Cinq-Mars ​összeesküvése 5 csillagozás

Alfred de Vigny: Cinq-Mars összeesküvése Alfred de Vigny: Cinq-Mars összeesküvése Alfred de Vigny: Cinq-Mars összeesküvése Alfred de Vigny: Cinq-Mars összeesküvése

A ​Cinq-Mars összeesküvése 1826-ban íródott, s benne a félmúlt egyik hírhedt összeesküvésének történetét dolgozza fel korabeli dokumentumok segítéségével. Cinq-Mars fiatalon került XIII. Lajos udvarába. Az erőtlen uralkodó képtelen irányítani az országot, s a hatalom Richelieu bíboros kezébe csúszik át. Az ország lázong, a főurak elégedetlenkednek, s így Cinq-Mars, akit képességei, becsvágya és szerelme valami nagy elérésére sarkallnak, akarva-akaratlanul lesz vezetője a bíboros uralma ellen szerveződő összeesküvésnek.

Vigny vérbeli romantikus: a regény kalandok, izzó szenvedélyek, meglepetések, cselszövények és újabb kalandok szüntelen áradása. Barátság, szerelem, becsvágy, féltékenység és gyűlölet mozgatja hőseit. De a felfokozott érzelmek s indulatok mögött a józan ész, a hideg számítás és az érdekek is alakítják az eseményeket; és Vigny ezt is tudja. A főhősök összetett jellemét olyan pontosan állítja elénk, ahogy majd csak a nagy romantikusok „gyermekei”, a realisták… (tovább)

Eredeti cím: Cinq-Mars

Eredeti megjelenés éve: 1826

>!
Tarandus, Győr, 2011
448 oldal · ISBN: 9786155180026 · Fordította: Benedek Marcell
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1988
412 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631537013 · Fordította: Benedek Marcell

Enciklopédia 3


Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
lollipopshoe
Alfred de Vigny: Cinq-Mars összeesküvése

Az első „gyorsolvasási” élményem, ami annyit tesz, hogy igyekeztem megragadni a főbb eseményeket sorok és hosszas leírások átugrásával. Na már most akkor fel lehetne tenni a kérdést, hogy ugyan minek is olvastam el? Mert muszáj volt… az egyik szemináriumomra.
Nem mondom, hogy annyira borzasztónak találtam – valószínűleg sokat enyhített rajta a tény, hogy nem szóról szóra rágtam át magam mind a 480 oldalán –, de nem valószínű, hogy valaha is a kezembe veszem újra, vagy hogy vígan ajánlgatom majd másoknak.
Az írói stílus mondhatni tetszett, a leíró részek – amelyeket ténylegesen elolvastam – szépen megkomponáltak voltak, de mindezek ellenére a politika minden formája hidegen hagy. Napjaink politikája sem hoz lázba, hát még egy olyan, amely több évszázada volt esedékes. A történelem ilyen szempontból ennél kevésbé nem is érdekelhetne. Az egyetlen – számomra – érdekesnek mondható szálnak (a szerelmi szál) pedig legfeljebb összességében egy fejezetet szentelt az író, tehát még ez sem tudta kompenzálni a tartalom többi részét… Örülök, hogy a végére értem, és nem is csillagoznám, mert olyasvalaki számára biztosan nagyon érdekes és jó, akit ez a téma érdekel, de mivel engem nem, nem tudok objektív ítéletet mondani.

>!
bratan P
Alfred de Vigny: Cinq-Mars összeesküvése

Na, ebből a könyvből aztán lehetne csinálni egy jó kis romantikus, kosztümös, egész estés kalandfilmet.

>!
geucsa
Alfred de Vigny: Cinq-Mars összeesküvése

Eddig sem szerettem a romantikusokat, de ez után a könyv után a „soha többet” érzés fogott el.
Unalmas, hosszú beszédek a semmiről, a cselekmény egy oldalban megfogalmazható.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Az adoptált tény mindig jobban van megszerkesztve, mint az igaz, s éppen ezért adoptálják, mert szebb amannál; mert az egész emberiségnek szüksége van arra, hogy sorsfordulataiban leckék sorozatát láthassa; sokkal közömbösebb a tények valódisága iránt, mint hinnők, s azért akarja tökéletesíteni az eseményt, hogy nagy erkölcsi jelentőséget tulajdoníthasson neki; érzi, hogy azok a jelenetek, amelyeket eljátszik a földön, nem komédiából valóak, s mivelhogy előrehalad, olyan cél felé tart, amelynek magyarázatát a látható dolgokon túl kell keresni.

10. oldal, Gondolatok a Művészet Igazságáról

1 hozzászólás
>!
Kuszma P

Mire valók a Művészetek, ha csupán másolatai és ellenpróbái az életnek? Eh, Istenem, túlságosan is sokat látjuk magunk körül a szomorú, kiábrándító valóságot: a féljellemek elviselhetetlen langymelegségét, az erények és bűnök vázlatait, a határozatlan szerelmet, mérsékelt gyűlöletet, pislákoló barátságot, változékony tanításokat, növekvő és csökkenő hűséget, elpárolgó véleményeket; hadd álmodjunk arról, hogy néha megjelennek a földön erősebb és nagyobb emberek is, akik elszántabban tudtak jók vagy rosszabbak lenni – ez jót tesz nekünk. Ha az Igaz haloványsága a Művészetben is üldöz bennünket, becsukjuk a színházat is, a könyvet is, hogy kétszer ne találkozzunk vele.

8. oldal, Gondolatok a Művészet Igazságáról

Kapcsolódó szócikkek: élet · művészet · valóság
>!
Gáborr_Nagy

Egy hajtásra kiivott egy nagy pohár bort, emlékirataiban kitűnő gyógyszernek mondja ezt a pestis és a tartózkodás ellen.

>!
Nóra

Bocsáss meg magadnak, Marie: az emberek mind annyira viszonylagos, egymástól függő teremtések, hogy talán még a világtól való nagy visszahúzódások is, amiket látunk néha, a világ kedvéért történnek; a kétségbeesésben is van keresettség, a magányban is van kacérság. Azt mondják, a legzordabb remeték sem tudták megállni, hogy ne érdeklődjenek, mit mond róluk a világ. És jó, hogy szükségünk van a közvéleményre, mert ez a szükség majdnem mindig diadalmasan harcol az ellen, ami szabálytalanság van a képzeletünkben, és segítségünkre siet azoknak a kötelezettségeknek, amikről túlságosan könnyen megfeledkezünk.

356. oldal

>!
Nóra

Mikor az ember újra élni kezdi a sorsát, olyannak, amilyennek lennie kell, feláldozván azt, ami eltért a józan észtől. olyan elégtételt érez ( remélem, ezt te is érezni fogod), mint a száműzött, aki visszatér családja körébe, mint a beteg, aki lázálmoktól meggyötört éjszaka után újra látja a világosságot, a napot.

356.oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Clive Cussler: Cyclops
Umberto Eco: Le Cimetière de Prague
Frei Tamás: A bankár
Kurt Rieder: A III. Birodalom elveszett kincsei
Mark Russinovich: A nulladik nap
Olivier Delcroix (szerk.): Összeesküvések könyve
Luís Miguel Rocha: Az utolsó pápa
tiboru: Konteó 2.
tiboru: Konteó 1.
Duncan Shelley: Egy konspirátor feljegyzései