„Swoony sigh.”
Ez a könyv egy szerelmeslevél; annyi érzelem, szépség, természetesség és tisztaság van benne, mint egy szerelmi vallomásban. Ha pedig ez nem lenne elég, az egyik legnagyobb erénye, hogy valósághű. Igazi. Természetes.
Kezdjük ott, hogy sztereotípia szétzúzást végez, és nagyon ügyesen, nagyon simán teszi ezt. Egy pillanatig sem zavart, sőt, nagyon örültem neki, hogy semmi megszokott vagy unalmas dolgot nem kaptam olvasás közben. Egyrészt maguk a szereplők a lehető legéletszerűbbek. Egyszerűen imádom, hogy egyikük sem tipikus romantikus regény főszereplő. Nem jóképű, nem gyönyörű, nem tökéletes testű. És lám, igenis észreveszik egymást, van egy jelentőségteljes, de nem túlzó pillanatuk, amiben kifejezésre jut a "van benned valami”. Nem azért vonzódnak egymáshoz (a szó legszorosabb értelmében), mert annyira megfogja őket a külső, hanem mert érzik, hogy „ő nekem kell”, még ha csak egy alkalomra is, egy ennyire jól elkapott pillanatra. És ez egyszerűen üdítő. Másrészt egy nagyon komoly tabutémát dolgoz fel, ami abszolút központi helyen áll a történetben. Bemutatja, milyen lehet a BDSM világa a valóságban, hogy mit jelent azoknak, akik benne vannak, milyen, amikor természetes, amikor ezer dolog rejlik mögötte, amikor tulajdonképpen ösztönösen jön. Többektől, több helyen is olvastam, hogy a For Real tökéletes példája a BDSM illő és reális bemutatásának, és biztos vagyok benne, hogy igazuk van.
Ahogy a könyv hozzányúl két ilyen különböző emberhez, és amit kihoz belőlük, az minden elismerést megérdemel. Mindkettő annyira jól van felépítve, megírva, annyira igaziak, nem beszélve arról, hogy mennyire szeretnivalóak külön-külön is, hát még együtt. Nem egyszer eszembe jutott, mennyire zseniális, hogy egy 19 és egy 37 éves férfi szemszögét is elképesztően élénken és ügyesen írta meg a szerző; nulla erőfeszítésembe került, hogy beleképzeljem magamat a helyükbe, pedig egész más élethelyzetben és felfogásban vagyok, mint akármelyikük. Ahogy beszélnek, viselkednek, éreznek és gondolkodnak… Ez a lelépnek a lapokról szint. Talán még sosem olvastam olyan váltott szemszöggel írt könyvet, amiben ennyire könnyen át tudtam libbenni egyik szereplő fejéből a másikba. Ebben talán az is benne lehetett, hogy olyan különbözőek, de az biztos, hogy zseniálisan vannak megírva, minden egyes mondatuk annyira odaillő, annyira valóságos!
Ha már a szereplőknél tartunk, ez a könyv nagyon egyértelműen character-driven, és rendkívül érzelemgazdag is, de mivel ezekből a tulajdonságokból a létező legjobbat hozta ki az író, ez nem is baj. Ha nagyon el is megy egy irányba valami, én nem bánom, amíg megéri, mert azt az irányt annyira jól csinálja. Közben persze kapunk szuper mellékszereplőket, és érdekes kis kapukba is bepillantást nyerünk, pl. szex klubba és buliba, vagy az oxfordi egyetemisták miliőébe. Viszont a cselekménye nem hosszú, nem tekervényes, és nem kifejezetten lényeges, mert a jelentőségét beárnyékolják az érzések és gondolatok off. Nekem személy szerint ez rettentően betalált, csodálatos volt belelátni a fejükbe, és végigmenni velük az útjaikon off. Természetesen mindkettejüknek megvannak a maguk kétségei, gátjai stb., mégis vannak bennük közös vonások. Elképesztő, mennyire szépen érezteti a szerző, hogy egymásra vágytak, hogy egymásra volt szükségük, és hogy tényleg tökéletesen összeillenek. Sorsszerűséget éreztem, mégis valahogy meg tudott maradni a valóság talaján. Ahogy ők sodródnak azzal a csodálatos árral, ami összehozta őket az első éjszakán, úgy sodródtam én is velük, és akármi legyek, ha nem volt borzasztó nehéz minden alkalommal kilépni ebből a folyamból. Because the feels! Oh, all those feeeels! Találkoztam már igényes romantikus történetekkel, láttam már szerelmet gyönyörűen megírva, de amíg ezt olvastam, istenem, annyiszor volt az a mélyen melengető, fuzzy pillangós érzésem, ahány oldalas a könyv! Nem is értem, hogyan nem lett szívritmuszavarom vagy valami.
A már említettek mellett egyéb írói megoldásokon is elámultam. Például, hogy az apróságok, a részletek, illetve a nagy jelentőségű szavak, cselekedetek mind-mind hozzátettek ahhoz, hogy érezzem a szerelmük kialakulását, aztán a meglétét is. Anélkül, hogy narrálnia kellett volna a szerzőnek, egyszerűen ott volt végig, ez az elképesztő-bizsergető-szépséges érzés, amikor két ember élete összefonódik, ahogy egymásba szeretnek, ráadásul annyira önkéntelenül és természetesen történik… off Aztán egy másik érdekes megoldás az eleje volt, mintha egyetlen nagyon hosszú jelenet lett volna, pedig több volt az. Ez a kezdeti rész spoiler önmagában is egy élmény volt, és ha annyi lett volna az egész könyv, akkor is a kedvencemmé vált volna. Micsoda kezdés! Ez volt az első olvasásom Alexis Hall-tól, de tőlem akármilyen lehet a többi könyve, én már zseninek tartom. off
A szerző a Goodreads-en írt egy hozzászólást a könyvhöz, ott találkoztam először azzal, hogy HFN (happy for now), ami a HEA (happily ever after) egy alternatívája. Csak egy kicsit kellett utánaolvasnom ennek, hogy rájöjjek: ez a kifejezés valóban illik a For Real lezárására, és ez a megoldás is tökéletesen beleilleszkedik a könyv egészébe. Mert természetes, valósághű, életszerű, mint az egész történet, és mint a szereplői.
Mindeközben azzal is tisztában vagyok, hogy ez a leghosszabb és legszövevényesebb értékelés, amit eddig írtam (valószínűleg bármiről). Meg azzal is, hogy kb. négyszázötvenhatezer idézetet jelöltem meg benne, hogy majd kiírjam, de nem sajnálom. Sőt, még büszke is vagyok egy kicsit, mert valójában vissza fogom fogni magam, és nem fogom mindet felvinni a Molyra. Mert igazság szerint ez tipikusan olyan könyv, amit teljes egészében ki lehetne írni. Tehát egyszerűen el kell olvasni. Szóval, öhm, hajrá mindenkinek. :D *meaningful glances*
Persze, az a jó hír, hogy különbözőek vagyunk, és nem ugyanúgy tapasztalunk vagy fogunk fel dolgokat, én pedig látom ám, hogy ennek a könyvnek mik azok a részei, amik másokból inkább negatív érzéseket válthatnak ki, míg nálam pozitívak voltak. Valakinek talán maga a nem tipikusság, a szokásostól eltérő karakterek, az említett sztereotípia szétzúzás inkább egy kerülendő, semmint egy dicséretes dolog. Vannak benne esetlegesen nehéz ügyek (öhm, kinky szex, aztán persze a BDSM és sok erotikus jelenet), vagyis tabuk felvonultatása, amik között az, hogy két meleg férfi kapcsolatáról van szó, konkrétan eltörpül off. Aztán ott van az érzelmessége, a befelé forduló jellege, különösen a cselekménnyel szembeállítva. Szóval, én ezeket mind imádtam…
Amikor befejeztem, annyira fájt, hogy vége van! Kell még az életembe több Tobyból, Laurie-ból, a gondolataikból, dinamikájukból, a szerelmükből. Hangoskönyv kell off, újraolvasás kell, és rengeteg mély sóhajra is szükségem van, hogy ezt a könyvet fel tudjam dolgozni. Rengeteget viszek magammal belőle, és többet adott, mint amit itt be merek ismerni. Sokkal többet, mint amit el tudtam képzelni. Élmény volt, izgatottság volt, csoda volt, szerelem volt. A legigazibb volt.