Nick ​and Charlie (Solitaire 1,5) 88% 97 csillagozás

Én is azt éreztem, amit Matilda, hogy elfelejtettük, milyen jól tudnak kommunikálni a szereplőink, és két év után jön egy kis dráma, csak hogy legyen valami izgalom, amit meg lehet róluk írni.

Charlie félelmeit abszolút megértettem, nekem is volt egy ilyen fejezet az életemben és félelmetes belegondolni, hogy akivel minden nap együtt vagy, az messzire kerül tőled és teljesen megváltozik a dinamikája a kapcsolatotoknak. A másik pedig, hogy mindenkibe azt sulykolják, hogy a gimis szerelem elmúlik és az egyetem mindent megváltoztat majd. Hát én vagyok rá az élő példa, hogy ez nem így van. :D

Ettől eltekintve nagyon aranyos sztori volt, reméltem, hogy a vége hoz valami megoldást, és így is lett. Mert ők Nick és Charlie. ^^ Örültem, hogy volt benne pár illusztráció, de nagyon hiányzott a képregény formátum.
https://youtu.be/OvengiLuFKI

Nem tudom, ennek a kisregénynek mennyi köze volt a Solitaire történetéhez, mindenesetre adott egy kis betekintést, hol tart majd Nick és Charlie némivel a Heartstopper jelenlegi (azaz 4. kötet, nem tudom, az 5. meddig megy majd el) eseményei után.

Jó volt, aranyos volt, de nem tudtam elmenni egy dolog felett, ami a fő konfliktust okozta. Maga a konfliktus spoiler, de azért felborzolta az idegeimet. Ennek oka pedig az, hogy engem hihetetlenül triggerel spoiler téma. Konkrétan pofon tudnám vágni azokat az embereket, akik szerint ez lehetetlen és szörnyűséges, főleg ha spoiler. Elismerem, hogy nem a világ legegyszerűbb dolga, de szenvedni rajta, főleg úgy, ahogy egy-két ponton itt is történt, az nagyon erős szemforgatásra késztet. Tényleg nagyon nem szeretem sem könyvben, sem az életben hallani ezt a kinyilatkoztatást/hozzáállást. Ráadásul, amiért nagyon szeretem a Heartstoppert (extra adag egészséges kommunikáció), azt itt a mélypont kedvéért úgy érzem, feláldozták, de nagyon.

Szóval a mélypontnál egészen picit idegbe jöttem, de szerencsére ők Nick és Charlie, szóval annyira nem izgultam, hogy vajon mi lesz a vége. :D

Voltak nagyon aranyos pillanatok közöttük, ahogyan azt a Heartstopperben is láthatja az ember, és tök jó betekintéseket kaptunk a kapcsolatukba, illetve a hangoskönyvben tök jól kijött, hogy a különböző nézőpontú fejezeteket mások olvasták fel, és Nick hangja nagyon passzolt szerintem.

Idegesített-e, hogy a karakterek nem voltak hajlandóak kommunikálni! Borzasztóan! Ráadásul az egész könyv másról sem szólt.
Mégis… Imádom. Kedvenc lett. Mindjárt elsírom magam. Ááá.

Különösen szeretetcsókcsomag jár ennek a könyvnek és úgy egyáltalán ennek a párosnak, amiért mindig visszaadják az ihletet, amiről mindig azt hiszem, hogy elveszett, és hogy megmutatták és újra és újra bebizonyították, hogy mennyire jó dolog a happyend! ♥️

egy kis cukimuki történetet kaptunk nickről és charlie-ról- de szerettem olvasni ezt <3 rövid de pihentető olvasás volt :D remélem lesz még több ilyen kis sequel- nagyon tetszett ahogy a történethez hozzákapcsolódott <33

Bár hosszabb lett volna. :) Bár a történet a távkapcsolat vagy szakítás kérdésére, rengeteg sztereotípiára, irreális félelemre és félreértésre épített konfliktust és feszültséget dolgoz fel, és fűszerez meg egy halom hallgatással – te jó ég, a könyv felében csak arra vártam, hogy legyen már valamelyikőjüknek annyi esze, hogy beszél a másikkal, nem pedig elzárkózik –, de nagyon szerethető sztori, a váltott szemszög pedig jól illett a cselekményhez. A történet kicsit felnőttebb, mint a Heartstopper könyvek, jó látni Nick és Charlie karakterének fejlődését, változásait. Ismét foglalkozik a mentális problémákkal és nehézségekkel, és kisregényként nekem sokkal jobban tudott érzelmeket mozgatni, mint a képregényekben.
Ez a történet évekkel korábban született, mint a képregények, és tulajdonképpen a Solitaire mellékszereplőinek a sztoriját bontja ki, de a Pasziánsz-sztorihoz off semmi más köze nincsen.

Ez nyilván nagyon cuki volt, ez senkit nem ér meglepetésként, elvégre Nick & Charlie-ről van szó. :D De, ami meglepett, hogy a vitájukat is nagyon bírtam! Sokat láttam értékelésekbe, hogy milyen kár, hogy nem tudják hamarabb megoldani a gondjaikat, meg ezen egyáltalán miért vesznek össze. Na, lehet csak mint a valódi kapcsolatokról semmit nem tudó beszélek itt, de érzésre ez egy teljesen valós probléma és vita volt. És tudjátok hogyan kezelték? Mint két 17-18 éves fiú! Lehet csak a Sarah J. Maas-os(közben a HoSaB-ot olvastam) lelkitársak dolog után(amit egyébként szeretek, de azért mégis…) volt jó felüdülés, én is kicsit aggasztónak találtam, de tényleg tetszett a veszekedésük. Az ok meg olyan fájdalmasan valós volt, hogy ugyan nagyon sok „jajj, nem egyszerre/egy helyre megyünk egyetemre mi lesz így a kapcsolatunkkal” könyvet olvastam, mármint nagyon-nagyon sokat(YA könyvek egyik kedvenc bonyodalma) ez mégis kitűnt a többi közül. Lehet csak azért, mert olyan hangulatban voltam, vagy mert Nick és Charlie, de annyira együttéreztem mindkettejükkel! Nickkel, ahogy izgatott, hogy új helyre kerül, új emberekkel ismerkedik meg és, ha Charlie azt mondja rendben van ezzel, hát akkor ő nem vitatja tovább. És Charlieval is, aki meg fél, hogy mi lesz, nem akarja elrontani a barátja örömét vagy kételyeket megfogalmazni, mert az azt jelentené, hogy kételkedik a kapcsolatukban. Úgyhogy kivételesen ez tőlem egy plusz pont a bonyodalomért. Minden másért meg eleve adott volt a pont, a srácokat imádom, a mellékszereplőket szeretem, a jelenetek cukik voltak, imádtam, hogy megtudtam dolgokat a „jövőből” és úgy általánosságban, imádnivaló kis könyv volt ez, simán újraolvasós.

A Heartstopper világára mindig vevő vagyok, ezért örültem, amikor a Scribden rátaláltam erre a kisregényre. A This winter is már be van készítve :D
Két évvel a Heartstopper után járunk – Nick a végzős événél tart, ősszel egyetemre megy. Ez Charlie-t érthető módon kiborítja, fél a távkapcsolattól. Az utóbbi két évük tökéletes volt, sokat voltak együtt, szinte minden percüket egymással töltötték. Nick be van sózva az egyetemtől, lelkesen tervezgeti a kollégiumi szobájának berendezését, az óráit és hogy melyik sportcsapatba fog belépni. Ezzel párhuzamosan Charlie egyre inkább magába fordul és nem bírja megfogalmazni hangosan a félelmeit.
A történet végül jóra fordul, de volt jó pár felesleges szenvedés is, ami miatt fogtam a fejem és rontott az olvasmányélmény. Beszélgessetek, könyörgöm! :D
A képregény után szuperül működött írott – kisregény formában is a történet, amit azért egy-két kedves illusztráció kiegészített.
El fogom olvasni a Solitaire regényt és a This winter kiegészítő kötetet is.

Istenem de cuki volt ❤❤ Főleg hogy olyan képek is voltak benne, amik az eredeti történetben nem voltak. Igaz, azért valamennyit előre vetít a történetből. Aki webtoonon követi a képregényt, az pontosan tudja, hol áll a történet maga. Ez a kötet viszont egy amolyan előre jelzés, hogy mi is várható majd még a történetben, Kíváncsi leszek, hogy Alice, miként fogja ezzel összekötni.

Végre Charlie-n és Nicken volt a hangsúly! Imádtam minden oldalát, a fél csillag levonás a kommunikáció hiánya miatti félreértés kliséből fakad.

Kis szívcsücskök <3