Galambok ​őrizői 91% 190 csillagozás

„… a legrosszabb élet is kincs.”

Az elmúlt években ritkán olvastam ókorban játszódó művet, pedig annyira jó történelmi korszak, tele van érdekességgel, mint ez a kötet is. Az írónő nagyszerű, általában ismeretlen alapot talált a történetnek, egy megtörtént eseményt a római-zsidó háború idejéről (magát a véget voltaképpen). Négy nő sorsán keresztül tekinthetünk bele ezekbe az évekbe, legfőképp a sorsdöntő esztendőre helyezve a hangsúlyt, de a külön-külön megszólaló nők sorsának előzményeit is megismerjük, születésük pillanatától kezdve. A történetek nagyon jól vannak egybefonva, ahogy véget ér az egyik nőé (amiben megismertük valamennyire a másikat), jön a következő, ismét a múltból indulva, hogy majd egyszer elérje azt a pontot, ahol az első abbahagyta, s immár az ő szemszögéből fusson tovább a cselekmény, ugyanezt a sémát követve a negyedikig és így a mindent lezáró végkifejletig.

A négy nő sorsa nagyon hasonló, a meglepő, hogy a borító és a cím alapján azt gondolnánk, hogy négy tisztátalan nő gondozza a galambokat, pedig pont fordítva, mindegyikükhöz valamilyen módon bűn és vér tapad, ráadásul hasonló „szabadosság” is összeköti őket. A bűnük ugyanakkor nem jelenti azt, hogy nem lennének jó, igazságos emberek, sőt, bizonyos képességeiknek hála sokszor az emberek lelkébe látnak, meglátják azt, amit mások nem, akár a külső gonosz álca alatt rejtőző szívet, vagy fordítva. Családjukért mindent megtennének, harcolnak (szó szerint is) értük, képesek lemondani fontos dolgokról azok megmentése érdekében, akár a saját életükről is.

„Lehetséges szavak nélkül beszélni, tudni, mit akar, mire vágyik a másik, bár nincsen más köztünk, csak csend.”

A nők közül nekem Aziza állt hozzám a legközelebb, a férfiak közül természetesen a Völgybeli Ember. Sajnáltam, hogy Shirah spoiler. Néhol a történet picit leült, főleg az első 200 oldal haladt nehezebben, de utána a más váltószögekkel felpörögtek a dolgok (Yael története inkább volt lelki, a többieké pedig már akciódúsabb). Mégis ajánlom, mert nagyon szép történet, érdemes elolvasni és elmerülni Masada ostromában.

„Az emberek gyakran nem látják meg azt, ami a szemük előtt van. Titkokat keresnek, olyasmit, ami rejtve van, ami el van temetve, de vakok arra, amit a szemük láthat.”

Ismét egy olyan történet, amihez az adaptációja vezetett el, amit szintén nagyon tudok ajánlani, főként azoknak, akik ugyanilyen ókor rajongók, mint én is. :)
Attól függetlenül, hogy érdekelt a téma, hiszen valós történetet vesz alapul, ahogy a zsidóság tagjai visszavonulnak egy eredetileg bevehetetlennek hitt erődbe (habár vegyük alapul Trója falait, ez a az elképzelés ott se működött már), hogy védettek maradjanak a rómaiakkal szemben. Itt, Masadában járt az írónő és úgy érezte, mintha valami megszólította volna, hogy írnia kell erről a helyről.
A Galambok őrizői nők szempontjából mutatja be a történéseket.

Kezdve Yael-el, a fiatal, félárva lánnyal, akinek az apja lenézése keseríti az életét, hiszen úgy gondolja, miatta vesztette el a feleségét. Habár a fiát nagyon szereti, ráfordítja az összes szeretetét, bár nem az az érzelgős típus.
Yael és családja elhagyni kényszerül otthonát, ami több hónapos, a kietlen sivatagban való vándorlással jár. Apjával és egy házaspárral utaznak, a nő Yael barátnőjévé válik, míg a férfi egyre nagyobb vonzalmat ébreszt benne spoiler. A helyzet drámai volta szinte könyörög a tragikus alakulásokért, így rémes dolgok történnek. Valami megváltozik Yaelben, már nem egy eltiporható kislány. Hosszú, embert próbáló útjuk után Masadában beosztják a mindennapi élethez nélkülözhetetlen galambok őrzői közé.

Majd a mindössze keserűnek tűnő Ravka története elevenedik fel, akinek családja darabokra hullott, nem tudta feldolgozni lánya halálát, ahogy ezt az unokái és a veje sem.
Sokkal emberibbnek érződött ismerve, mi történt vele. Ő is a galambházba kerül.

Aztán megismerjük a nagyon szerelmes, erős asszonyt, akitől mindenki tart, Shirah, aki varázslatok tudója. Mindenről megvan a véleménye és cseppet sem fogja vissza mások véleménye. A körülmények nem hagyják, hogy nyíltan vállalja a szerelmét, ezért sokszor jár tilosban, azt szeretve, aki minden férfinak példaképe, a vezetőjük, aki már szinte születése óta Shirah lelki társa.

Lányát, Azizát pedig fiúként nevelte fel, hogy sose kelljen megtapasztalnia a nőkre váró megpróbáltatásokat. Így Azizából a fiúkat is megszégyenítő tudású és képességű harcos válik. spoiler Majd Masadába érve arra kérik, ismét legyen nő, ez teljesen felborítja a benne élő összhangot, elégedetlen azzal, ha nem küzdhet a népéért, mikor képes rá. Találkozik egy fiúval, spoiler, akibe szerelmes lesz, együtt is vannak, de egy idő után megismeri a fiú igazi valóját és többé nem tud úgy tekinteni rá, mint addig.

A szereplők története összeér, ahogy az erődben vannak egyre fogyó élelemmel, egyre zsúfoltabban, habár vannak igazán ötletes próbálkozások az ellenállásra, nehéz az élet viselése így források nélkül.
Felbukkan egy új férfi Yael életében, egy rabszolgaként tartott idegen ország szülötte, aki csak Yael mellett érzi jól magát.

Annyi történet és annyi élet veszik el, mikor az erőd lakói már kilátástalannak ítélik meg a helyzetet, és úgy döntenek férfiakat jelölnek ki maguk közül, hogy végezzenek a saját népükkel, ne kerülhessenek a hitetlenek kezére.

Ám néhányan túlélik a történelem sorai szerint. Két nő és öt gyermek…

Nagyon nehezen emészthető könyv, sokszor félbe kellett hagynom, mert nem volt egyszerű olvasni. Mégis valahogy a történelem hangja szólt belőle, megbújva a lapok közt, ahogy egy más világban küzdött egy nép a szabadságáért, a hitéért, a földjéért.

Kemény volt, de maradandó élmény a könyv.

„Az emberek gyakran nem látják meg azt, ami a szemük előtt van. Titkokat keresnek, olyasmit, ami rejtve van, ami el van temetve, de vakok arra, amit a szemük láthat.”

Női sorsok az ókorban, sok-sok szenvedéssel, kalanddal, varázslattal. Nagyon szerettem!
Érdekes, hogy sokáig halogattam az olvasás elkezdését, valahogy féltem tőle, pedig nem kellett volna, már az első oldalon magába szippantott, utána meg benne éltem egész héten. :) Egyébként nem könnyű olvasmány, lassan lehet vele haladni, olyan, mintha nem 500 oldal lenne, inkább kétszer annyi. De nagyon sokat tanultam is belőle, ami a történelmi tanulmányaim során kimaradt, az pedig különösen meglepett, hogy egy valóban megtörtént esemény ihlette.
A négy nő közül én Yaelt kedveltem meg a legjobban, talán mert vele kezdődött az egész, viszont az is nagyon tetszett, ahogy a szálak összeértek, a nők sorsa összefonódott.
Külön elismerésem a fordítónak, szavaival gyönyörűen visszaadta a mű eredeti hangulatát.

Már megint egy kis csodát kaptam ettől a könyvtől. Hosszú, nehéz olvasmány, de tartalmas…és ismét tanultam valami újat.
Masada/Masszáda: erőd, egy régi várrom Izraelben, egy elszigetelt fennsíkon.
A történelme szerint: Masada várát még Heródes király építette, melybe a zsidó-római háború idején lázadók egy csoportja költözött be. 73-ban Flavius Silva egy római lêgióval felvonult az erőd alá, hogy azt is római uralom alá hajtsa. A lázadók egy ideig kitartottak, azonban mikor belátták, hogy nem győzhetnek, tömeges öngyilkosságot hajtottak vêgre, hogy ne a rómaiak által győzetessenek le. A megőrzött információk alapján csak 2 nő és 5 gyerek maradt életben.
A.H ezen történelmi esemény köré alkotott történetet: 4 nő élettörténetét bemutatva ismerjük meg Masada történelmét, a zsidók történetének ezen 3-4 évét.
Yael, Revka, Aziza és Shirah más-más, de mégis hasonló életúton jutottak el Masadaba. Egyéni veszteségeikkel megküzdve kerülnek egymáshoz közelebb, kötnek barátságot, fonódik össze életük és sorsuk, családjaik és jövőjük.
Mindegyik nőt csodáltam: az erejüket, a szerelmüket és amit családjaikért tettek.
A szívemnek legkedvesebb: Rebekah/Aziza volt: akinek női szerepe mellett a harcos szerep is jutott: a férfias világban is abszolút helyt tudott állni, úgy hogy a női lelki tisztasága is megmaradt.
Jó volt ezt a könyvet nőként olvasni: erőt ad!
Köszönöm @aani hogy megajándėkoztál ezzel!

Egy komoly és egy kicsit nehézkes történet volt, de úgy gondolom, hogy megéri elolvasni. Bepillantàst nyerhetünk az akkori emberek életébe, kultùràjába és szokásaiba.
Négy nő sorsàt írja le, akiket nem kímélt az élet, mégsem adtàk fel. A galambházban dolgoztak, így ismerték meg egymást.
Sokat szenvedtek, mégsem nyafogtak vagy sajnálták magukat, hanem tették a dolgukat. Az élet megkeményítette őket.
Sajnáltam, hogy a vérontáskor nagyon sok gyerek is elvesztette életét, pedig ők ártatlanok voltak.

Ez egy nagyon megrázó és elgondolkodtató könyv, mely egyben igazán letehetetlen volt a történet végéig. A könyv elejétől fogva magával ragadó, a misztikus világ elvarázsol. Yael, Revka, Aziza és Shirah életének történései, üldöztetésük, találkozásuk a galambházban, ahol összefonódik a sorsuk. Az adott történelmi háttérre felfűzött regény, az egyéni történetek, a környezet misztikuma érdekes, olvasmányos egyveleget alkot. Többedik Hoffman könyvem, most sem csalódtam.

Volt már egy kis előnyöm, mert a könyvből készült filmet (azaz minisorozatot) régebben már láttam (és tetszett). Ezért a történet alakulása annyira nem lepett meg (és néha mégis). De mivel a könyveket erősen „megerőszakolva” viszik filmre, így kíváncsi lettem a könyvre.
Négy kivételes nő történetét ismerhetjük meg a saját szemszögükből. A sorsuk összefonódik, közös bennük a csend. Yael a vörös hajú, mellőzött gyermek, majd nő. Yael apja elutasítása ellenére (vagy épp emiatt) karakán, erős nő lesz, aki tudja mit akar, és nem futamodik meg a sors nehézségei elől. Romantikus oldalam kicsit többet várt a közte és az Északi Ember között bimbózó valamitől :D :D :D . spoiler. Revka az anya, aki borzalmasan módon veszíti el a lányát. Aziza a fiatal lány, akit harcosnak neveltek, spoiler és Shirah az anyja, aki erős egyéniségével mindenkire hatással van. Szerettem mindannyiukat, együttéreztem velük, akkor is sírtam, amikor ők még vagy már nem. Mindannyian a galambházban dolgoznak Masada városában. A város, amely ellenáll a rómaiak seregének…….még.
Az írónőtől ez volt a 3. könyvem, de mintha mind a hármat más írta volna. Ez csillog a többi felett. Lehengerlő könyv, csodás történet, szerethető karakterek, varázslatosan megírva. Nem akartam, hogy vége legyen.

Szóhoz sem jutok az élménytől, amit ez a könyv adott. Ahogy el kezdtem olvasni, magával ragadott a kor szelleme, az emberek vallásossága, babonasága. Négy női szereplő szemszögéből ismerhettük meg az akkori világ viszontagságait. Az elején egyáltalán nem volt szimpatikus Yael, de a végére megbarátkoztam vele, mintha felnőtt volna a történet végére. Megdöbbentő volt az a sok vérontás, illetve, hogy mindez gyerekek szeme előtt történt.,de ennek ellenére egy jól megírt történet lett.

Ez a könyv engem teljesen hatalmába kerített.
A történet csodálatra késztet és elborzaszt egyszerre. Négy különleges nő sorsa fonódik egybe, ennek a négy asszonynak az életútján keresztül tárja elénk a zsidóság sorsát, Masada erődjének ostromát és végnapjait.
A történet i.sz. 70. évben játszódik, amikor a nő senki a férfivilágban és ember embernek farkasa. Hittek a gonosz lelkekben, a démonok világában, az amulettek erejében, jóslatnak tekintették az álmokat.
Mindig ámulatba ejt ez a kor, a babonák világa, amikor az anyák varázscsomókat kötöttek, amuletteket varrtak gyerekeik ruhájába, a lányok/nők talizmánokat adtak szerelmeseinek, férjeiknek, hogy védjék őket a gonosz erőkkel szemben.
Lenyűgöző a könyv stílusa, és nyelvezete, nagyon tetszik, hogy az írónő kendőzetlenül ír minden borzalomról és szépségről, hitről, szenvedésről, örömről és bánatról egyaránt. Nem “egy szuszra” olvasós könyv, időt kell adni neki.
Mély tartalma és mondanivalója van, én nagyon szerettem.

Miután pár napot ülepedett bennem a történet, megpróbálom végre megfogalmazni a benyomásaimat. Valamiért kicsit nehéznek érzem írni róla. Ahogy nehezen szántam rá magam az olvasására is, pedig sokan dicsérték és noszogattak, kezdjek végre bele. Teljesen más, mint amire számítottam, de azt már nem tudnám elmondani, mit is vártam. Az alaptörténetet természetesen ismerem régről, de jó volt más megközelítésből olvasni, könnyen el tudtam képzelni, hogy valóban pont ugyanígy történt. Azt hittem, végig egy „mesélő” lesz, így aztán meglepődtem, mikor elérkeztem a második részhez. Elég lassú folyásúnak éreztem néhol, ugyanakkor mégis hömpölyög, visz előre a történet. Az ember reménykedik a boldog befejezésben, pedig érezhető tudja, hogy ennek nem lehet jó vége. A négy nő közül Revka története fogott meg leginkább, de érdekes módon Aziza lett végül a legszimpatikusabb, ami annál is furább, mert Shirah-val tudnék leginkább azonosulni. Boszorkány…
Tetszett a nyelvezete, jó volt olvasni, de a leírásokat néha túl hosszúnak találtam. Sokáig tartott az olvasása, mert nem mindig volt kedvem ennyi szenvedéshez, de még napokkal a befejezése után is a hatása alatt vagyok. Nem tudom megállni, hogy ide ne biggyesszem ezt a képet: https://artlevin.com/wp-content/uploads/Last-hours-of-b…