A negyedik kötet szerintem eléggé nehéz témáról szól. Talán itt éreztem először, hogy nagy baj van, és hogy nem minden boldogság és nem minden oldható meg rögtön. Ebben a részben Charlie evészavara van a képben, és az ebből való felépülése.
Nehéz erről beszélni, mert bár több anoerxiával foglalkozó könyvet olvastam, azok általában mind az evészavarra fókuszáltak, és valahogy totálisan egyértelmű volt az egész: balettozik, nagy a stressz, nem eszik. A Heartstopper viszont nem ilyen, mert rengeteg más is történik Charlieval, és közben ez is előbukkan, emiatt pedig inkább az az ember érzése, hogy éli az életét, vannak problémái, és még ez is valahogyan közbejön, ami iszonyúan furcsa elsőre (de sokkal valóságosabban képezi le a problémát).
Az is érdekes, hogy itt nem csak Charlie áll a középpontban, akinek problémája van, hanem Nick is, aki segíteni akar neki. Nagyon jó volt a történetben, hogy mutatott egy karaktert, aki tényleg és őszintén segíteni akart, és akinek ehhez eszközöket kellett találnia. Lehet, hogy semmilyen zavarod nincs, de tuti minden ember lesz olyan helyzetben, hogy másnak kell segítenie, és hogy ez nem mindig evidens, könnyű, vagy egyszerűen olyan, mint azt te elképzelnéd.
Nagyon nehéz volt olvasni ezt a részt, nagyon sokszor szipogtam rajta, mert egyszerűen nagyon mély, és nehéz, de közben teljesen jól (szinte a legjobb forgatókönyvvel) mutatja ezt az egészet be. Szerintem ez a kötet tényleg olyan, amit szívesen mutatnék másnak, de azt is megértem, hogy valakinek ezt sokkal nehezebb feldolgozni. Szokatlanul komoly téma, a szerelemről innen és túl.