Szeszély 2 csillagozás

Alfred de Musset: Szeszély

ALFRED ​DE MUSSET
SZESZÉLY

A FRANCIA LÍRA, mely a renaissance dús termése óta századokon át háttérbe szorult a dráma és a regény mögött, a tizenkilencedik század elején, a romantikával ismét csodálatosan gazdag, pompás virágzásra jutott. A férfias Vigny, a patétikus Lamartine mellett e líra egyik legjellemzőbb, a maga korában talán legnépszerűbb alakja Alfred de Musset. Lágy és dallamos verseiben vágy és szerelem melankolikus tavaszi hangulatát fejezi ki, hamisítatlan francia szellemességgel és gyöngéd érzelmességgel. De nemcsak költőnek volt kiváló; drámái, elbűvölő játékai mintha egy modernné varázsolt ezeregyéjszaka csillogásával ragadnák el az olvasót. Shakespeare-t és Molière-t békítette össze remek színpadi alkotásaiban, két halhatatlan hagyományt frissítve föl s hódítva meg. E drámák közül kettőt, az „Un caprice” és a „Fantasio” címűeket nyújtjuk át a magyar olvasónak. A fordítás Cs. Szabó László művészi munkája; nehéz feladatát úgy oldotta meg, hogy büszke… (tovább)

>!
Révai, Budapest, 1944
132 oldal · Fordította: Cs. Szabó László · Illusztrálta: Hincz Gyula

Enciklopédia 3


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

latinta P>!
Alfred de Musset: Szeszély

Két kamaradarabot tartalmazott a kis kötet. A művek elolvasása után a címben szereplő szeszély főnév fogalmi jelentése számomra egy kissé más értelmet nyert, árnyaltabb lett.


Népszerű idézetek

Sli P>!

FANTASIO. Nem a palota vagy szoba mérete teszi az embert rabbá vagy szabaddá. A test ott mozog, ahol helye van; a képzelet néha egy tenyérnyi börtönben egeket söprő szárnyakat bont.

112. oldal, Fantasio (Révai, 1944)

Kapcsolódó szócikkek: képzelet · szabadság
latinta P>!

A gyönge Musset nem tudott megjavulni. Szerencsétlen ember volt egész életében, még akkor is, amikor harmatos mosolyú darabjait írta. Az embernek idejében meg kell tanulnia, hogy a Szerelem helyett nőket szeressen, máskülönben kétségbeejtőn magára marad. Aki a Szerelmet szereti, a Nosztalgiát, ki van taszítva az igazi odaadásból; a sóvárgók a valóságban magános önzők. Musset is magára maradt s két magasztos vágykép között önkínzó dühvel ölelte a legolcsóbb testet s a legmélyebb poharat.

14. oldal - Cs. Szabó László bevezető tanulmánya

latinta P>!

     Két jellemző képét ismerjük. Egyiken nápolyi apródnak öltözött. Ez a Musset még szinte gyerek, a romantika aranyifja. Szereti az apródruhát s álarcosbálon szeretik benne a nők. Szép, okos, arcátlan, mélabús, csapongó, könnyelmű, ábrándos, szeszélyes és tehetséges. Tüzijátékot [sic!] szór a szája, mint hőse, Fantasio, aki egy fél felvonáson át röpíti levegőbe a húszesztendős Musset rakétáit.
     A másik kép a férfi Musset. Sötétedő, hullámos haj és selymes körszakáll foglalja be a keskeny, finom, fáradt arcot. Fekete gallér függ a vállán, fejét hátraveti, pálcáját könnyedén előretartja. Tartása a régi idők, az ancien régime elegánciájára [sic!] emlékeztet.
     Ez Musset. Tétlenül, mélabúsan és elegánsan ácsorog a boulevard sarkán, a Tortoni-kávéház előtt s egy kardalosnőre vár. Közben Hugo és Balzac vulkáni műhelyében fujtatva [sic!] kalapál a két titáni kovács.

15-16. oldal - Cs. Szabó László bevezető tanulmánya

Sli P>!

FANTASIO. […] Hajaj, mind hasonlít, amit az emberek egymással beszélnek, majdnem mindig ugyanazok a gondolatok ismétlődnek minden beszédjükben. De milyen redők, milyen titkos rekeszek lappanganak az elszigetelt gépek belsejében! Mindenki egész világot hord magában, egy ismeretlen világot, amely csöndben születik s múlik el! Milyen magány minden emberi test!

79. oldal, Fantasio (Révai, 1944)

Kapcsolódó szócikkek: magány
Sli P>!

LÉRYNÉ. […] Hiúságom nem tűr urat.
CHAVIGNY. Szolgát se tud elviselni?
LÉRYNÉ. Szolga vagy úr, ugyan már!
Maguk mindig zsarnokok.
CHAVIGNY föláll. Ez eléggé igaz s bevallom, ebben mindig meg is vetettem a férfiak viselkedését. Isten tudja, honnan van az a parancsoló mániájuk, amivel csak meggyűlöltetik magukat.
LÉRYNÉ. Őszintén mondja?
CHAVIGNY. Nagyon őszintén. Nem értem, miért képzeli valaki, hogy ha tetszett ma este, azzal holnap joga van visszaélni.

63. oldal, Szeszély (Révai, 1944)

latinta P>!

CHAVIGNY. Akkor tévedek. Mintha hallottam volna. Itt vannak azok a Strauss-keringők? Adja kölcsön, ha egyáltalában nem kellenek.
MATILD. Itt vannak; most mindjárt kell?
CHAVIGNY. Igen, ha nem zavarja. Elkérték tőlem egy-két napra. Nem fosztom meg tőlük sokáig.
MATILD. Blainvillenének kell?
CHAVIGNY átveszi a keringőket. Tessék? Blainvillenéről beszélt?
MATILD. Én? Nem. Nem beszéltem róla.
CHAVIGNY. Pedig ezúttal jól hallottam. Leül. Mit mond Blainvillenéről?
MATILD. Azt gondoltam, hogy neki kellenek a keringőim.
CHAVIGNY. S miért gondolta ezt?
MATILD. Hát, mert… mert szereti őket.
CHAVIGNY. Úgy van, szereti, s én is, s azt hiszem, maga is. Különösen az egyik, hogy is van csak? Elfelejtettem. Hogy hangzik hát?
MATILD. Nem tudom, emlékszem-e rá. A zongorához ül s játszik.
CHAVIGNY. Pontosan ez az! Elragadó, isteni, s úgy játssza, mint egy angyal, nem, jobban mondva, mint egy igazi keringőkirálynő.
MATILD. Olyan jól, mint ő, Henrik?
CHAVIGNY. Milyen ő? Blainvillené? Úgy látszik, kitart emellett.
MATILD. Ó, nem nagyon. Ha férfi lennék, nem ő csavarná el a fejem.
CHAVIGNY feláll. S igaza lenne, asszonyom. Se asszony, se keringő ne csavarja el a férfi fejét.

23-25. oldal, Szeszély (Révai, 1944)

latinta P>!

LÉRYNÉ. George Sandnak van egy rendkívül csinos cikke az orángutánokról a Revue des Deux Mondesban.
CHAVIGNY. A… mikről?
LÉRYNÉ. Az orángutánokról. Jaj, tévedtem, nem ezt írta, hanem a következőt. Nagyon mulatságos.
CHAVIGNY. Sehogy se értem, hogy jut eszébe bálba menni anélkül, hogy szólna. Legalább hazahozhattam volna.
LÉRYNÉ. Szereti George Sand regényeit?
CHAVIGNY. Nem, egy csöppet sem.

49. oldal, Szeszély (Révai, 1944)

latinta P>!

A KIRÁLY. A politika finom pókháló, amelyben szerencsétlen, megcsonkított legyek vergődnek. Semmiféle érdeknek sem áldozom fel lányom boldogságát!

72-73. oldal, Fantasio (Révai, 1944)

latinta P>!

HARTMAN. Május van a képeden.
FANTASIO. Igaz s december a szívemben. Olyan a fejem, mint egy hideg, öreg kandalló; csak szél s hamu van benne. Leül. Pfű! Fáj, hogy mindenki mulat. De jó lenne, ha óriási hálósipka lenne ez a nehéz nagy ég s fülig befödné ezt a bolond várost s bolond lakóit.

77. oldal, Fantasio (Révai, 1944)

latinta P>!

FANTASIO énekel.

     Úgy hivsz, hogy életem, nevezz lelkednek inkább,
     Mert a lélek örök s az élet röpke nap csak…

Van ennél istenibb románc, Spark? Portugál románc. Ahányszor csak eszembe jut, szeretnék valakibe beleszeretni.

85. oldal, Fantasio (Révai, 1944)


Hasonló könyvek címkék alapján

Honoré de Balzac: Mercadet, a pénz királya
Oscar Wilde: Bunbury
Szigligeti Ede – Csiky Gergely: Liliomfi / Buborékok
Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: A sevillai borbély
Alekszandr Szergejevics Gribojedov: Az ész bajjal jár
Molière: Molière válogatott színművei
Molière: Embergyűlölő
Csiky Gergely: Buborékok
Molière: A férjek iskolája
Molière: Molière remekei I-II.