A ​tizenharmadik boszorkány 278 csillagozás

Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

A Sparrow család asszonyai nemzedékek óta rendkívüli tulajdonságokkal rendelkeznek. Valamennyien március havában születtek, és mire betöltötték tizenharmadik életévüket, különleges képességük mágikus erővel tőrt rájuk. Elinor, a nagymama szó szerint megérzi a hazugságot. Jenny, a lánya ismeri mások álmait, Stella, az unokája – aki éppen a tizenharmadik születésnapját ünnepli – döbbenten ismeri fel, hogy előre látja mások halálát.

Miközben Stella újonnan megismert képességével igyekszik megbirkózni, csaknem végzetes félreértés történik: látomása gyilkosság vádjával börtönbe juttatja az apját….
A nemzedékek titkait, emlékeit, talizmánjait őrző családi mese igazi irodalmi csemege.

Eredeti mű: Alice Hoffman: The Probable Future

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Geopen, Debrecen, 2007
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639574861 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Matt Avery · Elinor Sparrow · Jenny Sparrow · Jimmy Elliot · Juliet Aronson · Liza Hull · Rebecca Sparrow · Stella Sparrow · Will Avery


Kedvencelte 56

Most olvassa 13

Várólistára tette 300

Kívánságlistára tette 232

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Nita_Könyvgalaxis
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Amikor ezt a könyvet olvasod, folyton érzed magad körül az őszibarackfa virágának illatát. Ha a teaházban jársz , a sütemények és a gyümölcsös tea zamata bódít el, ha a Torta-házban, akkor pedig a babér és a rózsák aromája leng körül. Mindeközben döngicsélnek a méhek, mágia és valóság összefonódik, hogy összekösse a jelent, a múltat és a jövőt.

3 hozzászólás
>!
andicica1993
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

ATYA ÚR ISTEN *-* számomra tökéletes volt. Annyira belemerültem ebbe a különleges történetbe, hogy egyszer csak azt vettem észre elfogytak a lapok. Magával ragadó, szép történet szerelemről, családról, mágiáról, legendákról.

>!
Arianrhod MP
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Nem igazán fantasy, nem igazán szerelmes regény, közelebb áll a mágikus realista művekhez, mint a valóságos mai lányregényekhez.

Három nemzedék asszonyai próbálnak együtt élni a különleges képességükkel, melyet ugyan titkolnak, de azért a közösség, – amely sem be nem fogadja, sem ki nem taszítja a családot, – nagyonis tudatában van a családi átoknak. Boszorkánynak tartják őket, a jó értelemben, és a múltban az ősük ellen elkövetett végzetes kimenetelű igazságtalanság miatt a közösségben ott lappang a kollektív bűntudat.

Stella előre látja mások halálát. Szörnyű képesség, de mi értelme, mi haszna van? Hősnőnk végül megtalálja az értelmét, amikor sikerül megmentenie a legjobb barátját. Hiszen a sors a döntéseink által befolyásolható, vagy nem?

A kisváros közepén ősi tölgyfa áll, a régi, kiírtott erdő egyetlen maradéka. Ágai közt laknak a bűvös méhek, akik támadásba lendülnek, ha veszély ólálkodik a városban. A tó felé vezető földösvényen nem nő növény, mert az első boszorkány gyilkosa vére megfertőzte az utat. Lova azon a napon a tóba vágtatott, és a víz közepén megfulladt. A kísértete magával igéz mindenkit, aki a tó közelében bóklászik. A város minden lakója féli a lócsontváz kísértetét, melyet ködös napokon állítólag többen is láttak a tó vize fölött testet ölteni.

Stella és barátai végül igazságot szolgáltatnak az első boszorkánynak, a város is megbékél a bűntudatával, és a terméketlen ösvény virágba borul. Szerettem ezt a történetet.

>!
Annie_Cresta
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Én egy izgalmas és eseménydús könyvre számítottam, de határozottan nem azt kaptam. A fő hangsúly inkább a szereplők fejlődésén és érzelmein van, ami nem feltétlenül lenne rossz, csak én nem erre számítottam. A történt középpontjában a Sparrow asszonyok állnak és az ő különleges képességeik. A Rebecca Sparrow-ról szóló részeket nagyon szerettem, egyértelműen az ő életéről szóló emlékek és beszámolók voltak a kedvenceim, elvégre minden Rebeccával kezdődött, ő volt az első Sparrow és számomra a legszimpatikusabb is, habár nem is szerepelt a könyvben. A könyvben szereplő Sparrow nők nem nyertek meg maguknak. Elinor, a nagymama, aki elhidegült a lányától és elég mogorva öregasszony. Jenny, a lánya aki igazából az egész könyv alatt semmi fontosat nem tett, és végül Stella, az unoka, aki kikészített a modorával és tiszteletlenségével. Stella képessége az, hogy látja az emberek halálát, ez a képesség pedig veszélybe sodorja az apját (akit gyilkossággal gyanusítanak) és saját magát is. Na már most én azt vártam, hogy ez a kialakult helyzet lesz az események alapja, de egyáltalán nem. Ami azt illeti, különösebben nagy szerepe nem is volt, csak az elején, meg a végén egy kicsi. Mint mondtam, az egész könyv nem valai izgalmas, néha unalmas és nagyon sok fölösleges rész van benne. Ami még eléggé zavart, az a rengeteg elbeszélés és leírás, nagyon hiányoltam a párbeszédeket, mert abból nem volt valami sok. A másik dolog az, hogy ebben a könyvben aztán mindenki rettentő szerelmes, de én egy apró szikrát sem éreztem egyik páros között sem. Főleg Stellánál volt ez így, aki alig váltott pár szót Jimmy-vel, már sejtette, hogy ő a szerelme. Egyszerűen semmi nem utalt arra, hogy tényleg szerelmesek lennének egymásba, ahogy a többi párnál sem. Semmi. Szóval szerinem a szerelmi szál nagyon gyenge és kiforratlan. A vége jól lett megoldva, habár hagy kérdéseet az olvasóban, mégis elég jól lezárt.
Minden zavaró tényező ellenére, nem volt egy rossz könyvélmény és majd mindenképp szeretnék még Alice Hoffman-tól olvasni, mert a stílusa tetszett a kevés párbeszédet kivéve.

>!
Kozmikus_Tahó P
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Egyedi.
Különleges.
Szépen kidolgozott.
Hangulatos.
Elfogad és befogad.

Jólesett. Nagyon jól. Csak ajánlani tudom!

>!
Felixa P
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

A fülszöveg alapján teljesen másra számítottam, mégpedig egy izgalmas, mágiával teletűzdelt történetre. Hát nem az lett… Unalmasnak, vontatottnak hatott a rengeteg elbeszélő és leíró rész. Hiányoltam a párbeszédeket, amiből alig-alig volt. Ezek miatt a cselekmény is monoton volt számomra.

>!
Katie_Sue 
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Ez a könyv teljesen más volt, mint amire számítottam és teljesen más volt mint az eddigi boszorkányos könyvek. Egyedi a maga kategóriájában. legalábbis nálam
Nagyon tetszett ahogy az írónő leírta Unity-t és ahogy a család történetében kalauzol minket. A Torta-ház egy igazi különlegesség. Szerintem mindenki, aki a könyvet olvasta elmenne és megnézné élőben. Külön pikantéria volt egy ősrégi, családi történetet megismerni.
Szerettem, ahogy más és más megközelítésből tálalják a történetet, mindig más szeletet mutatva a nagy tortából. :)
Olvastatta magát, érdekes volt, bár magát a klasszikus varázslatot nagyon vékonyan mérték ki benne. Ezt hiányoltam. :)

>!
dezirel
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Legszívesebben kimásoltam volna a fél könyvet az idézetekhez, de inkább újraolvasom még párszor.
Alice Hoffman-t mindenképp imádom, Szűr-Szabó Katalin fordításában pedig tökéletes az élmény.

>!
Fummie
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Jaj hát ez nagyon tetszett. Eleve szeretem a kisvárosi történeteket, úgyhogy ezzel már megfogott magának, aztán ott volt még a cseppnyi boszorkányság, amit imádtam, de a kedvencem az Rebecca Sparrow története volt. Nagyon szeretem az ilyen múltba vesző titkokat, és ebben remekül mesélték el a család történetét, mindig egy újabb darabbal gazdagodhattunk, egyre többet tudtunk meg a Sparrow nők életéről és ezzel együtt a városról, a régi babonákról. És mikor a végére érünk, úgy érezzük, bennünk is változott valami, ez a könyv többet ad nekünk mint az olvasás puszta élményét.


Népszerű idézetek

>!
PuPilla

… az ég a föld felszínén kezdődik, de erre senki sem gondol így; a legtöbb embernek csak a jó öreg levegőt jelenti. Nem veszik észre, hogy az égen járnak…

>!
Anonyma

A szeretet sosem volt tévedés, sosem volt hiba, még akkor sem, ha viszonzatlan maradt.

340. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
>!
PetraK

Hunyd be a szemed és fülelj, mondták, aztán tégy meg húsz lépést attól a ponttól, amit elégségesnek tartottál, és amikor már biztos vagy benne, hogy teljesen eltévedtél, megérkezel. És akkor nyisd ki a szemed.

1 hozzászólás
>!
Nikkincs

A szerelem sokszor láthatatlan, néha csak ketten látják, és mindenki más vak.

165. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

A szerelem és a szeretet rajtaüt az emberen, meglapulva les ránk, napokig vagy évekig szunnyad. Ez volt a vörös vonal, az őszibarackmag, a csók, a megbocsátás. Az ember nyomába ered, elkerüli, láthatatlan, ez minden, még annak is, aki élete végére ért…

401. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem · szeretet
>!
Nita_Könyvgalaxis

A szeretet olyankor nyújt vigaszt és megnyugvást, amikor arra a leginkább szükség van.

56. oldal

>!
kira00

Ilyen a szerelem: mint egy álom, amit nem egészen értünk, amelyben nem szükségszerűen tudjuk, mit nézünk, amíg ki nem böki a szemünket. A szerelem és a szeretet rajtaüt az emberen, meglapulva les ránk, napokig vagy évekig szunnyad… az ember nyomába ered, elkerüli, láthatatlan, ez minden…

400. oldal

>!
finding_dori

Bárki azt hihetné, hogy a belső ürességtől az ember könnyűnek érzi magát, pedig elviselhetetlenül nehéz.

402. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Mennyei tűz városa
Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona
Cassandra Clare: Az angyal
Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek
Libba Bray: Rettentő gyönyörűség
Cassandra Clare – Maureen Johnson: A szökevény királyné
Paul Ruditis: Tíz kicsi boszorkány
Mel Odom: Sabrina, a tiniboszorkány – Tigrismese
Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű
Lisa Jane Smith: Tombolás