Zsiráfmama ​és más agyament felnőttek 73% 10 csillagozás

Megörültem, amikor megláttam a könyvtárban. Viszont amikor belelapoztam, majdnem meggondoltam magam, mert az illusztrációk inkább meghökkentőek, mint szépek. Mégis hazahoztam, s nem is bántam meg. Az első a címadó mese, s az illusztrációhoz hasonlóan elég furának tartottam. A második mesénél viszont már nem zavart ez az egész, s ahogy egyre haladtam előre, úgy kedveltem meg egyre inkább a könyvet. Mindig meglep, amikor felnőttek ennyire meg tudják őrizni a gyermeklelküket. Rövid kis mesék, viszont igazán eredetiek és változatosak. A mondanivalójuk sem erőltetett, cseppet sem felnőttes. Régen tetszett ennyire mesekönyv.

A mesék nagyobb része határozottan kellemes volt. (A vége felé viszont kicsit úgy éreztem ellaposodik az egész.) A bénázó felnőttek és az ügyes-okos gyerekek, akik sokkal jobban értik, hogy mi a fontos. Például egy születésnapon sárkányt eregetni, nem pedig az egész népes rokonságot vendégségbe hívni. Mert abban mi a pláne? De hercegnő-tanfolyamra sem érdemes küldeni azt a gyermeket, aki inkább majmocskának érzi magát.
Ha tetszik a fura, ki-és megfordított, olvassátok el nyugodtan, de kétségtelen, hogy kellett némi idő, mire belerázódtunk a történetekbe.

Szeretem az ehhez hasonló, látszólag kellemesen hülye, szándékosan ronda rajzokkal illusztrált, de azért alattomos módon nagyon is bölcs mesekönyveket. Rövidke kis mesék vannak benne, elég meglepő alapszitukkal, amikből többnyire az jön ki, hogy ne legyünk már hülye szülők, hanem hagyjuk a gyerekünket gyereknek és önmagának lenni. Jól szórakoztunk, négyest azért adtam, mert a rajzok tényleg rondák :D Kivéve a Rororót, az cuki, és szép a színe.

Egyik-másik mese eléggé bugyuta és befejezetlen, de vannak benne nagyon cuki sztorik is. És nekem az illusztrációk is tetszettek. Annyira más, mint egy átlag mesekönyv. Hogy a kisfiam mit szólna hozzá, azt nem tudom, lehet, elsőre megijedne tőle.