The ​Love Hypothesis 91% 355 csillagozás

Egyszerűen imádtam.
Hihetetlenül hangzik, de az év egyik legjobb, legszórakoztatóbb olvasmányát egy elsőkönyves szerző szolgáltatta. Pedig igaz és nem csak chick-lit műfajon belül. Ali Hazelwood olyan gördülékenyen írta meg ezt a könyvet, miközben sikerült megragadni a műfaj lényegét, ahogy azt csak a tapasztalt íróknak sikerül. Szerintem műfaján belül a legjobb könyv a Hating Game óta.
Szerettem a történetet, mert szerelemre, illetve a szerelemhez vezető úthoz mindenkinek van valami elmélete. Akkor is, ha az a szerelem csupán tettetett, hamis. Úgyis tudjuk hogyan folytatódik. Nincs is ezzel baj. A gond inkább az lenne, ha nem úgy alakulna, ahogy.
Olive nagyon szerethető hősnő. Jó humorú, okos. Szerettem olvasni a gondolatait és jókat nevettem rajta. Adam-et is imádtam. Folyton morcos, de közben annyira édes volt.
A műfaj ezen minden rajongójának kötelező darabja a könyvespolcának.

Egy kedves Moly társam azt írta a könyvről, hogy: „TikTok made me buy it!’’ Kijelenthetem, hogy az esetemben „ @Szilvi00 made me buy it!’’ Annyira szerethető, könnyed és szórakoztató történet, hogy pillanatok alatt leveszi az olvasót a lábáról. Tele kínos és vicces pillanatokkal, elmés beszólásokkal, és tipikusan azzal a fajta szerelemmel, amiről sok lány álmodozik. A tudományos körítés üdítő volt, ugyanis nem olvastam még ehhez hasonló történetet. Bár néha fejetlen csirke módjára kapkodtam a fejemet, hogy ezt most csak én nem értem, vagy más sem értette!? ;D Egyszerűen felejthetetlen.♥️

„Tiktok made me buy it!”

A legjobb dolog, amit a Tiktok-nak köszönhetek! ♥

Nem szoktam éjszakába nyúlóan olvasni, de most megesett, hajnali 3-kor fejeztem be a könyvet, mert egyszerűen annyira élveztem, hogy nem bírtam lerakni magam aludni. Mindezt úgy, hogy nem tökéletesen egyedi, és nem is tökéletes regény, és mégis. Juj de jó volt.
Adott egy nagyon hasonló alapszitu, mint A fiúk, akiket valaha szerettem, úgyhogy ha ezt szeretted, olvasd el ezt is, mert szeretni fogod! A fiúk a gimis történet, ez pedig egyetemi. És a fiúkkal ellentétben ez nincs elhúzva 3 könyvre, ami szerintem elég nagy plusz.
És KÖSZÖNÖM Ali, hogy megírtad Adam karakterét, mert rég voltam ennyire szerelmes kitalált karakterbe, de most teljesen odáig meg vissza vagyok. Végem.
Szerettem az egyetemi hátteret, Olive doktori hallgató, ugyanott Adam már fiatal professzor. Találkozásuk esetlen, a beszélgetéseik tündériek, a történet egy nagy habcsók.

UI.: KI FOGJA ITTHON KIADNI? LÁSSAM AZT A KIADÓT!

Nem vagyok oda a csöpögős romantikáért, de erre a könyvre egyszerűen nem tudok másképpen tekinteni, mint egy finom fagylaltra tejszínhabbal. Elképesztő milyen gyorsan berántott és szinte ragyogott a lelkem olvasás közben.

Humoros és végre számomra is azzá vált, nem csak mosolyogtam, de fel is kacagtam.
Karakterek szempontjából mindenkit szeretni tudtam és nagyon sajnáltam, hogy vége lett.
Még több ilyet kérek és nagyon jó telem lesz.

Kedvenc!♥

Baromi nagy hype, pofáraesett szereplők, jó alapsztori, de túltolt trágárság és erotikus fejezetek, amik teljesen feleslegesen lettek beleírva, félig meddig csalódás. Remélem a következő rész jobb lesz.

Megnéztem végre, mire a nagy felhajtás. :D
Úgy a feléig abszolút megértettem a rajongást, aztán a második fele sajnos nekem lerontotta az élményt, és emiatt még csak nem is azt a két fejezetnyi erotikus jelenetet okolom (bár roppant kellemetlenül éreztem magam közben), hanem azt, amiért egy „csodálatos” félrekommunikációt is bele kellett erőltetni.
Az első felét a könyvnek végigpörgettem pillanatok alatt, nagyon élveztem (főleg az egyetemi kiégést, azt kifejezetten átérzem most), és a romantika is tetszett. Ahogy épült a feszültség, oda meg vissza voltam.
Aztán mindkét karakter részéről volt egy bazi nagy félreértés, amire nem lett volna szükség, mert a történet szempontjából nem volt lényeges, csak az oldalszámot toldotta meg és a vérnyomásomat éjfél tájékán (igen, hajlandó lettem volna hajnalig olvasni, ha ez nem jön be a képbe). És valahogy onnantól elvesztett a történet, nem tudtam már annyira beleélni magam, mint előtte.
Nem volt rossz élmény, egyáltalán nem, de a második fele miatt csalódást érzek, ami visszatekintve nekem rontja a könyv élményét, és ezért most szomorú is vagyok.

Csak egy dolgot szeretnék mondani: Dr. Adam Carlsen. Ennyi, ezt csak úgy itt hagyom. :D Na, jó, nem, ez nem az én értékelési stílusom lenne, jobban vagyok az olyan hosszú értékelésekkel, amiket úgysem olvas végig senki.
Az elejétől úgy a közepéig egyszerűen imáááádtam! Túl aranyos volt!
Olive nagyon kis cuki, tényleg remek főszereplő és fel is került a kedvenceim listájára. Nem olyan, mint a legtöbb kedvenc szereplőm, hebrencs, kaotikus, folyamatosan bocsánatot kér, de nagyon jó szíve van, bármit megtenne a barátaiért, elkötelezett a munkája iránt.
Adam meg awwww *-*
Olyan imádnivaló jelenetek vannak benne! Csak úgy simán haladnál a történettel és hopp, itt egy cuki jelenet! Meg ott is!
Nagyon tetszett az akadémiai környezet, így, hogy nem azt élem, vicces volt arról olvasni, hogyan szidják azt az egész területet, amin dolgoznak.
A közepe fele sajnos elkezdett irritálni. Persze még mindig cukik voltak, de argh az a fránya kommunikáció! Miért kell ezt csinálniuk ennyi könyvben? Azt hittem, hogy örülhetek neki, hogy hallotta, de neeem, csak még rosszabb lett! Olive az ezredik jelet tette félre, amit észrevett és azt jelezte volna, hogy őszintén tetszik Adamnek, az ezrediket! Értem én miért, de azért mégis csak! Haladjunk már!
A “forgotten to turn off the recording” a legszebb hat szó volt ebben a könyvben.
A könyv cseppet hirtelen ért véget, ezért közvetlenül a befejezése után csak így tudtam róla nyilatkozni: Imádtam, deee lehetett volna jobb? Olyan jók voltak a karakterek meg igazából minden, de nagyon hiányzott nekem hosszabb tisztázó beszélgetés, olyan hamar vége lett! A 78% körüli jelenet kivételével egészen LOL-os könyv volt olyan tekintetben, hogy hirtelen értek véget a jó jelenetek. Meg hát azok a félreértések, azokat nagyon jó érzés lett volna nem csak úgy tisztázni, hogy az most mindegy. Tényleg fantasztikus volt, de megvolt benne a potenciál többre. Így is lehet 5 csillag lesz, de sokáig azt hittem olvasás közben ez a könyv nem lehet más, mint öt csillagos kedvenc. Majd meglátjuk.
Aztán persze vártam egy hónapot majdnem az értékeléssel és közben elkezdtem pozitívabb fényben látni a könyvet. A Here’s To Us után jelentősen pozitívabban értékeltem ezt a könyvet :D. Hogy végül kedvenc lett a bónuszjelenetek istenének köszönhető és természetesen a Pinterestnek, ami mint mindig, jó irányba terelt. Ez nem ilyen körülményesen megfogalmazva annyit jelent, hogy a Pinteresten láttam egy idézetet az Adam szemszögű fejezetből, amit az írónő írt, ezután természetesen megnéztem hol lehet olvasni, elolvastam és annyira imádtam, hogy ezt betudtam kárpótlásnak mindazért, amit hiányoltam a könyvből.
Összességében imádtam és kedvenc lett a problémáik utolsó pillanatos megoldása és a folyamatos félrekommunikálás ellenére is, hála a szuper szereplőgárdának, mind a fő-, mind a mellékszereplők tekintetében, az imádnivaló, humoros jeleneteknek és írói stílusnak, illetve az akadémiai környezetnek. Bátran ajánlom, a műfajában tényleg kiemelkedő! Alig várom az írónő következő könyvét!

Mint ahogy a Below Zeronál, itt is a szórakoztatás, a kikapcsolódás és a fiatalos, tudósos környezet miatt kezdtem el az olvasást. Tudtam a hyperól, mégis arra csak kicsit számítottam, hogy többekhez hasonlóan Adam meghódítja az én szívem is, de az lepett meg a legjobban, ahogy nem állt szándékomban letenni a legutolsó oldalig a könyvet. Annyira jólesett, illetve boldoggá tett – nem bírom eléggé megköszönni az írónőnek az élményt, amit ezen a borús, esős tavaszi napon adott.
Nyilván nem fogok tudni olyat írni, amit más már ne tett volna meg előttem, de muszáj megemlítenem, mennyire fontos témákat választott a szerző. A nők szerepe a társadalomban állandó szereplő a való életben is, viszont ebben a környezetben még nem igazán olvastam róla, így minden előítélet, elvárás és lenézés pofoncsapásként ért. Ahogy Malcolm és Adam, avagy a támogató férfiak reagáltak az esetre, az visszaadta a hitem, mert hiszem, hogy valóban léteznek ilyen hősök, de azért fájt már a fiktív valóság is. Kicsit nagyobb visszhangot vártam volna miatta a végén.
A bimbózó kapcsolat, a szerelem gyönyörű, hihető és szerethető volt. Sajnos a bizonytalanság és a félelemből születő hazugságok elrontották párszor a kedvem, azonban összességében repestem az örömtől, amikor Olive és Adam kettőséről olvastam. A barátok támogatása szintén kiemelendő, nélkülük biztosan nem nevetek és szurkolok ennyit. off Engem rajongóvá tett a szerző, valószínűleg más történetének is esélyt adok. :)

Még nem tudtam eldönteni, hogy saját példány legyen e belőle a polcomon. De az tuti, hogy újraolvasom magyarul is ezt a könyvet. Szeretem a hasonló témájú sztorikat.
Olvastatta magát nagyon a történet. Olive nekem hatalmas kedvenc nem lett ugyan, de ettől még kedvelem. Viszont Adam megdobogtatta a szívemet.