Ink (Ink-trilógia 1.) 54 csillagozás

Alice Broadway: Ink

Képzelj el egy világot, ahol minden tettedet és életed minden jelentősebb eseményét a bőrödre tetoválják!

Saintstone-ban nincsenek titkok: születésed pillanatától kezdve megörökítik a bőrödön az elért eredményeidet, kudarcaidat és életed minden fontos pillanatát. Vannak megbecsült jelek, amelyek azt üzenik a külvilág felé, hogy jó ember vagy. És vannak szégyenletes jelek, amelyek árulóként megbélyegeznek. Leora az apja halála után abban talál megnyugvást, hogy az apja bőre gyönyörű történeteket mesél. Ez egészen addig tart, amíg Leora föl nem fedez az apja tarkóján egy jelet… a jel a Saintstone-ban elkövethető legnagyobb bűnt szimbolizálja. Leora rádöbben, hogy nem ismerte a saját édesapját. Miközben próbálja az igazságot kideríteni, megismerkedik Oscarral, aki egy bűnöző fia. Ahogy a fiatalok lassan közelebb kerülnek egymáshoz, Leorában úgy erősödik a kérdés: a fiú jelenti majd számára a megoldást, vagy csak bajt hoz a fejére?

Eredeti mű: Alice Broadway: Ink (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás

>!
Maxim, 2018
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632619675 · Fordította: Beck Anita

Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Leora · Mel · Obel · Oscar · Verity


Kedvencelte 2

Most olvassa 12

Várólistára tette 159

Kívánságlistára tette 194

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
kellyolvas P
Alice Broadway: Ink

Mindenképp olvasni szerettem volna a regényt, megfogott a gyönyörű borító és a fülszöveg is, vajon milyen lehet egy olyan társadalomban élni, ahol kötelező a tetoválás, és minden fontos eseményt meg kell örökíteni a bőrön.
Le kell szögeznem az elején, hogy ez a történet nem egy könnyed YA sztori, tudnotok kell, hogy bizony kell egy magasabb ingerküszöb a történet elviseléséhez. A fülszöveg ugyan leírja, hogy ebben a disztópikus világban minden esemény rákerül a bőrödre, vannak kötelező jelek a családról, iskolákról, foglalkozásról és vannak persze szabadon választott tetkók, amik kötődnek az adott emberhez, feliratok, jelenetek, állatok, figurák. Ha meghalsz, a nyúzó foglalkozású szakemberek lehántják a bőrödet és kikészítik, speciális eljárással könyvet készítenek a bőrből, amit mérlegre helyeznek a lélekbíráló ceremónián, ha elég jó voltál az életedben és jó embernek minősítenek, akkor a családod hazavihet – könyv formában. Ha viszont túlteng a bűnösség, akkor elégetik a bőröd könyvét, ami tulajdonképpen a lelked és senki sem fog emlékezni rád, elfelejt még a családod is.
spoiler 16 évesen fejezik be a tanulmányaikat a fiatalok, és a vizsgák sikerétől függően elkezdhetik a gyakorlati munkát a választott hivatásban. Leora tetoválóművész szeretne lenni, és sikerül is neki minden vizsga, egy belvárosi szalonban lehet gyakorlaton. Legjobb barátnője a kormányhivatalban dolgozik, anyja olvasó, felismeri a jelek mögött az ember történetét, és Leora is hasonló tudással rendelkezik. A konfliktus abból adódik, hogy Leora apja pár hete meghalt, és a bőréből készült könyvet zárolták, ugyanis felmerült a gyanú, hogy eltűnt belőle egy darab, ami bűnre utaló jelet, egy varjút ábrázolt. Így kétséges, milyen eredménnyel zárul majd a lélekbírák ítélete.
Ez az egész helyzet alapjaiban rázza meg Leora világát, aki vakon megbízott apjában és hitében a társadalom normáinak helyességében. Hirtelen saját maga is válaszút elé kényszerül, elfogadja a helyzetet, vagy küzd az apja lelkéért.
Újszerűen izgalmasnak találtam ezt a világfelépítést és benne a cselekményszálat, sok részlet megdöbbentett, spoiler
Felmerül a regényben több fontos érték a családon kívül is, a barátság, bizalom, hit, és csak dicsérni tudom a szerzőt, mert Leora karakterfejlődésén keresztül remekül ábrázolta az ezekkel a fogalmakkal kapcsolatos érzéseit.
Nekem külön kedvenc részeim voltak a tetoválással kapcsolatos magyarázatok és jelenetek. A lányom tetováló, így közel áll hozzám a téma. Leora ügyes volt a kezdetektől, különleges képességei vannak a tetoválás terén is, a lelke összekapcsolódik a tetováltéval és szinte magától dolgozik a keze. Maga a tetoválás előkészítése, az egyeztetés, a folyamat teljesen hiteles volt, de egy valami nem, és ezért nagyon haragudtam is. spoiler A másik ok, ami miatt a levonást adtam, hogy igazából nincs megmagyarázva, hogy miért spoiler
Akik hozzám hasonlóan egy fantasy-ben is keresik és szeretik a romantikát, itt spoiler, ha van esze a szerzőnek, a következő részben megpiszkálja ezt a témát.
Nem sok mellékszereplővel találkozunk, de közülük kiemelkedik Obel, a tetoválóművész, akinél tanul Leora. Harmincas, kopasz, kissé arrogáns, pontos, elvárja a legjobb hozzáállást, hiszen a saját hírnevét is kockáztatja a tanulóival. Remek gondolatai vannak, jól vág az esze és tartogat meglepetéseket a karaktere, nagyon megkedveltem őt.
Összességében egy nagyon egyedi, különleges történetet olvashattam, aminek nagyon várom a folytatását, úgy éreztem, éppen a vége felé lendültem bele, szeretném máris tudni, hogy mi történik Leorával, mit tervez vele a kormány.

>!
AniTiger MP
Alice Broadway: Ink

Elképesztő módon összetett történet, bár a Belle-lányok regénye után olvasva… Hááát… Nos, azt tartom egyedibbnek, kidolgozottabbnak, és emiatt ezt nem éreztem kiemelkedő alkotásnak. Abszolút jól van felépítve, nagyon jól csűrték-csavarták a lány és a titokzatos varjú tetoválás utáni nyomozás történetét – a befejezése egészen megdöbbentőre sikerült!

Szuper volt az is, hogy Leora teljesen váratlan döntéseket hozott, és sosem tudtam kitalálni, hogy mit fog lépni adott helyzetben. Kicsit talán instabil karakternek tűnt, de lehet, hogy emiatt bírtam annyira. A történet talán kicsit hasonlított A Vétkesre, de ez jobban tetszett, mert gyönyörűnek tartom a halottakról való megemlékezést és a hátra tetovált családfákat, vagyis az izgalmas apróságokat! spoiler

Bővebben…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/12/alice-bro…

>!
Maxim, 2018
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632619675 · Fordította: Beck Anita
>!
ap358 P
Alice Broadway: Ink

Imádom a tetoválásokat, így nem volt kérdés, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom. Már a fülszöveg is felpiszkálta az érdeklődésemet, hiszen ki szeretné, ha élete minden mozzanata ott lenne a testén? Egy rossz kapcsolat, egy válás, egy hibás döntés, egy rossz tanulmányi eredmény. Ezek a jelek elveszik az esélyt attól, hogy az ember újra kezdjen bármit is, tiszta lappal induljon. De legalább megkönnyíti az ismerkedést: nesze, itt az egyik karom, amíg megiszom a teám, te ismerj meg, ha nem tetszik, amit látsz, léphetsz, ha tetszik, azt is megmutatom, mi van a hátsómon.
Valójában viszont komoly társadalmi kérdéseket feszeget a könyv. Görbe tükröt állít a világ elé, bemutatja, milyen is az, amikor nyíltan kiteregetik az emberek az életüket, és azt, aki nem így tesz, azt elítélik, gonosznak vélik, olyannak, aki titkokat rejt. A lélek, magánélet, a gondolatok háttérbe szorulnak, a külső jegyek a fontosak, azok alapján ítélnek, és ha valaki hibázik, a jel örökké rajta marad. (Ami egyszer felkerül a netre…)
Ellenben a mondandó mellett nem csak a világ rendkívül érdekes, hanem a mesék, a legendák, amikre épül. Nagyon jó volt új köntösben végigolvasni több klasszikus mesét is.
Ami a cselekményt illeti, az lassú folyású, nem kell nagy fantasy kalandokra számítani, itt a világfelépítés az, ami elviszi a hátán a történetet, illetve a főszereplő önmaga.
Leora szép lassan ismeri meg a világukban megbúvó titkokat, új emberekkel találkozik, és mindezek befolyással vannak rá, a tetteire. Volt pillanat, amikor úgy éreztem, nem az a lázadó típus, hanem az, aki fafejűen ragaszkodik a tanult viselkedési normákhoz, szokásokhoz. Olvasás közben végig drukkoltam neki, hogy próbáljon változni, ami nem volt könnyű Leorának, hiszen ebben a világban nőtt fel, ezt ismerte, ebben hitt.
Ami nagyon tetszett még, az Leora és Verity barátsága. A két lány kapcsolata példaértékű.
Szerelem nem igazán volt a könyvben, a fülszövegben említett Oscar tőlem távol maradt, más fiú karakterről jobban el tudtam volna képzelni egy lehetséges románcot. Remélem, vele még fogok találkozni a folytatásban.
Obelt imádtam, ő volt az a figura, aki mindig kimondta a nagy bölcsességeket, mégis vagánynak tűnt.
A vége lehetne egy lezárás is, de tudván, hogy trilógia, a befejezés igen ütősre sikerült, így nagyon várom már a folytatást.

>!
Manamis_Life P
Alice Broadway: Ink

Az egész könyvben ami a legjobban tetszett, az a borító volt. Ami elhihetitek, nagyon fáj, mert reméltem, hogy jó lesz… meg hát… pénzt adtam ki érte, ugye. Valószínűleg sajátos vélemény lesz, de egy-két dolgon kívül nem élveztem szinte semmit a történetben.

Írásmód (és nem tudom, milyen mértékben van köze ennek a fordításhoz), számomra borszasztó volt. Nagyon nehezen rázódtam bele, és végig zavart, hogy úgy érzékeltük a világot a 16 éves főszereplőnk szemén át, mintha 10 évesek lennénk.

Világépítés = 0. Az emberek a bőrükre tetoválnak minden mérföldkövet – ennyi. Csak hát ezt ugye már a könyv kézbe vétele előtt is tudjuk. + Kapunk 4 mesét, amik közül 3 szimpla koppintása a Csipkerózsikának és Pandora dobozának. + Nincs megmagyarázva, hogy mégis milyen ország ez, így alapvetően egy „fantázia alkotta világra” gondoltam – aztán az író bedobja, hogy „amerikai uhu bagoly”. Öhm, akkor most ez Amerika? Vagy Amerika után maradt disztópikus / utópikus ország (nézőpont kérdése)…? Bocs, de még erről sincs a legkisebb fogalmam sem. Nem tudok, szó szerint, semmit.

A szereplőink totálisan logikátlanok. Minden megoldható lett volna ha kommunikálnak egymással. A könyv fő konfliktusa egy egyszerű beszélgetéssel semmissé tehető lett volna. És miért is nevelték főszereplőnket spoiler ? Plusz barátnőjét is, főleg ha spoiler ?! Hihetetlen…

Az egész történet olyan, mintha 3 ötéves veszekedne egymással, majd sértődöttet játszaná… A főszereplőnk többször megjegyzi, hogy „nem vagyok már gyerek”, de úgy viselkedik, mint aki most töltötte a 10-et (ez most nem vicc), öt percenként megsértődik az anyjára, majd átszalad a barátnőjéhez (ezt kb. a könyv 3/4-én át, minden túlzás nélkül).

Az apja meghalt, de amint találkozik egy sráccal aki segíthet az ügyében spoiler, mi az első gondolata? „Jaj vajon van barátnője? Júúúúúj de helyeeeeeees.” (Istenem segíts!) Ő a tipikus "én nem vagyok szép (de ettől bejövök persze két fiúnak is), csak tök átlagos, de a legjobb barátnőm olyan gyönyörű :'(. (Ezt így szó szerint.) Nagyon, de nagyon rühelltem Leorát, az anyját… az összes szereplőt.

Azzal meg ne jöjjön már nekem senki, hogy a kormány spoiler Úr Isten, hát… Igen, teljesen hihető, hogy az ország nem omlott össze ilyen irányítással. Az anyuka pedig… nem gondolta, hogy ha a férjét spoiler, akkor annak nyoma marad? Nem hiszem el, hogy ilyen ostoba szereplők léteznek. Fú, párszor adtam volna neki is egy józanító pofont (mondjuk 300 oldal ezzel az óriási betűtípussal nem is ígért túl „részletes” történetet…).

+ Verity és Leora tényleg elhitték, hogy senki se tudja, hogy ők ketten spoiler. ÚR ISTEN, ENNYI IDIÓTÁT EGY RAKÁSON ÉN MÉG NEM LÁTTAM. Tényleg, mintha 12 éves gyerekek futkároztak volna a történetben. (Amikor pedig a főszereplőnk „akaratán kívül” spoiler, ami ugye törvénytelen… én nem… én… azt hittem a falnak megyek.

A másik… amin szó szerint felnevettem. Odatolnak Leora elé egy RAJZOT, ő pedig felfedezi, hogy a rajz spoiler WTF? Nem egy fényképet, egy rajzot. Hol van ennek értelme? De oké, ez legyen a legkisebb gond.

Egy hónapja dolgoznak, de Verity főnökösködik, és saját irodát kap (és "karrierje van a kormánynál"). 16 évesen. Logikus.

Leora „felnőtt” korában nézi meg először a nagyapja könyvét – ami VÉGIG, EGÉSZ ÉLETÉBEN a házban volt. Ahha… khm, tökre hihető (és kényelmes ugye).

Leora és Karl „kapcsolata” érthetetlen. Én… most… mi volt ez? Minek kellett ez a történetbe? Nem… nem értem.

A könyvben kb. mindenki sötét bőrű, kivéve a főszereplőnket, és szüleit. Nincs nyoma annak, hogy ez bárkinek feltűnne. (?) Ebben a világban nincs megkülönböztetés? Hogyan alakult ki ez az ország? Épp télbe hajlik az idő, de mivel meleg is volt, és ősz is; úgy vettem ki, jelen van mind a négy évszak. Akkor ez most tényleg Amerika, csak sokkal később, vagy egy képzeletbeli világ, ahol az összes rassz együtt fejlődött és élt?! (És anélkül alakult ki a sötét bőr, hogy kifejezetten erős napfény érte volna). Nem értek semmit.

Na de, mire a két pont?

Az alap elképzelés, bár nem sok új volt benne (a tetoválásokon kívül), egész érdekes volt, még ha picit túl egyértelmű is. (Most mondja azt valaki, hogy meglepődött az események „morális” vonulatán!) De a gondolat, hogy a házadban őrizgeted, teszem azt az összes rokonod (bár kérdéses kinek kellene őrizni ezeket… csak ugye ezt se tudjuk meg – mi van, ha nem mindenki egyke…) lenyúzott bőrét, nagyon hátborzongató. Ez remek ötlet volt.

Az egyetlen érdekes karakter számomra Mel volt, szívesen hallottam volna róla (hogy tudta elfogadni a sorsát?), vagy a kis „segítőjéről”. A többiek sajnos kicsit sem érdekeltek – ennek oka lehetett az is, hogy egyrészt a könyv feléig (de szó szerint) semmi nem történt. Semmi. Nuku. Utána pedig… 150 oldal mire elég? Most őszintén, 150 oldal picit kevés ahhoz (ekkora betűkkel pláne), hogy érdemben bármit is elmondjon.

Nekem ez durván felületes volt. A szereplők végig titkolóztak, a kormány ráért spoiler, tudta spoiler, a cselekmény kb. nem létezett, 2 dolog történt érdemben spoiler.

Áh, ez nagyon nem nekem való – nem mintha ettől rossz könyv lenne. Mindez személyes vélemény, szóval remélem mások nagyobb örömöt lelnek benne!

8 hozzászólás
>!
Gothic01
Alice Broadway: Ink

Az Ink; tanulságos, megbabonázó hangvételű történet, egy ködös mesefüzérben és sziklaszilárd, túlvilághoz köthető vélelmekben kiteljesedő, szemellenzős intenzitású spiritualitásra épülő társadalomról, valamint egy, célszerű olyasformán fogalmazni, „kérdező korba lépett” fiatal lányról; ugyan nem lenyúzott emberi bőrből kötött könyvbe íródott, – elsősorban a rendfenntartó szervek és a civilizációnk épelméjű hányadának szerencsés örömére – hanem pusztán a kevésbé avantgárd, hagyományos módszerrel jutott hozzá a jelöléséhez az irodalomban, ami bűnös kritérium szegéshez vezethetne a hagyományos bíráló ceremónián, de az én olvasatomban elvitathatatlanul érdemessé tette rá Alice Broadway-t, hogy már most, feltörekvő mesemondóként is úgy emlékezzenek rá, mint aki eleven színezetűt, töprengésre ösztönzőt, mindenekfelett maradandót alkotott.
Nincs mit további beigazoló kísérleti eredményekre várni, kell lennie bennem valamiféle fals, ellenkező génnek, ugyanis az egyes forrásokból rövid úton a kuszának bélyegzett könyvekben találom a legtöbb agyalni valót, az alapsztorin túlágazó merengési táptalajt. Mivelhogy ezek a könyvek közelről sem tekinthetőek kuszának igazából, pusztán olyanok, mint a tetoválások. Amelyek az Inknek életbevágóan fontos részét képezik nem kizárásosan metaforikus, hanem szerves értelemben is, ezért sosem érdemesebb máskor, mint ezen aktuális esetnél elgondolkozni rajta, mi is tesz igazán nagyszerűvé egy tetoválást. Nem az, hogy olyan minta kerüljön kiválasztásra, ami biztosan a földkerekség legegyedibbje, nem is az, hogy ki készíti el, hanem az ábra konkrét jelentését meghaladó üzenet, a tinta alatti valódi történet, ami nem robban bele a szemlélődő arcába, amit tudni kell észrevenni. Így az Ink olvasója is akkor lesz önmaga legnyájasabb jótevője, hogyha félresöpri a beérkező ingerek fogadására korlátozódó, „tévénézői megfigyelő állapotot”, és hagyja erőre kapni a filozofikusabb, elemző oldalát, amelynek a kérdések sarkalatosabbak a válaszoknál, mivel az írónő – aki művével le se tagadhatná, hogy teológiát tanult – egy pompázatosan izgalmas, egyszerre morbid, érdekes és fura atmoszférával operáló, irgalmatlanul tömény kis koktélt állított össze, ami csakis arra vár, hogy a megfelelő perspektívába simulva belekóstoljanak. A cselekmény nyilvánvalóbb féltekéjének a megfogásán ugyan felfedezhető volt némi, gyakorlattal kiküszöbölhető lámpaláz, de a sztori hangja, a megteremtett légkör… igazi nehézsúlyú bajnok a zsánerben. A hatása már-már fojtogatónak mondható elhanyagolható távú ízelítőt követően is. Nem túlzok, elemi erővel taszított a megjelenített társadalmi rend életmódja, értékrendszere, alapvető hozzáállása, egy eddigi olvasói tapasztalatomhoz se hasonlíthatóan megrázó élmény volt, miközben az általa hordozott potenciál lenyűgöző magasságokba lódította a tetszésindexemet. Mintha egy vallási fanatikusokból álló kommuna kellős közepébe hullottam volna, egyetlen épelméjű lényként. Rengetegféle brutális és groteszk természetfeletti vonal van, amit rezzenéstelenül feldolgoznak a kis szürke agysejtjeim, de ez a határtalan, dagályos spiritualitás… lesokkolt, fejezetenként ki tudta sütni az idegpályáimat, belenyomni a fejemet a futóhomokba, amiben addig gázoltam. Szinte éreztem a szagát is. Ennek az állapotnak a kiváltását pedig amellett, hogy bravúrosan káprázatosnak találtam, többé-kevésbé ijesztőnek is véltem, egyfajta bizarr, láthatatlan tömeggel bírónak. Rásüthetőek ugyanezek az Ink szimbólumorgiával körbeszőtt fő témapilléreire is, például, hogy mennyire megrekedt tud maradni egy olyan társadalom, ami beteges buzgalommal valamennyi másodpercét a hulláknak szenteli, és a halál utáni létet olyannyira kendőzetlenül többre tartja, mint magát az életet, hogy ténylegesen csakis a halálnak él. Annak, hogy felkészüljön a halálra, megfeleljen a halál utáni szertartáson, szabványszerűen levezényelje ezeket a szertartásokat, megemlékezzen a halottairól. Mialatt nem élnek a rendszert alkotó egyének olyan szempontból, hogy legyen bármi értelme ennek a hosszú, ugyanakkor képlékeny utazásnak, hogy több legyen jellegtelen vegetációnál. Nem fejlődnek semerre, csak a hit-mese-hullák triászban cikázva pazarolják azt, aminek a végén vagy várja őket egy tovább gomb, vagy nem. Ennek a feltárásával, a kulisszák mögé merészkedve, a valóban számító olvasatban az Ink nem afféle életkedv- és energiavámpír olvasmány. Az egyik legpozitívabb töltetű, leginkább életigenlő, mi több tudatos életet igenlő – amelyben a saját döntések, a saját látásmód mozgat valakit, nem pedig külső körülmények, mikről úgy véli, vagy mások éreztetik azt vele, hatalommal bírnak fölötte – disztópia, aminek a kézbe vételéhez szerencsém volt.
Teljes értékelés a blogomon:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2019/04/alice-broadw…

2 hozzászólás
>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog P
Alice Broadway: Ink

Pár apróbb hibától eltekintve ez egy nagyon jól kidolgozott és szerethető regény volt a szememben. A felépített világ, a tetoválások szerepe és a konfliktusok is nagyon tetszettek. Leora jó főszereplő volt, a fejlődés történetét végig élveztem, akárcsak a kapcsolatait akár az anyjával, a legjobb barátnőjével, vagy a tetováló mesterével. A romantika ugyan nem volt számottevő, de az előbbiek így is simán élvezhetővé tették számomra a történetet. Kíváncsian várom a folytatást!

Bővebben a blogomon:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2018/12/konyvkritika-alice-broad…

>!
ƨɔɴом
Alice Broadway: Ink

Koszonom, hogy vege!
Ennyire felszines es mero katyvasz konyvvel régen talalkoztam…
A foszereplo lany egyszeruen sekélyes es melle meg irdatlanul buta is. Nem veszi eszre ami korulotte forog, vagy ha megis akkor eluti azzal hogy kepzelte (?!). Arrol mar nem is beszelve h kb semmit nem tudunk meg rola, az eredettorteneten kívül, ami az egyik klisek legborzalmasabbika.
A romantikus szal eroltetett es egy nagy budos nulla. A tovabbi karakterek szinten. Verity kulon kedvencem volt, mert kb csak arra hasznalta az iro, hogy Leora belso hangjait tukrozze. Omfg.
Sajnalom mert a fulszoveg egy piszok jo sztorit feltetelez, es bizony alapotlet nagyon ott van, de a kivitelezese csapnivalo.

5 hozzászólás
>!
Lorelei
Alice Broadway: Ink

Alice Broadway könyvére –kicsit sem meglepő módon- a borítója miatt figyeltem fel. Majd egyre inkább elkezdett foglalkoztatni, hogy vajon milyen módon épül be a tetoválások témája a regény történetébe? Összességében kissé ambivalens érzéseket tudhatok magam mögött.

„Megmondom őszintén nekem kicsit furcsa volt az alapfelállás. Azt hittem, hogy a tetoválások vagy valami mágikus úton jelennek meg a bőrön, vagy a kormány által kötelezően előírt mintákat kell magukra varratni. Nem hittem volna, hogy ők szabadon is megválaszthatják milyen koncepció alapján készítsék el a saját élettörténetüket. E mellett nekem az egész emlékezés kérdése kissé feleslegesen túlmisztifikált és mesterkéltnek hatott. Mármint miért felejtenéd el a szeretteidet a bőréből készült könyv nélkül? Szerintem semmivel sem mondott többet az illető történetéről és életéről a tetováláskönyv, mint mondjuk egy festmény/kép/családi anekdoták. ”

„Talán pont emiatt, de az egész üresbőrűek köré kialakított negativitás sem ütött akkorát. Milyen veszélyt hordoznak magukban azok, akiken nincs tetoválás? Nem látjuk, hogy mennyire jók vagy rosszak? Hiszen az igazságot ennél sokkal könnyebben is lehet manipulálni, tetoválások ide vagy oda. Sokkal nagyobb kockázatot jelentettek volna a társadalom számára, ha például veszettséget/járványt terjesztenek a simabőrűek nem is tudom én.”

Teljes bejegyzés: http://maybeitisaboutthestory.blogspot.com/2019/02/alic…

>!
TóthEdina
Alice Broadway: Ink

Félve vettem kezembe ezt a kötetet mert bőven olvastam róla jót és rosszat, ezért nem is volt olyan nagy elvárásom vele kapcsolatba. Összességébe nem is volt olyan rossz, inkább egy könnyed olvasmány, a világ nagyon érdekes ami köré felépül a történet. Leorát nem nagyon tudtam megszeretni mert egy kicsit olyan érzésem volt mintha meg se ismernénk milyen ő, nem nagyon tudnám még jellemezni sem milyen is lehet mert elég sekélyes egy főszereplő, de a könyv bejezése szerencsére azt sugallja, hogy a többi részben ez szerencsére változhat. Egy biztos nem lett a kedvenc könyvem de kíváncsi vagyok a folytatásra és az biztos hogy ennél szebb borítójú könyv még nem volt a polcomon, csodaszép :)

2 hozzászólás
>!
Viviana97
Alice Broadway: Ink

Mint sokan másoknak, nekem is a borító tetszett meg először, a fülszövegébe éppen csak belepillantottam. Nem voltak nagyon elvárásaim a történettel kapcsolatban, hiszen elég hamar lecsökkent a %-a 80 alá.. viszont ezt nem teljesen értem így, hogy befejeztem a könyvet. Szerintem egy egész jó kezdés volt. Kellően érdekes, egyedi, izgalmas.
Az első 30 oldal olvasása ment legnehezebben, de onnantól már szívesebben olvastam. Igaz, nem hibátlan a könyv, néhány dolog kidolgozatlan, de olvasás közben nem érzékeltem ezeket annyira zavarónak.
A szereplők közül senki se került hozzám közel, Leora karakterét elég egyszerűnek találtam, bár nem sejtettem, hogy ebben rejlik a különlegessége.
A történetet nem mondhatom kiszámíthatónak, mivel nem tudtam, hogy milyen titkot őrizgetnek, kiben lehet bízni, kiben sem, de lehet, ez csak nálam volt így. :D

Remélem, a folytatás is tartogat izgalmakat.


Népszerű idézetek

>!
ap358 P

Éljetek olyan életet, amelyre emlékezni fognak!

34. oldal

1 hozzászólás
>!
ap358 P

Történeteink jelentik a múltat. A múlton keresztül élünk a jelenben.

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mel
>!
ap358 P

Nem akarok az az ember lenni, aki kiteszi közszemlére a szívét, és várja, hogy mindenki megnézze. Nem! A szív helye odabent van, és nincs biztonságban, ha megmutatod másnak is, mit rejt.

282. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Leora
>!
ap358 P

– A múltad nem határozhatja meg a jelenedet…

319. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Obel
>!
ap358 P

A dolgok változnak, méghozzá gyorsan.

68. oldal

>!
ap358 P

A regék a múltunkkal egyenlők. És a múltunk megismerésével éljük a jelenünket.

164. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Oscar
>!
ap358 P

– Mindannyian rosszak vagyunk egy kicsit. Mindenkinek az életében van olyan, amit szégyell, vagy amit megbán. Olyan dolgok, amikkel megbántottuk a lelkünket vagy azokat az embereket, akiket szeretünk. De eközben mindenkiben van valami jó. És merem állítani, hogy a legtöbben inkább jók, mint rosszak. Az élet arról szól, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, és kijelöljük helyünket a kontinuumban. Egy kicsit jók vagyunk és egy kicsit rosszak, de az nem egyenlő a szürkével.

318. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Obel
>!
ap358 P

Életemben először kérdőjeleztem meg a hitemet, és ez rettentően megrémít.
Életemben először meg akarom változtatni a szabályokat.
Életemben először felteszem a kérdést: mit számít, hogy mi van a bőrünkön, amikor a lelkünk örökkévalósága a tét?

216. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Leora
>!
Gothic01

Meséi szíveket törtek össze és lelkeket gyógyítottak be.

53. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mese
>!
ap358 P

… addig nem változik az emberek hozzáállása, amíg nem teszünk érte valamit.

77. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dawn Rae Miller: Larkstorm – Pacsirta
Katharine McGee: Az ezredik emelet
Lissa Price: A testbérlők – Leszámolás
Cinda Williams Chima: Lángvető
Jeanne DuPrau: Szikraváros
Victoria Schwab: Egy kegyetlen dal
Elisa J. Smith: Fák is susogják…
Joss Stirling: Angel
Rachel Hartman: Seraphina
Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Különös különcségek