Akté 11 csillagozás

Néró rabnője
Alexandre Dumas: Akté Alexandre Dumas: Akté

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Meglepetés ​ez a könyv azoknak az olvasóknak, akik ismerik és szeretik Dumas felbecsülhetetlenül értékes munkásságát.

Az emberiség legsorsdöntőbb korszakát eleveníti meg Dumas előttünk, s szereplő személyei – részben legalább – történelmi nagyságok. Talán Akté az egyetlen főszereplő, akit a regényíró képzelete teremtett, a többiek: Nero császár, Agrippina, Pál apostol, Galba, Sporus, Britannicus stb. valamennyien történelmi figurák. A küzdelemben pedig, mely a regény alakjait két nagy csoportba tereli – a világ sorsa dől el a két főszereplő, Akté és Nero körül. A kicsapongó császári Róma a végnapjait éli s a föld alatt már forrong a keresztény eszme, mely ezer megpróbáltatáson át diadalmaskodik…

Ez a regény tárgya. S Akté, a korintuszi leány az összekötő kapocs a régi világ és az új között, s Nero ártatlan kedvese bepillant a császári szobák borzalmaiba, s riadtan menekül onnan. Felejteni akar, úgy kerül a keresztények közé. De sorsa elválaszthatatlanul ragadja tova… (tovább)

Eredeti cím: Acté

Eredeti megjelenés éve: 1839

>!
Junior Kontinens, Budapest, 1990
168 oldal · ISBN: 9630281546 · Fordította: Németh Andor

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Nero


Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
mazsof
Alexandre Dumas: Akté

Alexandre Dumas: Akté Néró rabnője

Ez a könyv nem szól igazán sem Aktéról, sem Neroról, pláne nem Aktéról ÉS Neroról. A két „főszereplő” csak pár oldalon szerepel együtt, ott sem történik semmi különös, utána pedig külön válnak útjaik, ráadásul Nerot nem igazán hatotta meg a lány eltűnése sem. Ez elég furcsa volt számomra, nem igazán erre számít az ember. Kicsit kusza volt az egész történetvezetés, úgy éreztem, az író nem tudta teljes mértékben összehangolni a valós és nem valós elemeket, ezért nem lett egy egységes egész. Viszont a kor, amiben játszódik, a valós szereplőkkel történő események, a korszak bemutatása elég korrekt volt, így azért élvezhető is a könyv. Viszont ami teljességgel kiborított: a helyesírási hibák tömkelege, és a rettentően ízléstelen borító (ami ráadásul kicsit sem kapcsolódik a történet stílusához).

>!
Emmi_Lotta IMP
Alexandre Dumas: Akté

Alexandre Dumas: Akté Néró rabnője

Inkább Néróról szól, semmint Aktéról, aki a számos történelmi személy mellett fiktív hősként jelenik meg a regényben. A történet kissé színtelen, de annál inkább véres, miként az Néróra és korára jellemző volt. Nyilván nem ez Dumas legsikerültebb alkotása.
A fordítás szánalmasan gyenge, telis-tele durva helyesírási és nyelvhelyességi hibával (pl. „mond!” felszólító módban, „kellet” múlt időben, „mellet” névutó, központozási, különírás-egybeírás jellegű hibák, hiányzó tárgyragok stb.)

>!
Junior Kontinens, Budapest, 1990
168 oldal · ISBN: 9630281546 · Fordította: Németh Andor
4 hozzászólás
>!
Ibanez MP
Alexandre Dumas: Akté

Alexandre Dumas: Akté Néró rabnője

Az értékeléseket elolvasva sokkal rosszabbra számítottam. A helyesírási hibákon szerencsésen átsiklottam (jó, egy-kettő kiszúrta nagyon a szemem), néha a leírások tényleg hosszúra sikeredtek, de voltaképpen a kor, melyben játszódik ilyen volt, nem tőmondatokban beszéltek. Az alaptörténet maga jó volt, rengeteg mindent megtud az ember a Nero és Agrippina által elkövetett tettekről (csak tátottam a szám néha, utána rá is kerestem, hogy mennyi vajon a valóságalapja az egésznek). Az Akté-részt nagyon lezáratlannak éreztem, az utána lévő Nero-s részek számomra érdektelenségbe fulladtak, túl tömény volt, nem regényszerű, hanem inkább dokumentumszerű, mindent gyorsan leírni, hogy mi hogy mikor hol kivel és hogy történt. De összességében a regény szerintem nem rossz, ha a végét is sikerült volna regényesen befejezni (lezárni akár egy fejezettel az Akté-Nero részt), akkor sokkal jobb lett volna.

Plusz
1. A cím engem nagyon zavar. Meg voltam róla győződve, hogy Nero egyik rabszolganőjéről fog szólni, mielőtt elolvastam volna a fülszöveget (sőt, még azután is voltak kétségeim)
2. Nero nagyon szerethette (a regényben persze), mert marhára kerestette a lányt :-D Legalább ha egy utalás lett volna rá, de nem, semmi, eltűnt és mintha ott se lett volna, azért ez kicsit furcsa volt…

>!
little_Annie_Mary
Alexandre Dumas: Akté

Alexandre Dumas: Akté Néró rabnője

Mi volt ez? Minden, csak nem az, amit a fülszöveg ígért! (Ami önmagában nem lenne baj, ha nem várnék, számítanék valamire, akarnám azt a valamit!) Egyébként szépen megírt történet, bár számomra az idő múlása és az események intervalluma kicsit aránytalan, meg össze-vissza volt, nem volt rossz olvasni.

>!
Chiara
Alexandre Dumas: Akté

Alexandre Dumas: Akté Néró rabnője

Biztosra vettem, hogy szeretni fogom. Legalább annyira, mint az általam olvasott többi Dumas regényt. Tévedtem. Mindössze 168 oldal, mégis hetek óta olvastam. Igyekeztem nem átlapozni a hosszú, túl hosszú!** leírós részeket bár romantika korabeli regényekkel bizony sűrűn teszek ilyet, mert ha megteszem – alig marad olvasnivalóm. Nem kedveltem meg igazán Aktét. Sőt, mondhatom, hogy közömbösen „néztem végig” sorsát. Akiről szerettem volna többet olvasni: Sporus. Az Ő személye-személyisége sok-sok kérdést vetett fel bennem!

** „-Nézzen kelet felé, -mondta. -A szürkület dacára, látni Athén fellegvárát és Sunium hegyfokát, amely úgy rajzolódik a tenger kék vizére, mint lándzsahegy. Idébb a Saronicus tenger közepén, az a patkóalakú sziget, Salamin. Ott harcolt Aeischilos. Ott verték neg Xerxes seregét. Lejjebb, dél felé, Korinthus irányában, mintegy kétszáz stadiumra tőlünk Nemea erdeje terül el, melyben Herkules oroszlánt ölt és bőrét diadala emlékéül viselte. Távolabb, ama hegylánc alján, mely megszakítja a látóhatárt, Epidaurus terül el, Aesculap hazája. Mögötte Argos, a királyok királyának földje. Nyugaton a lebukó nap tüzében a sycioni gazdag lapályok mögött abban a kék ködben, melyben a tenger egybeolvad az éggel, látja-e Samost és Ithakát? Forduljon háttal Korinthusnak és pillantson észak felé. Itt jobbra tőlünk Cytheron, ide tették Oedipust. Balra Leuctres, ahol Epaminondas megverte a Lakedaemonokat. Szemben velük Platea, ahol Aristides és Pausanias legyőzték a perzsákat. Amott pedig, középen, az Attikából Etóliába húzodó hegylánc szélén fekszik a fenyőtől, mirtustól és borostyántól fedett Helikon s a Parnassus hóval borított két csúcsa, melyek közt a castaliai forrás csörgedez, a múzsák forrása, melynek vizétől költői ihletet nyernek, akik belőle isznak…”

Na, most már mindenki tudja, hogy merre van arccal? XD (Jelzem: a szövegben felbukkanó helyesírási hibákat nem én vétettem- így van a könyvben…)

Örülök, hogy nem ez a könyv akadt először a kezembe Dumas-tól, mert ha így lett volna, az egyetlen általam olvasott könyve maradt volna!

>!
Vizsla
Alexandre Dumas: Akté

Alexandre Dumas: Akté Néró rabnője

A könyv főszereplője elvileg Akté, de a valóság az, hogy Néró körül forognak az események. Miután Akté és Néró elválnak egymástól, a lány történetét csak egy rövid ideig követi. Aktét sem megkedvelni, sem megutálni nem tudtam. Közömbösen végig olvastam a történetét, de Néró még mindig jobban érdekelt, mint ő.


Népszerű idézetek

>!
Vizsla

Világ, világ, ha tudnád, milyen nagy művész pusztul el bennem.

XVII.

Alexandre Dumas: Akté Néró rabnője

Kapcsolódó szócikkek: Nero
>!
Chiara

Ötvenhét évvel Krisztus születése után, Róma alapításától számítva a 810. évben, május hetedikén, egy tizenöt-tizenhatéves magas, szép hajadon – gyorsléptű, mint a vadászó Diána – Korinthus nyugati kapuján át a tengerpart felé tartott.

(első mondat)

Alexandre Dumas: Akté Néró rabnője

Kapcsolódó szócikkek: Korinthus
>!
Vizsla

Milyen rettentő hatalma lehet ennek az embernek, aki az olymposi Jupiter szobránál háromszor magasabb szobrot állíttat magának! Akinek olyan nagy kert és tó szolgál sétahelyül, amely erdőnek, illetve tengernek is beillene! Mulattatására és gyönyörűségére pedig foglyokat tépetnek szét tigrisekkel és oroszlánokkal… Ebben a palotában az emberélet minden törvénye megszűnt. Ennek az embernek egyetlen kézmozdulata, intése, szempillantása elég, és minden aszerint történik. Ember, család, egy egész nép eltűnik a föld felszínéről anélkül, hogy csak egy leheletig is ellenszegülne akaratának, anélkül hogy a halálba indulók jajkiáltásán kívül más hang emelkednék ellene, anélkül hogy a világ rendje megbomlanék.

VII.

Alexandre Dumas: Akté Néró rabnője

>!
Vizsla

Pál becsukta mögöttük az ajtót, és így szólt:
– Íme egy rabszolgacsalád, amelynek boldogságát bármely császári házban megirigyelhetnék.

XI.

Alexandre Dumas: Akté Néró rabnője

>!
Vizsla

Milyen különös eseményeken ment át azóta! Hány illúziót érintett ujjával, amelyek elröppentek! Mennyi fájdalmat szenvedett el, amelyeket el sem tudott volna képzelni azelőtt, és amelyek azóta mind valóra váltak. S hogy megváltozott minden! Ezek a virágzó kertek is hogy elhervadtak, pedig csak az imént járt bennük. Ó, de ebben a letarolt, örömtelen életben még mindig élő, megújuló és megingathatatlan maradt az ő szerelme, mint sivatag közepén a piramis!

XI.

Alexandre Dumas: Akté Néró rabnője

>!
s_emese0612

A királyok életéről csak a halál tépi le a takarót s csak mikor Isten magával tehetetlen tetemmé változtatja fenséges alakjukat, csak akkor tér vissza a palotájukból száműzött igazság s üti fel sátrát sírjukon.

117. oldal

Alexandre Dumas: Akté Néró rabnője

>!
s_emese0612

A rabszolga egyetlen emléke, amit ura nem tud elrabolni tőle, annak az időnek a képe, amikor még szabad volt.

17. oldal

Alexandre Dumas: Akté Néró rabnője

>!
Vizsla

Az oroszlán rászegezte szemét az emberre, a teremtés másik koronájára.

XIV.

Alexandre Dumas: Akté Néró rabnője

>!
s_emese0612

Ó, de ebben a letarolt, örömtelen életben még mindig élő, megújuló és megingathatatlan volt az ő szerelme, mint sivatag közepén a Piramis!

106. oldal

Alexandre Dumas: Akté Néró rabnője


Hasonló könyvek címkék alapján

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Steven Saylor: Birodalom
Kosztolányi Dezső: A véres költő
Domokos Sándor: A római százados
Spiró György: Fogság
Kodolányi János: Én vagyok
Henry Dupuy-Mazuel: Kresztosz
Alice Hoffman: Galambok őrizői
Szalay Károly: Szerelem és halál Pompejiben
Barbara Lazar: A Virágszamuráj párnakönyve