A ​három testőr (A három testőr 1.) 90% 873 csillagozás

Nagyon szerettem. Hamar a rabjává váltam, sajnáltam, hogy csak kevés időt szántam alkalmanként az olvasására, de akkor tényleg nagyon élveztem.
Remek történet, kalandos, tele intrikával és érzelmekkel. Aramis nagy kedvencemmé vált, őt szerettem talán a legjobban az egész történetből.
Kellőképpen komoly és épp megfelelően humoros. Bátran ajánlom mindenkinek az olvasását, aki egy kicsit is ki akar kapcsolódni.

Ismét egy nagy regény, egy klasszikus, régi történet amitől tartottam.
Tartottam tőle, mert unalmasnak, elavultnak gondoltam.
Unalmasnak egyáltalán nem mondanám, az elavultsága az már más kérdés, hiszen minden annyira más mint amiben ma élünk, olyan régi időkben játszódik (1600-as évek), hogy nehéz visszahelyezkedni, megérteni az akkori viszonyokat, értékrendeket.
Ennek ellenére, összességében jobban tetszett mint amilyennek reméltem.

A szereplők és az események magukkal ragadtak még akkor is, ha olyan távoliak mint az égen a csillagok. A beszédstílus, a modorosság az egyik legnehezebb dolog olvasás közben, bele kell rázódni ebbe a nyakatekert, finomkodó, udvariaskodó beszédmodorba, hozzá kell szokni, hogy akkor így beszélgettek az emberek, még a jó barátok, családtagok is egymással. Ha ez sikerül, ezen túl az események, a fordulatok gyors egymásutánban jönnek, izgalmas kalandok, cselszövések, intrikák, romantikus viszonyok, szerelmek, vonzalmak, tragédiák bontakoznak ki a sorok közül. A tisztesség, az erény, a becsület kapnak még főbb szerepet, ezek a korabeli aduászok, a mérlegben a döntő súlyok, még az ellenségben is fel-fel lobban némelyik időnként (igaz nem mindegyikben), a főhősökben meg látszólag kiolthatatlanul lobog, bár egy-egy tettük olvasói szemmel erősen tisztességtelen, Dumas szépítő körítése ellenére is. Ez is érdekes vonala a könyvnek.

A korabeli politikai viszonyok is izgalmasak, Franciaország és Anglia viszálykodása, valamint a Francia belügyek is izgalmas olvasmányul szolgálnak. Az én kiadásomban lábjegyzetben a valós személyekről és egyes megtörtént eseményekről, tényekről is olvashatunk.
A korszak vallási visszásságai számomra gyomorforgatóak, a pénz és a hatalom mozgatja a vallási vezetőt (vezetőket) Isten szent zászlaja alatt, ahol is az Istenbe vetett hittel simán összeegyeztethetőek a gyilkosságok, börtönbe zárások, csalások és még folytathatnám a sort. Mindig döbbenetes ez bármilyen regényben találkozom is a jelenséggel.

Szóval összességében érdemes elolvasni, nem véletlen a sikere, sem helye a legjobb könyvek között.

Ajj, de jó volt egy ilyen kalandregényt olvasni ! Szép régies nyelvezet, a fordítással is elégedett voltam.
Dumas keveri a történelem eseményeit a képzelettel, néha érdekesen reális, bár alapvetően romantikus. A főszereplők ismerősek, több filmes feldolgozást is láthattunk már, az igaz hogy ott a figurák elnagyoltak, a főhősök jellemét, cselekedeteit részletesebben megismerjük a regényben.
A történelem valós tényeire figyelmeztetnek ebben a kiadásban a lábjegyzetek, és Merle híres regényfolyamában is tárgyilagosabban olvashatunk mindezekről. /Francia história 13 kötete:) /
-Rejtő Jenő egyik regényét is Dumas műve ihlette, ötletesen megírta a maga módján a sztorit, nagyon szeretem azt is. /A három testőr Afrikában/
-Filmek közül az egyik legjobb az 1993-as feldolgozás, bár érthetően a befejezés erősen különbözik.
Tavaly rátaláltam a BBC három évados sorozatára, erősen modernizált-mégis a hangulat, a miliő, a stílus jól eltalált, szerintem a szereplők is megfelelőek.
Az tény, hogy itt van a legnagyobb „elkanyarodás” az eredeti történettől, mégis ajánlom !

https://port.hu/adatlap/film/tv/a-harom-testor-the-thre…
https://port.hu/adatlap/film/tv/a-musketasok-the-musket…

D'Artagnan, a tapasztalatlan, néha igen meggondolatlan, de zsigerből vakmerő gascogne-i fiatal – még alig – férfit Párizs felé húzza a szíve – na meg Dumas története,- hogy végre nagy tervét – és élete vágyát – beteljesíthesse: a királyi testőrei közé kerülhessen.
Szóval innen indulunk. Annyi mindent lehetne/kellene mondani erről a műről – ami egyébként szerintem Dumas Monte Cristo grófja után, vagy talán mellett az egyik legismertebb műve – hogy több „három testőrnyi” könyv is kijönne belőle.
Nézzük sorban és megpróbálok rövid lenni (de nem fog menni :D ):
Nagyon romantikus! Rosszul fogalmaztam: Mocskosul nagyon őrülten romantikus :D
Az „akkori” kor tényleg csodálatosan kibontakozik előttünk. Érzed az illatokat, az ízeket, a lármát és a hangulat az tökéletesen beolvaszt abba az időbe.
Tele cselszövéssel, intrikákkal, párbajokkal, izgalommal, vitézkedéssel, hősködéssel. A tesztoszteron rendületlenül futkos a könyvben keresztül kasul.
A nők bájosak, csábítóak, veszélyesek, okosak, de amikor kell elég butácskák is. Megvan a teljesség érzése.
A Bíboros – Király Anglia-Franciaország jó-rossz ellentétes viszonya nem csak hogy elég hanem túl sok feszültségnek is ad táptalajt ami az egész történeten végigszalad.
DE!!!!
Aki azt várja, hogy csodálatos szerelmi kaland (ilyen romantikus, dugós-kardozós végén sóhajoktól megolvasztós történet) bontakozzon ki a kezei között a könyv olvasásakor az lehet picit csalódik.
Az akkori kor teljesen más volt. Nyilván ezt tudjuk. De ma ha fel akar vágni egy pasi akkor bérelt kocsijával vagy akár egy idegen leparkolt autó-val/mellett fotózkodik és felteszi valamelyik közösségi oldalra.
Esetleg vásárol egy menő telefont, márkás ruhát. Akkoriban, viszont ha menő akartál lenni, akkor le kellett kardoznod az összes kardforgatót. Ma ha meglöknek a buszon odébb állsz vagy ha a vérmérsékleted olyan rittyentesz egy odaillőt.
Akkoriban lazán arcodba vágták a kesztyűt és párbajra hívtak.
Más volt „menőnek” lenni mint ma.
Pont ezért D'Artagnan, Athos, Porthos és Aramis a négy muskétás néha úgy viselkedik, mint egy sértett, nagyvilágú uraság, aki a lehető legkevesebb kapavágással, minél nagyobb hírnevet és minél több pénzt tudjon szerezni.
Ezek ellenére ragyogó történet. Vicces, kalandos, izgalmas, szerelmes, veszélyes és néhol elgondolkodtató történet.
Dumas szerintem ismét kitett magáért. Biztos van akinek nem ez a kedvence, de hogy legtöbbünk szívében nyomot fog hagyni abban egész biztos vagyok.

Az írótól még gyerekkoromban olvastam a Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja című kötetét, amit azóta is tervezek újra olvasni. A jelen könyvből készült filmadaptaciót már számtalanszor láttam, így nem volt teljesen ismeretlen számomra a történet. Kisfiammal hallgattuk hangoskönyv formájában, jókat nevetgélt rajta. :-) Kedvenc szereplőm természetesen D’Artagnan. A folytatás sem várat sokáig magára szerintem.

Ennyi adaptáció után már nagyon rám fért, hogy végre elolvassam ezt az igazi klasszikust.
Ilyennek kéne lennie a kötelező olvasmányoknak, máris szívesebben olvasna a legtöbb diák.
Van benne kaland, barátság, szerelem, ármány, nyomozás, éjjeli találkák és sok-sok kardozás.
Annyira szeretem a négy barát történetét, bár kicsit még többet is tudtam volna olvasni róluk. Ahogy elbódítják a férfias charme-jukkal a hölgyeket. :D
Miladyt nagyon utáltam, minden jelenetétől kirázott a hideg, a könyvben tényleg egy számító, rosszindulatú kis dög, akit csak önös érdekek vezérelnek.
Constance is keveset volt, pedig kedveltem a karakterét. spoiler.
Viszont ami leginkább kiemelkedő ebben a történetben, az a HUMOR, ami tényleg megérdemli a csupa nagy betűt, mert nagyon feldobta az eseményeket.
Annyira élveztem az olvasását, szinte repültek azok 100-100 oldalak.
Sajnáltam a végkifejletet, olyan keserédes volt számomra.

Háromszor olvastam nagy gyönyörűséggel. Imádni való történet!

Végre, elérkezett ez is. Egy klasszikus regényt választhattam kedvencnek. És már várakozik is az olvasási listámon a Húsz év múlva.
Tartottam tőle a hosszúsága miatt , de szinte fel se tűnt az a röpke 600 oldal. Olvastatta magát, egy percig sem untatott.
Igaz láttam már néhány feldolgozást belőle, de hiba lett volna kihagyni. Izgalmas kalandregény, humorral, szerelemmel, cselszövéssel fűszerezve. Szerethető karakterekkel. És igen, még Richelieu-t is tudtam kedvelni. off

A világ egyik legismertebb regényéről már mindent elmondtak, mindent leírtak, legalább fél tucat filmes változat készült belőle, mégis megunhatatlan.
Hogy miért? Mert egyszerűen nem lehet nem szeretni a tűzről pattant, heves vérű, rögtön kardot rántó, zöldfülű ám jószívű D'Artagnant, a szomorúságba öltözött, előkelő, bölcs Athost, az örökké falánk, nagyotmondó, végtelenül hiú, de mindig segítőkész Porthost, a művelt, diszkrét, szende hódító, de minden második pillanatban papi rendbe készülő Aramist. A klasszikussá vált kalandok sorát spoiler színesítik a kitartóan munkálkodó ellenlábasok, akik közül Franciaország legnagyobb urát, az ikonikus intrikus Richelieu bíborost mégis kedveltem. Elegáns, nagyvonalú, furfangos, ő a leghatalmasabb ellenfél, mégsem lehetett haragudni rá, nem úgy, mint ügynökhálózatának legkárhozottabb láncszemére, a regény „főgonoszára”, milady Winterre. A hölgy gyönyörű, fiatal, ám igazi álnok cselszövő, aki összes asszonyi fegyverét csatasorba állította a siker, spoiler érdekében. Sikeresen váltott ki heveny ellenszenvet belőlem, és alig vártam, hogy vajon megkapja-e méltó fizetségét. Nehéz volt elviselni ennyi gyűlöletet, bosszúvágyat, manipulációt, hazugságot, ami miladybe szorult.
XIII. Lajos irigyelt és vágyott testőrségében gyorsabban villannak a pengék a gondolatnál, az adott nemesi szó kötelezvény, sértés, gaztett nem marad megtorlatlanul, az ellenfelek halálosak, a pillantások tüzesek, a szívek olykor csalfák lehetnek, de a barátság szent és örökre szól. Mindenki egyért, egy mindenkiért!

Örök klasszikus. Megunhatatlan, eseménydús és egyszerűen csak imádni lehet! :)