Husband ​Material (London Calling 2.) 69% 23 csillagozás

Nagyon vegyes és összetett érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Hogy ennél kicsivel konkrétabban fogalmazzak: jobban tetszett, mint amire számítottam, de főleg a történet második felében többször is azt éreztem, hogy már hosszú és sok.
Az első harmadát kifejezetten szórakoztatónak találtam, viszont Alexék esküvőjére már bőven készen álltam, hogy mással is foglalkozzunk. Aztán elkezdik tervezni a saját lagzijukat, tehát a poénos helyzeteket a komolyabbak váltják fel, ami önmagában nem baj, csak nem minden problémaként felmerült dologgal tudtam egyetérteni.
Már a Boyfriend Material értékelésében is említettem (és nyugaton a helyzet változatlan), hogy az én személyiségemhez Oliver áll közelebb, az ő szokásaival, gondolkodásával jobban tudok azonosulni. Adja magát tehát, hogy kicsit sem díjaztam, amikor Luc újra és újra felteszi azt a lemezt, miszerint: csak akkor vagy „rendes, jó meleg”, ha szivárványos lábnyomot hagysz magad után, melegekkel barátkozol és bulizol, és felrúgsz, helyesebben széttaposol mindent, ami a szülők-neveltetés-hagyomány szavakhoz köthető – bármi egyéb viselkedés arra utal, hogy valamiféle tagadásban vagy önmagaddal kapcsolatban, talán titkon homofób is.
Ugyanakkor, minden ellenérzésemmel együtt, fontosnak tartom azt az üzenetet, hogy kell az önvizsgálat, hogy rá kell nézni, hol tartunk közösen, nem lehet félresöpörni a számomra bagatell ügyeket, hiszen nyilván a másik nem annak érzi, ha folyton szóba hozza.
Sokáig amúgy úgy tűnt, hogy Lucien egyértelműen fejlődött, és jóval érettebb az induláshoz képest, csak sajnos ez nem maradt végig így. Oliverben nagyon bírom, hogy nem menekül el a beszélgetések elől, és nem fél kimondani azt, amit kell. Jó oké, a gyászbeszédes jelenetnek talán valóban nem a legjobb az időzítése, mégis egy fontos lépés, mérföldkő volt a saját élete szempontjából.
Nem vagyok csalódott a végkimenetel miatt. spoiler Nyilván nem tetszhet az összes részlet, minden téma, amivel foglalkoztunk, de összességében jó élmény volt, nem bántam meg.
Azt szűrtem le, hogy Alexis Hall az az író, akit mértékkel lehet fogyasztani, viszont szuper jó a stílusa, és a bonyodalmak közepette azért érdemes odafigyelni arra, amit mond, helyén van a szíve.

Annyira vártam ezt a könyvet. Abban bíztam, hogy ez a rész is legalább annyira vicces, furcsán szórakoztató lesz, mint az első kötet. (Annak indult.) Most valamiért azt érzem, hogy ez a rész már nem fogja gyarapítani az újraolvasási kupacomat.
Luc és Oliver továbbra is cukik, szerethetőek, de túl soknak éreztem a felesleges drámát. Főleg, amikor már csak néhány oldal van hátra és olyan történik, ami valahogy megkeseríti a teljes olvasási élményt. Úgy éreztem, mintha kimaradt volna valami, vagy lemaradtam volna valamiről azzal a hirtelen befejezéssel. Szerintem kellett volna egy epilógus. Nagyon remélem, lesz 3. rész.

Történet: 4.5/5
Karakterek: 5/5
Írásmód: 5/5
Romantika: 5/5

Egy szóval: NEM!!

Kicsit bővebben: Amennyire megszerettem az első részben a szereplőket – még az sem tartott vissza ettől a résztől, hogy a történet maga nem kifejezetten nyerte el a tetszésemet – na hát itt éppen annyira kiábrándultam belőlük. Szerintem abszolút nem érezhető, hogy eltelt két év a cselekményben, pont ugyanott tartunk értelmileg/érzelmileg, mint ahol befejeződött az első könyv, amivel egyébként nem lenne baj, ha nem az ellenkezőjéről próbálna meggyőzni a szerző. Nonszensz helyzetek sora váltja egymást spoiler és mikor már azt hinné az ember, hogy oké, elértük a tetőpontot spoiler, akkor jön a finálé, aminél konkrétan azt éreztem, hogy ekkora arcátlanságot képtelenség, hogy bevállaljon bármelyik magára valamit is adó szerző spoiler, és láss csodát. A legidegesítőbb az egészben mégis az, hogy iszonyú érdekes és szerintem fontos témákkal foglalkozik, úgymint, hogy való-e a házasság mindenkinek, és ha igen, miért nem; ki érdemli meg a megbocsátásunkat; érdemes-e azon az áron kiállni magunkért, hogy ezzel elveszítünk egy-egy családtagot; a traumák feldolgozásának nem-lineáris mivolta; és ehhez hasonló üdítően friss nézőpontok, csak sajnos elütötte az élét egy frappánsnak hitt megoldással. Mindazonáltal teljesen megértem azt, ha valaki rajong ezért a könyvért, nekem a saját nézőpontom és megéléseim miatt problémások egyes események, de a létjogosultságát semmiképpen sem firtatom, sőt, ha lenne harmadik része, azt is elolvasnám.

Annyira tetszett a Boyfriend Material, hogy azóta több Alexis Hall regénnyel is próbálkoztam, de igazán egyik sem tetszett. Nem baj, azért a Husband Materialt előrendeltem és nyomban el is olvastam, amikor megjelent.

És… nem tetszett. Olyannyira nem, hogy elgondolkoztam azon, hogy vajon tényleg jó könyv-e a Boyfriend Material, vagy csak jó hangulatban kapott el?

Igen, tudom, hogy Luc már az első részben sem volt egyszerű eset, és sokszor baltázott el dolgokat. (És ez néha talán még együttérzést is kiválthatott az olvasóból). De a második részben ez nekem már nem működött; semmit sem fejlődött, és őszintén? Két olyan ember kapcsolatát láttam ebben a könyvben, akiknek semmi keresnivalója nem lenne egymás mellett.

Ennek a résznek még azt is sikerült elérnie, hogy Olivert se igazán kedveljem, amit nagyon sajnálok.

Története alig volt ennek a regénynek, és amikor az utószóból végre megtudtam, hogy mi is akart lenni ez az egész… Huh, talán el sem olvastam volna, ha tudom, hogy ez a Négy esküvő és egy temetés retellingje akart lenni. (Könyörgöm, miért?! Tényleg nem lehetett mást kitalálni, esetleg csavarni egyet a sztorin?)

Mélyen hiszek abban, hogy mindenki élje úgy az életét, ahogy szeretné, és szeresse azt/azokat úgy, ahogy szeretné (természetesen amíg nincs a dologban semmi illegális). Így igazából nem is azzal van bajom, hogy azt mondja ez a regény, hogy valakinek spoiler Ezzel semmi baj nincs. De könyörgöm, milyen kapcsolat az, ahol erről nem tudnak őszintén beszélni, és az esküvő napján kell az egészet spoiler?

Végülis nem sok jót tudok mondani erről a könyvről, nekem nagyon erőltetett volt. Ami a BM-ben még aranyos, vicces volt, az itt már nagyon sok volt.

Nagy csalódás volt a könyv az előzőhöz képest. Oliver valahogy leredukálódott egy szobanövényre, aki több teret kapott az első részben, amikor elméletileg kamukapcsolatban voltak, mint most, amikor ténylegesen járnak…És amikor teret is kapott, akkor azért hogy Luc csesztethesse, igazi boldog kapcsolat tényleg.
Ráadásul, mindenki jogosult saját véleményre, de ahogy Luc spoiler