Asszonyok, ​lányok élete 122 csillagozás

Alice Munro: Asszonyok, lányok élete Alice Munro: Asszonyok, lányok élete

Az ​önéletrajzi ihletésű „Asszonyok, lányok élete” Alice Munro egyetlen regénye, amely egy kislány fiatal nővé serdülését követi nyomon az 1940-es évek kanadai kisvárosában, Ontario tartományban. Az elbeszélő, Dell a város és a bozótvidék határán, ezüstróka-tenyésztő apja farmján éli kisgyerekkorát, ahol öccsével és családi barátjukkal, alkalmazottjukkal, a különc Benny bátyámmal tölti ideje java részét. Amikor iskolásként a városban kezd élni, szinte csak nők veszik körül: anyja, egy határozott gondolkodású, a kisvárosi normákat áthágó asszony, aki enciklopédiát árul a helyi gazdáknak; albérlőjük és barátnőjük, a szabados életvitelű postáskisasszony és Dell iskolatársa, Naomi, akivel megosztja és átéli a kamaszkor félelmeit és féktelenkedéseit. Velük együtt vagy éppen ellenükben keresi Istent, tapasztalja meg a szerelmet és a szexualitást, próbálja megtalálni a saját útját és szerepét, miközben végig megmarad a kisvárosi élet bölcs és szellemes megfigyelőjének. Dell nyolc… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1971

Tartalomjegyzék

>!
Park, Budapest, 2014
308 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633551844 · Fordította: Mesterházi Mónika
>!
Park, Budapest, 2009
306 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633550700 · Fordította: Mesterházi Mónika
>!
Park, Budapest, 2009
306 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635308514 · Fordította: Mesterházi Mónika

Enciklopédia 13


Kedvencelte 3

Most olvassa 13

Várólistára tette 93

Kívánságlistára tette 55

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Alice Munro: Asszonyok, lányok élete

Nehéz értékelést írni a nyaralások, lótás-futások közepette. Befejezek egy könyvet, de nincs idő/lehetőség értékelni, persze rögtön belefogok egy másik könyvbe, majd egy újabba – és visszanyúlva már nem könnyű. Pláne, ha közvetlenül utána véletlenül pont egy olyan könyvet olvasok, ami annyira hasonló (minden eltérés ellenére is), hogy utólag szinte szét kell szálazni, melyik könyvhöz mi is tartozott, melyik epizód melyik lánnyal esett meg. Mintha folytatódna ott az asszonyok, lányok élete, csak Olaszországban, és kicsit később. Az meg már csak hab a tortán, mennyi hasonlóságot találtam a 60-70-es évekbeli magyarországi vidéki élettel!
Milyen furcsa, mennyi hasonlóság van a fiatal lányok vívódásaiban, helytől és eltérő évtizedektől függetlenül.
Mindenesetre újra szembesültem azzal, miért is nem vonzana a lehetőség, ha valami gonosz csoda folytán újból fiatal lehetnék… Az a sok vívódás, kétely, útkeresés, félelem, szégyenérzés, konfliktus, kudarc, vergődés! Nem, tényleg nem szeretném újból végigcsinálni.

4 hozzászólás
>!
eme P
Alice Munro: Asszonyok, lányok élete

Élet a negyvenes évek Kanadájának poros kisvárosában, Jubilee-ben, a Flats Roadon, a bozót, a Grenoch-mocsár és a Wawanash folyó szomszédságában. Egy konvenciókba zárt, fullasztó világban, ahol szegénység, nyomor, dogmatikus vallásosság, többségükben előre megírt sorsok, behatárolt női (és nem csak női) szerepkörök szűkítik az amúgy is tenyérnyi mozgásteret.
Munro a klasszikus elbeszélő irodalom hagyományait folytatva, nyolc lazán összefüggő történetben mutatja be a városka mindennapjait, a hétköznapok unalmát és sekélységét, a vágyak, álmok, elvágyódások apró rezdüléseit, a beletörődések, a miliőbe való csendes belesimulások, a tragikus vagy épp szerencsésebb (de rendkívül ritka) kitörések történeteit. A regény (novellafüzér?) középpontjában az első személyben megszólaló Del Jordan áll, körülötte a helyszín tipikus alakjai, elsősorban nők. Munro főként lányok, asszonyok életére koncentrál, sorsokra, alakokra, amelyek révén felvillantja a korabeli lehetőségeket, a még eléggé gyerekcipőben járó emancipáció apró lépéseit, a kudarcokat, konfliktusokat egy látszatra csendes, ám az álarc mögött gyakran nagyon is gonosznak, kegyetlennek bizonyuló, perverz, őrült és erőszakos alakokkal tele világban.
Az életképek, novellák, anekdotikus történetek Del felnőtté válásának stációi, identitáskeresésének állomásai. Munro egy ráérős, az apró, hétköznapi dolgokra koncentráló, néha hangsúlyosan nosztalgikus ízű, emlékező, finom motívumhálót kirajzoló narratívát hoz létre, remek atmoszférateremtő készséggel, miközben lassan kirajzolódik előttünk főhősének beavatástörténete. Születés és halál, szerelem és szex, hit és hitetlenség, ambíciók és lemondások, barátság és képmutatás, szabadság és korlátok, megannyi fontos kérdés, ellentétes hatás, amely Del kíváncsi, dilemmákba bonyolódott kamaszéletét kitölti. Meg persze az írás, a történetmesélés, a regény egyik központi motívuma, amely mindkét, Del fejlődésében fontos szerepet játszó alak életét meghatározza: a különcnek számító, feminista, lapokba írogató anyáét és Craig nagybácsiét, aki a lassú hanyatlásnak induló Wawanash megye krónikása és a család történetének kutatója. Del sok szempontból az ő örökségüket viszi tovább, még akkor is, ha nem egyértelmű a hozzájuk fűződő viszonya – nem különböztem olyan nagyon anyámtól, de titkoltam, mivel láttam a veszélyeket – írja. Vonzás és taszítás jellemzi nemcsak Jubilee-hez való viszonyulásában, hanem anyjával, de mintha Craig bácsival és annak feljegyzéseivel kapcsolatban is. Lázad, elszakad, majd visszatér fizikai és szellemi terükbe, miközben megtanul nézni és tökörbe nézni. Megtanulja analizálni a sok élet stabil, körmönfont szerkezetét, a múltat, önmagát. Közben meg, akárcsak Craig bácsi, határt szab magának, korlátok között mozog, egy miniatűr világot vesz górcső alá, tágabb horizont nélkül – farkasétvággyal és félrevezetve, de úgy érzi, tévedés volt bármivel írásban próbálkozni: amit leírok, elronthatja a fejemben őrzött regény szépségét és egységét
Mégis, az élet történetekbe kívánkozik – Jubilee hétköznapjainak nem egy eseménye válik történetté, ábrázolt valósággá az őket elmesélők számára, ahogy ezt Munro a regény során is számos helyen hangsúlyozza, és ez a széteső szerkezetű, a történetekre különösebben nem reflektáló, „elrontott” kötet is ezt bizonyítja. Narratívába lényegül át egy kisváros embereinek unalmas, egyszerű, meglepő és feltárhatatlan élete, életek melyek mint konyhai linóleumpadlóval burkolt, mély barlangok takargatják titkaikat, kelepcéiket.

>!
szigiri
Alice Munro: Asszonyok, lányok élete

Több szempontból sem hasonlítható a gyerekkorom ehhez, mert egyrészt nem egy kanadai kisvárosban nőttem fel (mondjuk inkább lehet Jubilee-t falunak tekinteni magyar szempontból), másodsorban nem a negyvenes években, és harmadsorban – és talán ez a legfontosabb – nem lány (no de pláne asszony) voltam.

Ennek ellenére azt hiszem nem csak a kanadai negyvenes években felserdült lányoknak ajánlanám ezt a könyvet, mert engem teljesen beszívott és nagyon sok epizódot olyan képszerűen láttam magam előtt, ami esetemben egészen ritka.

Kicsit olyan érzésem volt, mint amikor nagymamák mesélnek unokáknak, hogy is volt. És azzal, hogy elmesélik a múltjukat, adnak nekünk valami útmutatót a jövőre nézve. A stílus nagyon gurult, semmi posztmodern csűrcsavar, egy nyolcéves kislányt követünk végig a gimnázium végéig, apró epizódokat felvillantó novellákon keresztül. Van benne valami csehovosan unalmas, vidékies leírás, de megjelenik a tolsztojos istenkeresés és a zolás naturalizmus is, valamint a Maupassan-féle eltékozolt női sorsok bemutatása sem marad ki.

Nagyon fog tetszeni azoknak, akik szeretik a klasszikus irodalmat, mert ebből a könyvéből nekem az derült ki, hogy Munro valóban nagyszerű elbeszélő, olyan, mint a jó háziasszony, aki kevés hozzávalóból is igen jót tud főzni*.

* a nosalty.hu nélkül :(

>!
Maya 
Alice Munro: Asszonyok, lányok élete

A jókívánságokat és az emberek egyéb adományait természetesen fogadtam, egy kicsit szórakozottan, mintha semmivel nem volna több, mint ami jár nekem.
Helykeresés, identitáskeresés, felőtté válás? Regény vagy novellák?
Nekem, aki nem szeretem az év végi (vagy másfajta) beszámolókat, pont jó volt egy olyan év lezárásához, amikor semmi nem sikerült.
Nem történt benne semmi különös, csak szép csendesen folydogált az élet. Megismertünk egy gyereket, aki a saját szemüvegén át bemutatta a környezetét, az életét keresztező embereket. Mindenről és mindenkiről elmondta a véleményét. Minden szakaszt szépen lezárt a maga módján. Közben felnőtt. Nem kapott választ minden kérdésére. Nem lett kitűnő a vizsgája. Megtalálta az útját? Ebben sem lehetünk biztosak. De magában hordja a bűvös dobozt, ami egy érintésre megoldhatja a gondjait.

>!
Ibanez MP
Alice Munro: Asszonyok, lányok élete

„…az emberek élete Jubilee-ban, akárcsak máshol, unalmas volt, egyszerű, meglepő és feltárhatatlan: konyhai linóleumpadlóval burkolt, mély barlangok.”

Ez a könyv is ilyen. Unalmas, egyszerű, sőt, később talán már semmire se emlékszünk belőle, mégis a megfogalmazás, a hangulat nagyon megragadja az embert (az unalom ellentételezéseként talán ez tartja fent az érdeklődést is). Az egész annyira egyszerű, mintha a nagyanyámat kérném meg, mesélje el a – nem túl izgalmas – életét, ami voltaképpen a szülővárosában élt le teljesen. Mégis tudna mesélni, és az egyszerű dolgok is érdekesnek hatnának, mert ott van a valóságtartalom. Itt is ezt éreztem olvasás közben:

„… a múlt jelenetei bármikor felbukkanhatnak, mint diaképek a jelen zsúfolt vásznán.”

A főszereplő kislányt követhetjük végig (no meg rokonságát és a település apraja-nagyját) az éveken, ahol a legutolsó pletyka sem marad kimondatlan. Ha a mérleg egyik serpenyőjébe Anne Shirleyt és a Prince Edward szigetet tesszük, akkor a másik oldalra bátran felkerülhet Dell és Jubilee nyomasztó világa. Amiből Dell édesanyja emelkedik ki néha, mások – még a lánya által is – értetlenül, így néha az olvasó is önkéntelenül csatlakozik a róla kialakult véleményhalmazhoz (főleg, hogy nem éreztem azt, hogy nagyon törődve Dell-lel, ahogy néha az a kislány kinézett ugyebár…)

„Felőlem mehetnél skarlátpirosban is. Ha annyira hisznek a kereszténységben, mind abban lehetnének. És csak tánc és mulatság lenne: hiszen egész életükben arról énekelnek meg imádkoznak, hogy kikerüljenek ebből a világból, és indulhassanak a mennyországba.”

A könyvben inkább Dell gyerekkora – a könyv első fele – tetszett igazán, a hitkeresés és a szexualitás felismerésének útjai elhagyhatóak lettek volna nekem. Végig sajnáltam szegény kislányt, reménykedtem, hogy majd valahogy kitör abból a környezetből…

„De amit én akartam, azt egyetlen lista nem tartalmazhatta, mert én az utolsó szemig mindent akartam: a beszéd és a gondolkozás minden rétegét, a fény csíkjait a kérgeken és a falakon, minden szagot, kátyút, fájdalmat, repedést, illúziót nyugodtan összefogva: ragyogóan és örökre!”

>!
theodora 
Alice Munro: Asszonyok, lányok élete

Alice Munro novellaíróként ismert, ezért kapott irodalmi Nobel díjat is 2013-ban. Az Asszonyok, lányok élete elvileg regény, de gyakorlatilag inkább novellafüzér, melyben egy karakter szemszögéből követhetjük felnőtté válását. A fejezetek lazán kapcsolódnak egymáshoz, és mindegyik egy központi témát, életeseményt bont ki. Vannak benne visszautalások, amik utólag magyaráznak meg dolgokat, de van amit a homályban hagynak. Szerettem olvasni ezt a könyvet, és örülök, hogy a polcomon van – szépen megírt történet, ami olvastatta magát. Szeretném sorra keríteni a többi kötetét is!

>!
katacita I
Alice Munro: Asszonyok, lányok élete

Első Munróm. A novella nem az én műfajom, úgyhogy a regényével kezdtem, de azért ezen is átüt, hogy Munro igazából novellista. Olvasás közben több könyv is eszembe jutott: a gyerekkor kapcsán a Sült zöld paradicsom, aztán Jeanette Winterson önéletrajzi regénye, majd a vége felé az Északi fény. Mindegyik jobban tetszett ennél, de nagyon szép mondatokat olvastam, és nagyon tetszik Munro stílusa. Leginkább a könyv eleje, a gyerekkor felhőtlen időszaka tetszett, később egy picit borongósabb lesz a történet.
Nem kell sok eseményre számítani, az egész inkább egy visszaemlékezés, kicsit csapongó történetmesélés.

2 hozzászólás
>!
Nazanszkij 
Alice Munro: Asszonyok, lányok élete

Kétségtelen, hogy Alice Munro nem ír rosszul. A regényhősnő – tulajdonképpen az írónő – csak remekműveket akar írni, ami nem sikerült neki, azok alapján, amiket eddig olvastam tőle – Drága élet és még egy másik könyve, amit még nem fejeztem be. Hasonlítják őt Csehovhoz is, nem tudom, hogy mi alapján, és azt sem tudom, hogy aki hasonlítja, az olvasott-e valamit Csehovtól? Csak annyit tudok mondani róla – tömören –, hogy langyosan ír.
Ezektől eltekintve vannak figyelemre méltó témák és részek is a könyvben. Egy olyan helyt kezdi a regényhősnő az életét, ami átmenet a város és a vidék között. A szülei vidékről kerültek oda. Ez a hely megfelel az apának, de nem felel meg az anyának, aki mélyszegénységből jön, és az onnan jövő emberek minél fennebb igyekeznek törekedni, amennyire a lehetőségeik megengedik. Velük dolgozik és – részben – velük is él egy korlátoltabb szellemi képességű, de jó-szándékú férfi is. Itt az volt az érdekes, hogy ez a valaki olvasni és vezetni is tudott, de az írás képességét nem sikerült beleverniük, még erőnek-erejével sem. Itt a környező falvak cigányainak többsége jutott eszembe , akik analfabéták, de sofőrkönyvük van. Elgondolkoztatott az a nő is, akit ez a férfi feleségül vett, és egy ideig együtt éltek. A nőnek volt egy leánya is, akinek még mostohább sorsa volt, mint az anyjának, és valahogy a különböző állatok kölykei jutottak róla eszembe: a kutyakölykek között is van olyan, amelyiknek minden mozdulatát lesik, és bármilyen kívánságát szívesen teljesítik, és vannak olyanok, amelyek éppen csak vegetálnak, habár nincs nagyobb „bűnük”, mint az előző kategóriának. Ennek a leánykának is olyan sors jutott osztályrészéül, mint azoknak a kutyakölykeknek, mint amilyenekről az előző mondatom második részében írtam. Ezzel a korlátozott szellemi képességű férfival kapcsolatosan még az is érdekes, hogy vidéken, ahol felnőtt el tudott igazodni, de már egy fontosabb városban nem tudta kiismerni magát. Van itt vallási alapú korlátozottságról is írva, ami még elmenne, habár unalmas téma, de amikor babonákról és hiedelmekről is szó kerül, attól tele a tököm, mert ez a téma szinte minden angol és amerikai könyvben eléjön, ami egy idő után kikezdi a türelmemet.
A következő fejezetben arra figyeltem fel, hogy primitív emberek még a legfejlettebbnek gondolt társadalmakban is vannak, akik rosszul nevelik a gyermekeiket, vagy egyáltalán nem is nevelik őket, így azok nem tudhatják, hogy más is ember, és az ilyen gyermekek komoly kellemetlenségeket okozhatnak társaiknak. A megkínzott gyermekek nem minden esetben lesznek jobbak az elszenvedett kínzások következtében, mint ahogy azt a legtöbb gondolkodó tartja, olyanok is vannak közöttük, akik a továbbiakban a kisebbeket és a gyengébbeket fogják kínozni.
Megdöbbentő volt az, hogy a lány nagyanyja milyen elvakultan cselekedett a hit nevében, annak ellenére, hogy eredetileg ő is tanítónő volt, akárcsak a lánya. Mondják, hogy Amerikában nincs kultúra. Honnan tudna lenni, ha még az értelmiségiek is ennyire meggondolatlanul viselkednek? Tetszett az, hogy a lány anyja mennyire érdeklődött a tudományok iránt, és önerejéből mennyire fejlesztette is magát ezen a téren, még az is tetszett benne, hogy volt valamennyi gerince is. Amikor az anya és a lánya beköltöztek a városba, arra hivatkozva, hogy azt az anya munkája kívánja meg, egyfajta válásnak tekintettem, annak ellenére, hogy időnként a férj és a fia is bejárt hozzuk, és a lány és az anyja is járt vissza a régi házukhoz, ahol az apa és a fia továbbra is élt. Ennek a témának az okai nincsenek világosan leírva. Az okokat inkább az utánzásban, a divatban és ebből következtethetően a feminizmusban látom: ha az egyik nő csinálja, akkor miért ne csinálhatná a másik? Ez a tendencia nem tetszett a könyvből, abból a szempontból sem, hogy amikor beköltöztek a városban, akkor a lány fiútestvére még kiskorú volt. Azért írtam a fentiekben, hogy az anyának volt valamennyi gerince is, mert nem volt éppen teljesen „merev” ő sem. Volt egy fiútestvére, aki lánykorában mindig „gyötörte”, aztán találkoznak, amikor már a városban laknak. A fiú rákbeteg, és a lánytestvére sajnálja, de a háttérben még olyan is van, hogy a fiú – halála után – pénzt hagy a lánytestvérére. Ezek szerint a pénz be tudja folyásolni még az emberek gerincességét is(már akinek van).
Már iskoláskorban megkezdődik az emberek szelekciója: így vannak akik mindig előtérbe kerülnek, mert olyan pozícióban vannak a szüleik, és annak következtében, hogy mindig az előtérben forognak az önbizalmuk is megerősödik, úgy hogy jól tudják, alakítani ezt a szerepüket. Vannak olyanok, akiket csak félig-meddig vesznek számba, és vannak olyanok is, akiket számba se vesznek. Ezek az utóbbiak annyira jelentéktelenné válnak még a társaik szemében is, hogy nagy esemény kell történjék velük kapcsolatban, ha eszükbe jutnak.
Molesztálók és perverz alakok – állítólag – minden jobb forma lány életében felbukkannak. Nem történik ez másképp a regényhősnővel sem. Itt Az ártatlanság múzeumára gondoltam Pamuktól. Ott a lány azt mesélte el, hogy hogyan védekezett ellenük, itt a lány egészen mást akart volna(aki elolvassa a könyvet, az megtudja).
A könyv bemutat egy olyan kört is, amelyben jelentős dolgok nem számítanak értéknek, míg a jelentéktelenek áthágását nem tolerálták. Ilyen köröket majdnem minden ember láthat a környezetében, ha jobban széjjelnéz.
Feltűnik a könyvben egy Jerry nevű fiú is, aki a lánnyal komolyabban „megbarátkozik.” Ennek a fiúnak az anyja, amikor az a lánnyal beszélget, egy volt barátnőm udvarlójának az anyjára emlékeztetett, már azok alapján, amit a barátnőm elmondott róla. A fiú egyetemista volt még a Ceaușescu-rendszerben, ami akkoriban még nem volt annyira elcsépelt tény, mintha valaki napjainkban lenne ugyanaz. Az anyja elévett egy füzetet és mutatta a volt-barátnőmnek, hogy mennyit költöttek már a fiára, és ne gondolja, hogy azok után egy olyan érettségizett-lányt elvehet, mint amilyen az ex-barátnőm is volt akkor. A könyvben levő anya még az elbeszélésben levő anyán is túltett, mert az olyan javaslatot tett a lánynak, hogy biztonságosan „szolgálja ki” az a fiát. Ez a Jerry – a leírás alapján – ritka intelligenciájú fiú volt, de fatökű is, így nem csoda, hogy később a lány egy nomádabban viselkedő fiú mellé pártolt át. Itt megkérdőjelezhető az, hogy miután a lány látta, hogy a fiú családja milyen nyomorban él tetszett neki az az életmód, mert a leánykagyermekek körében nem szokott vonzó csábítási téma lenni a nyomor. Ennél a résznél tetszett az, hogy az anyja csak figyelmeztette a lányát a fiúval való életében a rá váró nyomorra, de nem tiltotta meg a kapcsolatukat. A nomádabban viselkedő emberekből bármikor eléjöhet valamilyen szokatlanul vad viselkedési forma, amit nem mindenki tud elviselni.

>!
Cs_N_Kinga 
Alice Munro: Asszonyok, lányok élete

Istenem , egy újabb dögunalmas könyv. :(((( Maga a borzadály. Két csillagot adtam rá, bár lehet túlcsillagoztam. Egy bőven elég lett volna. Legalább gyorsan olvasható volt, de minek azt nem tudom. Ha nem kihívásra kellett volna, tuti leteszem (pedig életemben eddig egy könyvvel tettem ezt meg). Láttam a borítón valami Nobel-díj -as címkécskét, na mondom ez biztos jó lesz. Hát nem, legalábbis nekem nem tetszett. Egy abszolút hétköznapi történet Kanadában egy kisvárosban, egy lány szájából, aki semmilyen. Egyszerűen nem tudok pozitívumot írni róla, de mégis sok szót találtam a kihívásokhoz. Ez minden. Bár látom megint szemben megyek az árral, de ez nem az én könyvem volt.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Kékeszöld szemében semmi kifejezés nem ült, csak a szín, de az olyan szép volt, hogy az ember legszívesebben ruhát varratott volna belőle.

181. oldal

5 hozzászólás
>!
moni79

– Mit ér, ha az ember Platónt olvas, de közben nem pucolja ki a vécéjét? – kérdezte anyám, visszazökkenve Jubilee értékrendjébe.

93. oldal

>!
s_l_m

A csoportba rajta kívül öten jártak, köztük egy nyugalmazott orvos, dr. Comber, nagyon törékeny ember, udvarias, és mint kiderült, egy zsarnok. Tiszta fehér, selymes haja volt, és selyemsálat hordott. A felesége több, mint harminc éve élt Jubilee-ben, és még mindig nem tudta senkinek a nevét, ahogy az utcákat sem ismerte. Egy magyar nő. Elképesztő neve volt, néha felszolgálta másoknak, mint a tálcán a halat, minden ezüstpikkelyes szótagját sértetlenül, mégis teljesen hiába, mert Jubilee-ben senki nem tudta se kiejteni, se megjegyezni.

>!
Chöpp 

(…) vannak emberek, vagy talán a többség, akinek a tudás csak furcsaság: feltűnő, mint a bibircsók.
    Bennem viszont megvolt anyám étvágya, nem tehettem róla. Szerettem az enciklopédia köteteit, a (rejtéllyel, gyönyörű ismerettel gazdag) súlyukat, ahogy kinyíltak az ölemben; szerettem higgadt sötétzöld kötésüket, a szarkalábas, zárkózott kinézetű aranybetűket a gerincükön.

83. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tudás
>!
Chöpp 

A szerelem életéről leválva, a szerelemtől nem színezve a világ visszanyeri a maga természetes és érzéketlen jelentőségét. Ez először mellbe vág, aztán furán vigasztal.

290. oldal, 7.fejezet

>!
Chöpp 

Megláttuk egymásban, amit nem tudunk elviselni, és fogalmunk sem volt róla, hogy mások is látják egymásban, mégis folytatják, gyűlölnek, küzdenek, különféle módokon próbálják egymást megölni, aztán egy kicsit mégis tovább szeretnek.

289. oldal

>!
Miestas

Használd az eszedet. Ne hagyd, hogy összezavarjanak. Ha egyszer elköveted azt a hibát, hogy hagyod magad összezavarni… egy férfi által, akkor már nem lesz ugyanaz az életed. Rád nehezednek a terhek, mint minden nőre.

213. oldal

>!
K_Maria P

Egy nő számára minden személyes: egyetlen gondolat sem ragadja meg önmagában, hanem le kell fordítania a maga tapasztalataira; a műalkotásokban is mindig a maga életét, ábrándjait látja. Végül kivittem a magazint a szemetesbe, kettétéptem, begyömöszöltem, és megpróbáltam elfelejteni


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Kertész Imre: Sorstalanság
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…
Szabó Magda: Az ajtó
Yann Martel: Pi élete
Janette Oke: Ha szólít a szív
Toni Morrison: A kedves
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény