A századforduló eredeti tehetségű francia szatirikusának két színműve. közös főhősüknek, Übü papának ott a helye az emberiség nagy jellemcsarnokában Figaro, Sancho Panza és Falstaff mellett. Ez a két vaskos bohózat – egyazon érem két oldala – a polgári társadalmi formáknak és sérthetetlennek hitt színpadi szokványoknak egyaránt hadat üzent otromba és kihívó dévajságaival. Übü király a megtestesült hatalmi téboly, az ostoba, konok és kapzsi önkény jelképe, a láncra vert Übü pedig az elvont szabadságban villantja fel a szemfényvesztést. Jarry drámái – fesztelen és képtelen párbeszédeikkel – Apollinaire és a szürrealista színház, Ionesco előfutárai, az abszurd színház tiszteletlen klasszikusai.
Két Übü-dráma 41 csillagozás
Enciklopédia 1
Kedvencelte 2
Várólistára tette 10
Kívánságlistára tette 8
Kiemelt értékelések
odivne P>!
Alfred Jarry biztosan időutazó volt. Egyébként hogy tudott volna olyan darabot írni, ami a XX. század történelmének esszenciája?
Alaposan tanulmányozhatta a hatalom mibenlétét, az oda vezető utat, a bukásokat. Számba vehette az uralkodásra vágyó ember tulajdonságait, a vezetők kapzsiságát, a nép hiszékenységét, befolyásolhatóságát.
Tapasztalatait kritikusan összegezhette, majd mindezt nyakon öntötte iróniával. Alakjai viselkedésén csavart is egy nagyot: még ellenszenvesebbé tette őket. A szereplők beszédét már-már az elfogadhatatlan közönségességig fokozta.
Sokszor mosolyogtam egy-egy párbeszéd olvasásakor, de az is előfordult, hogy elszorult a torkom, mert nagyon aktuálisnak éreztem Jarry üzenetét.
Elolvasva a színdarabokat az az érzésem, nemcsak a XX. század, hanem a saját korom köszön rám a két Übü-drámából.
entropic P>!
8 hozzászólás
Már a szereplők és a zenekarban lévő hangszerek felsorolásának olvasásakor elkapott a röhögés, annyire abszurd a gondolat, hogy az Übü királyban fellép többek között az egész lengyel és orosz hadsereg.
Utána meg még csak fokozódik az abszurditás. Jó.
(Miért nem olvastam én ezt korábban?)
Poccahontas>!
Úúú! Ez nekem túl amorf meg abszurd meg szatíra. Én nem szeretem a szatírákat:valahogy annyira kiforgatják a világot a maguk rendszeréből.
Hozzáteszem – inkább már a második Übü-drámában – megértettem és megkacagtam néhány jelenetet.
A végén a „magyarázó” szöveg kellett is meg nem is, segített is meg nem is.
Maga a mű számomra arra volt jó, hogy szélesítse az irodalmi látókörömet, megtudjam, hogy létezik.
Ami talán tényleg érdekes volt számomra, hogy Magyarországon milyen nagy színészek alakítottak Jarry drámáiban. Nem is gondoltam volna, hogy ennyiszer színpadra vitték, mert én még sosem hallottam róla.
Végül örülök, hogy rábukkantam, mert mint kiderült oszlopos tagja az ismerendő műveknek és én még azt hittem, amikor eldöntöttem, hogy olvasni fogom, hogy valami nagy ritkaság lesz az olvasmánylistámon.
Szóval jó, hogy elolvastam, de nem az olvasásélmény miatt, hanem mert elmondthatom magamról, hogy ezt is ismerem, úgy ahogy azt kell. :P
Fleurs>!
Két Übü-dráma, két abszurd dráma, mely emberi természetünk kifigurázására hivatott, de közben jókat nevethetünk. Kapzsiság, pénzéhség, hatalomvágy, amikor képesek vagyunk bármit megteni egyetlen kicsike fillérért. Mindezt leplezetlenül, nyíltan, saját vesztünkbe rohanva. A nagy potrohú Übü papa figurája mára színházi mítosszá vált, eljátszása hamleti kihívást jelent. Groteszk figura, nevetünk rajta, pedig minden emberben ott él valahol.
Bővebben: http://olvasoterem.com/index.php/2012/01/alfred-jarry-k…
mohapapa I>!
Egyfelől kétségtelenül zseniális. Elfogultságból is, mert meghívott „vendégművészként” egy kivonatában felléptem a lurkóim egykori iskolájának a színjátszócsapatával a ferencvárosi Kultúrházban egy Színjátékfogón. Aztán zseniális, mert láttam valamikor több évszázaddal ezelőtt a MOM-ban, Sinkó Lászlóval a főszerepben: feleldhetetlen volt!
De van bennem valami ellenérzés is. Olvasni nagyon nehezen tudtam, és nem röhögtem olyan önfeledteket, mint a MOM-ban, vagy amikor előadtuk. Nem tudom az okát.
De alapmű mindenképpen!
Népszerű idézetek
odivne P>!
A szabadság az, hogy sose érjünk oda idejében – soha, soha! – szabadsággyakorlatunkra. Együttesen ne engedelmeskedjünk… Nem, ne együttesen: egy, kettő, három! Az első az egyre, a második a kettőre, a harmadik a háromra. Csak ennyi a különbség. Ki-ki más tempót találjon ki, ha mégoly fáradságos is. Egyenként ne engedelmeskedjünk – a szabad emberek káplárjának!
Fleurs>!
ÜBÜ PAPA Übü mama, hoci a páncélomat és a kicsi piszkafámat! Nemsokára annyi vas lesz rajtam, hogy elfutni se tudok, ha kergetnek.
ÜBÜ MAMA Piha, a gyáva!
ÜBÜ PAPA Tyű! Na tessék, ez a szahar kard megint leesik… S a pfinánchorgom sem áll a helyén. Sohase leszek kész, pedig az oroszok közelednek, s meg fognak ölni!
EGY KATONA Übü felség, vigyázzon, leesik a pfülnyeső ollója!
ÜBÜ PAPA Úgy hát megöllek téged e szaharhorog és e pofakés által!
ÜBÜ MAMA Be szép a lelkem ebben a páncélban, sisakban! Az ember azt mondaná, egy hadra kelt karalábé!
43. oldal
Kapcsolódó szócikkek: piszkafa
Avraham>!
2 hozzászólás
ELSŐ SZABAD EMBER (a másodikhoz) Hova, hova, bajtárs? A gyakorlatra, mint minden reggel? Ejha, úgy látom, maga engedelmeskedik.
MÁSODIK SZABAD EMBER A káplár megtiltotta, hogy reggel, ebben az időpontban gyakorlatra járjak. Szabad ember vagyok. Tehát minden reggel odamegyek.
ELSŐ ÉS HARMADIK SZABAD EMBER Így aztán találkozunk, mintegy véletlenül, naponta, és együtt engedetlenkedünk bizonyos órától, bizonyos óráig.
MÁSODIK SZABAD EMBER De a káplár ma nem jött el.
HARMADIK SZABAD EMBER Szabad neki nem eljönnie.
ELSŐ SZABAD EMBER És mivelhogy esik…
MÁSODIK SZABAD EMBER Szabad nekünk nem szeretnünk az esőt.
ELSŐ SZABAD EMBER Mondtam maguknak: a végén még engedelmesek lesznek!
MÁSODIK SZABAD EMBER Inkább a káplár viselkedik úgy. Egyre többször nem vesz részt az engedetlenségi gyakorlatokon!
HARMADIK SZABAD EMBER Jó szórakozás őrségben állni a börtön előtt. Van itt egy-két faköpönyeg is.
MÁSODIK SZABAD EMBER Mind szabad.
HARMADIK SZABAD EMBER És különben is, meghúzódni bennük a legszigorúbban tilos nekünk.
ELSŐ SZABAD EMBER Maguk szabad emberek!
MÁSODIK ÉS HARMADIK SZABAD EMBER Szabad emberek vagyunk.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Friedrich Dürrenmatt: A nagy Romulus 94% ·
Összehasonlítás - Witold Gombrowicz: Drámák 85% ·
Összehasonlítás - Georges Michel: Vasárnapi séta / Az agresszió ·
Összehasonlítás - Léon Gandillot: A kikapós patikárius ·
Összehasonlítás - Keil Béni (szerk.): Piszkos kezek ·
Összehasonlítás - Balogh István: Ludas Matyi ·
Összehasonlítás - Eugène Labiche: Komédiák ·
Összehasonlítás - Eugène Labiche – Georges Courteline: Családi jelenet ·
Összehasonlítás - Eugène Labiche – Marc-Michel: Az idegesek ·
Összehasonlítás - Verseghy Ferenc: A korán jött ember ·
Összehasonlítás