Kezdetben ​volt a nevelés 12 csillagozás

Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés

Ezt ​a könyvet rendkívül nagyhatású pszichológus írta: a pedagógiáról, a lehető legszélesebb értelemben vett nevelésről, melynek alaphelyzete általánosan emberi (és nem kimondottan – „nevelői” – szakmához kötött). A felnőttek joga és kötelessége a gyerekek nevelése, akik felnőtt korukban maguk is gyermekeket fognak nevelni. Tehát mindanynyian „érintettek” vagyunk! Felnőtt és gyermek (akár ugyanazon személy belső világára korlátozódó) viszonyáról a pszichológus Alice Miller kimondja: „…a gyermekekkel való bánásmódba egy általánosan érvényes pszichológiai törvényszerűség is belejátszik, amivel foglalkoznunk kell: a felnőtt semmihez nem foghatóan rejtett és büntetlen hatalmat gyakorolhat a gyermek fölött.” És a jeles pszichológus a minden egyes ember életére kiható (hiszen gyerekként mindenkit neveltek!) hatalomgyakorlás európai „hagyományait” összes következményeivel, veszélyeivel együtt tárja az olvasó elé. E tanulságos és megrendítő mű külön fejezetben tárgyalja Adolf Hitler… (tovább)

>!
Pont, Budapest, 2016
230 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155500268 · Fordította: Fischer Eszter
>!
Pont, Budapest, 2016
230 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155500268 · Fordította: Fischer Eszter
>!
Pont, Budapest, 2011
230 oldal · ISBN: 9789639957305 · Fordította: Fischer Eszter

1 további kiadás


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

>!
vargajudit P
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés

Érdemes lenne mindenkinek elolvasnia, aki gyerekekkel foglalkozik, gyereke van, vagy volt valaha gyerek.

>!
Vintersridder
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés

Nagggyon király! Annyi kérdésemre választ kaptam belőle, hogy már nincs sok hátra, hogy arra is tudjam a választ: „vajon milyen érzés lehet normálisnak lenni?”
Emberi nyelven, nem szakmabéliek számára is érthetően, személyes hangvétellel megírt könyv. Nem „abban a megtiszteltetésben részesít, hogy egy főokos észosztását elénk tárja”, hanem egy gondolkodó és érző emberi lény osztja meg az olvasóval az eredményeit.

Egészen hihetetlen, hogy még ma is mennyi felnőtt használja nevelési módszerként a lelki manipulációt, anélkül, hogy ez bárkinek is feltűnne…
A könyv címe is fantasztikusan jól eltalált. Kezdetben volt a nevelés. Tényleg volt. Aztán meg csodálkozunk, miért rohangászik a világban annyi boldogtalan, neurotikus felnőtt, nem értjük, miért népbetegség a depresszió még a jóléti mintatársadalmakban is, valamint az előtt is értetlenül állunk: miért fogékony annyi ember az ideológiai szélsőségekre? Minden a polgári jó ízléssel berendezett családi pokolnál kezdődik (a nappali közepén díszelgő, csipketerítővel letakart puskaporos hordóval.)

7 hozzászólás
>!
Alexandra_Nikoletta_Kovács
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés

Abszolút alapmű. Néha olyan volt mintha csak a saját gondolataimat olvasnám.
Remek elemzésekkel megrázó történetekkel, amikről azt gondoljuk – ez meg se történhetett, ilyen nincs. De, sajnos van. És most is van.
Lelkileg elég megterhelő olvasni, 1-2 napot pihentem egy-egy fejezet után, regenerálódnom kellett, úgy éreztem magam mint egy eltorzított szétfacsart valaki akinek százfelé állnak a tagjai, újra egyenesbe kellett hoznom magam.
Sokszor volt viszont katarzisélményem, mikor egy borzalom mögé belátást engedett, és az ember mégnagyobbat döbben mint magán a tetten.
Az írónő gyakorlati magyarázatokat, javaslatokat, és hozzáállást nem nélkülöz, két lábbal áll a földön miközben a legmélyebb szintig leereszkedik a pokolba és mégis bír bizakodó maradni a jövővel kapcsolatban. Példaképpé avanzsált számomra.
Aki nem fél szemlélete, látóköre szélesítésétől, lelki békéjének ideiglenes de mély megzavarásától, a jobb megértés,beleérzés érdekében – annak melegen ajánlom.

>!
Puella
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés

Felkavaró könyv a fekete és fehér pedagógiáról. A háromnegyedét sikerült egy huzamban elolvasnom, amikor Jürgen Bartschhoz értem és a gyerekgyilkosságokról olvastam, le kellett tennem egy időre, hetekig nem nyúltam hozzá. A szerző figyelmeztetett is, milyen érzéseket válthat ki az olvasókból, ha egy heroinfüggő prostituált kiskamaszról, Hitler gyerekkoráról, vagy Bartsch tetteiről, és az előzményeikről olvas. Magyarázatot is kínál arra, mik vezethetnek ide. Érdekesség volt még a könyvben Sylvia Plath öngyilkosságáról írottak.

>!
Livia
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés

Döbbenetes olvasmány volt, és jós ok gondolkodni valót adott.


Népszerű idézetek

>!
vargajudit P

Alapjában véve ez ugyanis pontosan fordítva van: az a gyermek, aki a maga idejében valódi figyelmet kapott, felnőtt korában jobban tudja nélkülözni, mint az, aki ilyet soha nem élhetett át. Ha tehát valaki „mohón” igényli a figyelmet, az mindig annak a jele, hogy olyat keres, amit soha nem kapott meg , és nem annak, hogy valamiről nem akar lemondani, mert gyerekkorában túl sokat kapott belőle.

156. oldal

>!
Avout

Ha tehát megjelenik valaki, aki úgy beszél, úgy gesztikulál, mint saját apánk, akkor a felnőtt is elfelejti vagy nem érzékeli többé demokratikus jogait, alárendeli magát ennek az embernek, körülrajongja, engedi, hogy manipulálja, teljes bizalmával megajándékozza, és végül teljesen kiszolgáltatja magát neki, miközben ezt a rabszolgaságot észre sem veszi, ahogyan semmit sem veszünk észre, ami saját gyermekkorunk folytatását jelenti.

69. oldal

>!
Avout

Az erkölcs, a kötelességteljesítés olyan protézis, melyre akkor lesz szükség, ha valami lényeges hiányzik.

77. oldal

>!
Avout

Az az ember, aki haragját önmaga részének érzi és integrálni tudja, nem fog erőszakos cselekedeteket elkövetni

62. oldal

>!
vargajudit P

Antipedagógiai beállítottságom nem egy bizonyos fajta nevelés ellen irányul, hanem a nevelés mint olyan ellen, amibe az antiautoriter nevelés is beletartozik.

85. oldal

>!
vargajudit P

A gyermeknevelésre vonatkozó összes tanács számos, többé-kevésbé nyilvánvaló, nagyon különböző jellegű felnőttszükségletet árul el, melyek kielégítése a gyermek eleven fejlődését nem hogy nem serkenti, hanem egyenesen gátolja. Ez azokra az esetekre is érvényes, melyekben a felnőtt őszintén meg van győződve, hogy a gyermek érdekét tartja szem előtt.

86. oldal

>!
cassiesdream

Mindent inkább, csak ne az igazat!
A gyakorlat arra tanít, hogy a lelki betegségek elleni harc egyetlen hatásos fegyvere: saját gyermekkorunk egyedi és egyszeri történetének érzelmi felfedezése. Meg tudunk-e valaha is szabadulni minden illúziónktól? Minden élet telis-tele van illúziókkal, valószínűleg azért, mert a valóság elviselhetetlennek tűnik számunkra. Az igazságot mégsem nélkülözhetjük, hiszen elvesztéséért súlyos betegségekkel kell fizetnünk. Ezért hosszú folyamat során próbáljuk felkutatni saját személyes igazságunkat, amely, mielőtt egy újfajta szabadsággal ajándékozna meg, mindig fájdalmas-hacsak be nem érjük az intellektuális belátással. Ez esetben azonban ismét megmaradunk illúzióink világában.
Múltunkat a legkevésbé sem tudjuk megváltoztatni, a sérüléseket, melyeket a gyermekkorunkban elszenvedtünk, nem tehetjük meg nem történtekké. Ám saját magunkat megváltoztathatjuk, „kijavíthatjuk”, s saját integritásunkat visszanyerhetjük. Ezt akkor tehetjük meg, ha elhatározzuk, hogy a múlt történéseiről magunkba raktározott tudást közelebbről is megszemléljük és tudatosítjuk. Ez persze kellemetlen-ám megteremtheti számunkra lehetőséget, hogy kiszabaduljunk a gyermekkor láthatatlan s mégis oly rémületes fogságából, s múltunk tudattalan áldozataiból olyan felelősségteljes emberekké változzunk, akik ismerik saját történetüket, és képesek arra, hogy együtt éljenek vele.
A legtöbb ember pont az ellenkezőjét teszi. Semmit nem akar tudni saját történetéből, s ezért azt sem tudja, hogy alapjaiban az határozza meg, hiszen feloldatlan és szorongatott gyerekkori élményeiben él. Ezek az emberek nem tudják, hogy olyan veszélyektől félnek és olyan veszélyekkel küszködnek, amelyek egykor valódi veszélyek voltak, de már régóta nem azok. Tudattalan emlékek, elfojtott érzések és szükségletek hajszolják őket, s ez szinte minden tettüket, történésüket eltorzítja, mindaddig, míg azok tudattalanok és tisztázatlanok maradnak.
A gyermekkori szenvedések elfojtása nemcsak az egyén életét határozza meg, hanem a társadalom tabuit is. Ezt jól tanúsítják a szokványos életrajzok. Ha az ember elolvassa például egy híres művész életrajzát, láthatja, hogy az valamikor a serdülőkor táján kezdődik. Azt megelőzően a művész gyermekkora vagy „boldog”, „vidám”, „gondtalan” volt, vagy „tele volt nélkülözésekkel” vagy „biztatásokkal”, de hogy milyen is volt a kérdéses egyedi gyermekkor, az teljesen érdektelennek tűnik. Mintha nem a gyermekkorban rejlenének az egész további élet gyökerei. Alice Miller

>!
mintha

Honnan származik az antiszemitizmus örök megújuló képessége? Nem nehéz megérteni. Az ember nem azért gyűlöli a zsidókat, mert ezt vagy azt teszik, vagy mert olyanok, amilyenek. Mindazt, amit a zsidók tesznek, vagy azt, amilyenek, más népeknél is meg lehet találni. Az ember gyűlöli a zsidókat, mert meg nem engedett gyűlöletet hord magában, és sóvárog rá, hogy ezt legitimálhassa. A zsidó nép egész különös mértékben alkalmas erre a legitimációra. Mivel üldözését két évezred óta a legmagasabb egyházi és állami hatalmak folytatták, a zsidógyűlölet miatt senkinek sem kellett szégyellnie magát, még akkor sem, ha a legszigorúbb erkölcsi elvekkel nőtt fel és különben a lélek legtermészetesebb rezdülései miatt is szégyenkeznie kellett. A túlságosan korán megkövetelt erény páncéljában felnőtt gyermek szívesen fog az egyedül engedélyezett levezetéshez, az antiszemitizmushoz (tehát a gyűlöletre való joghoz) folyamodni, és azt egész életében megtartani.

141. oldal

>!
mintha

Minden ideológia megadja a felgyűlt érzelmek kollektív levezetésének lehetőségét, miközben fenntartható az idealizált primer tárgy képe, mely a saját anyánál hiányolt jó szimbiózis pótlékaként új vezető figurákra vagy a csoportra tevődik át. A nárcisztikusan megszállt csoport idealizálása garantálja a kollektív grandiozitást. Mivel minden ideológia a saját nagyszabású csoporton kívüli bűnbakot is kínál, van, akiben üldözni és megvetni lehet a lehasított, öröktől fogva megvetett, gyenge gyermeket, mely ugyan a saját énhez tartozik, de ott sohasem lakhatott valóságosan. Himmler beszéde a „gyengeség bacilusáról”, melyet ki kell irtani és el kell égetni, nagyon világosan kifejezésre juttatja, milyen szerep jutott a zsidóknak a grandiózusok lehasítási folyamatában.

78. oldal

>!
vargajudit P

Ez azonban nem azt jelenti, hogy a gyermek teljesen vadon is fel tud nőni. Kibontakozásához szüksége van arra, hogy gondozói tiszteletben tartsák, toleranciát mutassanak érzéseivel szemben, érzékenyek legyenek szükségletei és sérelmei iránt, szüksége van arra, hogy szülei valóságos és hiteles emberek legyenek, kiknek saját szabadsága – és nem nevelői megfontolások – a gyermeknek természetes határt szab.


Hasonló könyvek címkék alapján

Cziegler Orsolya: Okos gyerekek, gyerekes felnőttek
Alison Gopnik – Patricia K. Kuhl – Andrew N. Meltzoff: Bölcsek a bölcsőben
Kenéz Kíra: Az első 12 hónap titkai
Révai Gábor – Vekerdy Tamás: Beszélgetések nem csak gyerekekről
Kristine Barnett: A szikra
Sam Wang – Sandra Aamodt: Üdvözöllek a gyereked agyában
Anne Yelland: A baba első 18 hónapja
Harsányi István: Az ifjúkor
Franz J. Mönks – Alphons M. P. Knoers: Fejlődéslélektan
Penelope Leach: Picik és kicsik