkeket. Ezért mikor megláttam, hogy magyar fordításban is megjelennek művei, nagyon megörültem és vártam a lehetőséget, hogy kézbe vehessem. Annyit érdemes tudnotok, hogy nem csak alkotóként kiemelkedő a személye, hiszen ő az első afroamerikai nő, aki 1983–ban Pulitzer – díjat nyert szépirodalmi témakörben. Alice Walker a mai napig aktivistaként, tanárként és a közéletben szerepet vállaló értelmiségiként is kiemelkedő alakja és színfoltja az amerikai kultúrának. Alkotásaival és szereplései alkalmával is folyamatosan az egyenlőtlenségek, az elnyomások és a nélkülözések ellen lép fel. Számomra követendő példakép, ha őszinte akarok lenni.

A kötetre borítója alapján is külön figyelmet fordítottam – még valamikor az év elején – és nagyon boldog voltam, mikor végül beszereztem, mert valami szemet kápráztató, legalább is a számomra. A fenti idézetet pedig azért választottam, mert minden benne van, amit a témáról tömören gondolok és érzek. Mikor elolvastam a fülszöveget cseppet ledöbbentem, mert bár sejtettem, hogy súlyos tematikával találkozom, de a mélysége fojtogatóan hatott rám és úgy gondolom, hogy sokáig velem marad gondolataimban.

A kötet több szemszögből íródott. Minden karakternek megvan a maga fájdalma és egy bizonyos bűne, melyről, ha szeretnének se tudnának megfeledkezni. A fülszövegben olvasható, hogy a könyv Tashiról szól, egy női beavatási szertartáson átesett olinka lányról, akit férje magával vitt az Egyesült Államokba. Női beavatási szertartás egy barbár nézetteken alapuló folyamat, mely a mai világunkban is még legalább kétszázmillió nőnek és kislánynak okoz állandó fájdalmat, a szülési szövődményekről nem beszélve. Az alapvető testi öröm pedig már harmadlagos, hiszen ezáltal teljesen megfosztottként kell leélniük a hátralévő életüket. Tashi beleőrül a tudatba, hogy a félre értelmezett hitből és hűségből önként vetette alá magát teste megcsonkításának, ami miatt később fia agykárosodással születik.

A történet számomra különleges, mert az írónő lendületesen és választékosan adja át gondolatait olvasójának. A karakterek, bár nincsenek teljesen kidolgozva, mégsem éreztem ennek hiányát, hiszen a cselekmény kárpótolt.

A most leírtaknak semmi köze nincs egy politikai felfogáshoz sem, csupán, mint szabad nő írom le a gondolataimat. Teszem ezt úgy, hogy tisztában vagyok vele, lesz, aki nem fog velem egyetérteni és talán dühöt is ki fogok váltani, de akkor is meg kell, hogy tegyem.

Mint láthatjátok, nem egy könnyű, vidám olvasmányról írom most a véleményemet, ami ha nem is közvetlenül, de igaz történeten alapul. Hiszen azt gondolnám, én naiv, hogy a XXI. század elején már nem találkozhatunk ilyen barbár, tudatlan viselkedésformával. Vállalom a kijelentéseim következményeit, de kiemelt egészségügyi érdeklődői szemmel nézve, de akár nőként is írhatom, hogy egyáltalán nem tartom intelligens és a következményeket ismerő hagyománynak. Hogy fordulhat elő még ilyesmi az internet korában? Nos, erről van egy elméletem.

A Nő azért, mert fizikailag nem olyan erővel rendelkezik, mint egy férfi, még nem eszköz és nem alattvaló, vagy szolga. A nő az élet fája, ahogy azt az értékelésem elején is írtam. Ahogy a férfi, úgy a szebbik nem is kell a szaporodáshoz, – nem elhanyagolható nézőpont, hogy az utód neveléshez is- és számos más területen is szükségünk van egymásra. Amit a világ történelme „hurcol a vállán” azt elfeledni nem lehet. Azt a mocskot és szennyet, semmilyen tett nem mossa tisztára, de ennek a jelenben és a jövőben nem kell így lennie….

Dóra_Viki P>!
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

Ha azt hazudod magadnak,hogy nem fáj, azok fognak megölni, akik szerint élvezted.

Ez Tashi története, aki a Bíborszínben már feltűnt pár gondolat erejéig.
Ő az afrikai olinka törzs tagja, aki átesik a beavatási szertartáson.
Nem elég az a fájdalom, amit a beavatkozás közben kénytelen elszenvedni, a fájdalom is állandó, ill. fia ennek következtében fogyatékosként született. Nem csak testileg, lelkileg is roncsok lesznek.
Számomra felfoghatatlan, hogy képesek emberek így megcsonkítani saját társukat, főleg gyerekeket. És a legborzasztóbb, hogy mai napig művelik ezt a szörnyűséget, nem csak Afrikában, az Egyesült Államokban, de még Európában is.

robinson P>!
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

Alicia Walker fontos témát állított regénye középpontjába. A regény olyan belső monológok sorozata, amelyek leírják a történet főbb eseményeit, ami mozaikszerűen bontakozik ki.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/07/az-orom-titkanak…

pjutko>!
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

Azért akartam elolvasni ezt a könyvet, mert azt hittem, a Bíborszín folytatása. Nem az.
Viszont fontos témát boncolgat: a női nemiszerv-csonkítást…mely végső soron a nők elnyomásának, megaláztatásának az eszköze.

Tashi, a Bíborszín egyik szereplője-, Olivia és Adam azonban itt is megjelennek. Evelyn-Tashi élete végéig küzd kasztrálásának borzasztó emlékeivel; ez a „rituálé” nők millióit kényszerít élőhalott státuszba.

Számomra hihetetlen, hogy még manapság sincs tökéletesen megtiltva említett eljárás, a tanulatlanság és a hagyományok esztelen tisztelete még mindig kerül nők/kislányok életébe!

2 hozzászólás
BeliczaiMKata>!
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

Nagyon fontos témáról ír az írónő, a nők elnyomásáról és megcsonkításáról. Sajnos még ma is létező jelenség. A gyász feldolgozása, a hogyan éljük túl és keressük az értelmét az életnek, próbáljuk a jót megtalálni abban, amiben lehet, továbblépni. Mégis valahogy távol marad az ember, nem azért mert szerencsére vele nem történ(he)t ilyen. Hanem a sok szemszög talán. Nem is tudom. De valahogy nem tudtam annyira beleélni magam. Sajnálom, hiszen tényleg fontos kérdésekről van szó.

Ibanez P>!
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

Fontos dologról szó ez a könyv, mégis valahogy nekem nem állt össze. Az első száz oldal annyira kusza volt, hogy gyakorlatilag semmit se lehetett belőle kihámozni. A sok nézőpontváltás és a szereplő több neve sem segített ebben, de aztán jobb lett. Igazából dühítő is volt, hogy egy fiatal nő, holmi hagyományokra hivatkozva és saját önképének javítása során aláveti magát egy olyan dolognak, amiről nem is tud semmit és ami a nővére halálát is okozta, ez nekem a „magadnak főzted, edd is meg” esete… Mégis, az a kevés „tiszta” jelenet, ami a csonkítást helyezi előtérbe, gyomron üti az embert (az a rész pláne, ahol arról van szó, hogy még az USA-ban is csináltak is nyugati orvosok, hogy lenyugtassák az „élénkebb” gyerekeket, ha lehet így fogalmazni, nem tudom, ennek tényleg mennyi valóságalapja van). A Bíborszínt nagyon szerettem, de ez egyszer olvasóssá vált, talán egy egyszerűbb és kronológikus történetvezetéssel jobb lett volna, így inkább amolyan „felvillanások” sokasága, amelyekből nehéz kihámozni az érzéseket is.

theodora >!
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

Sokrétegű ez a könyv: a fő üzenete, hogy felhívja a figyelmet a női körülmetélésre, csonkításra; de az afrikaiak kihasználása (AIDS-osztály), az emigrációs identitástudat, a pszichoanalízis – terápia fontossága; az értelmetlen és káros hagyományörökítés is. Nehéz olvasmány, meggyötri az ember lelkét, de segít a számok mögé látni, megérteni hogy miért folytatnak egy barbár hagyományt (mert hagyomány és mert elhiszik hogy jót tesznek vele) – ettől függetlenül nincs helye a világban!

anesz P>!
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

borító: 5
tartalom. 5
stílus: 5
szereplők: 5
élmény: 4
mondanivaló: 5

Sok évvel ezelőtt olvastam a Kedves Jóistent!, aggódtam, hogy nem emlékszem már a szereplőkre. Aztán kiderült, hogy nem is kell. A téma, a nők körülmetélésének ténye nekem nem volt olyan mellbevágó, mert erről már olvastam korábban non-fictiont. Viszont így is hatással volt rám, mert érzelmileg nagyon jól bevont az írónő. A váltott szemszögnek köszönhetően a szereplőink viszonyulásait is megismerhettük. A vége meg is könnyeztetett. Elgondolkodtam, hogy lehet-e úgy élni egy egész életen át, hogy a körülöttünk élők állandóan ránk figyeljenek, mindenben hozzánk alkalmazkodjanak. Ugyanis Tashi azért elég öntörvényű, élete végéig azt próbálja megérteni, hogy ez a hibás döntése mit jelent a népe és a saját maga szempontjából. Mitől válunk egy nép tagjává? Mivel kapcsolódhatunk hozzájuk, mivel áruljuk el a nemzetünket és milyen áldozatokat kell meghoznunk, mennyire éri ez nekünk meg?
Nehéz könyv ez a rövidsége ellenére.

Csafale P>!
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

Nem tudtam, hogy mire számíthatok majd amikor kinyitom a könyvet, hiszen eddig még nem olvastam az írónőtől, és nos…nem éppen egy könnyű témát dolgoz fel. Az ember lehet, hogy élete során fél füllel hall az afrikai nők csonkításáról, de túl közel sosem kerül a témához. Én is kicsit féltem tőle, bár nem kellett volna. Az írónő remekül meséli el, avat be a szörnyűségekbe. Egyszerre nem ad túl sokat, ami arra késztetne, hogy letegyük a könyvet.
A több szemszög csak még jobban szélesíti a tudásunkat, az afrikai és az amerikai is, illetve még a francia szerető vonala is.
A könyv nemcsak magáról a nők megcsonkításáról szól, hanem az afrikai olinka törzs társadalmát mutatja be, a családon belüli viszonyokat, de bemutatja a nők elnyomását és a gyász feldolgozását is.


Népszerű idézetek

Málnika >!

A nő már nem ingóság, mondta, és megvetően szipogott. Akkor sem, ha a francia nők csak nemrég kapták meg a választójogot. Most pedig, folytatta összeráncolt homlokkal, sorra szavazunk a férfiakra.

58. oldal, Első rész

Málnika >!

[…] az emberi együttérzés és az emberi kegyetlenség egyforma mennyiségben van jelen a világban, és rajtunk, minden egyes emberen múlik, merre billen a mérleg nyelve.

351 .oldal, Köszönet

Málnika >!

A nő nem az élet fája? Őt nem feszítették keresztre? Nem egy olyan korban, amire már senki sem emlékszik, hanem most, naponta, a föld számos országában?

337. oldal, 21. rész (Tashi-Evelyn-Mrs. Johnson)

robinson P>!

Amikor fiatalabb voltam, azt hittem, hogy az egyház azért van, hogy mindenkinek segítsen megnyitni a lelkét, erre azt látom, hogy az emberek körülöttem lelketlenebbek, mint valaha.

58. oldal

Málnika >!

Nem akarják hallani, milyen kínszenvedésen mennek keresztül a gyerekeik. A kínszenvedésről beszélni tabu.

209. oldal, 11. rész (Adam)

Kapcsolódó szócikkek: tabu
Málnika >!

[…] csak a kegyetlen igazság, amit elmondunk, amit kikiabálunk, menthet meg most bennünket.

336. oldal, 21. rész (Tashi-Evelyn-Mrs. Johnson)

robinson P>!

A gyerekek mindig érzékeny pontján találták el, és gyakran emlegette tényként, hogy egyetlen közösség sem lehet boldog, ha boldogtalan gyerek akad benne.

31. oldal

Málnika >!

Tudom, hogy tökéletlen vagy. Sohasem rejtegetted. Ez számomra a legnagyobb ajándékod.

332. oldal, 21. rész (Tashi-Evelyn)

robinson P>!

A földre köptem. A megvetésnek ezt a kifejezését csak a nagyon öreg olinkák tudták igazán hatásosan használni.

48. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong
Chimamanda Ngozi Adichie: Americanah
Colson Whitehead: A föld alatti vasút
Elle Kennedy: The Risk – A kockázat
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Tracey Garvis Graves: Kötelék
J. Nozipo Maraire: Zenzele
Marie Lu: Legend – Legenda
Kate Hewitt: Szerelem a múltból
L. J. Shen: Az ördög feketét visel