Utálom, ​hogy szeretlek 87% 583 csillagozás

Ez életem legjobb csókja. Nem, ez a világ legjobb csókja.

Megmondom őszintén, eleve úgy álltam neki ennek a novelláskötetnek, hogy Ali aligha tud olyat írni, ami nekem nem tetszik. Bár még csak két regényt olvastam tőle, de mindkettőt imádtam és a stílusa most is ugyanaz. Pontosan az, amit imádunk tőle.

Az első novella volt a kedvencem, de mindegyik izgalmas volt és bizsergető. Azt szeretem Ali könyveiben, hogy annyira jók a leírásai és az érzelmek megjelenítése, hogy teljesen bele tudom magam élni a jelenetekbe és a sztoriba. Ráadásul az erotikus jelenetek sosem szájbarágósak vagy túl részletesek, az egész kompakt és pont jó.

Furcsamód nekem a végén lévő bónuszfejezet volt az, ami nem egészen nyerte el a tetszésemet: egyes pillanatoknál a három férfi valahogy más karakternek tűnt, mint amilyennek a saját novelláik során megismertük. Nekem nem volt igényem arra, hogy befejezésképp ennyire össze legyen kötve a három sztori, hisz addig is nyilvánvaló volt, hogy a három barátnő miatt összeérnek majd a történetszálak.

Mindent egybevetve: elmondhatatlanul várom a következő Ali Hazelwood regényt!

Nem volt rossz, sőt, mindhárom történet kiegyensúlyozottan hozta a Hazelwoodtól megszokott színvonalat. Ami nekem pampogásra ad okot, az az, hogy cseppet sem tér el a tőle megszokott témáktól. Mind a hat szereplő olyan mint az eddigi összes főszereplője. Esküszöm még a hajuk is ugyanúgy áll, csak a színük más. A történetek is kb. egy kaptafára épülnek. Érdekesek de csak egyszer, egy formában nem számtalan változatban. Ha csak ezt olvasom akkor egyértelműen szeretem, de így egy kicsit már fárasztott.

Azt hiszem hivatalos, hogy imádom Ali Hazelwoodot!
Kicsit tartottam ettől a könyvtől és attól, hogy 3 történetét is elmesél benne. Féltem, hogy nem lesz elég idő, hogy hiteles történetek legyenek és át tudjam venni a sztorik hangulatát. Tévedtem!
Annyira tetszett mind a 3 történet, hogy komolyan nem tudnék kedvencet választani. Tetszett a kapcsolódás, ahogy 3 barátnő történetét ismertük meg. Mindannyian különbözőek mégis nagyszerű a dinamikájuk.
Azt már egész biztosan tudjuk, hogy Ali a mély hangú, magas, figyelmes pasikra bukik. Minden férfi szereplő ilyen volt, mégsem éreztem, hogy egy kaptafára készültek. Igazából pedig jobban hasonlítottak, mint a csajok.
A lényeg, hogy szuperszórakoztató, humoros, csípős szerelmi történeteket kaptunk erősen meghintve erotikával.
Alig várom az újabb könyve megjelenését, mert újra és újra magával ránt a stílusa. Az pedig, hogy a romantikán túl mennyire erős hangsúlyt fektet a tudományos világban dolgozó nőkre különösen szimpatikus. A tudomány és köztem lévő kapcsolat egy élő fekete lyuk, de imádok minden nőt, aki hivatásra lelt benne. Egyszerűen fantasztikusak! ♥

Nagyon tetszett a könyv felepítése, h 3 különálló sztorit kapunk, de mégis határozottan összepasszolnak.
Kedveltem a csajokat, bár mindegyiküknek egy csomó önértékelési problémája volt és kicsit túltolták azt, h nem mernek hinni, de tetszett h a srácok azért a sarkukra álltak ezek ellen a nők ellen amikor kellett.
Tetszik, h Ali folyton a tudományos körökben mozog, olyan ritkan olvasok ilyen típusú könyvet. Illetve megszerettem a humorát is!
A bónusz epizód pedig szuper volt!
Sokat nevettem a könyvön, a lányok tudtak alakítani rendesen! :)
Azt hiszem mindegyik kellő hosszúságú volt, bár a legjobb részeket szívesen meghosszabbítottam volna. :)

Nőnek lenni a mérnökök világában csupa-csupa móka tud lenni.

Ali Hazelwood nem tud olyat írni, amit ne magasztalnék az egekig. ♥
Nálam a romantikus – humoros – tudományos kombináció a nyerő.
Persze, sok mindenhez hasonlóan ez is megosztó és vannak a könyveiben sorra visszatérő klisék, de őszintén, engem ez hidegen hagy.
Úgy jó, ahogy van.

Tudjátok mi lehet az értéke még? Azt gondolom bizonyos mértékig még a tudományos életet is népszerűsíti, amire napjainkban nagy szükség van.

Ebben a kötetben három önálló történetet olvashatunk, de a főszereplők közti kapcsolat miatt ezek összefüggnek.
Adott három különböző családi hátterű, ámde nagyon tehetséges mérnök, akik a phd képzés elvégzése után próbálnak a nagybetűs életben teljesíteni, és akaratukon kívül társat találni.

A szereplők egytől egyig kedvelhető karakterek. ♥
Alig várom az írónő következő regényét. ♥

Ahhoz képest, hogy három novelláról van szó, nagyon korrekt kerek egészt alkotnak, mivel három barátnőt látunk, a történeteik pedig a végső bónusz fejezetben kapcsolódnak össze. Mindhárom történet a jelenben kezdődik, majd láthatjuk a múltat, és hogy miért utálták meg a pasikat, akikbe nyilván szerelmesek.

Az első történet tipikus szituból indul: két idegen ugyanabban a házban, egyik sem akar kiköltözni, de közben megkeserítik egymás életét. Ez rendesen ki volt aknázva, a szereplők tipikus morcosnak látszó pasi és okos lány, aki fel van vértezve a lenéző férfiak ellen. Az egész nagyon Ali Hazelwoodos volt, a vége nekem nagyon szívmelengető, és meglepődtem, de nagyon örültem, mikor kiderült Liamről, spoiler Ez a történet tetszett a legjobban, pedig az alapszitu nekem már elcsépelt.

A második novella érdekelt a legjobban, imádom a liftben vagy bárhol ragadós történeteket, ehhez képest ez nem volt kiaknázva. Inkább csak egy félig tisztázós beszélgetés látunk a szereplők között. Tetszett, hogy Erik bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy mi a túl sok Sadie-nek, és össze kell csiszolódniuk. A lány babonái és ahogyan ehhez a férfi viszonyult, nagyon aranyos volt.

Az utolsó novella nagyon újszerű volt nekem. Több időt ölelt fel, Hannah volt az irányító, Ian szinte kisfiúnak tűnt mellette. A konfliktusuk hasonlított az Ali Hazelwood regényekre, itt is mindketten NASA-sok, ugyanaz érdekli őket, ugyanott dolgoznak. Hannah biszexuális, ami megint egy színfolt volt, bár nem esett róla sok szó. Sokkal inkább az elköteleződéstől való félelme volt központban, amivel szabotálta a kapcsolatot. A legvége megható volt, de a női karakterrel nem tudtam azonosulni.

Azt egyébként hozzátenném, hogy nem hiszem, hogy három sok ideje szingli lány csak úgy a semmire fogamzásgátlót szedne, és hogy miért kell az óvszert mindig valami nagy macerának feltüntetni a történetekben, amit ez mindig kiválthat. Ezen kívül tetszettek az erotikus részek is. A legvége szépen lezárta az egészet, nem éreztem úgy, hogy belekaptunk három történetbe, hanem teljes egészt alkottak. Ezért nagyon jó élmény volt ez is az írónőtől. :)
https://youtu.be/Np_FczottVY

Bebizonyosodott, hogy a szerző nem nekem ír.
A 3 novella 3 barátnő szerelmi történetét követhetjük végig. Itt is okos nő, infantilis viselkedéssel…értem én, hogy a szerelem elveszi az észt. Kiszámítható, könnyed, humoros, de ennyi van benne.

„– Csak féltem, hogy valami történhet veled. És nem bízom Merelben. Téged nem bízlak rá. – Úgy mondja azt, hogy téged, mintha figyelemreméltó és fontos dolog lennék.
A legértékesebb adatpont: a kedvenc városa, a legszebb, legjellegzetesebb marsi táj.”

Hát mint kiderült nagyon szeretem az írónőt..
Ez a könyv is lenyűgöző volt. Ha ismerkednék vele, nem ezzel kezdenék, de megéri elolvasni. Egyetlen negatívuma az volt, hogy tovább olvastam volna a történeteket. Nem tudom hogy csinálja, de annyira belopóznak a szívembe a karakterei, hirtelen elkezdenek fontossá válni szánomra. Szeretem, hogy esendőek, emberek, hibáznak, mégis teljes szívükből tudnak szeretni. Nem csak egy cukormáz az egész.. Illetve még mindig tetszik, hogy tudományos pályákon helyezkednek el a főkaraktereink. Itt kevés szó esett arról, hogy milyen nehéz nőként érvényesülni egy ilyen világban, de más könyveiben több, és azért voltak itt is említve példák rá.
Szóval túl rövidek voltak a novellák, és most hiányérzetem van, hogy abbahagytam a könyvet. Szeretnék ilyen barátokat :)

Kár, hogy mindhárom történet ilyen rövidke volt, mert nagyon jól szórakoztam rajtuk. Az első történet volt a kedvencem, Alex és Mara. Alex a mogorva ügyvéd és Mara, a locsifecsi vöröske kénytelenek osztozni egy házon, és az elsőlátásra ellenszenvből valami egészen más lesz. A három lány közül Hannah karaktere áll tőlem legmesszebb, Iant nagyon sajnáltam. De persze megint megkapjuk a HEA-t a végére.

Na. Oké. Ezzel azért már volt bajom. De megpróbálom nem úgy értékelni, mint aki egymás után olvasta az Eszméletlen szerelemmel.
Ali Hazelwood-nak bevált receptje van, amit olyan szinten követ, hogy még csak véletlen sem kísérletezik egy kicsit SE. Nem mondom, ez a recept zseniálisan jó, meg Michelin-csillag, meg ilyenek, de ha sokat olvas belőle az ember, akkor úgy érzi magát, mintha minden nap a világ legjobb rántotthús-krumplipüréjét kellene ennie. Sok lenne egy idő után. Meg unalmas.
Három barátnő, három Love story-ja a könyv, amik kiegészítik egymást és összekapcsolódnak. Mara, Sadie és Hannah (újfent) a tudományos élet férfiuralta környezetében lavírozó kutatók, akik maguk mellé kapnak (újfent) valamilyen úton módon egy irdatlan jóképű, okos, szexi husband materialt, akit indokolatlanul utálhatnak, míg be nem vallják maguknak hogy halálosan szerelmesek.
Az első novella: Mara és Liam
Mara egy igazán basic, jól bejáratott Hazelwood karakter, ahogy a sztori, a „random lakótársak leszünk-ellenségekből szerelmek” vonal is. Liam szintén egy minden tekintetben hatalmas, jóképű férfi karakter, aki kivételesen jogász, szóval nem tudós, és nem is ért ahhoz abszolút, amihez Mara, így nem konkurencia. Megint egy eszményi kép…. nek mondanám, ha az írónő nem csempészett volna bele egy kis extrát. spoiler Így azért tudott újat mutatni a dolog.

Második novella: Sadie és Erik
Nem tudom, ki mennyire ismeri a Hamilton musicalt, és abból azt a dalt, amiben éneklik a három nővérről hogy: Angelica! Eliza! … and Peggy. Na, hát ez a történet az „and Peggy”. A töltelék, a kiaknázatlanság, az ami valahogy nem nyerte el a tetszésem annyira. Sadie egy Ctrl+c, Ctrl+V Mara, más hajszínnel. Eriknél végre legalább viking vérű mivolta miatt jogos hogy miért egy vadállat testileg spoiler. Nem tetszett ez a sok visszaemlékezés. Maráék története egyensúlyban volt, volt cél benne, ez meg olyan… Súlytalan volt. Ez a történet amúgy is túlságosan a szexre fókuszált, bár ez mindről elmondható volt bizonyos tekintetben.

Harmadik novella: Hannah és Ian
Kedvenc. Nagy kedvenc.
Különleges a koncepció, a tér, az idő. Önálló történetként is teljesen stabil lábakon állt.
Hannah egyértelműen a legjobb női karakter itt, vele tudtam azonosulni. Úgy érezte, úgysem lesh soha elég, ezért tudat alatt erőn felül küzdött, közben pedig sokáig fogalma sem volt mi akar lenni fiatalabb korában. Ez sokkal emberibbé tette. Határozott jellem, persze neki is vannak problémái spoiler amiknek az okai sajnos nem igen lettek kifejtve.
Ian egy okés férfi karakter, volt, de Hannah valahogy lazán elnyomta, eltörpült mellette.

Összességében nem csalódás a könyv, de némi tekintetben sok. Meg irreális. Kíváncsi lennék más típusú karakterekkel mit tudna kihozni magából az írónő.