Korzikai ​testvérek 69 csillagozás

Alexandre Dumas: Korzikai testvérek Alexandre Dumas: Korzikai testvérek Alexandre Dumas: Korzikai testvérek Alexandre Dumas: Korzikai testvérek Alexandre Dumas: Korzikai testvérek Alexandre Dumas: Korzikai testvérek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Két kisregényt tartalmaz a kötet. Az első, a Korzikai testvérek, egy furcsa és borzongató családi hagyományról szól. A két korzikai testvér egyikét Párizsban párbajban megölik. A másik testvér – a családi hagyománynak megfelelően – víziókban értesül a tragikus eseményekről. Korzikából azonnal Párizsba utazik, és egy újabb párbajban bosszút áll testvére haláláért. A második kisregény, a Herminie, egy különleges szerelmi viszony izgalmas története. A titoktartásra kötelezett lovag indiszkréciót követ el, s szerelmese bosszúból megöli. Illetve nem őt sikerül megölnie, hanem a fiú élhetetlen barátját, aki éppen hozzá akar menni szerelmi találkozóra. Dumas mindkét kisregénye most jelenik meg először magyar nyelven. Mindkettő romantikus írás, tele izzó szenvedéllyek, s fordulataikat a kaland izgalma és titokzatossága teszi feledhetetlenné.

Eredeti megjelenés éve: 1844

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Alexandre Dumas

>!
Arión, Budapest, 2008
282 oldal · ISBN: 9789639699243
>!
Intermix, 1996
172 oldal · ISBN: 9638352779 · Illusztrálta: Szávai János

3 további kiadás


Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Korzika


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth IP
Alexandre Dumas: Korzikai testvérek

Eleinte úgy tűnt, Dumas (avagy valamelyik szellemírója) egyszerűen csak koppintani fogja Prosper Mérimée Colombáját, legalábbis a kisregény első fele minden tekintetben erre utalt. Azt természetesen megértem, hogy a francia átutazók számára az első számú élményforrást a korzikaiaknál szinte intézményesült vérbosszú intézménye adja, azonban meglehetősen kisstílű próbálkozásnak tűnt ugyanazt a konfliktust felhúzni egy hasonló terjedelmű írásra: a felvilágosult francia szellemiség és a forró korzikai életfelfogás szembenállását – előbbi nyilván elveti a vérbosszút és szörnyülködik rajta, sőt, érthetetlen ostobaságnak tartja, utóbbi pedig a nemzeti identitás középpontjának, kötelességnek, egy elkerülhetetlen, büszkén vállalt aktusnak. De a Korzikai testvérek nem erről szól!

Nagyjából félúton derül ki, hogy a két fivér – a Párizsban élő, civilizált, ízig-vérig francia Louis és a Korzikán maradt büszke, tapasztalt fegyverforgató, közössége tekintélyét élvező Lucien – ebben a történetben, bármennyire is erre utal a felvezetés, nem fog egymással összecsapni. A köztük lévő kapcsolat ellenben fontos, mondhatni, Dumas írása látszólag két korzikai ember regénye, de összességében a történetben sokkal hangsúlyosabb a két testvért összekötő rendkívül erős, már-már természetfölöttinek beállított kapocs. Nem tudom, az orvostudomány anno hogyan értelmezte az ikrekre állítólag amúgy is jellemző, távolságokat áthidaló, telepatikusnak is nevezhető kommunikációt, de itt a két testvér érzelmi síkon teljes összeköttetésben áll, pluszban őseik szelleme is fel-feldereng életük döntő pillanataiban. Ezt persze az elbeszélő megértő elhűléssel, tisztelettel fogadja, és mélységes megbecsüléssel, szeretettel beszél nagyjából a történet összes főszereplőjéről – emiatt a szöveg nagyon intimnek, szívszorítónak, érzelmesnek hat, tulajdonképpen sokkal kellemesebbnek és kerekebbnek, mint Dumas-tól eddig bármi.
Az erkölcsi sugallat pedig ugyancsak figyelemreméltó: amíg ugyanis Korzikán a vérbosszú akár több generáción keresztül is meghatározza a családok mindennapjait, komplett famíliákat irtva ki, addig a cselekmény ott játszódó szakaszában ilyesmire nem kerül sor, ellenben Lucien sikeresen kibékít két szembenálló háznépet. A franciaországi epizódokban ugyanakkor lezajlik egy párbaj, amiben nincs semmiféle magasztosság, szent cél, vagy becsületbeli ügy – egy mondvacsinált, kikényszerített, szinte előre lejátszott megütközésről van szó, elkeserítő kicsengéssel (nyugodtan nevezhetjük gyilkosságnak is). Vegyük tehát észre, mennyire álszent és lekezelő az a döbbenet, amivel a franciák a korzikaiak belső konfliktusait nézik: hiszen a zöld ligetekben lezajló titkos párbajok kisszerű és alantas, ostoba és végzetes férfiúi erőfitogtatások csupán a korzikai ember gondolkodását meghatározó szemet szemért, emberéletet emberéletért elvhez képest. Ettől persze egyik eljárásnak sem lesz felvilágosult szemmel értelmezhető létjogosultsága, de jól kiérezzük belőle a nyugati emberre jellemző önteltséget és túlzott magabiztosságot.*
Ha kell még bizonygatni a regény értékét, én kihangsúlyoznám a remek stílusát, érzékletes miliőfestését, történetszövését, érzelmességét, és katartikus lezárását. Valójában tökéletes, semmilyen szempontból nem találtam rajta fogást. Melegen ajánlom! @csgabi is említette a belőle készült filmfeldolgozásokat – ezekből 18-at számoltam össze csak a Wikipédián, a legrégebbit 1898-ból, a legújabbat 1989-ből**, és meglepve tapasztaltam, hogy a történet igen nagy népszerűségnek örvend Ázsiában: Indiában hindi, tamil és telugu nyelven is készült belőle feldolgozás.

*Rém érdekes, hogy Mérimée Colombájában a vérbosszú és annak végkimenetele totális diadal az olvasó számára – pontosan azért, mert a főhősöket ott is kellőképpen megszeretjük, és nem lesz indíttatásunk elítélni őket egy kegyetlen ősi hagyomány ápolása miatt. Dumas ellenben tudja úgy keverni a lapjait, hogy a vérbosszú kiteljesedését elfogadja ugyan az olvasó, de diadalérzete ne legyen ebből kifolyólag!
**Egy 1985-ös tévéfilmben Geraldine Chaplin volt Madame Da Fanchi – újabban ritkán mondok ilyet filmekre, de azt meg akarom nézni!

15 hozzászólás
>!
csgabi MP
Alexandre Dumas: Korzikai testvérek

Az eredetileg 1844-ben megjelent, két kisregényt tartalmazó kötet 1996-os kiadását olvastam. Nos, a kinézet hagy kívánnivalót maga után, de elhiszem, hogy a kilencvenes években ez jól nézett ki. :-)
Érdekes korrajzként fogtam fel a két történetet: korrajz és társadalomrajz az 1800-es évek első felének Korzikájáról és Párizsáról.
A 19. századi romantikus regényírás egyik legnagyobb alakjának tartják Dumas-t. Olvastam is hihetetlen munkabírásáról, és arról, hogy életrajzírói szerint majd’ háromszáz kötetre rúg kiadott életműve – Teljes munkássága mindmáig kiadatlan.
A Korzikai testvérek-ből 1941-ben film is készült az amerikai Gregory Ratoff rendezésében, majd pedig 1961-ben olasz-francia koprodukcióban egy másik, Amedo Nazzari főszereplésével.
A korzikai ikerpár, Louis és Lucien története nem csodálkozom, amiért megragadta a filmesek képzeletét. Amiért én szerettem, az Korzika leírása volt. A táj, az emberek bemutatása lenyűgözött. Annak ellenére csodáltam a történetet, hogy nem vagyok oda a vérbosszúért és hasonlókért – azt hiszem, ezért voltak felemás érzéseim Kadare: Kettétört április-ával kapcsolatban is.
Az Herminie… Na az egy „külön történet”, ahogy mondani szokás. Herminie az a lány, akit simán végig lehetett volna pofozni a főúton. Persze, mondhatom, hogy a korai feminizmus jegyeit véltem felfedezni viselkedésében, de a feminizmus nem egyenlő az ostobasággal, hisztivel, önzéssel és egoizmussal.
Edouard még időben megszabadult ettől a nőtől, Edmond azonban nem mondhatta magát ilyen szerencsésnek.

>!
sophie P
Alexandre Dumas: Korzikai testvérek

Tavaly már volt párszor, hogy rádió helyett hangoskönyvet kapcsoltam be, nem is tudom, miért szoktam le róla. Ismét egészen szórakoztatónak találtam. Talán bármit nem tudnék hallgatni, de Dumas abszolút alkalmasnak bizonyult, még úgy is, hogy a felolvasás nem feltétlenül professzionális.
    Két nagyon rövidke, nagyon könnyed, és nagyon kellemes (romantikus, mondja az utószó) darabot tartalmaz a kötet. Te jó ég! Azok a párbajok! Az a korzikai virtus! Azok a párizsi álarcos bálok! És főleg azok a naaaagy szerelmek.

>!
regulat
Alexandre Dumas: Korzikai testvérek

Monsieur Dumas két „mondhatni” pletykát oszt meg az olvasóval. Vagy valami olyasmit.
…és ha így tudom kezelni, akkor baromi szórakoztatóan csinálja.
Mondjuk ugyanezt szívesen elolvasnám, mondjuk Roald Dahletől… vagy Ambrose Biercetól… vagy Jules Barbey d'Aurevillytől… vagy Poe mestertől…

Ok. Ezeket sztorikat sokan meg tudták volna írni… …jobban is.

Mégis a Dumas-művek nagy előnye, hogy a mester remekül mesél. Itt van az első kisregény, a Korzikai testvérek. Itt mintha a korzikai egzotikum bemutatásával túl lőtt volna a célon, hogy aztán, lepörgessen egy párbaj kapcsán egy kvázi kísértet históriát.

A második kisregény a Hermine ennél már sokkal feszesebb. Egy szerelmi történet, aminek a végén nem az hal meg, akinek kéne… Itt éreztem a legjobban, hogy d'Aurevilly ezt jobban csinálná. Nála Hermine démoni nő lenne, hiszen a lehetőség ott van benne. Itt pont a démoni erő hiányzik belőle.

Szóval kellemes szórakoztató történetek ezek, amik olvastatják magukat, de az a bizonyos plusz, a hű meg a ha, na a pont hiányzik belőlük. Nincs igazi rejtély, nincs meghökkenés… az olvasó szinte az elejétől sejti (na jó tudja) hogy mi lesz a történet vége.
Jól megírt kis színesek.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1968
176 oldal · puhatáblás · Fordította: Szávai János
>!
brigi11 P
Alexandre Dumas: Korzikai testvérek

Egy hosszabb és egy rövidebb könyv elolvasása után már értem miért tartják Dumas-t a 19. századi romantikus regényírás egyik legnagyobb alakjának.
Ez a könyv két teljesen különböző,nagyon rövid, nagyon szerethető novellából áll. Mindkét történet teljesen kiszámítható, de mégis jó volt olvasni. Nekem az első jobban tetszett, a tájleírás, a bosszú, a párbaj egy kis misztikummal vegyítve. Nem csodálom, hogy filmet is csináltak belőle.
A második történet, azt a tipikus párizsi életet mutatja be, amit én nem szeretek, ráadásul nem is az halt meg, akinek kellett volna.

>!
Csoszi
Alexandre Dumas: Korzikai testvérek

Eddig még nem olvastam Dumas-tól, és így elsőre nem igazán győzött meg. Picit nehézkesnek éreztem a stílust. Igazából egyik történet sem ragadott magával.
Mindkét kisregény a bosszúról szól. A Korzikai testvérek-ben Lucien de Franchi torolja meg fivére halálát, aki egy párbaj során vesztette életét. Nem igazán értettem, hogy miért került sor a párbajra. Gondolom abban az időben más volt az emberek felfogása a becsületről, mint napjainkban.
A második történetben pedig Herminie akarja megbosszulni a szeretője árulását (bár a véletlen folytán nem az lett az áldozat, aki megérdemelte).

2 hozzászólás
>!
Nagyfehérasszony
Alexandre Dumas: Korzikai testvérek

Nagyon-nagyon szerettem! A templomunk kertjében ücsörögve olvastam először egy nagyon meleg nyáron. A könyvjelzőm egy meggy szára volt, később pedig egy örökzöld bokrunk hajtása. Maradandó olvasmányélmény, az biztos!
Remélem lesz fiam, akinek a kezébe nyomhatom idővel!

6 hozzászólás
>!
HA86
Alexandre Dumas: Korzikai testvérek

Tetszett mindkét kisregény, de nem a történetük miatt – ugyanis egyiké sem volt különösebben nagy dobás –, hanem az atmoszféra és Dumas kellemes és „emberi” stílusa miatt. Mindig is érdekelt, a régen élt emberek hogyan látták a világot, és hogyan viszonyultak egymáshoz… És mindig kiderül számomra, hogy bár alapvetően olyan tulajdonságokkal bírtak, mint mi, az ő „emberi léptékű” világuk sokkal inkább kedvezett a mély kapcsolatok kialakításának. Erre kiváló példa a Korzikai testvérek, melyben a Korzikára érkező elbeszélőnek nem kell azon törnie a fejét, hogy hol keressen szállást: egyszerűen csak ki kell választania az egyik házat és bekopognia az ajtaján, ott pedig – mi sem természetesebb – azonnal és ingyen elszállásolják őt éjszakára. Kellemesen megdöbbentő volt e kisregényben egy barátság születésének bemutatása is: csupán egyetlen közösen elköltött vacsora kellett ahhoz, hogy a most érkezett idegent máris mély bizalmukba fogadják a háziak.
Dumas stílusa azért tetszik különösen, mert olyan jelentéktelen és hosszúra nyúlt párbeszédeket oszt meg teljes egészében (például a Herminie c. kisregényben a kártyaparti alatti teljesen érdektelen beszélgetést), melyek felét-háromnegyedét napjaink szerkesztői azonnal kihúznák, … és melyeknek valóban nincs különösebb funkciójuk, ha 'csak" annyi nem, hogy emberivé teszik a történetet…
… Aki vágyik egy tisztább, naivabb világba, az biztos, hogy nem fog csalódni ebben a karcsú kis kötetben. :)

>!
Kisanna
Alexandre Dumas: Korzikai testvérek

Két kisregényt tartalmaz a könyv, mind a kettő igazi romantikus, kalandos írás. A Korzikai testvérek volt a hosszabb és a kidolgozottabb. Nagyon tetszett az elején a vérbosszú hagyományának leírása, a korzikai emberek élete az elzárt szigeten. A befejezés is rendben volt, illett a történethez.
A Herminie egy nagyon különös szerelmi történet, szerintem már a paródia határát súrolja…

>!
Volk P
Alexandre Dumas: Korzikai testvérek

Az elején sejteni lehet, hogy mi fog történni. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, végig vigyorogtam onnantól, hogy Dumas visszatér Párizsba. :) A szívemet dobbantják meg az ilyen párbajozós esetek, ez olyan egyedi és… valljuk be, ma már nem látunk ilyesmit, hogy két pasi kimegy az erdőbe, mert megsértették egymást, aztán megküzdenek/lepuffantják egymást … stb. Tényleg, akkor mi van, ha mindkettő párbajozó pontosan céloz, és egymást teríti le. Ki a győztes? …
(linkeknél)


Népszerű idézetek

>!
Csoszi

A nagy elhatározások értékét a rögtöni kivitelezés adja meg.

168. oldal

3 hozzászólás
>!
regulat

Ha a fiatalság valamit a fejébe vesz, nem lehet megakadályozni…

149. oldal, Hermine (Szépirodalmi, 1968)

>!
vercsa

Korzika francia megye, de Korzika még nagyon messze van attól, hogy Franciaország legyen.

Kapcsolódó szócikkek: Franciaország · Korzika
>!
Ardnazil

Úgy kell élni, hogy az ember nyíltan beszélhessen minden tettéről.

20. oldal, Korzikai testvérek (Szépirodalmi, 1968)

>!
Nandi

…az idő eltompítja a leghevesebb fájdalmat is ; ha szívem sebébe nem kerül új méreg, egy ideig még vérezni fog, azután végül is beheged.

>!
Csoszi

Kinyitottam a könyvszekrényt, és megtaláltam nagy költőink sorozatait: Corneille, Racine, Moliére, La Fontaine, Ronsard, Victor Hugo és Lamartine.

14. oldal

>!
Caulker

Ha egy rossz irányban repülő légy egy ember halálát okozza, az az ember már mindenképpen halott.

30. oldal

>!
Ardnazil

A valóságnak az az egyik legnagyobb hibája, hogy valószerűtlen. Ezért is szokás leplezni a királyok elől hízelkedéssel, az olvasók elől pedig regénnyel, amely egyáltalában nem az eltúlozása mindannak, ami lehetséges, mint egyesek gondolják, hanem inkább a valóság gyönge utánzata.

121. oldal, Hermine (Szépirodalmi, 1968)

>!
Nandi

…az ember nem oda megy, ahová mennie kellene, hanem oda, ahová a sorsa viszi.

>!
regulat

(…) helyőrség nélküli szívekhez szokott, amelyek, a spanyol erődök módjára, az első támadadáskor megadják magukat, s a megadás után többé már nem találnak már megfelelő megfelelő fegyvert a hódító ellen.

162. oldal, Hermine (Szépirodalmi, 1968)


Hasonló könyvek címkék alapján

Guy de Maupassant: Egy élet
Charles Dickens: Nagy várakozások
Gustave Flaubert: Madame Bovary
Jules Verne: A rejtelmes sziget
Dickens Károly: Ritkaságok régi boltja
Charlotte Brontë: Shirley
Eugène Sue: Párizs rejtelmei
Fekete István: Hajnal Badányban
William Somerset Maugham: Színház
Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa