A ​királyné nyakéke 36 csillagozás

Alexandre Dumas: A királyné nyakéke Alexandre Dumas: A királyné nyakéke Alexandre Dumas: A királyné nyakéke Alexandre Dumas: A királyné nyakéke

Franciaország legkiválóbb ékszerészei elkészítik a világ legszebb és legdrágább nyakékét. Természetesen őfelségének, Mária Antóniának ajánlják megvételre művüket, s a királynénak – természetesen – megnyeri tetszését a pazar ékszer. De közbeszól az államérdek (másfél millió frankért már hadihajó is kapható); XVI. Lajos nem ajándékozza meg hitvesét a drága csecsebecsével. És megindul a hajsza a nyakékért: pénzzel vagy erővel vagy fondorlattal meg akarja szerezni szerelmes herceg, mindenre elszánt rablóbanda, ördögi kalandor… Újra feltűnik a mindenható, vészjósló Cagliostro gróf, akit Balsamo doktorként ismerhettünk meg az Egy orvos feljegyzései-ben; ő mozgatja a szálakat a háttérből, az ő akarata szerint rohan vesztébe a szerelemtől, vágytól, féltékenységtől hevülő, bosszúra szomjazó vagy ármánykodó nagyúri világ.

Eredeti cím: Le Collier de la reine

Eredeti megjelenés éve: 1849

>!
Adamo Books, 2016
ISBN: 9789633877142
>!
Adamo Books, 2016
ISBN: 9789633877159
>!
Európa, Budapest, 1985
750 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630738325 · Fordította: Farkas Márta

1 további kiadás


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Youditta
Alexandre Dumas: A királyné nyakéke

Nem ez Dumas legkidolgozottabb regénye,mintha ő sem tudná, hogy mi köré is akarná építeni a történetet. Van a nyakékünk, ami a cím is, de mégsem tudunk meg mindent róla illetve az egész írás kicsit nyögvenyelős. Az hogy túlírt, az hagyján, de mintha nem ő fejezte volna be az elkezdett történetet. Azért Dumas hozta a formát egyébként, minden ami nála előfordul, itt is megjelent. De a végével voltak gondjaim, ettől nem tudok eltekinteni, ezért kicsit savanyú a szám íze.

>!
Dana
Alexandre Dumas: A királyné nyakéke

Dumas eddigi legvontatottabb regénye, de még így is négy csillagos. Ármány, cselszövés, intrika, és olyan sötét, kiábrándult, keserű vég, amiből baljós pesszimizmus árad a francia történelemre vonatkozóan. A legjobban a korabeli Párizs megfestése tetszett, pl. a Mesmer magnetizmusáról szóló érdekes híradások, vagy a párizsi Opera története. Mária Antónia természetesen ártatlan, mint a ma született bárány, Dumas inkább ábrázolja saját szépségének áldozataként, mint csábító asszonyként, Charny iránti szerelmét pedig az őszinte szenvedély lángjainak tisztaságában mutatja be. Maria Antónia ellenpólusa kidolgozottabb karakter, de la Motte-né a nyomorból jön, olthatatlan düh emészti az uralkodó ház iránt, fifikás, szenvedélyes, okos, de azért a vég eléri. Jó könyv, de kevesebb, több lett volna.

>!
julietbordeaux
Alexandre Dumas: A királyné nyakéke

Továbbra is tartom, hogy bárki boldogan szaladgálna a világban, ha úgy tudna írni, mint Dumas. És bár ez a sztori nem nekem tartozik a legérdekfeszítőbb, legnagyobb erkölcsi mélységeket és magasságokat felvonultató munkái közé (szóval nem egy Monte Cristo grófja), remekül visznek magukkal az egymással megfelelően szövevényes viszonyba állított események. Olyan remekül, hogy hosszas töprengés után tűnik csak fel némely szereplő enyhén ellentmondásos volta, vagy az, hogy tulajdonképpen egészen nagy mennyiségű idealizált karakterrel találkozunk. (Ez utóbbi valójában nem is zaklat fel, annyira jól illik mindenki oda, ahol helyet kapott.)
Mindemellett végig egyfajta bennfentesség érzésével ámít/ejt ámulatba a regény: bár a szereplőink aktuális világismereténél csak néha kapunk többet, olyan sokak fejébe (és szalonjába, hintójába, titkos esti sétájába ésatöbbi) kukkanthatunk bele, hogy olvasóként egészen jól informáltnak véljük magunkat. Pont addig, amíg benne nem találjuk hőseinket valami olyan guzmiban, amiből a temérdek infónk birtokában se igen tudnánk kibúvót találni… És ekkor lebben fel a lepel valami olyasmiről, amit egy regényhős még akkor se sejthet, ha történetesen Mária Antóniának hívják, mi pedig a legvadabb kombinálások közepette se gondoltuk volna. Ezek dolgok jól meg vannak csinálva 700+ oldalon keresztül, és én bizony nagyra értékelem az ilyesmit.

>!
lizzizi
Alexandre Dumas: A királyné nyakéke

Jajj ne már… és akkor mi lett a nyakékkel? Voltak benne számomra felesleges részek (pl. Mesmer dézsája) de összességében tetszett.
Az a baj, hogy amikor a velejéig gonosz megbűnhődik, mégis elkezdem sajnálni. Gyenge vagyok.. :)

2 hozzászólás
>!
kiki_roller I
Alexandre Dumas: A királyné nyakéke

Dumas könyveit úgy olvasom (újra), mintha TV sorozatot néznék, melynek alapja a történelem és a fondorlat. Mesterien megírt történet, miközben tudjuk, hogy valahol egy egyszer volt, hol nem volt, tán igaz sem volt mesét olvasunk, de pontosan ezért izgalmas, fordulatos történetbe feledkezhetünk bele. Nem bánom én a logikai bukfenceket, (pl. Rohan bíboros szinte első látásra palotácskáját bocsájtja a lepukkant de La Motte gonosz hölgynek, aki inkább csak az utolsó harmadban fejlődik igazán gonosszá, és a regény végére igazi hisztérikává, és bár a történet kissé csapong az első 2/3-ban de a végére izgalmas, zseniális szembesítések, helyzetek, párbeszédek tanui lehetünk. Szóval folytatom Dumas összes reloaded.

>!
kvzs P
Alexandre Dumas: A királyné nyakéke

Ármány, cselszövés, szerelem, udvari intrikák, féltékenység, becsület, önfeláldozás, tisztesség, nagyravágyás, szenvedély. Igazi szappanopera szerű Dumas, kikapcsolódásnak tökéletes.

>!
Habók P
Alexandre Dumas: A királyné nyakéke

Olyan, mint a többi. Kicsit bőbeszédű, de élveztem az ármányt, cselszövést, még akkor is, ha tudtam, mi lesz a vége.

>!
sydney5
Alexandre Dumas: A királyné nyakéke

Imádom Dumast. Mozgalmas történet, érdekes szereplők, megannyi fordulat. Könyv lején azt vártam, hogy az első két fejezet szereplői is azért feltűnnek. Végén még kicsit olvastam volna a királyi palota szereplőiről, és arról hová is került a nyakék. Nagyszerű könyv, de Monte Cristot sajnos nem tudta felülszárnyalni.

>!
Vedres_Mónika
Alexandre Dumas: A királyné nyakéke

Duma könyvei "kötelező"olvasmányok mindenkinek!! A világ egyik kiváló írója volt!


Hasonló könyvek címkék alapján

Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.
Robert Merle: Mesterségem a halál
Victor Hugo: A nyomorultak
Robert Merle: Veszedelem és dicsőség
André Castelot: Napóleon
Jean-François Nahmias: Titus I-II.
Juliette Benzoni: A farkasok ura
Juliette Benzoni: A spanyol rubin
Yves Gandon: Jacquette a vészben
Zoé Oldenbourg: …mert ők Isten városának teste