The ​Count of Monte Cristo 8 csillagozás

Alexandre Dumas: The Count of Monte Cristo Alexandre Dumas: The Count of Monte Cristo Alexandre Dumas: The Count of Monte Cristo Alexandre Dumas: The Count of Monte Cristo Alexandre Dumas: The Count of Monte Cristo Alexandre Dumas: The Count of Monte Cristo Alexandre Dumas: The Count of Monte Cristo Alexandre Dumas: The Count of Monte Cristo Alexandre Dumas: The Count of Monte Cristo Alexandre Dumas: The Count of Monte Cristo Alexandre Dumas: The Count of Monte Cristo Alexandre Dumas: The Count of Monte Cristo

The story of Edmund Dantes, self-styled Count of Monte Cristo, is told with consummate skill. The victim of a miscarriage of justice, Dantes is fired by a desire for retribution and empowered by a stroke of providence. In his campaign of vengeance, he becomes an anonymous agent of fate. The sensational narrative of intrigue, betrayal, escape, and triumphant revenge moves at a cracking pace. Dumas' novel presents a powerful conflict between good and evil embodied in an epic saga of rich diversity that is complicated by the hero's ultimate discomfort with the hubristic implication of his own actions.

Eredeti megjelenés éve: 1846

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Macmillan Collector's Library angol · Vintage Classics Vintage · Penguin's Clothbound Classics Penguin

>!
Macmillan, London, 2017
696 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781509827978
>!
Penguin, New York, 2013
1312 oldal · ISBN: 9780141392462 · Fordította: Robin Buss
>!
LibriVox, 2013
Felolvasta: David Clarke

7 további kiadás


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

entropic P>!
Alexandre Dumas: The Count of Monte Cristo

Rituális ötcsillag. (Marseille-ben voltam most nemrég, ahova mindig is el akartam menni, pont a Monte Cristo miatt, úgyhogy egyértelmű volt, hogy útközben ezt kell olvasnom. Szeretem a rituális olvasásokat.)

De azért legalább magamnak be kell vallanom: ez a regény tényleg életkorfüggő (nekem). És ha most olvastam volna először, biztos hülyét kaptam volna tőle – mert itt minden túl. A jó a rossz a szép a csúf – mind túl sok és túl egyvalamilyen, az meg unalmas az ellentmondásokat és iróniát kedvelő mostani agyamnak.

De milyen jó, hogy kb. 23 éve olvastam először, aztán kamaszkorom során még vagy tízszer, mert így kívülről tudom és pontosan emlékszem, milyen érzés volt ezt fiatalon olvasni, amikor a franc se tudta még, mi az irónia, és szerettem az egyértelmű megoldásokat.

Bár nem is mindig olyan egyértelműek ezek a megoldások – némi morális ellentmondásosság azért akad itt, aminek örülök.
És még mindig kicsit bele vagyok zúgva Monte Cristóba spoiler

agyagasztal>!
Alexandre Dumas: The Count of Monte Cristo

Jó, jó… de a végén a nagyon, nagyon hosszú előkészítés után valahogy hiányérzet marad. Arányaiban frenetikusabb zárást vártam volna.

Holdranéző>!
Alexandre Dumas: The Count of Monte Cristo

Angolórás unatkozás közben akadt kezembe ez a könyv, és nagyon örülök, hogy végre sikerült megismerkednünk, mert elképesztően szórakoztató olvasmány. Igaz, hogy kiadástól függően ajtókitámasztónak és kézifegyvernek is használható, de a hossza ellenére valahogy soha nem volt unalmas: a történet fordulatosabb, mint egy csigalépcső, tele ármánnyal, intrikával, kellően szerethető főhősökkel és szívlapát-pozitív főgonoszokkal. Dantès karakterével egy kicsit nehezen tudtam megbékélni az elején, mert olyan jólelkű-tisztességes-értelmes-szerencsés-satöbbiként volt ábrázolva, hogy nem is kétdimenziós volt, hanem egy; a bebörtönzése után viszont a jellemfejlődésével együtt a cselekmény is annyira beindult, hogy alig tudtam letenni a könyvet, amíg rá nem csuktam a hátsó borítót. Ezzel együtt is maradt bennem egy kis hiányérzet, mert a befejezést valahogy összecsapottnak éreztem több száz oldalnyi csavar és körömrágós kaland után (spoiler) – viszont még ha a könyv eleje és vége nem is nyűgözött le annyira, az, ami a kettő közé esik, bőven kárpótolt bármiféle csalódásért.

graphoman IP>!
Alexandre Dumas: The Count of Monte Cristo

Huhh, van némi book hangoverem ezután az 56 óra után, amit David Clarke hangjával töltöttem… Nagyon élveztem a könyvet, de a vége nem tetszett. Valahogy túl melodramatikusnak találtam, és túlságosan „lezártnak”.

11 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!

I think that disgust is even more sickening than hatred.

Chapter 56

>!

On the 24th of February, 1815, the lookout at Notre-Dame de la Garde signalled the three-master, the Pharaon from Smyrna, Trieste and Naples.

(első mondat)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Stendhal: The Charterhouse of Parma
Mór Jókai: The Poor Plutocrats
Apuleius: The Golden Ass
H. de Vere Stacpoole: The Blue Lagoon
Ken Follett: The Pillars of the Earth
Gail Carriger: Blameless
Susan Kay: Phantom
Neil Gaiman: Stardust
Cassandra Clare: Clockwork Angel
Elizabeth Gilbert: The Signature of All Things