A ​fekete tulipán 207 csillagozás

Alexandre Dumas: A fekete tulipán Alexandre Dumas: A fekete tulipán Alexandre Dumas: A fekete tulipán Alexandre Dumas: A fekete tulipán Alexandre Dumas: A fekete tulipán Alexandre Dumas: A fekete tulipán Alexandre Dumas: A fekete tulipán Alexandre Dumas: A fekete tulipán Alexandre Dumas: A fekete tulipán Alexandre Dumas: A fekete tulipán Alexandre Dumas: A fekete tulipán Alexandre Dumas: A fekete tulipán Alexandre Dumas: A fekete tulipán Alexandre Dumas: A fekete tulipán Alexandre Dumas: A fekete tulipán Alexandre Dumas: A fekete tulipán Alexandre Dumas: A fekete tulipán

A fekete tulipán izgalmas történetét. A regény cselekménye Hollandiában, Orániai Vilmos korába vezeti el olvasóit. Valóságos történelmi keretben beszéli el fantázia szülte hőseinek megindító szerelmét. A tulipánimádó Cornelius van Baerle hiába próbál a békés tudományok világába menekülni – utoléri a politikai ármány és az emberi irigység. S hogy sikerül-e elhárítani a fenyegető tragédiát? Annyit mindenesetre elárulunk, hogy az olvasó bízhat Dumas igazságszeretetében, optimizmusában.

Eredeti mű: Alexandre Dumas: La tulipe noire

Eredeti megjelenés éve: 1850

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2012
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630794077 · Fordította: Hevesi Sándor
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2011
ISBN: 9789633447819
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
220 oldal · ISBN: 9789632995786

11 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 17

Most olvassa 10

Várólistára tette 91

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
pwz ISP
Alexandre Dumas: A fekete tulipán

Igen, a gyanútlan olvasó – még ha el is olvassa a fülszöveget – azt hiszi, hogy majd ebből a sokak által jól ismert „La Tulipe Noire”-ból, vagyis az Alain Delon-os, 1964-es Fekete tulipán filmből kapunk valamit:
http://www.youtube.com/watch…
:D, hát nem! :D Dumas Hollandiában, a 17. században játszódó fekete tulipános – vagyis „szín tisztán” a fekete növény körül szövődő cselekményekből építkező – története sokakat megihletett már a TV-ben, vagy a filmproducerek között (1920, 1921, 1937, 1988), de mi, magyarok, csak az 1964-es Alain Delon-os verziót képzeljük az igazinak. Ha az angol nyelvű Wikipédián rátekintesz, akkor azt olvashatod, hogy van némi kapcsolat Dumas eredeti története és ama filmes verzió között. Viszont ha egy kicsit még kutatsz, akkor a film adatlapján ki is írják, hogy semmiféle köze sincs Dumas művéhez. A forgatókönyvírók csak felhasználták a címet – egyébként egy remek kis kardozós filmhez!  Szeretik/szerették is mindenütt! Hogy is kezdődött nálunk Az öreg bánya titka?
http://www.dailymotion.com/video/xpltow_az-oreg-banya-t…
Ezt a zenét már hallottam valahol…! ;)
No, és akkor az „oridzsinál” történetről is néhány szót. A kezdés, a de Witt-testvérek meglincselése igen erős leírás lett, mintha egy mai zombis-trancsírozós filmet néznénk. Ha utánanézel az 1672. augusztus 20-án, Hágában történteknek, akkor viszont rájössz, hogy Dumas még így is „lájtosan" adta át az ottani eseményeket. Ami viszont utána következik, az egy aranyos szerelmi történet, miközben sokat megtudhatsz a hollandok tulipán imádatáról, és persze az emberi álnokságról is. A 88-as rajzfilm nem hiába írta át egy kicsit a karaktereket „mesés” verzióra. :D Nem egy Monte Cristo, de mégis kellemes kis olvasmány – ez is Dumas. ;)

>!
Európa, Budapest, 1967
228 oldal · puhatáblás · Fordította: Hevesi Sándor
3 hozzászólás
>!
Vackor6 P
Alexandre Dumas: A fekete tulipán

Dumas-t pattogó tűz és forró ital mellett érdemes fogyasztani.
Telis-tele kalanddal, furmányos csavarintásokkal, és a majdhogynem kötelező, ám mégis tökéletesen tálalt ármánnyal és szerelemmel…. Emellett még a csodás humor, a gyönyörű nyelvezet és a pazar hangulatkeltés az, ami különlegessé teszi más könyvekkel szemben.

2 hozzászólás
>!
rebeka202 P
Alexandre Dumas: A fekete tulipán

Első könyvem volt Alexandre Dumas-tól, de remélem nem az utolsó, mert nagyon tetszett!
A régebbi klasszikus könyvek nekem sajnos valamiért soha nem szoktak tetszeni. Mindig vontatottnak érzem és unalmasnak. Viszont ez a könyv nagyon is olvastatta magát és sokszor tényleg nem tudtam letenni, ami meglepett.
Nem voltak benne unalmas leírások (na, jó talán 1-2). A szereplők sem voltak úgy túlbonyolítva, egyszerű érzelmek uralkodtak egészen a történet végéig.
Maga a történet fő szála, a tulipán nagyon különlegessé tette az olvasmányt. Vitt bele valami olyat, ami más könyvekben nincs. És a helyszín is különleges volt. Nem sok könyvet olvastam, amelynek a helyszíne Hollandia lett volna.

Szerintem az író nagyon jól csavarta a történetet. Elég érdekes fordulatok voltak benne, amikre azért tényleg nem gondoltam volna. Kezdjük az elejével: spoiler Persze voltak még jelentős fordulatok, de nem akarok az egész könyvet lespoilerezni..
Érdekes és számomra nem mindennapi volt az is, hogy az író az olvasókhoz is szólt. Tetszett, amikor ilyeneket írt, hogy: „az olvasó tehát kitalálta…” vagy például: nem tehetjük meg az olvasóval, hogy nem mondjuk el.. Közelebb hozott a könyvhöz és a történethez. Olyan volt, mintha én is külső szemmel látnám a dolgokat, mintha én is mesélő lennék.

A szereplők valósághűek voltak. Bizony vannak ilyen gonosz, irigy emberek is és vannak ennyire megszállott emberkék is, mint a főszereplőnk. És persze mindig mindenki a méltó jutalmát, vagy épp büntetését kapja azért cserébe, amit ő tett.

Ami kicsit összezavart, az az azonos névválasztás volt a két Corneliusnak, és az elején kétszeri olvasás után sem nagyon értettem a politikai dolgokat. De a lényeg az teljesen átjött :)
Lehet, majd újraolvasom, csak kell egy saját példány!

4 hozzászólás
>!
Ildó P
Alexandre Dumas: A fekete tulipán

Ez volt az első olvasásom Dumas-tól, és nagyon tetszett a stílusa.
Igazán szívet melengető kis történet volt ez, amelyben egyértelmű, ki a jó, és ki a rossz. A végén nem is alakulhatna másképp a történet, mint ahogy az olvasó is várja, mindenki a megérdemelt sorsot kapja.
Nem voltak nagy csatajelenetek, pörgős események, mégis megkaptam azt az izgalmat, ami végig fenntartotta az érdeklődésem, egészen elmerített a történetben, és szorítottam a két fiatalnak, hogy minden jóra forduljon, minden kiderüljön.
Az ő szerelmük olyan finoman bontakozik ki, ahogy a tulipánhagyma hajt ki a föld mélyéről. Kedves szavak, apró, finom érintések által, igazán meseszerűen jön létre ez az ártatlan kapcsolat.
Külön tetszett, ahogy a regény közben az író kitekintett a történetből meg-megszólítva az olvasót. Véletlenül sem lehet elveszíteni a fonalat a könnyedén kitalálható cselekményben, ugyanis folyamatosan felidézte az előzményeket, visszautalt korábbi részletekre, ami már-már túl szájbarágósnak is tekinthető, de a gördülékeny stílus feledteti ezt az aprócska hibát, ha ezt lehet annak nevezni.
A tulipán pedig tényleg az egyik legszebb virág a maga egyszerűségével, és én most nagyon szeretnék egy nagy csokornyit belőle. Az sem baj, ha nem fekete. :)

>!
brena
Alexandre Dumas: A fekete tulipán

Hallgattam. Első Dumas regényem,bevallom…mindig is vonzott a cím miatt, és mindig úgy gondoltam,hogy ez kb olyan mint Zorró. De nem az,és nagyon tetszett. Olyan könnyed délutáni könyv. Mennék most rögtön Hollandiába a tulipánok közé! Azt hiszem fogok még Dumast olvasni.

3 hozzászólás
>!
DaTa P
Alexandre Dumas: A fekete tulipán

Tipikus Dumas stílus. Romantikus, kicsit ömlengős, kicsit terjengős, kicsit naiv, kicsit szájbarágós, de olyan szép, de olyan magával ragadó, de olyan kellemes!

>!
Ibanez MP
Alexandre Dumas: A fekete tulipán

Megvallom, engem is behúzott a csőbe, mert én is emlékeztem a Delon filmre, hogy valami zorrós-kardozós-igazságosztós? kaland, szóval így álltam neki… és még az elején le se esett, hogy ez nem az lesz, voltaképpen vártam, hogy mikor lesz a tulipántermesztő békés fickóból harcos kardforgató hős :-D Aztán persze leesett, hogy ez nem az lesz :-D De sebaj, így is marhára élveztem az olvasást, ebben tényleg minden van: egy kis történelem, aztán szerelem (okés, ez az első látásra holtig tartó szerelem, nos, okés, Dumas :-D), ármány ármány hátán, gonoszok (huh, Rosa apját hányszor agyonvertem volna, most komolyan)… Persze az egész történetben tudható, hogy a vége azért majd milyen lesz, de akkor is annyira izgulunk minden egyes jelenetnél, minden egyes hagymáért, no meg az ellenség méltó megbüntetéséért… Ami nem tetszett nagyon, az a legvégén egyrészt Vilmos pálfordulása (nincs szó róla, vajon miért is gondolta meg magát a Witt testvérekkel kapcsolatban), másrészt az ármány szomszéd sorsának hirtelen lezárása spoiler se volt szerintem „méltó” büntetés neki. Mindenesetre a könyvet mindenképp olvassátok el, nagyon jó kis sztori :-D

>!
Aurore
Alexandre Dumas: A fekete tulipán

Dumas történelmet tanít nekünk, Dumas kalandos, Dumas fordulatos, Dumas romantikus és még humoros is, és mi mindezekért szeretjük, sőt imádjuk Dumas-t. (Fél csillag levonás azért, mert az elején annyit kellett erőlködnöm, hogy felfogjam a hátteret, és mert a végén – szerintem – kicsit leül a történet, pedig a kettő között faltam a lapokat, mint a parancsolat.) Ezúton mondok köszönetet a Mesternek az átéjjelibaglyozódott, álmatlan éjszakákért!

>!
Európa, Budapest, 1967
228 oldal · puhatáblás · Fordította: Hevesi Sándor
>!
Annemary
Alexandre Dumas: A fekete tulipán

Az idei évre sok klasszikus könyv olvasását terveztem el, köztük szerepelt Dumas is.
Jó kis sztori sikeredett, szerencsére nem volt unalmas.
Tetszett, hogy Hollandiában játszódott a történet, hol máshol lehetett volna, hisz a tulipánok hazája. Élveztem ezt a régies beszédstílust.
Megtalálható volt a kapzsiság éppúgy, mint a szerelem hirtelen fellángolása.
Persze néha sete-suta….vagy épp naív…de mindenképpen jó kis történet.
A lezárásnál azt éreztem végre mindenki azt kapja amit megérdemel.

>!
roganedina
Alexandre Dumas: A fekete tulipán

Rég olvastam már klasszikust és most újévkor megfogadtam, hogy minden hónapban elolvasok -legalább- egyet. Ez a könyv vékonyka volt és egyszerűbb, így kezdésnek tökéletesen megfelelt. Tetszett a történet már csak azért is, mert Hollandiában játszódott, no meg a tulipánokat is nagyon szeretem. A szereplők jók voltak, a történet szépen felépített. Itt-ott egy kicsit terjengősnek éreztem, de ezt leszámítva, kaptam egy aranyos kis (felnőtt) mesét és kellemesen telt az olvasás.


Népszerű idézetek

>!
Ciccnyog ISMP

„Olykor eleget szenvedünk ahhoz,
hogy jogunk legyen soha azt nem mondani:
– Nagyon-nagyon boldog vagyok."

242. oldal (Kriterion, 1973)

4 hozzászólás
>!
myaurelia P

… a gonosz gondolatokban az a legrettentőbb, hogy a rosszlelkű emberek lassanként megbarátkoznak velük.

66. oldal, Európa 1967

>!
manabooks

Csakhogy az igazi tulipánkertész szemében szörnyű bűntett megölni egy tulipánt. Embert ölni még csak hagyján.

55. oldal

>!
Cheril

– Hát van még egy fekete tulipán? – kérdezte Róza összerázkódva.
– Igen, hogyne, a Boxtel-féle.
– És milyen?
– Istenem, hát fekete.

25. fejezet, 232. oldal (Sensus Kiadó, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: tulipán
>!
Vackor6 P

– Ejnye, Gryphus mester, hát nem jól gyógyítottam meg a karját, vagy sokallja, amit fizetett érte? – kérdezte Cornelius nevetve.
– Ellenkezőleg, hogy a manó vinné! Ellenkezőleg – dörmögött a porkoláb –, nagyon is jól igazította be a karomat; éppen abban van a boszorkányság, hogy hat hét múlva már úgy használhattam, mintha semmi sem történt volna vele. Így aztán a buitenhofi orvos, aki pedig érti a dolgát, újból el akarta törni, hogy aztán annak rendje és módja szerint igazítsa vissza, és azzal biztatott, hogy aztán teljes három hónapig nem vehetem hasznát.

116. oldal, 15. fejezet - A kis ablak

>!
Vackor6 P

    Hogy miről beszélt aznap este a két fiatal teremtés? Hát miről beszélnek a szerelmesek Franciaországban a küszöbön álldogálva, Spanyolországban az erkély korlátján át és Keleten a teraszról kihajolva?
    Olyasmiről, ami szárnyakat ad az óráknak, és hímes tollakat kötöz az idő szárnyaira.

163. oldal, 20. fejezet - Mi történt azon a héten?

>!
Aurore

Első pillanatban arra gondolt, hogy a drága csomagban talán Bengáliából vagy Ceylonból érkezett új hagymák vannak, de csakhamar rájött, hogy Cornelius de Witt nem tulipánkedvelő, hogy ő csak az eleven emberrel foglalkozik, aki nagyon rossz növény, kevésbé kellemes a szemnek is, s akit kivirágoztatni meg éppen sokkalta nehezebb.

57. oldal, 7. fejezet - A boldog ember megismerkedik a boldogtalansággal (Európa, 1967)

>!
Enola87 P

… az ember mindig többet kap az Égtől, mint amennyi a boldogságához szükséges és mindig eleget kapott ahhoz, hogy ne legyen boldog.

55. oldal

>!
larea

Néha eleget szenvedett az ember ahhoz, hogy sohase mondhassa el magáról joggal: Nagyon is boldog vagyok.

>!
Cheril

1672. augusztus huszadikán Hága városa – amely olyan eleven, olyan fehér, olyan kacér, mintha csak minden napja vasárnap volna –, Hága városa, amelynek árnyékos a parkja, amelynek nagy fái ráhajolnak a gótikus épületekre, s amelynek széles csatornáiban mint tükörben nézegetik magukat a tornyok szinte keleties kupolái: Hága városa, a hét egyesített tartomány székhelye arra ébredt, hogy siető, lihegő, nyugtalan polgárok piros és fekete áradata tört végig minden erén keresztül, akik tőrrel a derékövükben, muskétával a vállukon, vagy pálcával a kezükben a Buytenhoff felé iparkodtak.

(első mondat)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Kerstin Gier: Zafírkék
Robin LaFevers: Halandó szív
Jennifer A. Nielsen: The Shadow Throne – Az Árnytrón
J. Goldenlane: Napnak fénye
Kristin Cashore: Graceling – A garabonc
Alwyn Hamilton: A homok leánya
Aria Brighton: Vérvörös rabság
Cassandra Clare: Az angyal
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Spirit Bliss: A múlt árnyai