A ​tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása 38 csillagozás

Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása

A lelki betegségek elleni harc egyetlen hatásos fegyvere: saját gyermekkorunk egyedi és egyszeri történetének érzelmi felfedezése. Meg tudunk-e valaha is szabadulni minden illúziónktól? Az élet ugyanis teli van illúziókkal, valószínűleg azért, mert a valóság elviselhetetlennek tűnik számunkra. Az igazságot mégsem nélkülözhetjük, hiszen annak elvesztéséért súlyos betegségekkel kell fizetnünk. Ezért hosszú folyamat során próbáljuk felkutatni saját személyes igazságunkat, amely mindig fájdalmas – hacsak be nem érjük az intellektuális belátással. Ez esetben azonban ismét megmaradunk illúzióink világában. Múltunkat a legkevésbé sem tudjuk megváltoztatni, a sérüléseket, melyeket gyermekkorunkban elszenvedtünk, nem tehetjük meg nem történtekké. Ám saját magunkat megváltoztathatjuk, „kijavíthatjuk”, s saját elvesztett integritásunkat visszanyerhetjük. Ez megteremtheti számunkra a lehetőséget, hogy kiszabaduljunk a gyermekkor láthatatlan, mégis oly rémületes fogságából.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris Könyvtár - Pszichológia

>!
Osiris, Budapest, 2016
136 oldal · ISBN: 9789632762678 · Fordította: Pető Katalin
>!
Osiris, Budapest, 2005
102 oldal · ISBN: 9633896991 · Fordította: Pető Katalin
>!
Osiris, Budapest, 2002
102 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633892305 · Fordította: Pető Katalin

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

pszichiáter


Kedvencelte 8

Most olvassa 11

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Morpheus
Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása

Nagyon érdekes és elgondolkodtató volt a könyv, viszont olvasás közben ott bujkált bennem a kétely, hogy :
1, könnyebb mindig másra mutogatni (szülők), ahelyett, hogy magunkban keressük a hibát.
2, így is eléggé szét vannak esve a családok, és ezt a tendenciát tovább erősítheti az, ha a gyerek rákiabálja a szülőkre azokat a bűnöket, amelyeket azok – akár vélten akár valóságosan – elkövettek ellene. (És azok persze a legtöbb esetben nem fogják elismerni, hiszen azt hiszik, hogy ők jól és jót cselekedtek. Mert: Ők nem vettek részt ilyen terápián, és mert ők is örökölték a hibákat a szüleiktől, amelyekkel azonosultak.)
3, a problémákat egyetlen okra visszavezetni szerintem mindig veszélyes, és nem is igaz.
A kételyeim ellenére azonban megpróbálom magamban ezt a vonalat végig gondolni, már amennyire erre egy szakember támogatása nélkül képes leszek. Ezen kívül oda fogom adni az édesanyámnak is, hogy olvassa el. Mert annyiban amennyiben felismeri azt, hogy az ő szülei miben hibáztak, csak annak a fényében láthatja azt, hogy mit hibázott el velem, és csak így lehet megbeszélni a dolgokat, és fenntartani továbbra is a jó kapcsolatot kettőnk között.
Amit pedig a társadalommal kapcsolatban vetett fel, azaz a társadalmi elnyomásnak és agressziónak is a szülők rossz, elnyomó, megszégyenítő, stb. viselkedése a gyökere, és ez vezet szélsőséges esetben felnőttként akár a nácizmusig, szintén lehet rajta morfondírozni.
Ebben az esetben viszont minden szélsőjobbost sürgősen pszichoterápiára kellene kötelezni, és megszűnne a rasszizmus…?

11 hozzászólás
>!
zsoltika P
Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása

Voltak benne érdekes és érdemes gondolatok, de sajnos kissé egysíkúan hárít minden felelősséget a szülőkre, otthoni környezetre ami egyrészt néha nyilván helyes. Másrészt viszont ha mindenért a szülő a felelős, akkor ez egy ördögi kör, mert a gyerekből szülő lesz, ergo előbb utóbb ő lesz az utód bajaiért hibás, ördögi kör(, meghalunk mind). Szóval nem, nem jó könyv ha csak ezt nézem.

Ámde, van benn néhány fontos és lényeges meglátás is, plusz a fogékonyakat és nem csak önigazolást keresőket és önigazoló gondolatokat meglátó olvasóknak segítheti az önismeretben fejlődést. 4.5/5

1 hozzászólás
>!
Evva
Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása

Remek könyv, pocsék fordítás.
Alice Miller itt még nagyon pszichoanalitikus szemléletű (később szakít az analitikus irányzattal) és nekem túl sok a „mother-blaming” (amikor minden, a családban felmerülő, gyereknevelési, stb. problémáért az anyát teszik felelőssé) de emellett nagyon fontos és nagyon igaz gondolatokat fogalmaz meg. Már ekkor nagyon éles szeme volt a gyerekek elnyomásának finom módozataira, amit mindenki normálisnak tart és elnézi, ő azonban nem, és azt is látja hogy hogyan nyomorít mindez meg minket.
Szakembereknek (pszichológusoknak) kötelező.

>!
agi
Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása

Ez is egy olyan könyv, amit az Utószóval érdemes kezdeni. Az Utószó helyezi kontextusba a könyvet: 1978-ban íródott, amikor még tombolt az érzelemmentes racionalitást szajkózó pszichoterápiás iskola. Akárcsak a pár éve megjelent Az agy érzelmi élete című műben* is, ebben is a pszichológia-tudomány kibontakozóban levő érzelmeket középpontba helyező irányzatáról olvashatunk, de más nézőpontból. Könyvünk ugyanis még akkor és ott megfogta az első gondolatokat, ezzel irányt teremtve, és nyílt harccá téve az érzelmek pszichológiai jelentőségét, míg az Agy érzelmi életének szerzője a tudományos bizonyosság lassú útján járva csak három évtizeddel később jelentette meg az idegtudomány és az érzelmek kapcsolatáról nyert összefoglaló tapasztalatait.
Repüljünk hát vissza 1978-ba. Alice Miller forradalmian új gondolatai meglehetősen nyersen és strukturálatlanul zúdulnak az arcunkba, kimondva, szavakkal rögzítve a megfigyelésen alapuló gyakorlati tudás először szembetűnő durva mintázatait. Az ítélkezésekbe és akár elhamarkodott következtetésekbe is bocsátkozó szerző mentsége, hogy ott és akkor élt és alkotott, amikor és ahol. Ezt a gondolatot semmiképp ne veszítsük szem elől, miközben sorait olvassuk.
A valamivel több, mint tíz évvel később megjelent Mérgező szülők** is hasonló témát dolgoz fel, mint könyvünk, de sokkal rendezettebb, kifinomultabb formában, bár még mindig kizárólag terápiás tapasztalatra támaszkodva.
A Tehetséges gyermek drámája semmiképp sem self-help (önsegítő) könyv. Ütős gondolatai, nyers megfogalmazása felkavarhatja az olvasó érzelmeit, de soraiban csak problémákat jellemez, megoldást nem nyújt. A traumatikus gyermekkort megélt olvasó akár minden oldalon napokig rágódhat, mire átgondolja, hogy az ő tapasztalataihoz hogyan viszonyulnak az olvasottak – ekkor érdemes eszünkbe juttatni, a fenti óvatosságra intő szempontokat.
Összességében pszichológusoknak, és pszichológiában már elmélyülteknek ajánlom, a megjelölt másik két könyvvel együtt – kezdőbbek számára mindenképpen kronológikusan visszafelé olvasva, hogy könnyebb legyen helyén kezelni az olvasottakat.

* http://moly.hu/konyvek/richard-j-davidson-sharon-begley-az-agy-erzelmi-elete
** http://moly.hu/konyvek/susan-forward-mergezo-szulok

>!
thpth
Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása

Nehéz megmondani miben rejlik Alice Miller lényeglátó zsenialitása és utánozhatatlan egyedisége. Néhány lehetőségre, e könyv alapján, magam is rájöttem:
1. A freudizmusa mélyen személyes jellegű. De ez már egy újra- és átgondolt freudizmus. Nem kibeszéltető jellegű. Ez a sérült érzelmek jogosságát elismeri, ugyanakkor a megváltoztathatatlanságukat is tudomásul veszi. Ezáltal szándékoltan gyászfeloldozást biztosít. De ez nem keresztényi megbocsátás, hanem a lélek öngyógyító képessége általi problémakezelés. Briliáns gondolat. Hogy ezzel kapcsolatosan számtalan intellektuális kérdés merülhet fel? Kit érdekel, ha a módszer működik (A könyvben szereplő esetleírások elég hitleseknek és meggyőzőek tűnnek.)
2. A. M. világosan rámutat, hogy ugyanazon okok számtalan lelki tünet kialakulásához vezethetnek és ezek kezelésében a terapeuták nem állnak mindig a helyzet magaslatán. A terapeuták is emberek, ők is sérülhetnek gyerekkorukban. Ezek a sérülések viszont elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy valaki jó terapeutává váljon.
3. A lelki nyomornak nincsenek mindig negatív lelki tünetei. A gyermekkori bántalmazást sok ember érzi úgy, hogy szükséges volt ahhoz, hogy belőle normális ember váljon és természetesnek tartja, hogy ezt a gyermekei számára is átörökítse.
4. A gyerekkori lelki traumáknak bizony messzemenő politikai következményei lehetnek, ami főként (a manapság sajnos világszerte újra divatossá vált) antidemokratikus, nacionalista vezetői magatartásban nyilvánulhat meg.
Összegezve:
5. Sok jó gondolat kis könyvben is elfér (persze csak akkor, ha az írója olyan józan, érzékeny, művelt, kritikus gondolkodású, mint amilyen annak idején Alice Miller volt. Isten nyugosztalja)

>!
Redpanda
Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása

Ütős mondatok, velős gondolatok…sokszor kegyetlen példák. De mindenképp hasznos, aki egy kicsit is érdeklődik a téma iránt. Hajrá! :)


Népszerű idézetek

>!
selfmadehell P

Sok tanács, amit depressziós betegeinknek adunk, egyértelműen manipulatív jellegű. Számos pszichiáter azt gondolja, demonstrálnia kell betege számára, hogy reménytelenségérzése nem racionális, és tudatosítania kell túlérzékenységét. Egy ilyen folyamat, véleményem szerint, a hamis ént és az érzelmi alkalmazkodást erősíti, ami szintén a depressziót mélyíti.

Kapcsolódó szócikkek: depresszió · pszichiáter · pszichoterápia · pszichoterápia
>!
havas

A depresszió a seb közelébe vezet, de csak a hiány – a sorsdöntő időszak hiányának – meggyászolása vezet valódi sebgyógyuláshoz.

41. oldal

>!
DoraTaylor

Az olyan ember, aki saját érzéseivel őszintén, önbecsapás nélkül tud együtt élni, nem szorul ideológiákra, és másokra sem jelent veszélyt.

123. oldal, 3. fejezet

>!
selfmadehell P

Gyakran megtörténik, hogy egy gyermek tehetsége (az érzések intenzitása, élményei mélysége, a kíváncsiság, az intelligencia és az éberség, amely természetesen kritikát is rejt) a szülőket olyan konfliktusokkal szembesítik, amelyeket hosszú ideje szabályokkal és előírásokkal tartottak távol maguktól. Így ezeket az előírásokat a gyermek fejlődése árán kell átmenteni. S ekkor következik be az a látszólag paradox helyzet, hogy még az olyan szülők is, akik büszkék gyermekük tehetségére és csodálják érte, saját veszélyhelyzetük következtében pontosan azt utasítják el, nyomják el, sőt: azt zúzzák szét a gyermekben, ami benne a legjobb, mert a legigazibb.

>!
havas

A gyermeknek őseredeti igénye, hogy mindazt, ami ő, kezdettől fogva tiszteljék és vegyék komolyan.

13. oldal

>!
havas

Múltunkat a legkevésbé sem tudjuk megváltoztatni, a sérüléseket, melyeket gyermekkorunkban elszenvedtük, nem tehetjük meg nem történtekké. Ám saját magunkat megváltoztathatjuk, „kijavíthatjuk”, s saját elvesztett integritásunkat visszanyerhetjük.

9. oldal

8 hozzászólás
>!
havas

Nem vagyunk mindig annyira bűnösök, mint amennyire érezzük magunkat, de annyira bűntelenek sem, mint ahogy hinni szeretnénk.

21. oldal

>!
havas

Minden emberben létezik egy saját maga elől jobban vagy kevésbé jól elrejtett zug, ahol gyermekkori tragédiája kellékeit őrzi. Ide csak saját gyermekeinek van bejárása.

27. oldal

>!
lacrimosa

A szeretetre és morálra vonatkozó hagyományos elképzelések kritika nélküli fenntartása nagyon alkalmas arra, hogy saját történetünk reális tényeit elkendőzzük vagy elfojtsuk. Nem csoda, hogy az egymással való szeretetteljes, nagyvonalú és megbocsátó bánásmódra való felhívások terméketlenek maradnak.
Sok embert segítene hozzá, hogy őszintébb, azaz kevésbé ártalmas legyen, ha a vallási vezetők elismernék ezeket az egyszerű lelki törvényeket.


Hasonló könyvek címkék alapján

Barbara Coloroso: Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak
Judith Herman: Trauma és gyógyulás
Laura Markham: Békés szülő, boldog gyermek
Jo Frost: Szuperdada
Cziegler Orsolya: Okos gyerekek, gyerekes felnőttek
Varga Zoltán: A nehezen nevelhető felnőtt
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan
Révai Gábor – Vekerdy Tamás: Beszélgetések nem csak gyerekekről
Dorothy Einon: A tanulás kezdetei
Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?