Solitaire (Solitaire 1.) 67 csillagozás

Alice Oseman: Solitaire Alice Oseman: Solitaire Alice Oseman: Solitaire Alice Oseman: Solitaire Alice Oseman: Solitaire Alice Oseman: Solitaire Alice Oseman: Solitaire Alice Oseman: Solitaire

In case you’re wondering, this is not a love story.

My name is Tori Spring. I like to sleep and I like to blog. Last year – before all that stuff with Charlie and before I had to face the harsh realities of A-Levels and university applications and the fact that one day I really will have to start talking to people – I had friends. Things were very different, I guess, but that’s all over now.

Now there’s Solitaire. And Michael Holden.

I don’t know what Solitaire are trying to do, and I don’t care about Michael Holden.
I really don’t.

This incredible debut novel by outstanding young author Alice Oseman is perfect for fans of John Green, Rainbow Rowell and all unflinchingly honest writers.

Eredeti megjelenés éve: 2014

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
410 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780008658649
>!
Scholastic, New York, 2023
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781339016238
>!
Scholastic, New York, 2023
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781339016238

7 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Heartstopper

177 tag · 144 karc · Utolsó karc: 2024. március 20., 20:15 · Bővebben


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Nicholas (Nick) Nelson · Charlie Spring · Victoria (Tori) Spring · Michael Holden


Kedvencelte 8

Most olvassa 7

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 48


Kiemelt értékelések

FeketeAlex I>!
Alice Oseman: Solitaire

Egy kicsit csalódtam a könyvben, spoiler egyébként ettől eltekintve tetszett. Durva volt ez a Solitaire cucc, basszus… Egyrészt, hogy az egész Tori körül forgott, másrészt amiket műveltek Bennel, meg azon a fesztiválon, na és természetesen a vége. spoiler Tori gondolatai közt néha volt, amit már kicsit soknak tartottam, de a nagy része tetszett. Bejön ez a szarkasztikus gondolkodásmód, na. Szóval összességében azért mégis szerettem, a magyar fordításra már kíváncsi vagyok, illetve Alice többi regényére is.

>!
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780007559220
6 hozzászólás
polimatilda I>!
Alice Oseman: Solitaire

A könyv kezdésekor nem tudtam eldönteni, hogy vajon átverés az „ez nem egy romantikus történet” alcím, és tényleg az, vagy komolyan mondja. Még mindig nem vagyok benne biztos, melyik. Mindenesetre, ez a könyv biztosan szól a depresszióról.

Első megjegyzendő dolog: a hangoskönyvet nagyon brutális brit akcentussal olvassák fel, igazi edzés volt megérteni az elején.

Minthogy mostanában a Heartstopper sorozat elég nagyot megy, onnan lehet ismerős az embereknek Alice Oseman. Amit ezelőtt olvastam tőle (Heartstopper, Loveless), nagyon tetszett, főleg az életszerű karakterek miatt, és a történeteiben nagyon jó konfliktuskezelési módszereket mutat be (azaz a karakterek kommunikálnak). Ez alól ez a kötet sem kivétel.

Nem tudom, azért tetszett-e kevésbé, mert ez volt az első könyve és ez érződik, vagy mert a fele után kezdtem kicsit hosszúnak érezni a történetet. Mindenesetre az utolsó 1-2 óra előtt kezdett számomra elfáradni a Solitaire szál.

Arról nem tudok nyilatkozni, mennyire ábrázolta hitelesen a depressziót magát, amivel Tori küzd (mert ebben nem vagyok jártas), viszont voltak pontok, amikor felidézett bennem emlékeket, amikor hasonlóan éreztem én is. Szóval ezek alapján azt mondanám, elég jó reprezentációt ad. Viszont, mivel nem vagyok annyira jártas a témában, lehet pont ezért vesztett el egy idő után a történet, mert kezdtem úgy érezni, hogy „sok”. Ha jobban képben lennék vele, lehet jobban megértem a miérteket és a mennyiségeket. Ilyen szempontból viszont úgy is érzem, hogy a könyv sokat tanított és másik perspektívát is nyújtott.

A végén az is tetszett, hogy spoiler

És igen, ugyanaz az univerzum, szóval van benne Nick és Charlie, és most nem tudom, hogy erről van-e szó a képregényben konkrétan, vagy átugorják az itteni eseményeket, de a 4. kötettel kb egy időben játszódik egy része, és tök jó átfedést ad a kettő között.

Majd egyszer elolvasom papíralapon is, mert úgy sokkal könnyebb átlátni egy sztorit, mint hangoskönyvben. Mindenesetre Oseman továbbra is nagyon jó karaktereket és életszituációkat ad, de nem ez lesz tőle a kedvenc könyvem.

szkrn>!
Alice Oseman: Solitaire

Ez most annyira nem tetszett, mint a Alice Oseman: Radio Silence. Valószínűleg azért, mert debütáló regényről van szó, de nem igazán éreztem úgy, mintha végig a valóság talaján lennénk, főleg a végén nem. Ez eléggé elvett az élményből.
Ennek ellenére élveztem, és nem ejtem ki Osemant a potenciális kedvenc szerzők sorából.

Dandelea01>!
Alice Oseman: Solitaire

A Solitaire Oseman debütáló könyve, főszerepben a Heartstopperből már ismerős Tori Springgel, Charlie nővérével.
Őszintén meglepett ez a könyv, mivel nem igazán figyeltem a molyos címkékre ezért nem gondoltam volna, hogy a rejtély ilyen központi szerepet kap majd – de kellemes csalódás volt.
Még mikor a könyv elején jártam, Tiktokon láttam egy kollázst, ami a könyv hangulatát próbálta megragadni és ott is volt egy-két kép, amin elég rendesen meglepődtem, de amikor a történet során előjöttek, akkor már persze értelmet nyertek.
Mialatt Tori a különböző emberi kapcsolatait és a középsulis életet próbálja navigálni, egyidőben azt is próbálja kideríteni, hogy ki(k) állhat(nak) a rejtélyes solitaire weboldal/csoport mögött.
Torit már a Heartstopper alatt nagyon megkedveltem és itt is szerintem szerethető karakter maradt. Néhány ponton talán túlságosan át tudtam érezni/egyet tudtam érteni a gondolataival – no mindegy :D Így, hogy a főszereplőt már ismertem a képregényből nem bizonyult nehéznek belevágni a történetbe, nem tudom, hogy például mindenféle kontextus nélkül milyen lehet spoiler olvasni.
A legtöbb tinikről szóló könyv legtöbbször tele van pakolva drámával és az sem érződik természetesnek, itt viszont a szereplők közötti konfliktusokat egyáltalán nem éreztem erőltetettnek.
Egyedül a „leleplezés” nem tetszett igazán. Egyrészt szerintem egy idő után már lehet sejteni, hogy ki is áll a solitaire mögött, másrészt pedig az egész indoklást „bizarrnak” éreztem.

lettielena>!
Alice Oseman: Solitaire

Bennem is lakik egy Tori Spring, szóval kétség nem fért hozzá, hogy imádni fogom ezt a sztorit. Már a Heartstopper olvasása közben ő lett az egyik kedvenc karakterem. Magával ragadt a depressziójával, az őt körülvevő sötét fellegekkel, ahogy küzd mindennap a feladás gondolatával. Tetszett, hogy bár harcol a saját démonaival, igyekezett segíteni a testvéreinek.
Alig vártam, hogy elolvassam a Solitaire-t és bár nem volt tökéletes az írásmód, a történetvezetés, nekem nem csökkentett az élményen.

Nikike_k>!
Alice Oseman: Solitaire

Huha…ez érdekes volt.
Először is kellemes olvasási élmény volt, mikor időm engedte, faltam az oldalakat. (Általában ez napi lopott fél óra volt az utazásaimból és ilyen apróságok)
A Solitaire az nagyon durva, gyakran nagyon elfajult az egész. És Tori személyisége… nem kedveltem meg, de érdekes volt belelátni a fejébe, megismerni őt.
Nicknek, Charlienak és alapvetően a Heartstopperben megismert karaktereknek örültem, jó volt, hogy felbukkantak.
Ha valakit mondanom kéne Michael karaktere lett számomra a legjobb a könyvben (nem kedvenc, mert gyakran összezavart, mint Torit is a regényben), mert meglepett.
Egyébként senkivel nem szimpatizáltam különösebben, a regény különlegessége fogott meg nagyon, hogy ilyet sem olvastam még.
Akik olvasták a Heartstoppert azoknak érdemes megpróbálkozni vele, de akár önmagában is megállja a helyét. :)

K_Szilvia03 >!
Alice Oseman: Solitaire

Ezt a könyvet nem lehet egyszerre nagy adagokban olvasni, mert megüli az ember gyomrát. Olyan szinten pesszimista hangvételű, hogy ehhez képest egy gyászfeldolgozási szakkönyv is könnyed rom-komnak érződik.
Az egész történet alatt az volt az érzésem, hogy gyorsvonatként haladunk valami felé (fogalmam sem volt, hogy merre), és az érkezés fájdalmas lesz. Beigazolódott a sejtésem. Megmondom őszintén, nem erre számítottam. Főleg nem a Heartstopper sorozat után. Azt hiszem, valahol a kétszázvalahányadik oldalon tettem fel a kérdést az üres szobának: „Ezeknek a szüleivel mi a baj, és miért van minden gyereknek (Olivert kivéve) baj a toronyban?”
A legdurvább az, hogy szinte MINDEN szereplőnek van valami problémája, senki sem tűnik kiegyensúlyozottnak, mindenki a másikon vezeti le a feszültséget, hol elzárkóznak egymás elől, hol egymásban próbálnak kapaszkodót találni. Lenyűgöző volt ezeknek a kapcsolatoknak a dinamikája, az összetettsége, és az, ahova ez végül kifutott a történet végén. Ami minden egyéb ellenére meglepően pozitívra sikeredett.
Ami pedig Solitaire-t illeti. Hát az pszichológiai eset…
Mondtam már, hogy hihetetlenül pesszimista a kötet? Sokan ezért, a szereplők miatt, valamint a cselekmény furcsán összerakottsága miatt (néha kicsit olyan volt, mintha semmi se történne, és arról olvasnánk) biztosan kevesebb pontot adnának a könyvnek, viszont én úgy érzem, alapjáraton 5csillagos a könyv. Mert lehet, hogy nem az én stílusom, vagy a szokásos olvasmányaim egyike, de van benne valami zseniális, valami több, ami miatt simán el tudom képzelni, hogy szakdolgozatokat és esszéket írnak róla, összehasonlítják a Zabhegyezővel (fun fact: Michael Holdenről mindig Holden Caulfield jutott eszembe + Tori eléggé hajaz rá viselkedésben -> véletlen egybeesés?), és ugyanúgy rávasalják, hogy: „a kamaszlélek kitűnő, hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma.”,
Bár én Solitaire utolsó akcióját elég sikeresnek könyvelném el… (csak mondom)

Mircsi>!
Alice Oseman: Solitaire

Alice Oseman első regénye, és bár én elvileg az átdolgozott 2. kiadást olvastam, azért szerintem így is érezhető, hogy ez még csak az út eleje volt számára. Hihetetlen, hogy innin indult a Heartstopper is, mert az én fejemben valahogy az a központi történet, és minden más a spin-off, miközben éppen fordítva van.

Sokkal negatívabb kicsengésű ez a könyv, mint a többi, és sokaknak szerintem ezért is nem tetszik, de az énelbeszélő depressziós, és azt szerintem nagyon jól hozta. (Engem már a világból kikergettek, hogy mindenki azzal jött neki, hogy ne legyél már szomorú, meg fejezd be ezt a nagy világfájdalmat… -.-)

Még fontos azt is említeni, hogy a fülszöveg már megint semmit, de semmit az égvilágon nem mond el a sztoriról (én komolyan mondon, felbéreltek valakit, aki Alica Osemen könyveire ír általános, félreérthető, misztikus fülszövegeket?!). Ennél fogva a cím maga is teljes homály jó darabig. Értem én, hogy kétértelmű cím, de akkor is… Solitaire egy valaki vagy valakik, akik mindenféle prankeket csinálnak a Tori iskolájában, aztán kicsit eldurvulnak. A könyv részben arról szól, hogy Tori próbál velük kapcsolatban nyomozni, részben arról, hogy hogyan alakul a kapcsolata Michaellel (ez nem egy love story, írja a borító is), de legföbbképpen arról, hogy Tori depressziós…

Szóval nem tudom, ki tervezte, hogy pont ennek rózsaszín legyen a borítója, de szerintem valamit nagyon benézett, mert totál nem illik hozzá.

Holdi_Boszi>!
Alice Oseman: Solitaire

Kíváncsian kezdtem bele a könyvbe, mert a sztori érdekesnek tűnt a fülszöveg alapján off és persze Tori karaktere is vonzott.
Közel került hozzám a könyv, mert úgy éreztem biztonságot találhatok benne. A karakterek, – főbb és mellékszereplők egyaránt – nagyon jól elvannak találva. Mindenki hozzá tesz a történethez és megmutatja, hogy senki sem tökéletes. Olyan problémákról ír, amiket sok fiatal átérezhet és ebben a könyveben valahogy megnyugvást találhat. Nekünk szól, pontosan nekünk, hogy megmutassa, hogy minden mélyponton átlendülhetünk. off
Tori gondolatai jól ábrázolják a depressziót, amikor tengődik a semmiben, és valahol – kisebb dózisban – mindenki megtalálhatja magában ezeket az érzéseket.
A Solitare szál tetszett és egész sokáig fent is tartotta az érdeklődésemet, bár a végén olyan.. nem tudom. Fura volt.

Összességében érdekes volt és tetszett nagyon a könyv, de valami kis plusz hiányzott belőle, ami miatt nem tudok neki öt csillagot adni.

1 hozzászólás
Röfipingvin P>!
Alice Oseman: Solitaire

Hát Tori.. értelek is, meg nem is. Azt hiszem.


Népszerű idézetek

FeketeAlex I>!

Sometimes paradise isn't what people think it is.

372. oldal

FeketeAlex I>!

Is this what friendship reborn feels like?

27. oldal

FeketeAlex I>!

Sometimes I think people only pretend to like each other.

5. oldal

FeketeAlex I>!

“I don't like tea."
“But you like biscuits. Everyone likes biscuits."
“I'm not in a biscuit mood today."

135. oldal

1 hozzászólás
FeketeAlex I>!

Nobody is trying to help.
Nobody
nobody.

231. oldal

FeketeAlex I>!

Because people are very stubborn and they don't like to be proven wrong.

362. oldal

FeketeAlex I>!

Smiles, hugs, years together, holidays, late-night confessions, tears, phone calls, one million words – they don't mean anything.

228. oldal

FeketeAlex I>!

“Nothing's gonna change until you decide you want it to change."

270. oldal

1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Solitaire sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Zoe Sugg: Girl Online (angol)
Becky Albertalli: Simon vs. the Homo Sapiens Agenda
Lucy Strange: The Ghost of Gosswater
Lucy Strange: Sisters of the Lost Marsh
Jenny Han: To All The Boys I've Loved Before
Kerstin Gier: Dream On
Sasha Laurens: A Wicked Magic
Meg Cabot: Princess in Love
A. L. Graziadei: Icebreaker
Meg Cabot: Being Nikki