A ​szerelem elmélete 92% 331 csillagozás

– Nem a barátnőd.
– De az, ha az akar lenni. A rohadt feleségem is lehet, ha azt akarja.

Nekem már szinte adott, hogy amit Ali Hazelwood ír, azt én olvasni fogom, sőt már azelőtt, hogy megjelent volna a regény, azzal is tisztában vagyok, hogy szeretni is fogom. Az is igaz, hogy A szerelem képletét nálam egyik utána érkező regénye sem tudta felülmúlni, de nincs is ezzel semmi baj.

Amikor Ali könyveit olvasom, maga a sztori nem is elsődleges szempont a szememben, sokkal inkább azért imádom, mert fantasztikus az írói stílusa. Humoros, érzékletes, finom és magával ragadó. Az erotikus jelenetek sosem nyersek, sosem viszi őket túlzásba, cserébe viszont tele vannak érzelemmel, ami nekem sokkal jobb leírást kölcsönöz, mint mikor részletesen megmutatnak minden egyes történést és részletet.

Egyetlen este akatt kiolvastam (jó, szerencsére beteg is voltam, így volt rá időm bőven), de már az első oldalaknál tudtam, hogy megint csodás olvasásélményben lesz részem. Persze azért az örök dillema, ami Ali könyveinél ott van, most is megjelent: gyanítom mindenki számára szinte az elejéről fogva nyilvánvaló, hogy a férfi odavan a nőért, amit egyedül a nő nem vesz észre. Na, de ha egyszer jól van megírva, nem téped a hajad idegességedben, hanem sodródsz az árral, lapozod az oldalakat és elmerülsz a történetben. Ja, és még mindig nagyon bírom ezt a tudományos világot, szerintem sokat hozzáad a történethez!

Köszönöm szépen a @Maxim_Kiadó-nak a recenziós példányt, nagyon vártam ennek a regénynek a megjelenését, és lankadatlan lelkesedéssel várom az írónő további könyveit!

Hát jó. Ali Hazelwood igazából önmagát ismétli. Regényben és novellában is. Egyforma karakterek egyforma szituációk, egyforma ágyjelenetek. Semmi újat nem mond, de ez a regény most mégis érdekelt, főként a sok kis apró kiegészítő, díszító elem miatt, úgy mint a süni, Millicent vagy épp Andrea. Ezek tettek annyit a történethez, hogy ezt most kicsit jobban szerettem, mint az előző két könyvet. Az első könyv újdonság volt, az kifejezetten tetszett. A többi nekem Ctrl+C Ctrl+V

Na szóval! Az elején azt hittem, hogy kedvenc lesz, és bár az nem lett, eddig ez a kötet hozza leginkább A szerelem képlete színvonalat számomra.

Ali Hazelwood bevezet minket a tudomány világába, és ebben a részben nagyon elengedte a gyeplőt ilyen téren és mert igazán kocka lenni, amit én értékeltem. Nagyon tetszett, hogy valódi történet inspirálta ezt az elméleti és kísérleti fizika ellentétet, és hogy megint nagy hangsúly volt a nők helyzetén ebben a világban, illetve a munkahelyek és pályázati pénzek hiányán. Imádtam, hogy Elsie Alkonyat-rajongó, imádtam Sünizabeth Bennet háziállatunkat, ezeket akár én is kitalálhattam volna, annyira a szívemből szólt apróságok voltak. :D

Ennél a könyvnél is többször gondoltam olvasás során, hogy hogy jut ilyen bárki eszébe, és ez nálam a jó könyv ismérve. Szerettem, hogy Elsie idomul mások igényeihez és erről ennyit olvashatunk, mert vannak ilyen ismerőseim. Szerettem, hogy cukorbetegségről olvashatok, mert szerintem ez az első alkalom. Szerettem Jack különböző színű szemét. A legjobban pedig azt, hogy Ali Hazelwood többi szereplője is megjelenik ebben a könyvben. Ettől annyira családias lett az egész és annyival többet adott. Ezért ne ezzel a könyvvel kezdjetek, mert akkor nem tudjátok ezt értékelni!

Amit viszont nem szerettem: megtudtam, hogy kicsit összekavarodtak a cukorbetegség infók a könyvben. Elsie annyira sokat tipródik, emiatt a történet félénél sincs nagy fordulópont, rengeteg ideig húzzuk a romantikus szálat, hogy aztán mikor végre bekövetkezik, a végére megint jöjjön még valami bonyodalom. Jack karaktere nagyon szimpi, egészen addig, amíg ki nem fordul magából és el nem kezd basáskodni és a csaj helyett dönteni mindenről (biztos Edwardtól tanulta, meg ezért etetné állandóan Elsie-t).

De tudjátok, hogy mindentől el tudok tekinteni, ha jól szórakozom, és abszolút jól szórakoztam! Nagyon szerettem ezt a könyvet, sokat nevettem rajta és nekem ez elég. :)
https://youtu.be/_ae6sadONzo…

Azt hiszem 2023 íróí felfedezettje volt nekem Ali Hazelwood. Egyszerűen hiánypótló amit csinál és imádom a történeteit.
Konkrétan megfogalmazódott bennem, hogy hogy tud valaki egy ilyen nehéz és számomra nem releváns témáról úgy írni, hogy teljesen átérzem a karakterek gondjait, gondolatait, azt, hogy ez nekik mennyire fontos, és mintha én is beletartoznék a tudományos világba?
Egyszerűen csak csodálni tudom a karakterábrázolásait , annyira összetettek, annyira érzőek, annyira valóságosak, esendőek, nem hibátlanok, mégis szerethetőek.
Amiért levontam egy fél csillagot az igazából Jack volt. Nagyon édes volt, hogy előtérbe helyezte Elsie igényeit, viszont ennek hátulütőjeként keveset tudtunk meg róla,nekem végig titkolózósnak és birtoklónak tűnt.
Nagyon jól esett Olive és Adam felbukkanása a történetben. <3
Nagyon szerettem Elsie karakterfejlődését, azt ahogyan megtanult kiállni magáért, és megélni a negatív érzéseit is.
Ez is egy szuper könyv volt, azt hiszem megkapta az írónő tőlem azt a bizalmi alapot mostmár, hogy ami megjelenik tőle, máris olvasni szeretném. :)

Nagyon vártam Ali új könyvét, mert nagy rajongójává váltam.

Egszerűen imádom ezt az intelligens humort, amitől olvasás közben hangosan kacagok. ♥

Az írőnő is leírja az utószavában, hogy ez kicsit más, mint az előzőek. Itt több szerepet kaptak a személyes érzelmek és a tudományos életet átszövő politika. (Amitől egyébként hánynom kell kb.)

Elsienek és Jacnak is meg kell a saját családi hátterével küzdeni, de együtt mindenre képesek.

Minden tiszteletem azoké a tudósoké, akik a sok nélkülözés és nehézség ellenére is kiállnak a tudományterületek mellett. És senkinek ne legyenek illúziói, magyarországon a tudományos élet talán még rosszabb helyzetben van.

Nagyon szerettem. Nekem úgy látszik minden jöhet, amit Ali H. ír. Sosem jártam egyetemre, meg amúgy is inkább a humán tárgyak voltak az erősségeim, de ettől függetlenül én élvezem amiket ír. Kicsit tudomanyos, kicsit kocka, de néhány elvont sci-fi ( pl. Fraktálherceg) után már meg sem kottyant. Bírtam a hősnő Alkonyatrajongását, nekem is volt egy ilyen korszakom, meg az egyéb nerd utalásokat. Tetszett a szereplők közötti kémia is. Jöhet még!

Egy olyan sztoriról beszélünk, ami elsősorban romantikus, másodsorban humoros és egy picit drámai, valamint a végén már a forró erotika is befigyel.
A szerző könyvei különlegesek, hiszen a karakterei a tudományos világból jönnek, ott professzorok, doktoranduszok vagy éppen tanársegédek, illetve kutatók.
Ez már eleve egy érdekes és kicsit sem mindennapi közeg, ráadásul mivel az írónő maga is tudós, minden utalása hiteles és reális.
A szerelem képletében biológusok voltak a főszereplők, itt pedig két fizikus.
Elsie elméleti fizikus, Jack pedig kísérleti, szóval itt már eleve ellentét húzódik, hiszen az Agymenők óta tudjuk, hogy a két fizikai ág között nem kis árok húzódik, már-már ellenségei egymásnak.
Párosunk eleinte valóban gyűlöli a másikat, legalábbis a látszat ezt mutatja, ebben pedig az is közrejátszik, hogy Elsie Jack öccsével „randizik", ami igencsak megnehezíti a dolgokat, valamint rengeteg félreértésre ad okot.
Ők ketten egy kicsit sem illenek egymáshoz, a kémia mégis működik közöttük, az ellentétek pedig igen elképesztő módon vonzzák egymást. IMÁDOM. *_*
Elsie nem igazán hisz magában, Jack pedig valóban látja őt és már a legelső találkozásuk alkalmával kiismeri. Mindkettejük nagyon hamar megkedveltem.
Mindenki legnagyobb örömére tanúi lehetünk egy Olive és Adam cameonak, amiből megtudhatjuk, hogy előző párosunkkal mi lett a kissé hirtelen jött befejezés után.
Ha másért nem is, hát már csak ezért is megéri elolvasni, de az biztos, hogy így fontossá válik az olvasási sorrend, még akkor is, ha ténylegesen nem sorozatról beszélünk.
A mellékszereplők most is jól kidolgozottak, nem csak a lapot foglalják.
A törénet annyira jól ábrázolja a bensőséges viszonyokat, a szexualitás azon fajtáját, ahol elsősorban az érzelmek és a másik igényei kerülnek előtérbe. Nem mellőzi a szókimondást, mégis minden szexjelenet csodás módon van megírva.
Újfent előtérbe kerül az LMBTQ-szál, valamint a nők helyzete a tudományban, szóval igen komoly témákat boncolgat, közben mégis roppant szórakoztató, szellemes és jópofa véletlenekkel teli.
El fogom majd olvasni a többi, eddig megjelent könyvet is, de néha kell egy kis szünetet tartanom közöttük, mert az igaz, hogy sokszor ugyanarra a cselekmény-sémára épülnek.

https://klodettevilaga.blogspot.com/2023/11/konyvkritik…

A 2023-as évem sok szempontból tekinthető szerencsésnek. Az egyik ilyen szempont, hogy számos új szerzőt ismerhettem meg, akik nagy hatást gyakoroltak rám. Ali Hazelwood pontosan ilyen szerző. Egy év alatt négy kötetére fordítottam időt, és nagy valószínűséggel a decemberben megjelenő Sakk-matt című regényére is sort fogok keríteni még Szilveszter előtt.

Elsie, végzettségét tekintve egy elméleti fizikus. Jelenleg azonban tanársegédként dolgozik, ami valljuk be nem a legideálisabb egy ambíciókkal teli, fiatal fizikusnak. Az, hogy a munka nem a legmegfelelőbb az egy dolog, viszont az anyagiak sem vigasztalják szegény leányzót. Mivel Elsie cukorbeteg kénytelen másodállást vállalni.

Egy nap azonban bekopogtat az ajtón a várva várt lehetőség. Igen ám, csak az álommunkához vezető út akadályokkal van tarkítva. Ilyen akadály Jack Smith az MIT fizika tanszék vezetője. Vajon mi fog kisülni ha az elmélet és a gyakorlat találkozik egymással? Vajon melyik a nehezebb, önmagunknak lenni vagy ha más bőrébe kell bújni?

Az írónő nem hazudtolta meg magát, a jól ismert terepen szőtte a történet szálait. Sőt A szerelem elméletében igen tág keretek között mozgott, szóval igazán tudományosra sikeredett ez a rész. A megszokott női helyzet mellett bepillanthattunk a tudományos világ számára megfelelő munkaerő szűrésébe, megismerhettük az elméleti és gyakorlati fizika ellentétét, valamint a terület politikai kérdései mellett a pályázati pénzek szűkösségét.

Nagyon örülök, hogy az írónő próbálgatja mennyi tudományos értéket vigyen a történeteibe. Bár nekem kicsit sok volt a tudományos töltet, ettől függetlenül igazán érdekesnek találtam, hogy megtörtént alapokra helyezte Elsie és Jack történetét. Szóval ezzel az egy regénnyel az ember máris tanulhat valami újat.

Ali Hazelwood neve, gyakorlatilag egyenlő a tudományos környezetben megelevenített romantikus, erotikus történetekkel. A neve garancia, hogy kapunk egy kis ízelítőt a „kockák” világából, különleges, egyedi hangulatot, egy kevéske sajátos szerzői humort, sok-sok romantikát és némi erotikus jelenetet. Nos, aki értékeli ezeket az apróságokat, egyenes utat ajánlok Ali Hazelwoodhoz. Bármelyik kötetéről legyen is szó, így vagy úgy de megkapjuk őket.

Nem igazán tudom mit művel a szerző, de nagyon-nagyon szeretem. A különleges atmoszférát, melyet az olvasó számára megteremt… a bizonyosság, hogy egy élmény lesz az újabb regénye… a rugalmatlanság, mely biztos alapot jelent, hogy mégis mire számíthat az ember… Lehet valaki számára egy idő után ugyanazon körök megtételét jelenti, viszont nekem egy garancia. Garancia, hogy újra szerelmes leszek… hogy ismét kikapcsolhatok és egy jót szórakozhatok.
Olvassatok Ali Hazelwood kötetet! Ha még nem tettétek meg…

Bővebben: https://amyairsbook.blogspot.com/2023/11/ali-hazelwood-…

Említettem már, hogy Hazelwood akár kutyatáp leírását is megírhatna, azt is elolvasnám? Nem? Akkor most említeném. Hazelwood írjon bármit, nekem azonnal felkerül az olvasási listámra.

Imádom, hogy ennyire kocka a könyv! Tény, hogy ennek köszönhetően pár mondatnál akkorákat pislogtam, hogy azt az űrből is láthatták, de pontosan ezért is jók a könyvei. Látszik, hogy ért hozzá. Legalábbis így naiv szemmel nekem abszolute értelemnek minősül, az amit leír szaknyelven. Ismételten megemlíteném, hogy minden elismerésem a fordítóé. Ezt lefordítani nem kis munka, főleg úgy, hogy a fizikai poénok is jöjjenek ki. Bar_ohm_i viccesek voltak!

Elsievel túlságosan is egyet tudtam érezni. Nem szeretnék belemenni mindenféle saját dolgokba, de az írónő úgy alkotta meg, hogy aki élt át hasonlókat, járt ilyen cipőben, az nagyon magáénak tudja Elsie viselkedését, emberekhez való állását.
És itt toppan be a képbe a STEM egyik Rushmore-ja, Jack, aki átlát a szitán.
Mindkettejük karaktere remekül van megírva. Szórakoztatóak, viccesek szexin okosak. A kockaság szexi, ez a könyv pedig nagyon kocka és nagyon szexi.
Ami kifejezetten tetszett, bár az előző részekben szerettem, hogy most egy kicsit más volt. Nem egy mufurc rejtélyes sötét alakot kaptunk, hanem egy társasági embert, akit szeretnek a barátai és a kollegái, és beszél! Mármint a többiek is beszéltek, de ő kifejezetten sokat, és… ah! Próbálta Elsie-t kihúzni abból, amiben van, hogy mindenkinek megfeleljen, megtanította nemet mondani, valamint, hogy kimondja azt amint valóban érez. Mindenkinek kéne egy Jack, őszintén. A legjobbat hozta ki az emberből.

A cselekmény itt is egyszerű: egy okos nő a STEM világában, aki úgy érzi, hogy tanársegédként fog nyugdíjba menni az egyetemről. Karrierje úgy tűnik megfeneklett, mindenféle ismert és még fel nem fedezett élőlénnyel él együtt barátnőjével, Cece-vel. A történet pörgős, nem áll meg egy pillanatra sem. Végig osztogatja a jobbnál jobb poénokat, a párbeszédek pedig egyenesen haláliak! Nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire szerettem Jack és Elsie között a kémiát, a kapcsolatuk alakulását.
Igazából egy jól megszokott Hazelwood könyv volt, tele humorral, és igazán paprikás részekkel. Imádom, ahogy ír a forró jelenetekről._ Még az is olyan kocka, és mégis, ez teszi igazán szerethetővé a könyveit.

Hazelwood könyvei a meleg tea egy esős őszi napon. ♥

Amikor elkezdtem olvasni Ali Hazelwood legújabb romantikus regényét A szerelem elméletét, már az első fejezet után megszólalt a fejemben a L'art pour l'art Társulat örökbecsű nótája, melynek címe Hányszor lehet büntetlenül énekelni egy refrént. Az írónő előző könyveinél is azt éreztem, hogy ugyanarra a sémára építkeznek, de nem gondoltam, hogy ennél is pöccre pontosan ugyanazt kapom. Persze én vagyok a balga, hiszen annak ellenére, hogy már az Eszméletlen szerelem sem nyűgözött le annyira, sikeresen beleszaladtam ebbe itt. Nem tudom, hogy miben reménykedtem, talán a borító és a fülszöveg visz el mindig… Mindenesetre, ha nincsenek nagy elvárásaid egy regénnyel szemben és szeretnél a tutira menni, akkor ez igazán neked íródott. Mert abban biztos lehetsz, hogy ha egy Ali Hazelwoodot olvastál, akkor mindet olvastad.

Mint ahogy az előző könyveknél, most is sok jelzővel dolgozik az írónő. A férfiak mindig nagyok és hatalmasok, ami annyit tesz, hogy nem csak a magasságuk, de minden egyes testrészük NAGY. Gigantikus és óriási, mit egy bazi nagy szikla. Igen, hatalmas a válluk és a kezük, de még AZ is! Mintha az lenne a cél, hogy könyvről könyvre mindig nagyobbak és nagyobbak legyenek, viszont ha ír még pár könyvet, félő, hogy Godzilla nagyságú szereplőket alkot.

Általában az ehhez hasonló könyvekben a főszereplők között van kémia, itt azért közel sem akkora, mit Jack háta vagy az alkarja. Volt egy-két jelenet, amely kicsit túlfűtöttebbre sikerült, de azt hiszem, a szexjelenetek nem Ali erősségei. Egyáltalán nem találom szexinek ezeket a részeket, ha kihagyná, talán kevésbé érezném magam kínosan. Mintha nem találná a megfelelő szavakat és őszintén szólva nem gondolom, hogy ezek a leírások bárkit beindítanának, hiába minden olyan hatalmas és csodálatos és NAGY.

A mellékszereplők is kicsit egysíkúakra sikerültek, ezért nem tudtam megkedvelni senkit sem. Elsie pedig pont olyan, mint a korábbi hősnők, vagyis egy okos és fiatal nő, aki érvényesülni szeretne a tudomány világában, de utálja a nagydarab férfit. spoiler
Nagyon sajnálom, hogy szétcincálom ezt a regényt, mert Hazelwood első könyve A szerelem képlete szerintem zseniális. Aki olyat tud írni, az előtt megemelem a kalapom. Viszont ráállt egy sémára, pedig biztos vagyok benne, hogy ez a csaj többet is tud. Ezért haragszok rá ennyire, mert látom benne a potenciált, de harmadszor már nincs kedvem ugyanazokból az alapanyagokból ugyanazt enni. Elég volt kétszer, nem kell a repeta.

Összességében ez egy gyorsan elolvasható romkom, melyet valószínűleg sokan szeretni fognak. Ha nem hatalmas elvárásokkal ugrasz bele, talán még kedvenc is lehet, mindenesetre ha nemrégiben legyűrted valamelyik könyvét, talán várj ezzel pár hónapot, nehogy csömöröd legyen.

Kicsit bővebben itt: https://konyvparfe.blog.hu/2023/11/28/ali_hazelwood_a_s…