Szeret, ​nem szeret… 52 csillagozás

Alice Munro: Szeret, nem szeret… Alice Munro: Szeret, nem szeret… Alice Munro: Szeret, nem szeret…

Kilenc nő, kilenc sors, kilenc történet. A látszólag hétköznapi, ártalmatlan történetek egy életre rabul ejtik az olvasót, de ennél szebb rabságot senki sem kívánhatna magának. Alice Munro kitűnő novellista. Rengeteget tud az emberekről, ironikus és megbocsátó, stílusa áttetsző, a szerző szinte eltűnik mögötte. Nagyszerű olvasmány.

Eredeti mű: Alice Munro: Hateship, Friendship, Courtship, Loveship, Marriage

Eredeti megjelenés éve: 2001

Tartalomjegyzék

>!
Park, Budapest, 2014
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633551288 · Fordította: Borbás Mária
>!
Park, Budapest, 2008
358 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633550731 · Fordította: Borbás Mária
>!
Park, Budapest, 2008
360 oldal · ISBN: 9789635308064 · Fordította: Borbás Mária

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

>!
korkata
Alice Munro: Szeret, nem szeret…

Szeret, nem szeret: ez a kérdés rendszeresen felmerül az ember életében. Vajon szeret-e a párom, a gyerekem, a szomszédom. Vajon szeretem-e én is őket. Ha igen úgy ahogy kell, úgy ahogy szeretném.
Kilenc történetet olvastam. Kilenc nő állt ezeknek a középpontjában. Mind másak, más problémával küzdenek. A mindennapi életükbe pillanthatunk bele. Hogyan élik hétköznapjaikat családjuk, szerelmük, barátaik környezetében. Többféle nővel ismerkedhetünk meg. A kitörésre vágyó, szerelmes nővel. A gyógyíthatatlan beteggel, aki kap még egy röpke kalandot. A vagánnyal aki tele van fájdalommal, titokkal. Az alkalmazkodó feleséggel, aki tűri a párja uralkodását. A magányos nővel, aki küzd az örökös elválással. A boldogtalannal. Mindnyájuk életében történik valami ami esélyt adhatna egy másabb életre. Ettől olyan befejezettek ezek a novellák. Még akkor is, ha ez nincs mindig leírva, mégis érezhető.

>!
olvasóbarát P
Alice Munro: Szeret, nem szeret…

A Mennyi boldogság című kötete jobban tetszett. Ezek az írások hétköznapi történetek, sok kérdésre keresik a választ, sokféle témát felvetnek. Emberek, akik szeretnek, vagy akiket szeretnek, kis megcsalások, ritkán sorsfordító kapcsolatok. Családi titkok, gyermekkori barátság, öngyilkos férj halála utáni érzelmek. Van olyan történet ahol a feleség és van ahol a férj gyermekkori barátja játszik jelentősebb szerepet, de több történetben szerepelnek pedagógusok is, egyik történetének hőse pedig író lesz.
Kétféle nőtípus található a történetekben, az önálló, a férfit előre lendítő, helyzetét megoldani segítő nő, vagy a férj mellett élő, kicsit (vagy nagyon) alárendelt szerepet játszó. Igazán egyenrangú társat nem találtam és hiányoltam is kicsit. A novellák azonban tetszenek, valóban a novella az írónő igazi műfaja. Kanada számomra egy furcsa, távoli világ és ebbe nyertem bepillantást a kötet (és a szerző másik kötetének) olvasásával. A humor és vidámság, de az igazán tragikus szín is hiányzik erről a palettáról. A történetek mindennapi (vagy ritkán adódó) szokatlan helyzeteket dolgoznak fel. Két novella volt rám igazán jelentős hatással az első és a kilencedik.

>!
ppeva P
Alice Munro: Szeret, nem szeret…

Hétköznapi történetek, szeret-nemszeret kapcsolatok férfiak és nők, családtagok, rokonok, szomszédok, ismerősök között. Női sorsok ezek, nők a főszereplők, de persze mindig ott vannak mellettük, mögöttük a valamilyen módon hozzájuk tartozó férfiak is. Előre-hátra ugrik az időben, a történetbe beleszövi a szereplők gyerekkorát, ifjúságát, családját, megismerkedésüket. Minden novella valahogy olyan hétköznapi, szürke, nincsenek nagy érzelmek, nagy történések, szinte csak elsorolja, mi történt, mi történik, és a végén csupán azt érzem: „Hát van ilyen.” Ennél többet csak az első és utolsó novella váltott ki belőlem, az a két novella kimagaslott a többi közül.
Mindenesetre érdekes volt elolvasni, bár talán jobban jár az, aki lassabban olvas, és darabonként, apránként olvassa el őket, időt hagyva magának a novellák között.

>!
Park, Budapest, 2008
360 oldal · ISBN: 9789635308064 · Fordította: Borbás Mária
>!
Miestas
Alice Munro: Szeret, nem szeret…

Mindegyik novella hagy egy kis nyomot az olvasóban, de az utolsó nagyon -nagyon.
Munro nekem szerelem, és ezzel értékeltem is.

>!
moni79
Alice Munro: Szeret, nem szeret…

A kilencből most csak 3-4 novella tetszett igazán, de az első és az utolsó nagyon megfogott. (És látom, hogy az Oda-vissza címűt meg is filmesítették, kíváncsi vagyok…). Munro itt is sok tabutémát mutat be teljesen természetesen: többek között a női és kislánykori szexualitást, a gyászt, a megcsalást, a családon belüli erőszakot vagy az időskori személyiségváltozást és szenilitást. Nem kilenc, hanem jóval több nő (és néhány férfi) élete jelenik itt meg, nehéz döntésekkel és dilemmákkal. Néhány történet viszont nekem túl széteső, így nehezen átélhető volt.

>!
Keikorca P
Alice Munro: Szeret, nem szeret…

Néha az elején az volt az érzésem, hogy Murakamit olvasok. Aztán tisztult a kép, és megtaláltuk egymást a könyvvel, de még így is kicsit hullámzó volt számomra.

A kilenc novellából, melyek mindegyike valamifél különös/különleges szeretetről szól, volt amelyik zsigerire sikeredett, de olyan is, amely csak a felszínt kapargatta. Olvasás közben viszont voltak meghökkentő mondat élményeim. Hogy elolvastam és, egyszerűen mellbevágóan zseniálisnak gondoltam a leírást, a fogalmazást vagy épp az érzést, amelyet közvetíteni tudott. Olyan, „úristen, de jó ez a mondat!” Persze nem ezeket idéztem, mert kontextusból kiragadva elveszítenék varázsukat, s mintha csak abban az adott pillanatban működnének.
Érdekes élmény volt.

>!
AeS P
Alice Munro: Szeret, nem szeret…

Nem rossz írások ezek, tulajdonképpen nem is akarom lehúzni őket. Csak hát azzal indult, hogy már az első novellától valami olyat vártam (ennek főként a fülszöveg az oka), amit aztán nem kaptam meg. Pontosabban amikor a végére értem, akkor értetlenül lapozgattam, hogy ez tényleg ennyi volt? Hol a dráma? Hol a sokk?
(Feltételezem, ez azért történt így, mert az én lelkem női sorsok tekintetében a vérben, marólúgban és könnyekben tapicskoló Szabó Magdán edződött.)
Egy-két novella a kilencből természetesen nagyon megfogott, azokból rengeteget idéztem is, de azért feltenném záró kérdésként: csak engem zavart, hogy időnként előfordultak teljesen értelmetlen mondatok is?

1 hozzászólás
>!
adry
Alice Munro: Szeret, nem szeret…

Úgy gondoltam, ha már Nobel-díjas, meg kell ismerni és nem csalódtam benne. Jó kis könyv, tetszik hogy hétköznapi emberekkel és történeteket ír le, talán 1-2 novella nem ragadott meg annyira. Kiváncsi vagyok az kilencedik novellából készült filmre, talán az volt a legszebb történet számomra.

3 hozzászólás
>!
csillykelemen
Alice Munro: Szeret, nem szeret…

Ez volt az első kötet, amit elolvastam az írónőtől. Sajnos nem nyerte meg a tetszésemet, de azért nem volt annyira kellemetlen élmény, hogy örökre elvesem a nevét.
Kevés novella volt, ami igazán lekötött. Csupán csak egy elbeszélés volt, ami annyira megragadott, hogy egy ültő helyemben elolvastam az egészet, a Csalán. Ezen kívül még kettő volt, amelyek megnyerték a tetszésemet: a Gerendaház és a Megőrzött emlékek.
Kilencből három nem a legjobb arány, de azért adok még esélyt Alice Munronak, mert nem az volt a bajon a novellákkal, hogy ne lettek volna kellő mondanivalóval megtöltve, egyszerűen csak nekem voltak egy kissé érdektelenek. Így egy kötet alapján még nem mondok ítéletet, hogy szerintem megérdemelten lett-e Nobel-díjas vagy sem.


Népszerű idézetek

>!
moni79

– Én már leszoktam arról, hogy leszokjam -mondta az asszony, miközben rágyújtott. – Elhatároztam, hogy leszokom a leszokásról, és kész.

347. oldal (Oda-vissza)

>!
Lovely P

Aztán Sunnyval leültünk az elülső szoba padlójára egy üveg borral, és megint barátnők voltunk, és könyvekről beszélgettünk, nem az életről.

191. oldal, Csalán

>!
AeS P

Lewis levelet írt az újságnak. A levél első része mérsékelt volt, tudóshoz illő, leírta a földrészek eltolódását, a tengerek megnyílását és bezárulását, az élet kedvezőtlen előjelekkel történt kezdetét. Ősi mikrobák, óceánok hal nélkül, égbolt madarak nélkül. Virágzás és romlás, kétéltűek, csúszómászók, dinoszauruszok uralma, a klíma változása, az első kis nyamvadt emlősök. Próba szerencse, megkésetten színre lépő, nem túl ígéretes főemlősök, az emberszabásúak két lábra állnak és feltalálják a tüzet, élezik a követ, kijelölik a területüket, végül pedig, a legutóbbi nekifutással, hajókat és piramisokat építenek, bombát gyártanak, nyelveket és isteneket alkotnak, és feláldozzák és gyilkolják egymást. Azon marakodnak, hogy vajon az istenüket Jehovának vagy Krisnának hívják-e (a levél stílusa itt felforrósodott), vagy hogy helyes-e disznóhúst fogyasztani, térdre borulni és üvöltve imádkozni holmi églakó vén szivarhoz, akit marhára nem érdekel, ki nyeri a háborút meg a futballmeccset. Végezetül pedig, csodák csodája, kiókumlálnak pár dolgot, és nekivágnak, hogy tudomást szerezzenek önmagukról meg a világegyetemről, amiben találják magukat, aztán elhatározzák, hogy jobban járnak, ha kiszórják az egész nehezen megszerzett tudást, visszahozzák a vén szivart, és megint térdre kényszerítenek mindenkit, hogy tanulják és higgyék a régi ökörségeket, és ha már benne vagyunk, mért ne lehetne megint lapos a Föld?
Tisztelettel, Lewis Spiers.

150-151. oldal - Vigasz (Park, 2006)

>!
csillykelemen

A fiú úgy fogta át Jinny derekát, mintha mi sem volna természetesebb, s mintha semmi nem sürgetné. Szájon csókolta. Jinny úgy érezte, életében először vesz részt olyan csókban, ami önmagában is esemény. Egymaga az egész történet. Gyengéd bevezetés, hathatós nyomás, teljes odaadással végrehajtott kutatás és fogás, elidőző köszönet és elégetett visszavonulás.

92. oldal, Lebegő híd (Park, Budapest, 2008)

>!
AeS P

Amikor találkoztunk, igyekeztem gondtalannak, független szellemnek látszani. Megbeszéltük mi újság – igyekeztem, hogy mindig legyen valami –, és nevettünk és sétáltunk a hegyszorosban, de valójában arra igyekeztem csábítani, hogy szexeljen velem, mivel úgy véltem, a szex lelkesedésében összeforr a párok legjobbik énje. Buta voltam az ilyesmihez, ami igen kockázatos volt, kivált egy magamkorú nő számára. Időnként hihetetlenül boldog voltam a találkozásaink után – belekábultam a biztonságérzetbe –, máskor meg csak hevertem, mint egy darab kő, gúzsba kötött a balsejtelem. Miután eltávozott, éreztem, hogy csorog a szememből a könny, pedig nem is tudtam, hogy sírok. És mindezt azért, mert valami árnyékot pillantottam meg benne, valami fölényességet, valami burkolt figyelmeztetést.

188. oldal - Csalán (Park, 2006)

>!
moni79

A női klubokat kinevette, a politikát úgyszintén, bár szívesen tette fel a gramofonra a Los quatro generalest, sőt néha az Internacionálét is, igen nagy hangerővel, ha olyan vendégük volt éppen, akit, úgy vélte, idegesíthet vele.

304. oldal (Oda-vissza)

>!
hetcsillagkozt

Nem igen volt kedve vásárolni, de régebbről maradt egy listája, az azon szereplő könyvek közül kiválasztott néhányat, majd megvásárolt még egy könyvet, amelyet véletlenül vett észre. Izlandról szólt. Tizenkilencedik századbeli vízfestményeket tartalmazott, amelyet egy Izlandban utazgató hölgy készített.
Fiona nem tanulta meg édesanyja anyanyelvét, és sohasem tanúsított különösebb tiszteletet a nyelv által megőrzött történetek iránt – Grant ezeket a történeteket tanította, ezekről írt régebben és még most is, egész munkás élete során. Fiona a történetek hőseit mint vén Njalt vagy vén Snorrit emlegette. De az utóbbi években feltámadt benne az érdeklődés az ország iránt, és útikönyveket nézegetett. Olvasott William Morris utazásáról, majd az Audenéról. Igazában nem tervezte, hogy odautazik. Túlságosan szörnyű az éghajlata, mondta. Azonkívül – mondta – kell, hogy legyen egy hely, amelyre gondol az ember, amiről tud, és talán odavágyódik – de sohasem sikerül meglátnia.

332. oldal: Oda-vissza

Kapcsolódó szócikkek: Izland
>!
pusheen

Pontosan tudom, mennyi idős volt, ezt ugyanis a gyerekek azonnal leszögezik, egyike ez a lényeges dolgoknak, amelyek alapján megállapítják, hogy barátok lesznek-e vagy sem.

Csalán, 173. oldal

>!
AeS P

Azt álmodtam, hogy biciklin viszem magát. Gyorsan haladtunk. Nem látszott, mintha félne, bár talán félnie kellett volna. Ne érezzük kötelességünknek, hogy ezt megfejtsük.

221. oldal - Gerendaváz (Park, 2006)

>!
AeS P

Úgy éltem megint, mint a jövetelük előtt. Már nem készítettem reggelit, az olasz presszóban kávéztam, friss zsemlével. Elbűvölt a gondolat, hogy megszabadultam a háziasságtól. Csakhogy észrevettem, mint azelőtt soha, milyen azoknak az arca, akik reggelente ott ülnek a bárszékeken a kirakat mögött vagy a járdára kitett asztaloknál – akiknek ez nem valami kellemes és meglepő tevékenység, hanem egy magányos élet áporodott szokása.

187. oldal - Csalán (Park, 2006)


Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Atwood: A vak bérgyilkos
Miska János: Túl a hídon
Ruth Ozeki: Az idő partjain
Dragan Todorović: Félbeszakadt napok krónikája
Mary Lawson: Varjak tava
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Yann Martel: Pi élete
Elfriede Jelinek: A zongoratanárnő
Orhan Pamuk: Hó
Rohinton Mistry: India, India I-II.