Átkozott ​boszorkák 181 csillagozás

Alice Hoffman: Átkozott boszorkák

A Hetedik mennyország írójának kitűnő romantikus regényéből néhány éve Nicole Kidman és Sandra Bullock főszereplésével készítettek nagy sikert aratott szerelmes vígjátékot. A hol kacagtatóan bájos, hol krimiszerűen izgalmas történet főszereplői az évszázadok óta különös tulajdonságokkal felruházott Owens család lánygyermekei. Gillian és Sally éveken át tapasztalhatják, milyen kínokat okoz a szenvedélyes szerelem mindazoknak, akik két nagynénjüket különféle varázsszerekért felkeresik. Megfogadják, hogy soha életükben nem lesznek szerelmesek – de persze a sors közbeszól. A lányok útja felnőttként elválik, ám egy szokatlan esemény ismét egymás mellé sodorja őket, és ekkor mintha elfojthatatlanul törne fel mindaz, amitől mindig is igyekeztek elzárkózni. Finom humora, mélységes emberismerete és megkapó, ironikus nyelvezete miatt Alice Hoffmant gyakorta emlegetik a manapság reneszánszát élő Jane Austen modern megfelelőjeként.

Eredeti mű: Alice Hoffman: Practical Magic

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Palatinus, Budapest, 2007
272 oldal · ISBN: 9789639651562 · Fordította: Nagy Nóra

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Sally Owens


Kedvencelte 25

Most olvassa 2

Várólistára tette 138

Kívánságlistára tette 87

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák

Alice Hoffmantól egészen ezelőttig, még csak a Gyönyörű titkok múzeuma című könyvet olvastam, aminek a stílusa és hangulata figyelemre méltó volt, ám mivel a történettel volt egy-két apró problémám, így nem sikerült elvarázsolnia.

Valami oknál fogva nemrég mégis kihoztam a könyvtárból az Átkozott boszorkákat, talán éppen az előbb említett stílus miatt, és most ott tartok, hogy Alice Hoffman összes magyarul megjelent könyvét el akarom olvasni, most azonnal (aztán pedig kezdeném elölről az összeset) :).

Ugyanis az Átkozott boszorkák fantasztikus volt, mind a stílus. mind a történet szempontjából! :)
A filmet nem láttam, de a könyv után egyelőre nem is tervezem megnézni. A könyv címe egyáltalán nem illik a könyvhöz, az ne tévesszen meg senkit.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/05/ket-uj-kedvenc-ne-…

Bea bejegyzése: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/09/en-is-elolvastam-a…

3 hozzászólás
>!
zuna19 P
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák

Ott kezdeném, hogy ez volt az első könyvem Alice Hoffman-tól. Ezek után kíváncsi vagyok egy másik könyvére is, mert nem vett le a lábamról ez a történet. Sőt! Csalódnom kellett. De bízom benne kivételesen, hogy velem volt a gond és egy másik könyve lehengerel majd, jó értelemben. :)
Borzalmasan unatkoztam az olvasása közben. Rég olvastam ennyire bosszantóan, unalmas könyvet. Lehet az is benne van a pakliban, hogy a filmet már több, mint tízszer láttam, és az nagyszerű. Egyik nagy kedvenc filmem. Csak nekem tűnt fel, hogy egy cseppet se hasonlított a két történet? Mintha, teljesen, mást olvastam volna. És nincs is ezzel semmi baj, megpróbáltam más szemszögből nézni az egészet, de így is úgy is az lett a vége, hogy csalódtam. Nem erre számítottam.
A könyv elég picike szép nagybetűkkel, de így is rettenetes volt végig olvasni.
Nagyon bízom benne, hogy találok a könyvtárban az írónőtől valami mást is.
Valami jobbat.

2 hozzászólás
>!
szadrienn P
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák

Megosztó könyv, szélsőséges értékelések.
Az én álláspontom egyértelmű: még több ilyen élményt, bármikor boldogan boszorkánykodnék Alice Hoffmannal!

>!
Anó P
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák

Varázslatos- bűbájos történet! Anno láttam a filmet Sandra Bullock és Nicole Kidman főszereplésével – nagyon tetszett, de a könyv jobban. Ott túlzottan rámentek a boszi-vonulatra – emlékszem, hatalmas kondérban főzték a varázsitalt, egy csomó extázisba jött nő őrjöngte körül…üvöltöttek együtt varázsigéket meg mindenféle hókuszpókuszt műveltek… szóval igyekeztek minél látványosabbá tenni a dolgokat. Itt pedig növények és állatok is közvetítik a mágiát (orgona, béka) – s a lányok inkább normális életre vágynának, főleg Sally, nincs úgy kiemelve a „bosziságuk” – ez a kettősség, hogy bűbájos lények és emberek is, járja át a könyvet egészen.
Nagyon szeretem Alice Hoffman stílusát, most is elbűvölt, a könyvet csak röpke időre tudtam letenni:)

>!
Orsi_olvas P
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák

Varázslatosan gyönyörű mese az életről, a szerelemről, a vágyakról, a hétköznapok csodájáról és a második esélyekről. Lassan építkezik a könyv, de az írónő stílusa egyszerűen lebilincselő, élvezet volt elmerülni benne. Különleges hangulatú könyv, teljesen magával ragadott, egyszerre hétköznapi és mágikus. Ebben a könyvben a varázslás nem titokzatos nyelven elsuttogott igéket vagy pálca lengetés jelent. A mágia a teremtés egészében jelen lévő erő, amit csak viszonylag kevesen vesznek észre és még kevesebben tudnak használni.
Bűbájos mese egy titkokal teli zeg zugos száz éves házzal, varázsszereket kotyvasztó kedves nagynénikkel, elemi erejű vonzódásokkal, szerethető, hibázni is képes főszereplőkkel és egy olyan mondanivalóval, amit érdemes mindenkinek megfogadnia: „Ha kiborul a só, csípj föl egy keveset és dobd hátra a bal vállad fölött. Tarts rozmaringot a kertkapu mellett. Tégy borsot a krumplipürébe. Ültess rózsát és levendulát, mert szerencsét hoznak. És légy szerelmes, amikor csak teheted!”

>!
barbikaunatkozik
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák

Előjáróban annyit, hogy ezt a könyvet sem fogom újra olvasni. Mellesleg a film sokkal jobb, még ha csak a szereplők neve egyezik meg (na jó, néhány történés is, de akkor is).
A felvezető szöveg olvasásakor még nem is sejtettem, hogy mennyire fogom majd ezt a könyvet unni. Egészen a felnőtt korukig nem volt túl sok bajom Gilly-vel és Sally-vel, de utána sajnos nem mondhatom, hogy túl nagy karakterfejlődésen mentek volna keresztül. Mondjuk igazán karakterük sincs, csak lógnak a levegőben és üres szavakkal akarja az írónő belém plántálni, hogy milyen személyiségjegyekkel rendelkeznek, amiből nem nagyon lehet semmit „látni”. Sajnos a gyerekek se lettek jobbak. Néhol ugyan egy-egy jelenet erejéig éreztem, hogy valami többet is ki lehetett volna belőlük is hozni, főleg Antoniából, aki (sajnos) egyik pillanatról a másikra felnő. És akkor még nem került szóba egyik férfi karakter sem, akik mind halványak. Ott vannak a szerelem eszközeként, de több szerep nem hárul rájuk. Közülük is kiemelkedik Gery, de nem pozitív módon. Igazából két jelenete van, de ott is spoiler. Lehet hogy velem van a hiba, de ez nagyon nem jó így. A pasi enyhén túlcsöpögött.
Ami a történetet illeti, az egész kivitelezés kapkodós volt, kevés párbeszéddel és javarészt „essünk-túl-rajta” féle elbeszéléssel. A szerelmi szálak hirtelenek és nem is igazi szerelmek, a testvérviszály rosszul lett tálalva, akárcsak az anya-lánya konfliktusok. A 13. boszorkány mellett ez a könyv labdába se rúghat.
Szóval, inkább maradok a filmes verziónál, ami csak nyomokban tartalmaz könyvet. Sokkal szórakoztatóbb, mint az alapjául szolgáló mű.

9 hozzászólás
>!
tonks
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák

A filmet most halloweenkor néztem újra, teljesen más élményt nyújtott, mint gyerekfejjel és nagyon kíváncsi lettem erre a könyvre. Az már az elején kitűnt, hogy a film csak elemeket használt fel a könyvből és igyekeztem is nyitott lenni erre a számomra új, eredeti verzióra, de hiába. Nem tetszett így a történet, nem tetszettek a szereplők. Érdekes, hogy bizonyos szempontból örök álmodozónak érzem magam, akinek sok a fantáziája, de a mágikus realizmus mégsem megy le a torkomon. Nem csak ez, hanem a többi is, kezdve a 100 év magánnyal, amit még érettségire kellett elolvasnom és azóta is a hideg kiráz tőle. Ebből meg bőven elég volt ennyi, mázli, hogy 300 oldal sincs.

2 hozzászólás
>!
virezma P
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák

Bajban vagyok az értékeléssel. Anno még gyerekként láttam a könyvből készült filmet, és persze nagyon megfogott. Egyrészt mi is ketten voltunk lánytestvérek (azóta lett egy harmadik), és át tudtuk érezni ezt a szoros, kívülállók számára érthetetlen összetartozást. Másrészt olyan kislány voltam (vagyok?), akinek mindig akadt valami nagy szerelme, és persze ne feledjük el azt a girl power érzést se, ami az elemekkel dacoló, mágikus hatalmú Owens lányokból árad.
Szóval megvettem ezt a könyvet, a Könyvhéten turiztam ötszáz forintért, és vártam, hogy majd rabul ejt, mint a filmbeli nyomozót Sally levele, ami nekem is az egyik kedvenc részem – „Nem vár rám más, csak a hold.” Aztán kiderült, hogy a legszebb szövegrészek nincsenek is benne a könyvben – például: „Olyan szerelemre vágyom, ami nem létezik. Mert ha nem létezik, nem hasadhat meg a szívem.” Még amiatt is csalódtam, hogy Sally vegetáriánus, a pasi pedig nem dobálja az égbe a palacsintát, nincs csillag jelvénye, és a két szeme is egyforma színű.
Bizonyos értelemben laposabb nekem a könyv, bár az is igaz, hogy a film meg helyenként hatásvadász. Úgy vettem ki, hogy a könyvben jóval kevesebb a boszorkányság, inkább egy testvérpár sorstörténete ez az árvaságra jutásuktól odáig, hogy rátalálnak önmagukra és a szerelemre.
Voltak benne olyan részek, amelyek kimondottan tetszettek, például ahol tudnivalókat sorol fel, hogy ültess rozmaringot a kapu mellé, meg szórj át egy csipet sót a bal vállad fölött, meg mindenféle leíró rész a viharról meg egyéb természeti jelenségekről. Más részek viszont, különösen a baromi nagy vágyról, amitől megolvadnak a tárgyak, meg sistereg az ember bugyija, hiteltelenek és erőltetettek voltak számomra. Azzal még egyet is értek, hogy van olyan, hogy ránézel valakire, és annyira kívánod, hogy legszívesebben ott, abban a pillanatban egyesülnél vele, nem törődve a következményekkel. De hogy közben azt érzed, hogy össze kell vele házasodnod, mert mindig is őt kerested?! Aha, stabil alap egy életre szóló kapcsolathoz, családalapításhoz, közös háztartás működtetéséhez! Régebben azt gondoltam, hogy a húgom és köztem nyilván én lennék Gillian, aki mindig szertelen és meggondolatlan. Aztán most felnőtt(ebb) fejjel olvasva rájöttem, hogy én igenis Sally vagyok, normális életre és igaz szerelemre vágyom.
De hogy visszakanyarodjak a könyvhöz: szerintem egyenetlen a színvonala, és ez sajnos a fordításra is igaz. Az meg durva túlzás, amit a fülszöveg ír, hogy a modern kori Jane Austen lenne az írónő. Tényleg inkább romantikus regény ez, vagy chick lit, és sajnos nem eléggé boszorkányos. Akkor inkább Joanne Harris-nél maradok.

6 hozzászólás
>!
mdmselle IP
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák

Nagyon tetszett. Nem is annyira a sztori maga, inkább azok az aranyos kis varázsok, amiket csak úgy fél szóval említ, mégis ott vannak, és apró kis borzongások futnak tőlük végig a hátamon.
Kösz a tippet @Amadea, jöhet a többi ilyen boszikönyv is :-)

A filmet is megnéztem, nem tetszett. Nem is, tudom, mintha nem is a könyvből készítették volna a filmet, annyira más a hangulata. Sokkal erőszakosabb, és hatásvadász is.

11 hozzászólás
>!
szélcsengő
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák

Semmitmondó, lapos, unalmas! Tömören így tudnám megfogalmazni a könyvről kialakult véleményem. Cselekménye szinte nincs is, a karakterek kidolgozatlanok és untattak. A történetvezetése folyton megtörik, mintha semmiféle szerkesztési elvet nem követett volna az írónő. Elindul egy úton, elmond valamit az egyik szereplőről, aztán különösebb összefüggés nélkül jön valami más, és ettől szedett-vedetté válik az egész. Számomra semmiféle hangulata nem volt, talán csak azt tudnám mondani, hogy életszagú. Ha ez valakinek erény, akkor ez lehet pozitív tulajdonság is, nekem mellékes volt, a cselekmény többet ért volna (ha lett volna). Romantikus regényként tartják számon, de hol itt a romantika? Kimerül, a „szex, kefélés, dugás” kifejezésekben, a szenvedélyes szerelem inkább megszállottság, úgy írja le, mint a túlgyógyszerezett pszichiátriai kezeltek állapotát: bambán néznek ki a fejükből a szerelmesek.
A filmet természetesen én is láttam, de az első, amit megtudtam a könyvről, hogy teljesen más, mint a film, így nem is voltak előzetes elvárásaim. Ezért is lepett meg, hogy ennyire rémes. A film ezzel szemben kedves, bájos, kicsit giccses is talán, de minden hibájával együtt kellemes szórakozás, elsősorban női nézőknek. Se több, se kevesebb, de ez nem is baj. A könyv viszont abszolút a felejthető kategória – számomra mindenképpen –, nem vesztettem volna semmit, ha kihagyom.


Népszerű idézetek

>!
JamiC

(…) néha a helyes döntések helytelennek tűnnek egészen addig, amíg túl nem leszünk rajtuk.

57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: döntés
7 hozzászólás
>!
Majna

Ültess rózsát és levendulát, mert szerencsét hoznak. És légy szerelmes, amikor csak teheted!

272. oldal - végszó (Palatinus 2007)

Kapcsolódó szócikkek: levendula · rózsa · szerencse
3 hozzászólás
>!
Orsi_olvas 

A villám, akárcsak a szerelem, soha nem követ semmilyen logikát.

4 hozzászólás
>!
s_l_m

Olyan életed lesz, amilyenné magad teszed.

28. oldal

>!
KGabi

Elvégre van egynémely dolog, amit Sally Owens biztosan tud: ha kiborul a só, csípj föl egy keveset, és dobd hátra a bal vállad fölött. Tarts rozmaringot a kertkapu mellett. Tégy borsot a krumplipürébe. Ültess rózsát és levendulát, mert szerencsét hoznak. És légy szerelmes, amikor csak teheted!

Kapcsolódó szócikkek: babona · bors · levendula · rozmaring · rózsa · · szerelem
>!
Majna

Mindegy, hogy mit gondolnak mások. Mindegy, mit szólnak. Van úgy, hogy el kell szabadulni otthonról. És van úgy, hogy ha menekül az ember, éppen a helyes irányba tart.

60. oldal (Palatinus, 2007)

>!
zuna19 P

Mindketten mindig ugyanazt kívánták azokon a forró, magányos éjszakákon a nagynénik házának tetején ülve. Hogy egyszer majd a jövőben, ha felnőnek, és felnéznek a csillagokra, ne kelljen félniük semmitől. Ez az az éjszaka, amelyre vártak. Most lett jelenné a jövő. És maradhatnak benne, amíg csak kedvük tartja, amíg az utolsó csillag fénye is meg nem fakul, de maradhatnak azután is, mikor már tökéletesen kék az ég délben a fejük felett.

182. oldal

>!
zuna19 P

Tavasz volt ismét, és az égbolt lélegzetelállítóan kék.

50. oldal

>!
zuna19 P

Bármennyire közel álltak is egymáshoz, a testvérek merőben különböztek külsejük és temperamentumuk tekintetében.

13. oldal

>!
Arianrhod MP

Mindig tarts mentát az ablakpárkányodon augusztusban, hogy kiűzze a dongókat a szabadba, ahová valók.

Kapcsolódó szócikkek: menta

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Kresley Cole: A sötétség démona
Patricia Briggs: Megszólít a hold
Orson Scott Card: Bűvölet
Jodi Picoult: Ítélet
Meg Cabot: Jinx
Tracy Chevalier: A kék szűz
J. D. Robb – Laurell K. Hamilton – Susan Krinard – Maggie Shayne: Szenvedély téren és időn túl
Debora Geary: Modern boszorkány
MaryJanice Davidson – Laurell K. Hamilton – Charlaine Harris – Angela Knight – Vickie Taylor: Karó