Ink (Ink-trilógia 1.) 168 csillagozás

Alice Broadway: Ink

Képzelj el egy világot, ahol minden tettedet és életed minden jelentősebb eseményét a bőrödre tetoválják!

Saintstone-ban nincsenek titkok: születésed pillanatától kezdve megörökítik a bőrödön az elért eredményeidet, kudarcaidat és életed minden fontos pillanatát. Vannak megbecsült jelek, amelyek azt üzenik a külvilág felé, hogy jó ember vagy. És vannak szégyenletes jelek, amelyek árulóként megbélyegeznek. Leora az apja halála után abban talál megnyugvást, hogy az apja bőre gyönyörű történeteket mesél. Ez egészen addig tart, amíg Leora föl nem fedez az apja tarkóján egy jelet… a jel a Saintstone-ban elkövethető legnagyobb bűnt szimbolizálja. Leora rádöbben, hogy nem ismerte a saját édesapját. Miközben próbálja az igazságot kideríteni, megismerkedik Oscarral, aki egy bűnöző fia. Ahogy a fiatalok lassan közelebb kerülnek egymáshoz, Leorában úgy erősödik a kérdés: a fiú jelenti majd számára a megoldást, vagy csak bajt hoz a fejére?

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás

>!
Maxim, Szeged, 2018
336 oldal · ISBN: 9789634993285 · Fordította: Beck Anita
>!
Maxim, Szeged, 2018
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632619675 · Fordította: Beck Anita

Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Leora Flint · Obel · Mel · Miranda Flint · Oscar · Verity


Kedvencelte 12

Most olvassa 11

Várólistára tette 202

Kívánságlistára tette 181

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Niitaa P>!
Alice Broadway: Ink

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/01/alice-broadway-…

"Úgy gondolom, hogy az Ink című regény nem elég kiforrott. A szerzőnek volt egy nagyon jó elképzelése, amit hellyel-közzel sikeresen meg is valósított: a tetováltak világa egyedi, mely a szabályrendszereknek köszönhetően többnyire működőképes is. Ám van itt egy olyan tézis, ami miatt az egész alapját megrengeti és félő, hogy az általa okozott repedések miatt nem fogja tudni megtartani magát. Ez pedig az üresek egy kis rétege: valójában minden ember üresnek születik, majd pár naposan kapja meg az első jelöléseket. Ez a szülők döntése. De mivel lenne rosszabb, hogyha valaki üres szülők között cseperedik fel, majd amikor már önálló döntéseket hoz, úgy dönt, ő is tetovált szeretne lenni? Akkor miért számít továbbra is üresnek, ha a bőrén hordja a teljes történetét? Azért mert nem csecsemőként kapta az első jeleket, hanem mondjuk tízévesként? És hogyan különböztetik meg őket, hisz mindkettejükön ugyanazok a jelek szerepelnek, csak más korban kerültek rájuk. Ez a problémakör főként a regény utolsó harmadában érett meg bennem és úgy éreztem, folyamatos alátámasztást kapok a kiskapu létére, mely romba döntheti a teljes felépített világot. Pedig a kiépített társadalom viszi el a hátán a történetet, nem a cselekmény. Ez utóbbi túlságosan egyszerűre sikeredett. A regény nagy részében teljes mértékben tisztában voltam azzal, hogy mi fog következni. A csavarok egyáltalán nem leptek meg, mert a szerző olyan éles sikoltásokat helyezett el a könyv lapjain, hogy képtelenség lett volna őket nem észrevenni. Szinte minden túlontúl egyértelmű volt.
Ugyanakkor tekinthetjük ezt a részt egy alapozó regénynek, amely csupán azt a célt szolgálta, hogy lefektesse azokat a téziseket, szabályrendszereket és társadalmi normákat, amikre a későbbi kötetekben a szerző építkezhet – főként erősíti ezt a tényt a könyv utolsó harminc oldala, ahol az események már szinte meglepő fordulatot vesznek. Sajnálom, hogy ezek nem lettek kellőképp kifejtve, ezáltal a tetőpont és a konklúzió olyanná vált, mint mikor felkavarják a sok éve nyugvó tó iszapos alját.
Nem mondanám, hogy megbántam, hogy elolvastam, mert izgalmasnak találtam eme világot és a továbbiakban is látok benne fantáziát, de egyelőre úgy érzem, hogy a borító lett a legsikeresebb része az egészére nézve. Remélem, hogy a szerző be is váltja majd a hozzá fűzött reményeimet és a későbbiekben többé válik, mint egy csinos bőr."

Vivienna>!
Alice Broadway: Ink

Úgy gondolom Alcie Broadwaynak sikerült egy egészen különleges disztópikus világot teremtenie. Igazán elgondolkodtató volt milyen is lenne, ha életünk minden fontos történését magunkon kellene viselnünk, ha az lenne a furcsa, ha egy emberen nincs tetoválás, hiszen az valamit takargat a többi ember elől.

Természetesen nem volt hibátlan a könyv, illetve számomra egy kicsit sok volt a fölösleges titkolózás, amivel a szereplők leginkább csak a saját helyzetüket nehezítették meg. Valamint a történet eléggé lassan bontakozott ki, de ez betudható annak, hogy a szerzőnő a trilógia nyitókötetében az általa elképzelt világot szerette volna bemutatni.

A sorozatot mindenképpen szeretném folytatni, hiszen a könyv pont akkor ért véget, amikor már a leginkább felkeltette a történet a figyelmemet, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni Leorával a továbbiakban.

Bővebben a blogomon:
https://konyveskuckom.blog.hu/2019/09/06/alice_broadway_ink

kellyolvas P>!
Alice Broadway: Ink

Mindenképp olvasni szerettem volna a regényt, megfogott a gyönyörű borító és a fülszöveg is, vajon milyen lehet egy olyan társadalomban élni, ahol kötelező a tetoválás, és minden fontos eseményt meg kell örökíteni a bőrön.
Le kell szögeznem az elején, hogy ez a történet nem egy könnyed YA sztori, tudnotok kell, hogy bizony kell egy magasabb ingerküszöb a történet elviseléséhez. A fülszöveg ugyan leírja, hogy ebben a disztópikus világban minden esemény rákerül a bőrödre, vannak kötelező jelek a családról, iskolákról, foglalkozásról és vannak persze szabadon választott tetkók, amik kötődnek az adott emberhez, feliratok, jelenetek, állatok, figurák. Ha meghalsz, a nyúzó foglalkozású szakemberek lehántják a bőrödet és kikészítik, speciális eljárással könyvet készítenek a bőrből, amit mérlegre helyeznek a lélekbíráló ceremónián, ha elég jó voltál az életedben és jó embernek minősítenek, akkor a családod hazavihet – könyv formában. Ha viszont túlteng a bűnösség, akkor elégetik a bőröd könyvét, ami tulajdonképpen a lelked és senki sem fog emlékezni rád, elfelejt még a családod is.
spoiler 16 évesen fejezik be a tanulmányaikat a fiatalok, és a vizsgák sikerétől függően elkezdhetik a gyakorlati munkát a választott hivatásban. Leora tetoválóművész szeretne lenni, és sikerül is neki minden vizsga, egy belvárosi szalonban lehet gyakorlaton. Legjobb barátnője a kormányhivatalban dolgozik, anyja olvasó, felismeri a jelek mögött az ember történetét, és Leora is hasonló tudással rendelkezik. A konfliktus abból adódik, hogy Leora apja pár hete meghalt, és a bőréből készült könyvet zárolták, ugyanis felmerült a gyanú, hogy eltűnt belőle egy darab, ami bűnre utaló jelet, egy varjút ábrázolt. Így kétséges, milyen eredménnyel zárul majd a lélekbírák ítélete.
Ez az egész helyzet alapjaiban rázza meg Leora világát, aki vakon megbízott apjában és hitében a társadalom normáinak helyességében. Hirtelen saját maga is válaszút elé kényszerül, elfogadja a helyzetet, vagy küzd az apja lelkéért.
Újszerűen izgalmasnak találtam ezt a világfelépítést és benne a cselekményszálat, sok részlet megdöbbentett, spoiler
Felmerül a regényben több fontos érték a családon kívül is, a barátság, bizalom, hit, és csak dicsérni tudom a szerzőt, mert Leora karakterfejlődésén keresztül remekül ábrázolta az ezekkel a fogalmakkal kapcsolatos érzéseit.
Nekem külön kedvenc részeim voltak a tetoválással kapcsolatos magyarázatok és jelenetek. A lányom tetováló, így közel áll hozzám a téma. Leora ügyes volt a kezdetektől, különleges képességei vannak a tetoválás terén is, a lelke összekapcsolódik a tetováltéval és szinte magától dolgozik a keze. Maga a tetoválás előkészítése, az egyeztetés, a folyamat teljesen hiteles volt, de egy valami nem, és ezért nagyon haragudtam is. spoiler A másik ok, ami miatt a levonást adtam, hogy igazából nincs megmagyarázva, hogy miért spoiler
Akik hozzám hasonlóan egy fantasy-ben is keresik és szeretik a romantikát, itt spoiler, ha van esze a szerzőnek, a következő részben megpiszkálja ezt a témát.
Nem sok mellékszereplővel találkozunk, de közülük kiemelkedik Obel, a tetoválóművész, akinél tanul Leora. Harmincas, kopasz, kissé arrogáns, pontos, elvárja a legjobb hozzáállást, hiszen a saját hírnevét is kockáztatja a tanulóival. Remek gondolatai vannak, jól vág az esze és tartogat meglepetéseket a karaktere, nagyon megkedveltem őt.
Összességében egy nagyon egyedi, különleges történetet olvashattam, aminek nagyon várom a folytatását, úgy éreztem, éppen a vége felé lendültem bele, szeretném máris tudni, hogy mi történik Leorával, mit tervez vele a kormány.

AniTiger P>!
Alice Broadway: Ink

Elképesztő módon összetett történet, bár a Belle-lányok regénye után olvasva… Hááát… Nos, azt tartom egyedibbnek, kidolgozottabbnak, és emiatt ezt nem éreztem kiemelkedő alkotásnak. Abszolút jól van felépítve, nagyon jól csűrték-csavarták a lány és a titokzatos varjú tetoválás utáni nyomozás történetét – a befejezése egészen megdöbbentőre sikerült!

Szuper volt az is, hogy Leora teljesen váratlan döntéseket hozott, és sosem tudtam kitalálni, hogy mit fog lépni adott helyzetben. Kicsit talán instabil karakternek tűnt, de lehet, hogy emiatt bírtam annyira. A történet talán kicsit hasonlított A Vétkesre, de ez jobban tetszett, mert gyönyörűnek tartom a halottakról való megemlékezést és a hátra tetovált családfákat, vagyis az izgalmas apróságokat! spoiler

Bővebben…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/12/alice-bro…

>!
Maxim, Szeged, 2018
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632619675 · Fordította: Beck Anita
KöfférTzitzah P>!
Alice Broadway: Ink

A könyv szavai úgy ivódnak az ember lelkébe, mint tinta a bőrbe. Olyan élményt nyújtott, ami után csak ültem és meredtem magam elé, hogy ez mi, méghozzá nagyon jó értelemben. off

Kezdem azzal, hogy Alice nagyon szépen kidolgozta azt a világot a társadalmával, hitrendszerével, történelmével és értékeivel együtt, amiben a történet játszódik. Bár maga a háttér nem túl bonyolult és összetett, mégis kreatív és egyedi, kitűnő természetességgel ötvözi a fantasyt, vagy méginkább disztópiát a mostani hétköznapi valósággal. Az olvasó lelkébe is egyre mélyebbre folyik a tinta az események előre haladtával, és lassan feltárulkoznak a történések és tettek mögött rejlő indokok, kibontakozik a (majdnem) teljes kép, mint egy elkészült tetoválás. A könyv eleje nagyon szépen bemutatja Leora társadalmát annak kultúrájával együtt, az érdekes események pedig pont időben indulnak be, amitől kezdve nem lehet letenni a könyvet. off Az emberek vallása, a rendszer, amiben élnek, a szokásaik, az értékrendjük megformálása is éppen annyira pontos, hogy tiszta képet kaphassunk arról, mi miatt gondolkodnak és élnek úgy a szereplők, ahogy. Az írónő ezt a hatást kis mesék beiktatásával is felerősíti, melyekből megtudhatjuk, milyen legendákat mesélnek a szülők gyermekeik számára az esti lefekvés előtt. Ami túl van hangsúylozva, az a múlt, ami nagyjából minden második mondatban szerepet játszik, de hát ez szolgáltat alapot a műhöz, szóval indokolt, de visszatekintve még így is kicsit sok.

Leora élete és személyisége is hatalmas változáson megy keresztül. A lányt jellemzi a szabályok és a történelem tisztelete, a céltudatosság és az eltökéltség is. Kicsit talán túlzottan naiv, de ez nem is csoda annak tekintetében, hogy a családja szemellenzőt tart elé, igyekezvén megóvni őt a világban leselkedő gonosztól és saját jövőjétől. De az igazság mindig győzedelmeskedik, így Leora kénytelen kezébe venni a dolgokat, és végre fokozatosan rálép arra az ösvényre, amelyen járni szeretne, és szembenéz azzal az énjével, akinek ehhez lennie kell. Önmagával való belső küzdelmét csak részben láthatjuk, gondolatai egy része ismeretlen marad, és éppen így van jól, mert emiatt lesz megdöbbentő és katartikus a befejezés, amiből kiderül, hogy mennyit is fejlődött. A többi szereplő is kedvelhető, de az emberben végig ott van az irántuk érzett bizalmatlanság. Bár tetoválások borítják őket, igazi jellemük és indítékaik egy része még Leora számára is rejtve maradnak.

Érdekes kérdéseket vet fel ez a történet, például, hogy megismerhetünk-e igazán valakit, még úgy is, hogy az életében bekövetkező minden nagy esemény fel van jegyezve a bőrére? Megítélhetünk a külseje alapján bárkit is, és ki érdemes erre az ítélethozatalra egyáltalán? Midenki vagy senki? Lehet újrakezdeni egy életet, tiszta lappal, anélkül, hogy valamit magunkból ne hoznánk a múltunkból? És egy életet kitörölni, egy lelket elfelejteni spoiler?
Emellett még sorolhatnám, mennyi minden van, amivel ebben a témábán az olvasó tükör elé kényszerül. Emiatt is fantasztikusan ötvöződnek a különböző műfajok ebben a könyvben, és még a romantika sem csordul túl, sőt. Úgyhogy aki nincs oda a nyálban tocsogó fantasyért, szereti a disztópiát és a gondolatébresztő műveket, és ezeket mind egyszerre olvasná, akkor jó hírem van: ez a könyv neki való.

Annamarie P>!
Alice Broadway: Ink

Alice Broadway nagyon izgalmasan ír. Sikerült neki megteremteni egy jól működő, időn kívüli világot, ahol a belső titkokat felszínre kell hozni. Gondolatmenetében az tetszett a legjobban, ahogy markánsan felépített egy olyan logikus rendszert, mely szerint csak akkor emlékezünk a halottakra, ha neveiket havonta felolvassuk, ha a belőlük készült könyvet nézegetjük. Aki ebbe a miliőbe születik, annak számára ez a természetes, az már észre sem veszi, hogy ugyanúgy nem feledjük azokat sem, akikről „csupán” beszélünk.

https://annamarie-irkal.blogspot.com/2020/02/broadway-a…

Wandamaci >!
Alice Broadway: Ink

A könyv első fejezetei a halál körül forognak, ami tudjuk jól, hogy nem a kedvenc témám. Idő kellett hozzá, de túltettem magam rajta, mivel annyira érdekes volt a világ és nagyon erősek a szereplők.

Szereplőkben és csavarokban nagyon erős könyv. Sajnos azonban pont a főszereplő a történet gyenge pontja, rém idegesítő tudott lenni, de ezt ellensúlyozták a mellékszereplők, akik sokkal értékesebbek voltak Leoránál.

Az első fejezetek kellően megalapozták a hangulatom, sikerült megbarátkoznom a világgal, utána pedig végtelenül érdekelt minden, ami a világfelépítéssel volt kapcsolatos.

Nem számítottam a végső fordulatra, így kíváncsi vagyok, hogy a második könyvben mit hoz ki belőle az írónő.
Nekem abszolút pozitív csalódás volt, féltem a könyvtől, de jól tettem, hogy adtam neki egy esélyt. Nem értem az alacsony százalékot, sok potenciál van benne és teljesen eredeti világba kaptam betekintést.

Bővebben:
http://wandamaci.blogspot.com/2020/09/alice-broadway-ink.html

manami P>!
Alice Broadway: Ink

Az egész könyvben ami a legjobban tetszett, az a borító volt. Ami elhihetitek, nagyon fáj, mert reméltem, hogy jó lesz… meg hát… pénzt adtam ki érte, ugye. Valószínűleg sajátos vélemény lesz, de egy-két dolgon kívül nem élveztem szinte semmit a történetben.

Írásmód (és nem tudom, milyen mértékben van köze ennek a fordításhoz), számomra borszasztó volt. Nagyon nehezen rázódtam bele, és végig zavart, hogy úgy érzékeltük a világot a 16 éves főszereplőnk szemén át, mintha 10 évesek lennénk.

Világépítés = 0. Az emberek a bőrükre tetoválnak minden mérföldkövet – ennyi. Csak hát ezt ugye már a könyv kézbe vétele előtt is tudjuk. + Kapunk 4 mesét, amik közül 3 szimpla koppintása a Csipkerózsikának és Pandora dobozának. + Nincs megmagyarázva, hogy mégis milyen ország ez, így alapvetően egy „fantázia alkotta világra” gondoltam – aztán az író bedobja, hogy „amerikai uhu bagoly”. Öhm, akkor most ez Amerika? Vagy Amerika után maradt disztópikus / utópikus ország (nézőpont kérdése)…? Bocs, de még erről sincs a legkisebb fogalmam sem. Nem tudok, szó szerint, semmit.

A szereplőink totálisan logikátlanok. Minden megoldható lett volna ha kommunikálnak egymással. A könyv fő konfliktusa egy egyszerű beszélgetéssel semmissé tehető lett volna. És miért is nevelték főszereplőnket spoiler ? Plusz barátnőjét is, főleg ha spoiler ?! Hihetetlen…

Az egész történet olyan, mintha 3 ötéves veszekedne egymással, majd sértődöttet játszaná… A főszereplőnk többször megjegyzi, hogy „nem vagyok már gyerek”, de úgy viselkedik, mint aki most töltötte a 10-et (ez most nem vicc), öt percenként megsértődik az anyjára, majd átszalad a barátnőjéhez (ezt kb. a könyv 3/4-én át, minden túlzás nélkül).

Az apja meghalt, de amint találkozik egy sráccal aki segíthet az ügyében spoiler, mi az első gondolata? „Jaj vajon van barátnője? Júúúúúj de helyeeeeeees.” (Istenem segíts!) Ő a tipikus "én nem vagyok szép (de ettől bejövök persze két fiúnak is), csak tök átlagos, de a legjobb barátnőm olyan gyönyörű :'(. (Ezt így szó szerint.) Nagyon, de nagyon rühelltem Leorát, az anyját… az összes szereplőt.

Azzal meg ne jöjjön már nekem senki, hogy a kormány spoiler Úr Isten, hát… Igen, teljesen hihető, hogy az ország nem omlott össze ilyen irányítással. Az anyuka pedig… nem gondolta, hogy ha a férjét spoiler, akkor annak nyoma marad? Nem hiszem el, hogy ilyen ostoba szereplők léteznek. Fú, párszor adtam volna neki is egy józanító pofont (mondjuk 300 oldal ezzel az óriási betűtípussal nem is ígért túl „részletes” történetet…).

+ Verity és Leora tényleg elhitték, hogy senki se tudja, hogy ők ketten spoiler. ÚR ISTEN, ENNYI IDIÓTÁT EGY RAKÁSON ÉN MÉG NEM LÁTTAM. Tényleg, mintha 12 éves gyerekek futkároztak volna a történetben. (Amikor pedig a főszereplőnk „akaratán kívül” spoiler, ami ugye törvénytelen… én nem… én… azt hittem a falnak megyek.

A másik… amin szó szerint felnevettem. Odatolnak Leora elé egy RAJZOT, ő pedig felfedezi, hogy a rajz spoiler WTF? Nem egy fényképet, egy rajzot. Hol van ennek értelme? De oké, ez legyen a legkisebb gond.

Egy hónapja dolgoznak, de Verity főnökösködik, és saját irodát kap (és "karrierje van a kormánynál"). 16 évesen. Logikus.

Leora „felnőtt” korában nézi meg először a nagyapja könyvét – ami VÉGIG, EGÉSZ ÉLETÉBEN a házban volt. Ahha… khm, tökre hihető (és kényelmes ugye).

Leora és Karl „kapcsolata” érthetetlen. Én… most… mi volt ez? Minek kellett ez a történetbe? Nem… nem értem.

A könyvben kb. mindenki sötét bőrű, kivéve a főszereplőnket, és szüleit. Nincs nyoma annak, hogy ez bárkinek feltűnne. (?) Ebben a világban nincs megkülönböztetés? Hogyan alakult ki ez az ország? Épp télbe hajlik az idő, de mivel meleg is volt, és ősz is; úgy vettem ki, jelen van mind a négy évszak. Akkor ez most tényleg Amerika, csak sokkal később, vagy egy képzeletbeli világ, ahol az összes rassz együtt fejlődött és élt?! (És anélkül alakult ki a sötét bőr, hogy kifejezetten erős napfény érte volna). Nem értek semmit.

Na de, mire a két pont?

Az alap elképzelés, bár nem sok új volt benne (a tetoválásokon kívül), egész érdekes volt, még ha picit túl egyértelmű is. (Most mondja azt valaki, hogy meglepődött az események „morális” vonulatán!) De a gondolat, hogy a házadban őrizgeted, teszem azt az összes rokonod (bár kérdéses kinek kellene őrizni ezeket… csak ugye ezt se tudjuk meg – mi van, ha nem mindenki egyke…) lenyúzott bőrét, nagyon hátborzongató. Ez remek ötlet volt.

Az egyetlen érdekes karakter számomra Mel volt, szívesen hallottam volna róla (hogy tudta elfogadni a sorsát?), vagy a kis „segítőjéről”. A többiek sajnos kicsit sem érdekeltek – ennek oka lehetett az is, hogy egyrészt a könyv feléig (de szó szerint) semmi nem történt. Semmi. Nuku. Utána pedig… 150 oldal mire elég? Most őszintén, 150 oldal picit kevés ahhoz (ekkora betűkkel pláne), hogy érdemben bármit is elmondjon.

Nekem ez durván felületes volt. A szereplők végig titkolóztak, a kormány ráért spoiler, tudta spoiler, a cselekmény kb. nem létezett, 2 dolog történt érdemben spoiler.

Áh, ez nagyon nem nekem való – nem mintha ettől rossz könyv lenne. Mindez személyes vélemény, szóval remélem mások nagyobb örömöt lelnek benne!

10 hozzászólás
Ibanez P>!
Alice Broadway: Ink

Anno beleszerettem a borítóba, aztán úgy döntöttem, mégsem veszem meg, mert elkezdett csökkenni a könyv százaléka… Aztán egy barátnőm ismerőse eladta pár könyvét, ez is köztük volt, ráadásul nagyon kellett neki a pénz (nincs jobb kifogás a könyvvételre, mint hogy segítünk vele valakin :-D), úgyhogy mégis megvettem. Azóta itt állt, tologattam, 80% alá ment a könyv… hm… ráadásul nemrégiben olvastam egy másik csodaszép borítós de irdatlanul rossz könyvet (A nap és a hold dala, ráadásul olyan kiadó olyan sorozatából, amiben általában nem csalódom)… úgyhogy meglehetősen „negatívan” kezdtem bele…

S ahogy már az lenni szokott, annyira rosszat vártam, hogy végül eléggé tetszett. A világ persze a megszokott disztópikus spoiler Könnyedén olvasható, érezni, hogy ifjúsági, nem nagyon merül bele komolyabban a dolgokba, viszont azt azért hiányoltam, hogy igazából az üresbőrűek pontosan „mitől is” gonoszok… mert az rendben van, hogy valami réges-régi meséknek hisznek (noha tudják, hogy azok nagy része valószínűleg csak monda), de igazából konkrét ügy nincs, ami alapján azt mondhatnák, hogy igen, az üresbőrűek MIND gonoszak, mert…

Összességében azonban egy szórakoztató olvasmány, a tetoválás és spoiler új ötlet, úgyhogy ezt most élveztem.

„Nem élhetjük úgy az életünket, hogy folyton abban reménykedünk, hogy soha nem követünk el hibákat.”

Lanore P>!
Alice Broadway: Ink

Azta… leginkább az a bajom a történettel, hogy az alap gondolatokon, az alap „világ elképzelésen” nem tudtam túllendülni. Az egy dolog, hogy az életünk minden fontos mozzanatát a bőrünkre tetoválják. Oké. Jókat is, rosszakat is. De hogy halálunk után spoiler Ráadásul ugye azzal indokolták ezt a szép hagyományt, hogy enélkül spoiler. Téboly az egész. Leora karaktere eléggé kiforratlan, talán az írónő sem tudta eldönteni, mit kezdjen vele, az egész spoiler olyan semmilyen volt. Nem hiszem, hogy folytatni fogom. De, csak hogy jót is írjak, a borító gyönyörű! :D

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

ap358 P>!

Éljetek olyan életet, amelyre emlékezni fognak!

34. oldal

1 hozzászólás
ap358 P>!

Történeteink jelentik a múltat. A múlton keresztül élünk a jelenben.

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mel
Annamarie P>!

Gyönyörű meséket tudott kitalálni, amelyek szerteágazó szálai még a legszebb szőttest is felülmúlták. Olyan meséket mesélt, amelyek hallatán a férfiak sírva fakadtak, a nők pedig szerelmesek lettek. Meséi szíveket törtek össze és lelkeket gyógyítottak be.

53. oldal

ap358 P>!

– Egy csésze tea mindent megold. Anya is mindig ezt mondja – szólok utána halkan.
Obel hátranéz, és lágyan elmosolyodik.
– Nem biztos, hogy mindent megold, de sokat segít.

198. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Leora Flint · Obel
14 hozzászólás
ap358 P>!

Nem akarok az az ember lenni, aki kiteszi közszemlére a szívét, és várja, hogy mindenki megnézze. Nem! A szív helye odabent van, és nincs biztonságban, ha megmutatod másnak is, mit rejt.

282. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Leora Flint
ap358 P>!

– Mindannyian rosszak vagyunk egy kicsit. Mindenkinek az életében van olyan, amit szégyell, vagy amit megbán. Olyan dolgok, amikkel megbántottuk a lelkünket vagy azokat az embereket, akiket szeretünk. De eközben mindenkiben van valami jó. És merem állítani, hogy a legtöbben inkább jók, mint rosszak. Az élet arról szól, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, és kijelöljük helyünket a kontinuumban. Egy kicsit jók vagyunk és egy kicsit rosszak, de az nem egyenlő a szürkével.

318. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Obel
Vivienna>!

Az alvás egy csodás ajándék. Egy rendesen átaludt éjszaka képes megoldani a legtöbb problémát, gyógyír a legtöbb panaszra, és még a legkeserűbb hangulatot is javítja.

ap358 P>!

– A múltad nem határozhatja meg a jelenedet…

319. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Obel
Belle_Maundrell>!

– Amikor fiatalok vagyunk, feketén-fehéren látjuk a valóságot: igaz vagy hamis, jó vagy rossz. Ahogy azonban öregszünk, észrevesszük az apró különbségeket is. Nem lehet mindig mindent a fekete-fehér kategóriába illeszteni.

311. oldal

Annamarie P>!

Hidd el, jól tudom, milyen érzés, amikor a közösségen kívül senkid sincs .

287. oldal


A sorozat következő kötete

Ink-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Helena Silence: Ezüsthíd
Samantha Shannon: A Mímes Rend
Catherine Fisher: Incarceron
Joss Stirling: Angel
Neal Shusterman: Everlost
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
Tonya Hurley: Hazatérés
Sally Green: Half Lost – Szabadság
Victoria Schwab: Egy kegyetlen dal
Victoria Aveyard: A király ketrece