A ​jávai orvos 48 csillagozás

Alexandre Dumas: A jávai orvos Alexandre Dumas: A jávai orvos Alexandre Dumas: A jávai orvos Alexandre Dumas: A jávai orvos Alexandre Dumas: A jávai orvos Alexandre Dumas: A jávai orvos Alexandre Dumas: A jávai orvos Alexandre Dumas: A jávai orvos Alexandre Dumas: A jávai orvos

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Izgalmas és titokzatos kalandok bonyolódnak Dumas regényében. Eusebius Vandenbeeknek, az együgyű holland fiatalembernek a tűzszigeten, Jáva szigetén, kialudt vulkánok tövében, az őserdő ezer veszedelmének, tigrisnek, párducnak, mérges kígyóknak fenyegető közelségében, varázslók és jövendőmondók, hatalmi tébolytól és vad bosszúállás vágyától fűtött jávaiak, malájok és kínaiak, szép háremhölgyek és megátalkodott kalózok környezetében kell megbirkóznia az élet adta kísértésekkel.
Miként lesz úrrá józan eszén, emberi tisztességén és tiszta szerelmén a pénzvágy és a bujaság, és miként győz minden földi és földöntúli misztikus hatalmon feleségének igaz szerelme: ezt mondja el a világhírű francia regényírónak ez a meseszerűen kalandos regénye.

A négersziget címmel is megjelent.

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Alexandre Dumas · Kincses Könyvek

>!
Arión, Budapest, 2006
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639375802 · Fordította: Telkes Béla, Szederkényi Anna
>!
Fiesta, Debrecen, 1993
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638133295 · Fordította: Telekes Béla, Szederkényi Anna
>!
Európa, Budapest, 1968
354 oldal · keménytáblás · Fordította: Telekes Béla, Szederkényi Anna

2 további kiadás


Most olvassa 2

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Alexandre Dumas: A jávai orvos

Csapó egy. Világnagy vihar tombol a trópusi kikötőben, „aki nem volt Indiában, nem tudja”, milyen dühöngő ilyenkor az óceán, ahogy Dumas megjegyzi. (Bár hasonlatát némiképp gyöngíti, hogy épp Jáván vagyunk. Sebaj.) Ám egyvalaki dacol az elemekkel: a fiatalember, kinek felesége végstádiumú tüdőbajban haldoklik éppen, és csak a rejtélyes és gyanús „jávai orvos” mentheti meg – őhozzá igyekszik, megkérni, jöjjön el a beteghez. Csapó kettő: megkéri. Csapó három: eljön. Mondjuk ebben az eljövésben nincs sok köszönet, mert mint kiderül, az orvos Mephisto és Dr. House szerelemgyereke: csodás módon megmenti ugyan az életnek az asszonyt, de cserébe aláírat egy szerződést a férjjel, hogy ha a férfi valaha megbánná felesége gyógyulását, akkor mindketten elpusztulnak. És hát tudjuk, hogy megy ez: ha nekem valaki azt mondja, hogy „Ne gondolj az elefántra! Semmiképpen se gondolj az elefántra!”, akkor mire fogok gondolni? Az elefántra, naná. Következésképpen szegény csávó elkezd belecsavarodni abba, hogy tudja, most már csakazértis szerelmesnek kell lennie az asszonyba – máskülönben nem lenne probléma ezzel, de így, hogy muszáj… Csapó négy, és öt és így tovább: beindul a Dumas-henger, de még Dumas-mércével is durván. Van itt minden: varázslat, babona, álspirituális álbölcsességek, muzulmánok, buddhisták, hinduk, napimádók, kígyóbűvölők, lélekvándorlás, ópiumpipa, mérgezett tőr, szelídített fekete párduc, elátkozott hegy, buja asszonyszemélyek tonnaszám… Még felsorolni is szédítő. Mit mondjak, nem állítom, hogy ezúttal az én imádott Sándorom nem tolta túl azt a metaforikus biciklit.

Ugyanakkor valahol pont ez a bájos benne – hogy írónk ilyen gátlástalanul teletömködi a könyvet a mágikus kelet minden lehetséges attribútumával. Nyilván érzékelte, hogy az orientalizmus a korszak divatos irányzata, ezért egy jó kis kelet-ázsiai kalandregény bizonnyal hasít majd a piacon. Összeszedett hát pár egzotikus figurát – maláj herceget, enyhén bipoláris holland köztisztviselőt, fakírt, koldust, varázslót –, és eleresztette őket, csináljanak, amit akarnak. (Itt jegyezném meg, hogy pont Esther és Eusebius, a két „elvileg”-főszereplő sikerült legsótlanabbra*, de szerencsére velük meglepően keveset találkozunk. Valószínűleg Dumas is belátta írás közben, hogy a holland „ifjú pár” túl színtelen, érdemesebb hanyagolni őket a karakteres arcok kedvéért.) Ha helyén kezeljük ezt a könyvet, kifejezetten élvezetes, azoknak a hollywoodi szuperprodukcióknak a tejtestvére, ahol a vámpírok küzdenek a vérfarkasokkal, miközben a zombik állnak, és nézik. Nincs szó különösebb mondanivalóról, csak kikapcsol egy időre – pont addig, amíg tart, egy percig sem tovább. Kell ilyen is.

* Talán más is észrevette már, hogy ha a XIX. század férfiírói pozitív nőfigurát akarnak alkotni, az legtöbbször olyan unalmasra sikeredik, hogy az olvasónak kiugrik az állkapcsa az ásítozástól. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy ha megfeszülnek, sem tudnak egy tökéletes nőszemélynek testhezállóbb funkciót találni annál, mint hogy megbízható társ legyen egy férfi mellett. Na jó, esetleg szórakoztató társ, de ez a plafon – önálló, férjétől-szerelmétől független személyként már képtelenek elképzelni. Úgyhogy Esther sematizáltsága érthető. Hozzá képest Eusebius mozgalmasabb alaknak tűnik, de ő meg tízpercenként megy át mindenféle pozitív meg negatív jellemfejlődésen ill. zuhanáson – nem a legkövetkezetesebb Dumas-figura, annyi szent.

42 hozzászólás
AeS P>!
Alexandre Dumas: A jávai orvos

Jézusom, Alexandre! Mi volt ez?
Hosszú idő után vettem a kezembe újra Dumas-regényt, mert bár a Monte Cristo grófja az egyik legkedvesebb könyvem, de aztán elszaladt velem a gascogne-i szekér, és mire felnéztem, már nyakig voltam a történelmi mondatfolyamokban, amiket egyébként utálok. Rápihentem kicsit tehát, és a helyzet az, hogy bár oldalakon át tudnék írni a történet gyenge pontjairól és banalitásáról, mégis négy csillagot adok, mert nagyon jól szórakoztam olvasás közben, és megújult a Dumas-ba vetett bizalmam, jó volt kiszabadulni kicsit az alsószoknyák és bíborosi bajszok intrikájából.

3 hozzászólás
Ákos_Tóth IP>!
Alexandre Dumas: A jávai orvos

@Kuszma értékelése tökéletesen kifejezi, milyen is ez a regény, illetve milyen problémákkal szembesülhet a vele megküzdő olvasó. Nálam ráadásul szélsőségekbe menően csapongó is volt az egész – konkrétan az első fejezetet olvasva érlelődött bennem az elhatározás, hogy a továbbiakban csak XIX. századi francia irodalmat fogok kézbe venni. Eusebius, Eszter és Basilius doktor körtánca a szerelem és a halál témája mentén egészen csodálatos. Tele van gondolatokkal, filozófiával, és még gyönyörűen is van megírva. Ráadáskén a doktor személyében én valamiféle Woland-előzményt véltem érezni. Szóval itt még minden rendben volt.

A második fejezet már előrevetítette a váltást, de az események és szereplők sűrűsödése egyáltalán nem tett jót a végeredménynek. Ahogy közeledett a regény vége, úgy lett minden egyre unalmasabb. Úgy érzem, innentől az egészet megfojtotta az író vágya, hogy a könyvbe sűrűsödjön bele minden lehetséges egzotikum, a kelet fülledt misztikuma, minél több varázslatos személyiséggel, Sandokantól a maláj hercegig. És ez nálam már nagyon nem működött – még a felütés nagyszerűségét is beárnyékolta a lezáró két fejezet.

Emiatt, és néha a történetvezetésben érezhető irányváltások miatt is elgondolkodtam azon, hogy a könyv írása közben hány vendég- és béríró sürgölődött éppen Dumas körül. Szerintem ez a kötet tipikus példája lehetne annak, amikor egy történetet két író közösen dolgoz ki, de összeilleszteni már nem tudják a munkájukat. Nem tudom, ennek utána lehet-e még járni, de jelenleg tényleg ez a kérdéskör foglalkoztat legjobban a regénnyel kapcsolatban – ami meg nem egy túl jó dolog.

Tüske>!
Alexandre Dumas: A jávai orvos

Dumas.. a nagy varázsló…nem jent neki gondot hogy kalandregény írjon vagy történelmi regényt..vagy mint a Jávai orvos..misztikus világot teremtsen a regényében.
Nagyon jól ábrázolta a Jávai emberek életét..sokféleségét..kultúrák és vallások találkozását sok színűségét..
Elvarázsolt világ..misztikummal…hiedelmekkel..gyógyfüvekkel…csavaros történet…lebilincselő..

Habók P>!
Alexandre Dumas: A jávai orvos

Ezzel alig boldogultam, nem is nagyon emlékszem rá. Lehet, hogy újra kellene olvasni?

Újraolvasás után
Siker nélkül. Nagyon romantikus, nagyon habzanak az érzelmek, mindenki imád és mindenki gyűlöl benne. Fordulatos is, kalandos is, érzelmes/érzelgős is. És mégis unalmas. (És most muszáj lesz Három testőrt olvasni…)

entropic P>!
Alexandre Dumas: A jávai orvos

Elég sötét, izgalmas történet, szerintem nagyon olvastatja magát. A részletekre már nem nagyon emlékszem, de arra igen, hogy tetszett.

Outwar>!
Alexandre Dumas: A jávai orvos

A történet számomra nehezen követhető,engem sajnos kifejezetten untatott.

utazó>!
Alexandre Dumas: A jávai orvos

Kifogott rajtam, de biztos bennem volt a hiba. Pedig a fülszöveg alapján választottam.

kuliga P>!
Alexandre Dumas: A jávai orvos

Kicsit sem hasonlított a megszokott Dumas regényekhez. Eleinte gondoltam jó kis kaland regény lesz. Majd kezdett felállni a hajam, mikor eljutottam a három halotthoz. Innentől fogcsikargatva olvastam el a könyvet „csakazértsemfogszkirajtam” mentalitással. Hát a happy end mint romantikus műben megjelent. Körülbelül ennyi szép volt számomra. Tele titokkal, ördögi mágiával, exotikummal, csábítással, büntetéssel , mindezt végig filozófiai fejtegetéssel megfejelve. Létezik e hűség, hála, jóság és elnyeri-e jutalmát? Mit tesz az emberrel a kísértés? Ki kicsoda, és miért úgy viselkedik ahogy. Talán izgalmas is lehetett volna, de nem volt benne az a feszesség, ami görgetné a történetet, amitől letehetetlenné válik a könyv. Egy szép hollywoodi-lufihoz hasonlított. Minden divatos és izgalmas benne volt, csak minek!


Népszerű idézetek

rozsdabogár>!

Ha meggyűlölne téged az egész világ, akkor is szeretnélek, és szeretni foglak még akkor is, amikor egyszer két nap fog sütni az égen. Bújj a föld alá, rohanj keresztül égő tűzön, én mindig követni foglak. Kölcsönös a mi szerelmünk, és nem választhat el minket senki sem. És kedvesebbek nekem a veled töltött órák, mint a túlvilág illatos mezői. Ha meggyűlölnél engem és elűznél magadtól, én akkor is tovább szeretnélek. A te képed tükröződik szemében az én gondolataimnak. És téged látlak én ébren vagy alva, mindig csak veled beszélek én. Ha egyszer meghalok, akkor ne mondd, hogy elérkezett az utolsó órám, hanem sírba tett engem hozzád való szerelmem. És legyek bármily távol tőled, mindig melletted vagyok, és szemeim csak téged látnak.

Andii123>!

– Hehe! Ugyan mit is kezdhetnék én a lelkeddel? – válaszolt Basilius, akinek arcára most újra visszatért a gúnyos kifejezés. – Ha nekem is van lelkem, s ha a lélek halhatatlan, hát semmi szükségem a te lelkedre, ha nekem nincs lelkem, akkor neked sincs, hiszen én is ember vagyok, akárcsak te, kissé idősebb és csúfabb ugyan, de alapjában mégiscsak ugyanegy mintáról valók vagyunk. És amid nincs, azt el sem adhatod.

44. oldal

Greta_Green>!

Hagyja hát békén, hadd aludjék – mondotta –, alvás közben új erőt gyűjt a természete! Sőt, vajon ki tagadhatná, hogy amitől a legtöbb ember annyira fél, maga a halál más volna, mint hosszas pihenés, amely új életre készít elő.

Greta_Green>!

Mindenekelőtt tudja meg, fiatal barátom, hogy mi itt az időnket egyáltalában nem pocsékoljuk; bölcselkedünk, és ennél értékesebb módon az ember az idejét sohasem használhatja föl.

Greta_Green>!

Napnál világosabban bizonyíthatnám be magának, hogy minden ember, akármi is a foglalkozása, embertársai szerencsétlenségéből él.

Greta_Green>!

…aki kérelemre nyitja a száját, annak nem lehetnek titkai. Annak a szíve azé, akitől segítséget remél.

Greta_Green>!

…a nép mindig örül zsarnokai bukásának, mert olyankor újból hiszi, hogy könnyebb lesz a sorsa – és mindig csalódik.

s_emese0612>!

Hiába! Arannyal s szép asszonyokkal így jár az ember: csak amikor elhagyják, veszi észre, mennyire szereti őket.

167. oldal, Második rész, VIII. fejezet (Fiesta, 1993)

s_emese0612>!

– Szomjúság nélkül inni és akármikor szeretni – mondta a közjegyző kenetteljesen –, ez a két tulajdonság mindössze, amivel az ember az állattól különbözik. Ezt valami francia mondta, ha nem tévedek, Beaumarchais volt a neve; és büszkeség tölt el, ha arra gondolok, hogy francia nőt vettem feleségül… Tyű a teremtésit!… – kapott hirtelen a szájához a közjegyző, és másik kezével hamar a falhoz vágta a poharát, hogy az ezer darabra tört. – Most már a feleségemről is beszélek! Ennek ön az oka, mynheer Vandenbeek, ön vitt erre a rossz útra! Még egészen kivetkőztet a jó természetemből, s egyszerre csak nem tudom majd élvezni az élet örömeit!

123. oldal, Második rész, V. fejezet (Fiesta, 1993)


Hasonló könyvek címkék alapján

Hédervári Péter: A jávai tekercsek
Serge Golon – Anne Golon: Angélique, a legyőzhetetlen
George Sand: A kis Fadette
Émile Zola: Hölgyek öröme
Gustave Flaubert: Bouvard és Pecuchet
Corina Bomann: Holdfénykert
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek
Sarah J. Maas: Empire of Storms – Viharok birodalma
Diana Gabaldon: Az utazó 1-2.
Brenda Joyce: Lady Vadóc