Margot ​királyné 19 csillagozás

Alexandre Dumas: Margot királyné Alexandre Dumas: Margot királyné Alexandre Dumas: Margot királyné

A régens lánya és A fekete tulipán után a harmadik olyan romantikus regénnyel jelentkezik a Palatinus, amely Dumas legnagyobb sikerei mellett méltatlanul szorult háttérbe. Az intrikák, titkos találkák, viadalok szinte vad forgatagával bemutatott történet ráadásul olyan kulcsfogalmak körül játszódik, amelyek napjainkban is égetően aktuálisak: Dumas témája az (érdek)házasságok természete és a vallásháborúk őrülete. A történelmi tényekre épülő regényben az elfojtott vágyakat, viharos szerelmi ütközeteket egy uralkodópár szenvedi meg a XVI. század végén: Henrik király Valois Margit hercegnőt veszi nőül, egyikük katolikus, másikuk kálvinista, vállalt szerepük egy kettészakadó ország egyesítése volna. A könyv halhatatlan főhőse, Margot királyné a francia nő egyik örök szimbólumává vált, nem véletlen, hogy históriájából még napjainkban is nagy sikerű film készülhetett Isabelle Adjanival a címszerepben.

Eredeti megjelenés éve: 1845

>!
Palatinus, Budapest, 2011
456 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632740959 · Fordította: Csillay Kálmán
>!
JLX, Budapest, 1995
386 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633050006 · Fordította: Csillay Kálmán

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Henri de Guise · III. Henrik · IV. Henrik · IX. Károly · Marguerite de Valois


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

Tintapatrónus P>!
Alexandre Dumas: Margot királyné

Nagyjából húsz éve olvastam utoljára Dumas regényt. Az akkori olvasmányok emléke úgy élt bennem, mint igazán nagy élmény: kalandos történet, meglepő fordulatok, eleven szereplők, és a történelmi eseményeknek egy olyan izgalmas és színes bemutatása, mint amilyennel esélyem nem volt találkozni az történelem órákon.
Miután elolvastam Robert Merle Francia história sorozatából a harmadik kötetet, amely a Szent Bertalan éjszakáján történt események köré épül fel, úgy gondoltam, épp kapóra jön a nemrég beszerzett Margot királyné, hiszen az meg ott kezdődik, ahol a Jó városunk, Párizs véget ér. Érdekes volt két regényt olvasni ugyanabból a korból, de két olyan író tollából, aki teljesen másképp ír. Az összehasonlításból Merle jött ki nyertesen. Talán éppen ezért, mert vele hasonlítottam össze Dumas regényét, ez nem tudott annyira magával ragadni. A történelmi eseményeket szinte kizárólag az udvari intrikákon keresztül ismerjük meg, a szereplők is leginkább ilyen helyzetekben nyilvánulnak meg, nem igazán látjuk őket különböző élethelyzetekben, több szempontból bemutatva. Érdekes módon a címadó Margot királyné alakja a háttérben van, mintegy mellékszereplőként jelenik meg csupán, és szerintem éppen őt ismerhetjük meg a legfelületesebben. Sokkal inkább szól a regény a férjéről, Navarrai Henrikről, mint róla. A romantika, mint irodalmi stílus, annyira erősen jellemzi az egész regény hangulatát, hogy bár Henrik, Margot, Medici Katalin, mind valós szereplők, az embernek mégis az az érzése, hogy egy mesét olvas: hangzatos szavak, drámai gesztusok, színpadias érzelmi megnyilvánulások sorozata veszi el a történettől és az alakoktól az életszerűséget. Úgy tűnik, hangulatilag nem jókor olvastam a regényt, hiszen pontosan tudtam, mit várhatok Dumas-tól meg a romantikus irányzattól, mégis többet és mást vártam, már amikor kezemben volt a könyv. Ezért Merlét kell hibáztatni, nem engem. Mindenesetre, amit most írok nagyon kritikusnak hangzik, de csupán a saját érzéseimet fejezem ki, nem vitatom Dumas írói nagyságát. Ő továbbra is nagy kedvenc nálam, ezt a regényét is szerettem olvasni, csak a fent leírtak miatt most nem tudott elvarázsolni, nem tudta elhitetni velem, hogy benne élek, ott a francia királyi udvar forgatagában, és abban a korban, amikor egy hölgynek bizonyos pillanatokban illet látványosan elalélni.
Még szemezik velem a polcról egy háromkötetes Dumas, lehet attól majd én is elalélok :)

2 hozzászólás
OlvasóMókus>!
Alexandre Dumas: Margot királyné

Mindig azon gondolkodom, amikor ehhez hasonló történelmi regényt olvasok, hogy milyen lehetett úgy élni egy (bármelyik) királyi udvarban, hogy az ember minden pillanatban valami intrikától tarthatott? Hogy a király körében lévők közt szinte senkinek nem volt egy őszinte szava, tette, mozdulata. Mindent és mindenkit csak az intrika és a cselszövés mozgatott. Nehéz világ lehetett. Mindenki csak a túlélésért harcolt a hétköznapok csatáiban. Azt viszont nem értem, hogy miért Margot királyné a címe, szerintem sokkal inkább IV. Henrik a központi figura.

Bartha_Helga>!
Alexandre Dumas: Margot királyné

Könnyen olvasható, de nekem unalmas volt. Pedig sok az intrika, de az én figyelmemet nem tudta fenntartani… És már az is unalmas egy kicsit Dumas részéről, hogy nem mindig ragaszkodik a történelmi hűséghez…

AeS P>!
Alexandre Dumas: Margot királyné

Történelemtudásom mindig a béka feneke alatt hevert, egyetemes történelem meg különösen, tudom magamról és szégyellem is eléggé, de ez van.
Egy büdös szót sem értettem ebből a könyvből addig, amíg nem szedtem össze a francia trón körüli bonyodalmakat a Wikipédiáról. Mindenki mindennek a királya, azt se tudtam, mikor ki beszél.
Nem tudom, miért pont ez a Dumas szerepel még az 1001 könyv listán, írt ennél jobbat. Bár a franciák ezt biztos máshogy gondolják.

Mandula8>!
Alexandre Dumas: Margot királyné

Elég vontatott volt, pedig nagyon nagy reményeket fűztem hozzá. Valahol még mindig reménykedem, hogy pusztán rosszkor talált meg ez a regény, és igazából ez egy jól megírt történet.

Habók P>!
Alexandre Dumas: Margot királyné

Ez a nekem kevésbé tetsző regények egyike. Nem igazán tudott fotelhoz szögezni. Talán már túl bonyolult és érzelmes volt.

Sli P>!
Alexandre Dumas: Margot királyné

Rengeteg a trutyi kavarás, szinte másról se szól, csak hogy eltalálják-e vele a kiszemelt áldozatot, és ha igen, felkel-e még a földről, vagy éppen elfordul, így mást kap telibe az áldás. Na meg a két szerelmespár találkái, persze csakis életük kockáztatásával; mert annak, aki a palotában megbotlik, nem a bokája rándul meg, spoiler
Eseménydús, nem vitás, talán túlságosan is az…


Népszerű idézetek

AeS P>!

– Vigyázz, Margit, a karodon egy kis vérfolt látszik!
– Ah, Sire, nem tesz semmit! – felelte Margit. – Csak az ajkam legyen mindig mosolyra kész!…

426. oldal (Palatinus, 2011)

AeS P>!

– Ah, Madame de Sauve! – kiáltott föl meglepve a királyné, hirtelen hátralépve s olyan kifejezéssel az arcán, amely inkább gyűlöletet, semmint ijedtséget árult el, mert hiszen a nő sohasem bocsátja meg a másik nőnek, hogy egy férfit elhódított tőle, még hogyha azt a férfit nem is szerette talán.

62. oldal (Palatinus, 2011)

Gabriella_Nagy_6 >!

-Sire, nem érzi, milyen bűzös itt a levegő ettől a rothadt hullától?
-Azt hiszed, Henrik? – felelte Károly, kinek szeme gyönyörűségtől ragyogott. – Tévedsz, Henrik! Az ellenség holtteste mindig jószagú…


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Merle: Jó városunk, Párizs
Heinrich Mann: Egy király ifjúsága
Heinrich Mann: IV. Henrik
Maurice Druon: A megfojtott királyné
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Jeanne Kalogridis: Medici Katalin, a démoni királyné
Ken Follett: A tűzoszlop
Alison Weir: Boleyn Anna
Robert Merle: A bálvány
Charles Dickens: Két város regénye