Egy dupla vizsgás nap és az Akhilleusz dala újraolvasás befejezése után ezt is elolvastam. Tetszett. Nem annyira, mint a Love Hypothesis, de nem is volt olyan hosszú, ami ezesetben szerintem jót tett neki, legalább kevesebb volt a dráma. Már a fülszövegből is levágtam, de olvasva még egyértelműbb, hogy Ali Hazelwood egyenlőre nem tervez a jól bevált karakter és történet sablonoktól elválni. Ami kicsit problémás, mert már elórendeltem a második regényét és terveztem olvasni a másik két novelláját is. Majd meglátjuk mennyire fogom jól viselni, hogy ugyanazt olvasom el ötször. :D Na, de ez egyelőre tetszett, főleg a fáradt agyamnak esett jól, hogy ilyen egyszerű és könnyen olvasható volt. Meg cuki, kicsit feltöltött. Mara környezetmérnök, vagy nem tudom, hogy van ez magyarul, a lényeg, hogy fontos neki a környezetvédelem, amit értékeltem, de sajnos úgy éreztem, hogy ez nagyon elviekben valósult csak meg. Panaszkodik, hogy az Amazon túl sok csomagolóanyagot pazarol, hát ne onnan rendeljen dezodort! Panaszkodik, hogy Liam mindig lejjebb kapcsolja a fűtést és meg sem említi, hogy igazából ez egy abszolút környzettudatos cselekedet még akkor is, ha a csávónak nem ez a célja, el van azzal foglalva, hogy mennyire fázik. Azt sem veszi észre, hogy azzal, hogy Liam minimalista is sokat tesz a környzetért, ilyen szempontból többet mint ő, aki telezsúfolná mindenféle fölösleges kacattal a házat. Olyat mond, hogy: „we have yet to figure out a way to slow down the impending catastrophe that is anthropogenic climate change;”, ami egy fontos mondat, de igazából erre elég határozottan van megoldás, nem szabadna üvegházhatású gázokat ilyen mértékben, vagy semennyire sem kibocsátanunk, és nyilván ennek a módjára és az emberek és cégek meggyőzésére is gondolhat ő, de jobban értékeltem volna, ha ezt le is írja, mert így nagyon úgy éreztem, hogy a „csak kell valami találmány, hogy megmeneküljünk” álláspontot támogatja a témában. Ugyanakkor vicces volt, az írónő ért a szórakoztatóan kínos helyzetekhez és humoros narrációhoz, a szerethető szereplőkhöz, kár, hogy új ötletek hijján van, de hátha pár történetet még elviszenek ezek a hátukon. A főszereplő cseppet korán ítélkezik, amiért szerettem volna kicsit megrázni. Tetszett az együttlakásos rész, az egymás kerülgetése, amikor elég hamar egyértelmű lett, hogy tetszenek egymásnak már kevésbé, de szerencsére rövid volt, így nem szenvedtem sokáig.
