Bragelonne ​vicomte (A három testőr 3.) 94 csillagozás

vagy Tíz évvel később
Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte

Újabb ​tíz esztendő telt el a Húsz év múlva eseményei óta: 1660-ban járunk, s a négy daliának, a hajdani négy hetyke legénynek bizony deresedik már a haja. A történelem azért változatlanul fantasztikus kalandokba sodorja őket, kivált az örökifjú D'Artagnant, a fiatal, tapasztalatlan XIV. Lajos testőrkapitányát és bizalmi emberét. Mi mindent nem tesz! Trónra segít egy királyt, megment egy jólszervezett puccstól egy másik királyt – csak azokat nem tudja megmenteni, akiket legjobban szeret: Porthost és Bragelonne vicomte-ot. Ki ez a Bragelonne? A négyek szemefénye, dédelgetett kedvence: Athos fia, a hajdani vitézség méltó örököse. Az ő története rövid és fájdalmas: a király szemet vet szerelmére – s ki tudna ellenállni a Napkirálynak? Raoul belehal bánatába. A regény igazi hőse, D'Artagnan pedig megöregedve is fáradhatatlanul folytatja bátor és fortélyos kalandjainak sorát, közben itt-ott bizony borsot törve a magasra jutott és a király elleni cselszövényt bonyolító Aramis orra alá. A… (tovább)

Eredeti cím: Bragelonne vicomte (francia)

Eredeti megjelenés éve: 1850

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Alexandre Dumas

>!
Adamo Books, 2016
ISBN: 9789633878002 · Fordította: Szini Gyula
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
2032 oldal · Fordította: Szini Gyula
>!
Európa, Budapest, 1972
1958 oldal · keménytáblás · Fordította: Szini Gyula

3 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Athos · D’Artagnan · Porthos · La Fontaine


Kedvencelte 11

Most olvassa 4

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

Youditta>!
Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

Az utolsó harmadik kötetben folytatódik a három testőr és D'Artagnan története, Richelieu-t felváltja Mazarin bíboros, majd őt két pénzügyi intendáns, XIII. Lajost XIV. Lajos, és lesz egy Bragelonne vicomténk is, a testőreink kicsit megöregedtek, már nem is mind testőr, de mindannyian hűen szolgálnak bizonyos elveket.
Itt is van cselszövés, árulás, szerelem, ármány, átverés, párbaj, harc, bajtársiasság, szóval minden olyan Dumas-féle.
Eleinte írtam a szereplőket;hogy ki-kivel-merre, de felesleges volt, tudtam követni a szövevényes szálakat, magam megnyugtatására viszont remek volt.
Nagyon szeretem,hogy Dumas minden fejezetét külön címmel jelzi, ami mindig előrevetít valamit a történetből, izgalmasabb számomra így, mint azt látni, hogy a 122. fejezet következik, kár hogy ezt kevés író alkalmazza.
A könyvet olvastam volna 5000 oldalon is, mindig elvarázsol Dumas és beszippant, de azért ezt itt most befejezhette volna a 240. fejezetnél, nem kellett 267. Az utolsó cirka 30 fejezet szerintem felesleges volt, mert cselekményileg nem láttam szükségét, ha így akarta befejezni a könyvet, akkor elfogadom, de ehhez nem kellett 30 fejezet. No mindegy, maradjunk annyiba, hogy imádtam az egészet, az utolsó rész megírását megbocsátom neki az első 1900 oldalért.

8 hozzászólás
Bogas>!
Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

Láncos teringette, kikérem magamnak, hogy egy könyv miatt öregnek érezzem magam!
(Megjegyzem, eleinte csak D'Artagnan láncosteringettézett sűrűn, aztán többen rákaptak, aztán mindenkinek elment tőle a kedve.)
Hol van már a tavalyi hó?, kérdezte Villon, és ezt kérdezem én is. Hol vannak a nők, akik életüket áldozták a szerelmükért – vagy éppenséggel megpróbálták megölni a szerelmüket? Hol vannak a férfiak, akik még ki tudtak rántani egy kardot? Lehet, hogy ragyog a Nap, de az új generáció már párbajozni sem tud tisztességesen, csak elügyetlenkedik ezeket a becsületbeli ügyeket, és miközben mindenki jobbra-balra sápítozik. D'Artagnan meg rendesen forgatja miattuk a szemét, de azért teszi a dolgát, és végül is, épp ettől csodálatos a történet.
Meg persze attól, hogy nagy léptünk előre az első kötethez képest, ahol a karakterábrázolás helyenként kimerült abban, hogy Richelieu=Sátán. Itt már a legtöbb kárt Aramis becsvágya okozza, ami szerintem egy csodálatos csavar, és külön csodálatos, ahogy az olvasó fogcsikorgatva végignézi, ahogy a kebelbarátok hazudnak és alakoskodnak egymás előtt. (És egy ponton Aramisnál akkora személyiségtorzulás történik, hogy Darth Vader is megirigyelné, de hát ő legalább komolyan, valódi tétekkel játssza a trónok harcát. Athos meg… Athos nem is tudom, hogy mit csinál, de úgy érzem, ez a megfelelő hely arra, hogy megemlítsem, hogy Athos egy lehetetlen alak.) Fél csillag levonás, mert az utolsó száz oldal már tényleg csak az olvasó lassú kivéreztetése.

Bartha_Helga>!
Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

A leghosszabb a sorozat könyvei közül, cserében a legrosszabb is. Az elgondolás nem rossz, de kb. 1000–1500 oldal felesleges. Így egy XVII. századi szappanopera lett belőle.

Siegbald>!
Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

„A Vasálarcos”
Sokáig úgy hittem, ez a mű meg sem jelent magyarul, mindig „A Vasálarcos"ként próbáltam ráakadni. Hál'istennek végül megtudtam, hogy "Bragelonne vicomte” címen kellett volna keresnem-pont így valahogy sosem jutott eszembe..:D

Nagyon élveztem újra Dumas és a négy testőr sztorijait olvasni, olyannyira hogy alig bírtam letenni.
Ez a kezdeti lelkesedés hatalmas lendületet adott az olvasásban, és csak a mű 3/4-e fele kezdtem érezni, hogy tulajdonképpen sokkal kevesebbet találkozunk a testőrökkel, mint szerettem volna, és hogy az új szereplők ármánykodásai és kicsinyes féltékenykedései vannak a középpontban. Maga a „vasálarcos” sztorija elenyésző eleme a műnek, és teljesen más, mint a Kábrió filmben.

Unni azért semmiképp nem untam a „regényt” (kiadástól függően akár 8 teljes kötetet is felölelhet), minden 3 testőr kedvelőnek csak ajánlani tudom.

Nagyon szomorú vagyok hogy ezek után nem tudok több Dumas-féle 3 testőr regényt olvasni, tartok tőle az öreg már nem fog új műveket kiadni, maradnak az újraolvasások, :(

Alejandro17>!
Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

Egy újabb remek mű, amit ettől a csodálatos írótól olvashattam. Azok a jellemzők, amik a főhősöket jellemezték mind a Három Testőrben Mind a Húsz Év Múlvában, itt ismét visszaköszönnek. A nemesi szív, a barátság és maga az élet az amit a könyv a kalandokkal nekem adott. Egyszerűen fantasztikus :)

FancsiiTroubleMaker>!
Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

Dumas, te kegyetlen! Te és a szellemíróid tehettek arról, hogy a napsütéses hétfő délutánomat az ágyamban töltöttem, zokogva. Miért szerettetitek meg velem a szereplőket, ha ez lesz a történet vége? Igazságtalanok vagytok. Ennyi olvasással töltött nap, hónap után arra számítottam, hogy a történet végen boldog és elégedett leszek, ehelyett szomorú vagyok spoiler spoiler és már tudom, hogy képtelen leszek elengedni ezt a sorozatot. Hosszú utat jártam be a négy testőrrel, a négy baráttal, úgy érzem én is tagja lehettem ennek a különleges családnak. Kalandjaink nem voltak zökkenőmentesek, de mindig bátran lapoztam tovább olvasás közben, felkészülve mindenre, magabiztosan akartam szembenézni a soron következő csatával. Úgy éreztem mindenre készen állok, de kiderült, tévedtem, a befejezés váratlanul sújtott le rám. Hogy lehet ilyen befejezést írni? Miért?
Szerettem ezt a történetet, az összes részletet, a pörgős párbeszédeket, a színes karaktereket, de meg kell indokolnom a levonást. Az első rész ízig- vérig Athosról, Porthosról, Aramisról és D'Artagnanról szólt, a második részben az író elválasztotta egymástól a hű barátokat, ezt nehezen, de elfogadtam, mert a végül mégis csak közös ügyért harcoltak. A harmadik rész, ahogy a cím is mutatja Bragelonne vicomte-ról szól, a testőrök kezdetben inkább csak háttérszereplők, ennek nem örültem, de elfogadtam, és ha már így alakult arra vágytam, hogy Bragelonne történetével egy új, méltó generáció felemelkedését láthatom majd, ha már igazi testőreink „visszavonultak". Sajnos ez nem történt meg. Értettem én a szerelmi szálat, a fájdalmat, de úgy éreztem kicsit sok volt.
A fejezetek során Dumas sikeresen elérte, hogy nehezteljek Aramisra, holott úgy hittem, ez teljességgel lehetetlen, hogy megharagudjak bármelyikőjükre is. Jó, a végén ugyan megbékeltem Aramisszal, a döntései következményeivel, de hosszú út vezetett odáig. Nem érzem, hogy ez a rész eléggé kalandos lett volna az előzőekhez képest ( vagy csak egyszerűen elfáradtam, esetleg a történet fáradt el, meg amúgy is, mindenkinek mást jelent a kaland), azért az író kárpótolt valamelyest a történet vége felé.
Nem örülök a befejezésnek, annak viszont igen, hogy az író nem hagyott elvarratlan szálakat maga után, a történet kerek egész volt spoiler .A sorozat bekerült a kedvencek közé.

>!
Európa, Budapest, 1971
1962 oldal · keménytáblás · Fordította: Szini Gyula
sophie P>!
Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

Egy unokatestvérem adta kölcsön.
Gyönyörű kötetetek voltak, szép nagyok.:) Ezzel kezdődött a nyári szünet.
És én imádtam.

Joshua182>!
Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

Hosszú volt. Nagyon. Amivel semmi gond nincs, de akadtak részek szép számmal, amiket leginkább üresjáratként tudnék jellemezni. Ennek ellenére végigolvastam, nem ugrottam át semmit. Számomra talán ebben rejlik a könyv legnagyobb gyengesége.
Nem tetszett, hogy Dumas képes hosszú fejezeteken, alkalmanként akár 100 oldalnál is hosszabban mellőzni a főszereplőket, és az én ízlésemnek túlságosan részletesen elmerülni az udvari intrikákban és apróságokban, amelyek sok esetben nem, vagy csak minimálisan mozdítják előre a cselekményt.
Az első két részhez képest kevesebb is az izgalom, amiben kétség kívül közre játszik a terjedelem, de már olvasás közben is az volt a benyomásom, hogy az egykori testőrök jóval kevesebbszer és ritkábban tűnnek fel, mint ahogy az egy trilógia befejező kötetében elvárható lenne. Sorsuk alakulása sokszor hézagos, előfordul, hogy csak utalásokból tudhat meg fontos információkat az olvasó. Különösen Bragelonne vicomte esetében éreztem így, aki címszereplő létére kis túlzással javarészt epizódszerepekre bukkan fel időnként, akkor sem túl hosszú időre.
Cserébe viszont roppant részletes, árnyalt és mindenre kiterjedő jellemrajzot kapunk XIV. Lajosról és udvartartásáról, mindennapjaikról és egészen apró-cseprő ügyleteikről is. Ez persze nagyban hozzájárul ahhoz, hogy kiváló korrajzot kapjunk erről az időszakról (nagyon hasznos a rengeteg történelmi lábjegyzet), még úgy is, hogy Dumas néhány szereplő esetében bevallottan nem törekedett mindenáron a történelmi hűségre. Az én ízlésemnek azért ez sok volt, a könyv ezen részei lehetnének pár száz oldallal rövidebbek.
A szerző szerintem abba a hibába esett, hogy elmerült a részletekben, a végletekig túlnyújtotta a terjedelmet, ezt pedig a főszereplők története sínyli meg, személy szerint az Aramis sorsának ábrázolásában lévő hatalmas hézagok zavartak a legjobban, tekintettel arra, hogy milyen nagy utat jár be státusznövekedésben, illetve szerepének fontosságára a történetben. Hasonló érzésem volt Athosnál, de még D'Artagnan esetében is, aki azért természetesen gyakrabban feltűnik, de meglátásom szerint messze nem elég gyakran.
Talán Porthos az egyetlen karakter, akinek a sorsáról fontosságához képest megfelelő mennyiségű információhoz jut az olvasó, különös tekintettel a regény végére, ahol a többi főszereplő sorsa véleményem szerint méltatlanul rövid lezárást kap. Kicsit összecsapottnak tűnt a vége, mintha az író 1500 oldal után rájött volna, hogy ez így túl hosszú lesz, és gyorsan be akarta volna fejezni.
Ezeket leszámítva megközelítőleg hozta az eső két regény szintjét, a nyelvezet itt is tetszett, a humor sem hiányzik belőle, összességében izgalmakban sem volt hiány (csak nagyobb szünetekkel), aki olvasta az első két részt, annak kötelező olvasmány, még ebben a terjedelemben is.

briggg>!
Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

Ezen már néhol szenvedtem, de azért végigolvastam. Szerintem rövidebben kellett volna megírnia a szerzőnek és nem ilyen hosszú bő lére eresztve.

Bridge>!
Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

szentimentális időszakaimban szívesen veszem elő:)


Népszerű idézetek

vvn_e>!

A barátság főként emlékekből és megszokásokból áll.

267. oldal, I. kötet

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

FancsiiTroubleMaker>!

Senkit sem ébreszt fel az olyan villám, amelyet nem követ mennydörgés.

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

vvn_e>!

– Planchet, ismered te La Fontaine-t?
– A Saint-Médéric utcai patikust?

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

Kapcsolódó szócikkek: La Fontaine
Bogas>!

– Ó, el vagyok árulva, mindent tudnak.
– Mindig mindent tudnak – mondta Porthos, aki semmit sem tudott.

Az átköltözés, a csapóajtó és az arckép

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

Kapcsolódó szócikkek: Porthos
Szocool>!

„- Hát én vajon mikor távozom ebből a világból? Mi marad az embernek, ha elenyészik az ifjúság, a szerelem, a dicsőség, a barátság, az erő, a gazdagság."

(első mondat)

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

vvn_e>!

– De tudja-e, miért akarta titokban tartani?
– Ördögadta! Hát azért, hogy ki ne tudódjék – szólt Porthos.

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

1 hozzászólás
vvn_e>!

Mindkettő nagyon okos ember volt; csak Malicorne becsvágyból gyakran túl korán jött; Manicamp pedig lustaságból sokszor elkésett.

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

Bogas>!

– Tudja-e, hogy mint barát beszél velem, és hogy soha életemben nem találkoztam olyan férfiúval, akinek annyira helyén lett volna a szíve és az esze, mint magának?
– Milyen kedveseket mond – felelte D'Artagnan. – És a mai napig várt egy ilyen bókkal?

Baráti tanácsok

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

FancsiiTroubleMaker>!

Látja azokat a felhőket az égen, a fecskéket, amelyek a levegőt szelik? D'Artagnan gyorsabb, mint a felhő, gyorsabb, mint a madár, oly gyors, mint a szél.

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

Kapcsolódó szócikkek: D’Artagnan
vvn_e>!

– Kedves D’Artagnan úr, kérve kérem, ne mondjon rosszat a királyról… Csaknem őfelsége szolgálatában vagyok, és apám is megharagudnék rám, ha megtudná, hogy eltűrtem a király sértegetését, még akár bátyámuram szájából is.
– Az apád?… Az minden rothadt, veszendő ügyet felkarol. Szavamra, az apád elsőrendű lovag, valóságos Caesar, de nincs éles pillantása, mellyel a dolgok mélyébe látna.
– Ej, ej, bátyám – szólt nevetve Raoul –, most már az apámról is rosszat mond, holott azelőtt „a nagy Athos”-nak nevezte.

353. oldal, I. kötet

Alexandre Dumas: Bragelonne vicomte vagy Tíz évvel később

Kapcsolódó szócikkek: Athos · D’Artagnan

A sorozat következő kötete

A három testőr sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Defoe: Robinson Crusoe
Alfred de Vigny: Cinq-Mars összeesküvése
Jules Verne: Nyolcvan nap alatt a Föld körül
Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha
Emilio Salgari: A fekete kalóz
Kerstin Gier: Zafírkék
Örsi Ferenc: A Tenkes kapitánya
Paul Féval: A púpos
Rafael Sabatini: Blood kapitány viszontagságai
Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák / Beszterce ostroma