Berlin, ​Alexanderplatz 37 csillagozás

Alfred Döblin: Berlin, Alexanderplatz Alfred Döblin: Berlin, Alexanderplatz Alfred Döblin: Berlin, Alexanderplatz

A ​regény Alfred Döblin életművének legjelentősebb darabja, s az európai expresszionizmus korszakot meghatározó, kiemelkedő alkotása. Szuggesztív erővel elevenedik meg benne Berlin, a huszadik századi modern nagyváros, s keleti városrész proletárnegyedei s a kisemberek – munkások, lumpenproletárok és lecsúszott tisztviselők – életének központja: a lármás, forgalmas Alexanderplatz.
Döblin mélységesen ismerte a szegények, elesettek és kitaszítottak városát és életét, a névtelen tömegeket, amelyeknek élete egybeforrott a város életével. Ismerte, szerette és szánta őket, akárcsak az ismeretlen tömegből kiemelt hősét, Franz Biberkopfot, a börtönviselt szállítómunkást, aki háromszor megpróbál új, tisztességes életet kezdeni, de mindannyiszor szembetalálja magát valami ellenséges, sötét hatalommal, amely kerítővé, gyilkossá teszi.
Döblin megkapó hitelességgel ábrázolja a társadalom szorításában vergődő, s végül minden becsületes szándékát feladó hősét, s az élet eleven… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1929

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető

>!
Európa, Budapest, 2009
596 oldal · ISBN: 9630788182 · Fordította: Soltész Gáspár
>!
Magvető, Budapest, 1976
528 oldal · ISBN: 963270245x · Fordította: Soltész Gáspár
>!
Nova Irodalmi Intézet, Budapest, 1934
392 oldal · keménytáblás · Fordította: Braun Soma

Kedvencelte 6

Most olvassa 4

Várólistára tette 108

Kívánságlistára tette 70


Kiemelt értékelések

Szoba_Van_Kiadó>!
Alfred Döblin: Berlin, Alexanderplatz

Újabb könyv került a lakatlanszigetre való könyvpakkomba, abba a bizonyos elvileg tizes „tücet”-be, már meg se merem számolni, ezzel, Alfred Döblin Berlin, Alexanderplatz-ával mennyivel is több az annyi…

Valaha filmen láttam, tévében, fekete-fehérben. Tavaly vagy tavalyelőtt még fent volt a YT-on pár epizód bővebb részlete, de mára csak trailer-eket lelhetni [?].

A regényt a csúcsok [Biberkopf : http://de.wikipedia.org/wiki/Biberkopf ] közé számítom. Ha egy mondatban: Az ember szeretetéről példa ez a könyv –pedig Bieberkopf nemkülönösebben szeretnivaló. Általában a világirodalom nemokos hőseiben mindig (és ugye mééégis…) lappang valami ész, a rútakban báj, a kellemetlenekben is sziporka kellem. Még Benyegyikt [Benedikt] is valamennyire jópofa Tolsztaja Kssz!-ében.

Biberkopffal azután találkozunk, hogy leülte és szabadult halált okoz súlyos testisértésért (striciként megverte a lányt, aki neki strichelt) kspott börtönbüntetéséből. Ezidőben Berlin volt a világ legromlottabb városa, afféle Gomorrah-ja. Emlékszem Szepes Mária boszorkány néni meséjére, ő találkozott az egyik legerényesebb berlini asszonnyal 1929-ben, aki a többiekhez képest szinte szűzies életet élt, mindössze a vastagfarkú néger jazz-zenészek voltak a gyöngéi… Franz (jó sok Franz fordul elő a regényben,…) megpróbál tisztességes lenni (ez abból áll, hogy kriptopornográf majd náci újságokat árul az Alexanderplatzon, ahol a szakma jellegzetes schvindli-jét, a pénzváltással való parasztvágást gyakorolja… ami ahhoz képest, hogy legjobb barátai betörök, tényleg egészen tisztességes-szerű munka.

Berlin 1927-es-28-as hónapjainak levegőjéről szól a regény, amiben szinte illan (el) egy (azaz egyszem-egy egyénke) emberke tragédiája. A Történet eleje ez a regény, aminek a végét a Sorstalanságban Kertész Imre írta meg. Ez is, az is úgy, ahogy volt, egészenben, nem szemelgetve vagy szemenszedve sorolja a történetet, Döblinnél a fölfejlődés eleje, Kertésznél a kiteljesedés és a vég.
Számomra külön is érdekes volt az, hogy a pszichiáter-orvos Döblin mennyire maiasan antifreudistán, mai (éppen aktuális!) m o d e r n s é g -gel (bocsánat, majd keresek jobb szót…) tekint a „tudomány”-ára. Sosem is állítja, hogy kitalálta a történetet s a végetáján meg is tudjuk, hogy körülbelül milyen helyzetben ismerte meg azt az embert, akit ő beszélőnéven Biberkopf-ként írt meg. Annyira reális a regény, hogy még az emberi tudat jellegzetes asszociációs be-bevillanásait is gördülékenyen, gond nélkül (mindenféle texturális vagy stilsztikai hókuszpókusz nélkül úgy, ahogy f o l y i k az ) írja bele a történetbe. Soha nem kell mégsem ide-oda lapozgatnunk, hogy most ki beszél éspl a Berlini nagyvágóhíd szinte minimál-riportja miért is kerül be vagy a biblia-parafrázisok.

arednuk>!
Alfred Döblin: Berlin, Alexanderplatz

Ez megint egy olyan 'benne van az egész élet' típusú könyv, ami elég közhelyesen hangzik, szerencsére maga a könyv cseppet sem klisészerű. A széttöredezett szöveg, a rengeteg intertextuális csapongás, a szanaszétesett narrátor az olvasóban érdekes játékkal áll össze valami szövetté. És ez a szövet nem enged a kötet utolsó becsukásával sem. Én felteszem a nagykönyveim polcára.

1 hozzászólás
veseko>!
Alfred Döblin: Berlin, Alexanderplatz

Kor- és stílustörténeti szempontból elsőrangú, amúgy gyakorlatilag olvashatatlan. Csak irodalmi klasszikusok közt szemezgetőknek és avantgarde-rajongóknak nyújthat pár mosolynál többet szerintem. De a gúnyos pár oldal a pszichológiáról igazán tetszett.

szoszimo>!
Alfred Döblin: Berlin, Alexanderplatz

megküzdöttem vele. rég olvastam könyvet ilyen lassan, de ezt rágni kellett. végül nem bántam meg

kékcseresznye>!
Alfred Döblin: Berlin, Alexanderplatz

Azt nem állíthatom, hogy minden sorát értettem, de azért tetszett, mert megérintett a hangulata ennek a különleges regénynek. Kicsit kesze-kusza, kicsit töredezett; végig olyan érzésem volt, mintha Döblin, mint valami kikiáltó, vagy konferanszié különféle felcímezett képeket mutatna, amiknek aztán részletesebben kifejti a történetét, megmagyarázza hőse viselkedését,mindezt egy sajátos, cinikus nyelven és stílusban, és közben összekacsint a nézővel (olvasóval). Francikám szegény, akit azért a végére megkedveltem (vagy csak megsajnáltam?) primitív együgyűsége ellenére is, nekem Chaplin csetlő-botló hőseit juttatta eszembe, és a történet is olyan burleszk-szerű, néhol sírásra ingerel, néhol nevetésre.

the_zone>!
Alfred Döblin: Berlin, Alexanderplatz

Tűpontos látlelet az emberi létezésről, a társadalomról és a Weimari köztársaságról. Csak az ember bírja szuflával az olvasást!

Etike P>!
Alfred Döblin: Berlin, Alexanderplatz

Csak azért négy, mert épp rosszkor találkoztunk össze, én meg a könyv, máskor jobban szerettem volna szerintem.


Népszerű idézetek

fasygabi>!

Nézd csak Sarug: ki sokat megél, sokat tapasztal, az könnyen hajlik arra, hogy aztán csak tudjon – és ellebbenjen és meghaljon. Többet akkor már nem kíván. Megjárta az átélés útját, közben elfáradt, teste és lelke belefáradt.

judkacag>!

Aki tengernél csókolt egyszer is, s hullám fülelte lejtve kerge táncot, tudja a földön szebb ennél sosincs, az már a szerelemmel parolázott.

96. oldal

szonika>!

És ha valaki még azt kérdezné: van-e igazság ezen a világon, az kénytelen lesz beérni a következő felelettel: Egyelőre nincs, legalábbis nincs e hét péntekjéig.

szonika>!

..az ember ne esküdjön a pénzre vagy a konyakra, vagy arra a pár rongyos garasnyi tagdíjra. Fő az, hogy fej legyen a nyakunkon, és használni tudjuk, és hogy az ember értse, hányadán áll, ne bánhassanak el vele csak úgy. Akkor nincs vész"

judkacag>!

Szóval, te kiröhögsz engem, Richard, de ugyan miért? Mert nős vagy? Te huszonegy vagy, a feleséged tizennyolc, és mit láttál az életből? Semmit, vagy még annyit sem.

98. oldal

szonika>!

Mondd csak, haverom, örülsz itt ezeknek a lányoknak, az ilyen képeknek? „Nevető Élet.” Ráföstenek egy meztelen lányt egy kiscicával. Mit kezdhet az ott a lépcsőn azzal a cicussal? Gyanús fruska.

kiskece>!

Sajnos azonban a világ úgy van berendezve, hogy a legostobább közmondásoknak is igazuk van és ha valaki azt hiszi, hogy most már rendben van a szénája, akkor még egyáltalában nincsen rendben.

lex88>!

Elsőként is egy idősebb ember ajánlja neki a Hackescher Markton, az Orianienburger Strasse elején, hogy foglalkozzon szexuális felvilágosítással. Az most nagyban megy és egész jó üzlet. – Mi az a szexuális felvilágosítás? – érdeklődik Franz, és nem érez hozzá nagy kedvet. Az ősz hajú odabök a kirakott árújára: – Nézd meg, hékás, aztán majd nem kérdezel.

83. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Mann: A varázshegy
Thomas Mann: A Buddenbrook ház
Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor
Johann Wolfgang Goethe: Az ifjú Verter gyötrelmei
Johann Wolfgang Goethe: Werther szerelme és halála
Heinrich von Kleist: Kohlhaas Mihály
Johann Wolfgang Goethe: Az ifjú Werther szenvedései
Theodor Fontane: Effi Briest
Jack London: A vadon szava
Aldous Huxley: Szép új világ