Komfortos ​mennyország 84% 552 csillagozás

Elég rég láttam már a filmet, amely ebből a könyvből készült, de emlékszem, hogy nagyon tetszett, ugyanakkor nagyon megrendített. Reméltem, hogy ezt a hatást kapom majd a könyvtől is. Nagyon ritkán csinálok olyat, hogy előbb látom a filmet, mint a könyvet, de annak idején még nem tudtam róla, hogy ez nem csak egy film. Az eltelt idő azonban lehetővé tette, hogy teljesen külön kezeljem a kettőt. Persze, tudtam, hogy nagyjából mi fog történni, így nem ért meglepetésként, de mégis nagyon élveztem.
Különleges volt a szemszög, és ez nagyon tetszett. Noha már az elejétől fogva lehetett tudni, hogy mi történt, nem volt annyira rejtélyes, mégis nagyon izgalmas volt.

Istenem az égben, de súlyos könyvet is adtál a kezembe, pedig könnyen olvasható és az emészthetőséggel sincs baj.
Nagyon nehéz értékelés írni egy olyan műről, amivel ennyire nem értek egyet, még is érzem mit szeretne kifejezni.
Szögezzük le az elején ha az én lányomat valaki bántaná láncfűrésszel látogatnám meg, és bizony nem félnék használni, nem érdekelnének a következmények, magamért nem tenném meg, de a gyerekért gondolkozás nélkül.
Ez a könyv nem is a bűntényről szól, hanem inkább a gyász feldolgozásáról és a reménytelenségről ha fiatalon elvesztünk valakit aki fontos, talán fontosabb mint az életünk.
Nagyon zavart a szülők tétlensége és tehetetlensége, persze mindenki másképpen dolgozza fel a gyászt és sajnos van akinek sosem sikerül, de hogy pont egymással nem tudtak beszélni róla az szörnyű.
A mennyország bemutatása kimondottan tetszett, ahogy a vége is, a legvége! csak a lélektani résszel voltak problémáim és az időnként feltörő romantikus nyállal abból kicsit kevesebbet jobban el tudtam volna viselni (példának okáért semennyit)
Nem értettem és nem is díjaztam a szerelmi szálat, miközben Lindsey és Sámuel kapcsolatának nagyon tudtam drukkolni.
Összességében ez nem egy tökéletes könyv, nagyon nem, de olyan témát feszeget és gondolatokat tartalmaz amiről bizony beszélni kell.
Nem bántam meg az olvasást akkor sem ha néha menthetetlenül húztam a számat, de mit tegyek ha nem vagyok romantikus alkat és bizony utálom ha a könyvem alatt lavórt kell tartani, hogy ne nyálazzon össze mindent.

Tetszett a cím és az aranyos borító, úgyhogy miután kikölcsönöztem, gyorsan nekikezdtem az olvasásnak. Sajnos ez nem az én könyvem volt. A történet elejét borzalmasnak találtam spoiler Az alapötlet érdekes volt, de valahogy elhúzódott az egész, és időnként unalmasnak találtam. A filmet nem láttam, és nem is kaptam kedvet hozzá.

Eléggé megviselt ez a könyv, és nem is tudom tudok e értékelhető véleményt írni róla. Mondhatnám, hogy rosszkor olvastam, de az év bármely szakában szíven ütött volna.
Már rögtön a történet elején jön a szívszorító érzés, ami olvasás közben végig velünk van.
Nem tudom a filmet képes leszek e valaha megnézni, de a könyvet fogom még olvasni, akkor is, ha kicsit belehalok újra.
Ez a könyv egyszerre csodás és szörnyű, láthatjuk hogyan dolgozza fel egy család , amit ép ésszel felfogni sem lehet.
Bár nem minden szereplő minden tettével tudtam azonosulni, érdekes volt látni ki hogyan bírkózik meg a teherrel.

Gyönyörű és borzalmas könyv volt ez egyben. De inkább gyönyörű.
Teljesen másról szól a történet, mint ahogy gondoltam és hála az égnek így még jobb. Azt hittem, hogy majd egy szokásos „az eltávozott bánkódik és vágyakozik vissza a szerettei közé” típusú könyv lesz, mindezt egy meggyilkolt és ezért traumatizált tizenéves szempontjából előadva, aki végig megragad egy szinten és ezzel elrontja a hangulatot.
De nem, Susie fejlődik, érik és nagyon szépen meséli el, hogy mi történt a halálakor, illetve mi történik utána, milyen sorsot szánt az élet a testvéreinek és a barátainak. Még a gyilkosát is megismerjük, mind az előéletét, hogy gyerekként hogy bántak vele, mind azt, hogy merre jár és korábban milyen bűncselekményeket követett el.
spoiler
Nagyon szépen van megírva az, hogy egy ilyen esemény hogyan befolyásolja a családtagok életét, a mennyországos részekért és leírásokért, pedig külön bónuszpont jár.
Varázslatos könyv, ha már olvasni kell ilyen cselekményről is, akkor örülök, hogy ezt ilyen formában tehettem meg.

Nagyon jól tudtam, hogy az ötujjas kesztyű azt jelenti, hogy az ember felnőtt, az egyujjas pedig azt, hogy nem.

Messze állnak tőlem az effajta történetek, csak éppen nagyon olcsón ráfutottam egy adok-veszek csoportban.

A fülszöveg figyelemfelkeltő, rögtön egy megrendítő történetet képzeltem magam elé, amelyet meg is kaptam, csak máshogy.
Olvasás közben felültem arra a vonatra, amelyen a Susie-t sajnálkozók utaztak, de mire az út végére értem, már eléggé lagymataggá váltam. Ne értsétek félre, tényleg szomorú témát dolgoz fel, és az agyadig hatol, hogy ez bizony bárkivel megtörténhet… Csak itt már-már túl volt írva az egész sztori. Az írónő szinte az olvasó fülébe rágja az egész könyvet, hogy biztos megértse azt. Hosszadalmas volt, s fárasztó.

A szereplők miatt tartottam ki a regény mellett, hiszen kedvelhetőek, felvannak ruházva mindenféle tulajdonságokkal. Színesek, különbözőek, ezért is lehet őket gyorsan megérteni, megszeretni. Illetve maga a szemszög, a mennyország nagyon tetszett. Igazán felüdülés volt egy kicsit másképpen látni a dolgokat a megszokottól.

Tetszett ez a nézőpont. Fentről lefelé, az ember kíváncsiság génjeit kielégítő leskelődés azokba a dolgokba, amiben nem vagy jelen, de tudni akarsz róluk. Mennyi ilyen ember van körülöttem, akiket túlságosan érdekel, mások mit gondolnak róluk. Nem az én normám. Nem az én világom. Meg aminek hátat fordít az ember, arra nem kell folyton visszanézegetni. A kislányt, azonban nem a maga akarata lökte ki az életéből, bár véletlenek nincsenek, erőszakkal kirakták belőle. Nem akart ő menni sehova, neki terveik voltak. Helyette egész hátralévő öröklétben csak kukucskált a maradók életébe. De nem is volt fontos a kislány, ez a könyv nem krimi, ez egy fejlődés és életút történet, több élet útja, ami egy dolog hatására megváltozott, a rá adott reakciók pedig a vízbe csapódó kő körüli hullámok, elülnek. Idővel. Az élet megy tovább. Szóval, ahogy írtam a nézőpont miatt volt érdekes. Meg a szavak szövése is rendben volt. Filmet sosem fogom megnézni, nem érdekel, ez így könyvben volt igazi…

Nem újraolvasósan jó, hanem „egyszer muszáj elolvasni”-féle jó könyv.

Valamit helyre tesz az emberben. Megnyugtat, picit felemel, darabokra tör.

Bevallom úgy olvastam, hogy amint már nagyon a sírás határán álltam, azonnal átpártoltam a Warm Bodies (Isaac Marion: Eleven testek), az Alice Tükörországban (Lewis Carroll) vagy A szív alakú doboz (Joe Hill) könyvhöz és átszakítottam magam az éppen kezembe akadó könyv világába. Sokat elárul a könyvről, hogy az említett három könyvből kettőt már elolvastam és kritikát is írtam róluk a blogra.

A könyv mellett szól, hogy megbékíti az embert az elmúlással, de nem egy nyálas-giccses történet. Én folyamatosan találtam olyan embert, akit szerettem és olyat is, akit éppen utáltam. Nem szépít. A gonosz embernek is léteznek jó pillanatai benne, de az olvasás közben megszeretett szereplők is tesznek visszatetsző dolgokat.

Susie egy kedves kislány, de a kedvencem Ruth volt végig a könyv során. Örültem, hogy ott vannak egymásnak Ray-jel, mert mindkettőjüket IGAZÁN megérintette Susie halála. Nem menekülni kezdtek vagy tagadni, de nem is estek vergődtek több évig a bánat csapdájában.
Egyébként szerettem, hogy a gyász majd összes megnyilvánulási formáját végignézhettem Susie-val az ő kilátójából. Mindenféle korú, nemű, relációjú embereket kísértünk végig a gyász fázisain… Izgalmas volt!

(Bővebben a blogon: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2014/05/alice-sebol…)

Be kell valljam én először a filmet néztem meg, és évekkel később félve kezdtem bele a könyv olvasásába.
De nagyon pozitívan csalódtam, mert ez egy remek könyv. Nehéz témát boncolgat a gyásszal de mégis egy könnyen olvasható mű lett belőle. Hihetetlen történet, számomra nem is annyira a "mennyországos-szellemes"rész az átütő, hanem ahogy végig követhetjük, ki,hogyan élik meg Susie ilyen nemű elvesztését. A több szemszögnek köszönhetően viszonylag könnyen átlátható a történet és bármelyik élethelyzetbe bele tudja képzelni magát az olvasó. A narráció hétköznapivá teszi a nem hétköznapi tragédiát, de ettől még szívfacsaró marad a sztori. Nem dühöngő, nincsenek benne sírógörcsben összeeső családtagok. Tehetetlenség van benne és rettentő nagy űr. Szerencsére az írónak nem az volt a lényeges célja, hogy az egész könyvet egy nyomasztó légkörré változtassa. Susie megjelenései, mindig hozott egy könnyebb légkört a műbe. Elgondolkodtat, mit tennél, ha… Látni engedi a családtagok, a barátok reagálását a tragédiára, annak feldolgozására. Susie személyében pedig megcsillantja a reményt, hogy mégis létezik mennyország.
Remek kötet és talán egy újabb olvasással kedvenccé is válhatna számomra. Ami viszont átütő sikert aratott nálam az a film megtekintése, amennyire be tudott vonnia hatása alá… és ha kedvenc könyvet nem is avattam, de kedvenc színésznőt igen. Soirse Ronan filmjeinek azóta is lelkes híve vagyok és nagyon remélem, hogy végre akad egy olyan téma és olyan film, amiért neki ítélik az Oscar- díjat. Az egyik legjobb helyre kerülne !!! Bár az eddigi 4 (!) Oscar – jelölése is szép teljesítmény, főleg, hogy még csak 27 éves !

Talán egyszer majd tudok írni a könyvhöz méltó értékelést, de addig itt hagyom ezt a pár sort:
Minden olvasás után mosolyogva csukom be, mert hiába kezdődik egy fiatal lány erőszakos halálával és folytatódik a gyász súlya alatt széteső család fájdalmával, ez az élet és a remény könyve.