Húsz ​év múlva (A három testőr 2.) 227 csillagozás

Alexandre Dumas: Húsz év múlva Alexandre Dumas: Húsz év múlva Alexandre Dumas: Húsz év múlva Alexandre Dumas: Húsz év múlva Alexandre Dumas: Húsz év múlva Alexandre Dumas: Húsz év múlva Alexandre Dumas: Húsz év múlva Alexandre Dumas: Húsz év múlva Alexandre Dumas: Húsz év múlva Alexandre Dumas: Húsz év múlva

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A három testőr és D'Artagnan meglett emberek immár: 1648-ban járunk; ez az az év, amelyben véget ér a harmincéves háború, amikor győzelemre jut Cromwell és az angol forradalom; ebben az évben tör ki Párizsban a Fronde-felkelés, és szerveződik meg a Barikádok napja. Vajon miféle újabb kalandot kínál hőseinknek a történelem kavargása? Vállalkoznak-e újabb kalandokra? Hogyan élnek, mi történt velük az elmúlt húsz év alatt? Bizony, nagyon is másként élnek, mint A három testőr idején: Athos, a fia, a későbbi Bragelonne vicomte nevelésének szenteli életét, Aramis egyházi öltözékben keresi a titokzatos szerelmi és politikai kapcsolatokat, Porthos úri vígságban unatkozik hatalmas birtokán; csak D'Artagnan maradt meg testőrnek. De éppen az õ kalandvágya, fortélyos mesterkedése, furfangos észjárása indítja újabb kalandok elébe mindnégyüket: az egyetlen testőrt és három elválaszthatatlan jóbarátját.

Eredeti megjelenés éve: 1845

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Horizont könyvek Kriterion · Alexandre Dumas Adamo Books

>!
Adamo Books, 2016
ISBN: 9789633877241
>!
Európa, Budapest, 2011
888 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791564 · Fordította: Jékely Zoltán
>!
Kriterion, Bukarest, 1988
844 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630743477 · Fordította: Jékely Zoltán

7 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Athos · D’Artagnan · Porthos · Aramis

Helyszínek népszerűség szerint

Anglia


Kedvencelte 28

Most olvassa 8

Várólistára tette 79

Kívánságlistára tette 43


Kiemelt értékelések

Márta_Péterffy P>!
Alexandre Dumas: Húsz év múlva

Dumas engem elbűvölt! Most, hogy a róla szóló könyvet is olvasom, különösen érdekes volt így befejezni a regényt. A három testőr is tetszett, ez a folytatás talán még jobban.
Fontos megjegyezni, hogy a regények erősen különböznek az összes filmes feldolgozástól!
Az író stílusára jellemző a romantikus pátosz, de mozgalmas, drámai, valamint igen sokszor elég reális képet is fest a korszakról. Drámaírókén indult, jól értett a „szcéna” megtervezéséhez, jelenet-ábrázoláshoz. A testőrök alakjait remekül alkotta meg, egyik mintája saját édesapja volt, Napóleon hősies, majd mellőzött, kegyvesztett tábornoka.
D'Artagnan kicsit az író maga is, a szegény kisnemesi családból saját érdemei, furfangos észjárása és vitéz bátorsága révén kiemelkedett ember. Dumas nagyapja ugyan főúr volt, de ebből az unoka nem sokat profitált. Persze Porthosra is hasonlít Dumas, életet élvező, erős, szép szál férfi volt az író, és katona édesapja is.
Mitől érdekes még ez a két könyv? / A három testőr és a Húsz év múlva/
Elég jól ábrázolja a két korszakot, az angol és francia történelem eseményeit, még akkor is ha sokszor pontatlan. Az általam olvasott kiadás bővelkedik lábjegyzetekben, olvasható a javítás, kiigazítás. Richelieu ábrázolása pedig Dumas írásaiban is változik spoiler.
Kicsit vicces mai szemmel 45 év körüli emberek öregségéről olvasni, ám kiderül az is, hogy még remek vitézek, és él a híres barátságuk.
Kíváncsi leszek a Bragalonne vicomte regényben mi lesz, ezek után még 10 év múlva!
Összességében a Húsz év múlva is 5 csillagot kapott, ehhez újfent hozzájárult Jékely Zoltán szép fordítása.

4 hozzászólás
Mesemondó IP>!
Alexandre Dumas: Húsz év múlva

A három testőrt rengetegszer olvastam ki gyerek- és kamaszkoromban, és mindig a szívem csücske lesz. Ezt a könyvet ellenben most (húsz évvel később, hehe) olvastam először, és meg kell állapítanom, hogy látványosan jobb az előzőnél. (Újraolvastam az első részt is, hogy legyen összehasonlítási alapom.)
Dumas remekül ír történelmi regényt, és nem mellesleg megalapozta ezzel a könyvvel a hollywoodi kalandfilmek műfaját, látványos harcokkal, váratlan fordulatokkal, és drámaian vizuális jelenetekkel spoiler. A testőrök húsz év alatt sokkal komplexebb karakterek lettek, nyomasztja őket a múltjuk és a jövőjük, saját vágyaik mozgatják őket, és bizony a négy jóbarát között többféle konfliktus is kialakul. Mindez egy olyan történelmi vihar közepén, amely a La Manche mindkét oldalán próbára teszi a testőrök hűségét. Az angliai jelenetek azzal a feszült, precíz drámaisággal voltak megalkotva, mint annak idején az első könyvben Milady szökése (ami szerintem A három testőr csúcspontja volt). Tudtam, hogy mi lesz a dolog vége, mégis rágtam a körmömet. Közben pedig mostanra érett be igazán a csapat humora és a testőrök közötti szóváltások hangulata is; sok helyen jókat nevettem a be- és kiszólásokon.
Bragelonne szerethető új karakter, biztos, hogy fogom olvasni a további köteteket is.
Az élvezeti értékhez hozzájárul Jékely Zoltán remek fordítása.

2 hozzászólás
kaporszakall>!
Alexandre Dumas: Húsz év múlva

Ötven évvel ezelőtti emlékeim szerint ez jobb volt…

Ok, csavaros, fordulatos, de az az egyenletesen gördülő, ugyanakkor lendületes cselekmény, a párbeszédeknek az a szellemes eleganciája, ami A három testőrt végig olyan élvezetessé teszi, itt hiányzik. A bértollnokok – úgy tűnik – silányabb munkát végeztek. Mordaunt sablonos bosszúálló figurája a 'hivatalos gonosz' szerepében meg sem közelíti a Milady sokszínű, fantáziadús aljasságait (ráadásul oly logikátlanul pottyan elébünk a regény elején, mint derült égből a gumibot).

A történet maga is vontatottabb, s valljuk be, a francia belpolitika fejleményei XIII. Lajos (meg Richelieu) halála és XIV. Lajos nagykorúsága között – különösen a Fronde zavaros küzdelmei – meglehetősen ismeretlenek a magyar olvasóknak; szerintem a hobbitokról meg Mordorról jóval többet tudnak. Mintegy cirkuszi előadás peregnek a szemünk előtt az epizódok, és Mazarin mesterkedései sokszor öncélú bűvészmutatványként hatnak. Hőseink jelleme is elváltozott: D'Artagnan már-már Osztap Bender, a nagy kombinátor jelmezét ölti magára, Athos viszont mintha Don Quijote naiv idealizmusából kölcsönözne túl sokat… (ok, Porthos és Aramis még hozza a szokott formáját).

Az angol helyszín eseményei – bár a történelmi hűségtől messze állnak – valamelyest tükrözik a kor szellemét, habár I. Károly alakját erősen idealizálja a szerző. No, de ez sem történelmi regény, hanem színes-szagos kalandsorozat; még ha az első résznél gyengébb is. Dumas elfogult rajongói bizonyára ezt is élvezik, de én nem vagyok Dumas elfogult rajongója.

3 hozzászólás
Bogas>!
Alexandre Dumas: Húsz év múlva

D'Artagnan visszatért, és szórakoztatóbb, mint valaha!
No meg felnőttebb, mert az első kötet óta eltelt húsz évben benőtt a feje lágya. Mondanám, hogy még számos változás történt az előző rész óta – de nem lenne igaz. A legfontosabb változások: 1. balkézről született néhány gyerek, 2. meghalt Richelieu, éljen Richelieu! (S ha már: vesszen Mazarin!) Egy ponton eljutunk odáig a „bezzeg Richelieu…” kezdetű nóta számos versszakában, hogy bezzeg Richelieu nem bezáratta az ellenfeleit, hanem meggyilkoltatta. Elnézve Mazarin munkásságát (meg a többi szereplő ámokfutását), egy idő után én is felültem a Richelieu nosztalgiavasútra. Körülbelül az ötödik oldalon.
Mi a baj Mazarinnel? Olasz és fösvény. Méghozzá vezető pozícióban olasz és fösvény, egy olyan országban, ahol mindenki akar valamit. Hamar kiviláglik, hogy nemcsak két párt van, nem frondőrök és mazarinisták állnak egymással szemben, hanem mindenki a saját pecsenyéjét akarja sütögetni. Csak más-más hőfokon.
D'Artagnan is akar valamit, természetesen, csak ő gascogne-i leleménnyel fogja meg a dolgok végét. Emlékszünk még, milyen forró fejjel rohant a falnak az első részben? Ezúttal fordul a kocka, és épp ő lesz az, aki a rosszabbnál rosszabb ötletekre rámutat, hogy de hát ez hülyeség!. Aztán persze belemegy, a barátai belerángatják mindenbe, és végül neki kell kivágnia magukat a bajból. Bevallom, néha azt éreztem, Dumas nem egyszerűen elengedte a gyeplőt, hanem jó messzire dobta, csináljanak a karakterei, amit csak akarnak.
Így leírva kissé bosszantó regénynek hangzik, és nem mondom, néhányszor szívesen megráztam volna Athost egy-két szereplőt. Nem is mindig értettem, D'Artagnan hogy nem csapkodja fejbe Athost némelyiküket. Tévedés ne essék, inkább szórakoztató, mintsem bosszantó történet.
Egy mindenkiért, mindenki a saját pecsenyéjéért.

1 hozzászólás
AeS P>!
Alexandre Dumas: Húsz év múlva

Az öreg Alexandre minden gondolatára (bértollnokai minden gondolatára) kötött még egy masnit, így lett a könyv. De egy idő és mondjuk a kétszázadik oldal után már belefeledkeztem, és önfeledten izgultam a négy kispajtásért. Rendbe' vagyunk, uraim, még azért nekifutok majd a harmadik folytatásnak is.

robinson P>!
Alexandre Dumas: Húsz év múlva

A Három testőr folytatása. Kalandok és romantika, szerelem. Bár ez nem lett olyan klasszikus, de bizony érdemes elolvasni. Szép történet az igazságról, becsületről és a barátságról.

Habók P>!
Alexandre Dumas: Húsz év múlva

Kedvencem a trilógiából. Dumas mesterien bonyolítja a cselekményt, miközben egymás ellen játszatja az egykori nagy négyest – amíg nem lesz belőlük újra Nagy Négyes.

Vikiwi>!
Alexandre Dumas: Húsz év múlva

Nagyon lassan haladtam vele, nagy lendülettel kezdtem, aztán ez a könyv felénél elfogyott, ott kicsit megakadt a történet, majd a végére újra visszatért a kedvem az olvasásához, és a történet is magára talált. Jó volt, jó, de A három testőrt nem múlta felül. Egyszer majd alkalmat találok a harmadik résznek is.

lejla>!
Alexandre Dumas: Húsz év múlva

Hogy én ezt miért nem olvastam még? Pedig A három testőr örök kedvencem azóta, hogy tizenévesen először olvastam. :) És Athos, hát van még egy olyan, mint ő? :D Könyvszerelmeim sorában kiemelt helyen áll. :) :)

2 hozzászólás
Anna_Sera>!
Alexandre Dumas: Húsz év múlva

Ez a második rész is nagyon jó volt,igaz az elsőt semmi se múlja felül,de ebben is bőven volt humor,ármánykodás,meglepő fordulatok,kaland ,izgalom,a testőrök még egymást is kijátszották,mivel nem mindig egy oldalon álltak.Az is előfordult,hogy egymást kellett foglyul ejteniük,aztán ki is szabaditották őket ,mert mégiscsak a barátság az első.Itt is volt egy zseniális főgonosz,aki naivul azt hitte legyőzi a négy testőrt,mindenesetre derekasan próbálkozott,de nem számolt az inasokkal,pedig azok ugyanolyan rafináltak,mint gazdáik.


Népszerű idézetek

lejla>!

-Tyű, de furcsa história – mondta Porthos, a fejét lassan felemelte, s elképedve nézett a barátaira. – Lehetséges, hogy hirtelen értek angolul? Minden szavukat megértettem.
– Igen, mert spanyolul beszélünk, barátom – mondta Athos a szokásos hidegvérűséggel.
– Mennykő belé – káromkodott Porthos. – Micsoda bosszúság, már azt hittem, egy nyelvvel többet tudok.

2. kötet: London c. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: idegen nyelv · Porthos
1 hozzászólás
vvn_e>!

– Jaj, Grimaud, a hallgatag Grimaud mért nincsen itt? – sóhajtotta D’Artagnan. – Bezzeg sok mindent megértettem volna hallgatásából! Grimaud mindig oly beszédesen hallgatott!

152. oldal, I. kötet

WolfEinstein>!

– És hány éves ez a hölgy? – kérdezte Bragelonne vicomte.
– Kedves Raoulom, tanulja meg egyszer s mindenkorra, hogy ezt a kérdést sohase szabad feltennie! Ha egy nő arcáról leolvashatja életkorát, felesleges tőle megkérdeznie; ha nem olvashatja le, akkor tapintatlanság.

176-177. oldal, 1. kötet (Európa, 1970)

vvn_e>!

[…] Tudja, barátom, öregszem, maholnap harminchét éves vagyok.
– Hallgasson ide – mondta D’Artagnan somolyogva –, ha már találkoztunk, állapodjunk meg valamiben: hogy a jövőben milyen idősek leszünk?
– Hogy érti ezt? – nézett nagyot Aramis.
– Úgy – mondta D’Artagnan –, hogy hajdanán én voltam magánál két-három évvel ifjabb; de ha nem tévedek, a negyvenet is már alaposan megütöttem.
– Ugyan! – csodálkozott Aramis. – Akkor hát én tévedek, mert hisz maga, barátom, mindig kiváló matematikus volt. Tehát a maga számítása szerint negyvenhárom éves lehetek! A rossznyavalyába, kedvesem! Csak el ne mondja a Rambouillet-palotában, ez fájna nekem.
– Legyen nyugodt – mondta D’Artagnan –, nem is járok oda.

96. oldal, I. kötet

alexxy>!

– Barátaim – mondta Athos –, ez az, amit ilyen szívű emberektől reméltem, amilyenek maguk ketten! Mondottam már, s most még egyszer mondom: sorsunk felbonthatatlanul összefonódott, kövessünk bár más-más útvonalat. Véleményét tisztelem, D’Artagnan; s Porthos, tisztelem a meggyőződését! S ha ellentétes célokért harcolunk is, maradjunk meg jó barátoknak; miniszterek, hercegek, királyok mint suhanó ár eliramlanak, el a polgárháború is, miként a láng lobbanása, de vajon mi, megmaradunk-e mi? Valami azt súgja, hogy megmaradunk.

Kapcsolódó szócikkek: Athos · D’Artagnan · Porthos
Caulker>!

– Csodálatos – vette át a szót Athos, s közben szép napjaikra emlékeztető vidámsággal mosolygott – ,hogy annak idején véletlenül talált egymásra ez a néhány ember, kik még most, húszévnyi elszakadás után is összetartoznak. A barátság mély gyökeret ereszt a tiszta szívekben, D'Artagnan, higgye el, csak a rossz emberek tagadják a barátságot, mert nem értik meg.

126. oldal, 1. kötet

Kapcsolódó szócikkek: Athos
Caulker>!

A királyok csak a nemesség révén lehetnek erősek, de a nemesség csak a király révén lehet erős.

351. oldal, 1. kötet

Kapcsolódó szócikkek: Athos
AeS P>!

Gyűlölöm az angolokat, otrombák, mint a sörivó emberek általában.

389. oldal (Kriterion, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: angol
2 hozzászólás
AeS P>!

– Teringettét – mondta Porthos zokogva –, azt hiszem, sírok; micsoda hülyeség!

289. oldal - Melyben Mousquetont, miután majdnem megsütötték, majdnem megeszik (Kriterion, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: Porthos
Caulker>!

[…] Mily megható kölcsönös udvariasság! Porthos, nem lábad könnybe a szeme?
– Dehogynem! – mondta Porthos. – Csak nem tudom, ettől vagy a széltől potyognak-e a könnyeim. Mégis inkább a széltől.

347. oldal, 2. kötet


A sorozat következő kötete

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

A három testőr sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró
Hugo Viktor: A Notre Damei toronyőr
Hugo Viktor: A Notre-Damei torony őre
James Clavell: A sógun
Jókai Mór: A Damokosok
Walter Scott: Rob Roy
Jókai Mór: A két Trenk
Marguerite Yourcenar: Opus Nigrum
Arthur Conan Doyle: A fehér csapat I-II.
Hédervári Péter: A jávai tekercsek