Misztikus Márton kalandjairól a gyerekkori Füles képregények jutnak az eszembe. Giancarlo Alessandrini stílusa ugyan nem hasonlít egyik klasszikus magyar képregény-rajzolóéra sem, viszont a történet egy hamisítatlan, nyolcvanas évekbeli kaland, sok titokzatossággal, egzotikus helyszínekkel, agresszív békaemberekkel, lengén öltözött hölgyekkel, pont, mint a Fülesben az Alfa és omega, az Erőd, vagy a többi képregény, amiből adott esetben csak három-négy oldalam volt, ami aztán még jobban megdobta a menőségüket és a titokzatossági faktort. A Titokzatos fekete ruhásokban van néhány dolog, amiket viccesre érleltek az elmúlt évtizedek, például Martin számítástechnikai felszereltsége, de alapvetően ez is inkább a jó értelemben vett nosztalgia-faktort erősíti. A történet csak a vége felé bicsaklik meg, mikor szándékosan senki sem meri kimondani a rejtélyes főellenség nevét, ami nemcsak bénaság, de logikailag sem volt sok értelme.
Nagyon tetszik Alessandrini vonalkás rajzstílusa. Laikusként nem nagyon tudom érthetőbben megfogalmazni, mint hogy szinte minden rajzon látni a ceruzanyomokat; látni, hogy épül fel a vonalak kusza sokaságából a rajz. Érdekes megfigyelni, hogy egy szexi bikinihez elég pár apró vonalka, egy másik panelen pedig a felhőkarcolók üvegablakai ugyanazzal a technikával készültek, mint a zakó mintázata. Általában a rajzokra úgy tekintek, mint egy számomra érthetetlen, megfoghatatlan csodavilágra, itt viszont látni, hogy a rajzok tényleg emberi kéztől származnak – emellett pedig még stílusosak is. Sokan elsumákolják (kihúzással?) az árnyékokat, redőket, frizurákat, Alessandrini viszont lelkiismeretesen vonalkáz, satíroz, rajzol. Lehet, hogy ez a stílus már elavult, de engem megvett kilóra.
A napokban újra végigolvastam az eddigi Maxbon-köteteket és a véleményem alapvetően nem változott, csak a Lilithet érzem egyre gyengébbnek. Reménykedek benne, hogy Martin Mystére folytatása csak ideiglenesen lett jegelve, mert mindenképpen a jobban sikerültek közé tartozik, és a sztoriban is bőven van potenciál, meg mondjuk az is eléggé érdekelne, honnan van Martin titokzatos szerkentyűje, meg hol szedte össze Javát.