Szerelem, ​cseka, halál (Egy orosz diáklány naplója 1.) 19 csillagozás

Alexandra Rachmanova: Szerelem, cseka, halál Alexandra Rachmanova: Szerelem, cseka, halál Alexandra Rachmanova: Szerelem, cseka, halál Alexandra Rachmanova: Szerelem, cseka, halál

A szerző regénytrilógiája, Szerelem, cseka, halál- a Házasság a vörös viharban, és A Bécsi tejesasszony jóformán teljesen ismeretlen a mai magyar olvasóközönség előtt, holott ez az orosz „Elfújta a szél” a 30-as évek könyvsikere volt.

Eredeti megjelenés éve: 1931

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Halhatatlan könyvek

>!
Kelenföld, Kelenföld, 1990
356 oldal · ISBN: 9635532458 · Fordította: Benedek Marcell
>!
Dante, Budapest, 1933
470 oldal · keménytáblás · Fordította: Benedek Marcell

Enciklopédia 7


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
Alexandra Rachmanova: Szerelem, cseka, halál

Döbbenetes erejű. Épp attól, h. egy gyereklány naplója. Nem akarja a borzalmat borzasztónak láttatni. Sőt. Mindenben a szépséget keresi. De amikor nincs, akkor nincs. Egész idő alatt egy mondat zakatolt a fejemben a „Bűn és bűnhődés”-ből: „Aljas az ember, s aljas aki ezért annak mondja.”
De azt azért muszáj ide írnom, h. aki ezt az orosz Elfújta a szélnek titulálta: nagy marha volt. (Az bestseller, ez tényirodalom)

17 hozzászólás
kolika>!
Alexandra Rachmanova: Szerelem, cseka, halál

A fülszöveg nagyon megtévesztő, hiszen az emlegetett Elfújta a szél hangulatát sehogy sem tudta feleleveníti ez a kötet. Igen, van benne egy kis szerelmi szál, de nem ez, ami itt hangsúlyos. A borítót – a rózsaszín változatot olvastam – sem tudom egyeztetni a könyvben olvasottakkal. Nincs itt szó habos-babos események, csacskaságok leírásáráról, sokkal nehezebb témákat boncolgat a könyv. S ez állja a helyét akkor is, ha egy diáklány naplójáról beszélünk. talán így még érdekesebb, olvasmányosabb is. Egy tizenéves lány szemszögéből látjuk a borzalmakat, aki a saját életéből kiindulva látja a történéseket. Látjuk a folyamatot, ahogy a kezdetben bizakodó, mindenben csak a szépet kereső lány álláspontja megváltozik. Már tudja és látja és átéli a borzalmakat, felülbírálja korább naívnak tűnő álláspontját.
Számomra érdekes pontja volt a könyvnek az, amikor az újrakeresztelőket említi. Az újrakeresztelőkről már olvastam, de az számomra is új volt, hogy ilyenkor nemet is válthatnak a bűnbánók.
Nagyon szíven ütött az a jelenet is, amikor az egyik meghalt kislány és játéka körül történt. Borzalmas.
Kíváncsi vagyok a többi kötetekre is.

Molu P>!
Alexandra Rachmanova: Szerelem, cseka, halál

Külalakja nem adja vissza a belső tartalmat. Borítóján nem akad meg a szemünk. Szövegben helyesírási hibákra lelünk. De a regény lebilincselő. Mondom ezt én, aki nem is szereti a napló stílusban írt regényeket. Ebben a könyvben a napló bejegyzések nem voltak zavaróak, hiszen csak kronológialiag fektették le a történet cselekményét.

Amúgy egy teljeskörű történelmi regényérzést kelt – megelevenednek más karakterek is, van dialógus, dráma, sok-sok érzelem. Különösen tetszett, ahogy az írónő csak úgy mellékesen megemlíti, hogy milyen békés és szép a természet, az évszakok jönnek és mennek, a csillagok ugyan úgy ragyognak az égen, a tücskök cirepelnek…, s az a borzasztó szörnyűség, amit az emberek elszenvednek, az az embertársaik szüleménye.

Bár itt 2 ellentétes világ feszül egymásnak és mélységes űr tátong a kettő között, tetszett az itt-ott elszórt, helyenként alig észrevehető utalás arra, hogy a másik oldal sem teljesen fehér vagy fekete.

Emberek millióit küldtek halálba, az addigi társadalom felépítését visszavonhatatlanul megváltoztatták, ördögi kegyetlenséggel kínozták és végeztek a saját honfitársaikkat, levetve emberi mivoltukat elvették, szétrombolták, felégették más tulajdonát…
Megrendítő elképzelni, hogy milyen sokan voltak ennek tanui és elszenvedői. Hiszen a sok dráma és horror ellenére ez a regény nem kapta meg ezeket a cimkéket, mert a dráma és horror itt nem irodalmi műfaj jellemzője, hanem maga a történelem viszzatükrözése.

pevike>!
Alexandra Rachmanova: Szerelem, cseka, halál

Azon filóztam végig, hogy mégis miért ifjúsági ez a könyv és hogy milyen határai vannak ennek a műfajnak. Az biztos, hogy ez egy diáklány naplója, a maga egyszerűségével, néhol gyermeki rácsodálkozással és az első szerelem édes-bájos leírásával. De ugyanakkor ez a napló a vörös terror és a fehér terror legvéresebb időszakából származik, és tele van kegyetlenségekkel. Én tisztára depressziós lettem tőle. Értem, hogy ilyet is kell olvasni a fiataloknak meg ez elsődleges forrás, de voltak részek, amit még az én gyomrom is nehezen vett be spoiler. Amúgy nagyon hiteles, ahogy az első bejegyzések egyikében a gazdag lány megérkezik az egyetemre, ahogy ott az új eszmékkel találkozik, és a nagyszülőkhöz járnak vidékre, majd ahogy az egész lassan átfordul rémálommá, és eljutnak oda a napló végére, hogy menekültként egy idegen városban egy marhavagonban laknak. Néhol kicsit érzelemmentes volt a napló, de talán azért, mert Alja nagyon erős, ahogy az egész szöveg is. Arra azért kíváncsi lettem volna, hogy hogyan került vissza hozzá a napló, és hogy utólag mennyit módosított a szövegen kiadás előtt, átírt-e részeket. Az biztos, hogy fejlődésregénynek nagyon jó. El fogom olvasni majd a második részt is, csak most kicsit kijövök ebből a depresszív hangulatból, amit maga után hagyott.

metahari P>!
Alexandra Rachmanova: Szerelem, cseka, halál

Khm, itt azért mégse a szerelmi szál a fontos, hanem a körülmények! Történelem tankönyv mellé kiváló kiegészítő volt a 90-es években, most talán már több borzalmat ismerünk abból a korból, mégis az első döbbenet emlékezetes. Nem rózsaszínű a világ és főleg ez a szerelem nem az.

Fekete_Özvegy>!
Alexandra Rachmanova: Szerelem, cseka, halál

Nehéz erről könyvről írni, mert megtörtént eseményt dolgoz fel egy 17 éves lány tollával. Egyébként imádok naplókat olvasni, tehát ez már csillagot érdemel :) A nyelvezetét, a (orosz) kifejezéseket imádtam!
Rengeteg holokausztos könyvet olvasok (ez nem az egyébként), fent van az ingerküszöböm, de azért itt időnként ledobtam az ékszíjat, hogy mik történtek a múltban az Orosz történelem során (utána is kellett olvasnom, ki kicsoda és mit csinált, és teljesen megegyeznek a nevek, dátumok stb.). Mert erről szól a könyv. A vörösökről és a fehérekről. A gazdagokról és a szegényekről. Mindig rácsodálkozom, hogy lehetett ennyi szörnyűséget átélni, és ennyi brutalitást túlélni. Nekünk ez, mai embereknek hihetetlen. De ők megcsinálták! Minden tiszteletem az övék! Ugyanez a „hullám” jött később Magyarországra.
Egy pici részletességgel írhatott volna 1-2 történetről, szívesen olvastam volna a húgairól is, például a végén, hogy ők mit csináltak, hogyan élték meg a borzalmakat.
Jaaa és kellett volna közben írogatnom, ki kicsoda, mert pár ember előbukkant a végén és nem emlékeztem rá, kik voltak az elején :)
Mindenkinek javaslom elolvasásra, aki szereti a történelmi könyveket.
A könyvet ajánlásra olvastam, egyébként biztos nem találkoztam volna vele. Van még 2 folytatása, az egyiket már be is szereztem, mindenképpen olvasnom kell!


Népszerű idézetek

nola P>!

Grizelda Nyikolajevna egészen különös teremtés. Huszonkét éves már és igen intelligens. A filozófiai proszeminárium tanára már az első órán azt mondta, hogy férfi-esze van, amivel egyébiránt mélységesen megsértette.
– Ha intelligens vagyok, – válaszolta neki – bizonyosan azért vagyok az, mert az eszem hasonlít egy férfi eszéhez. Hát a nőnek nincs joga, hogy okos legyen? Ha dicsérnek bennünket azt mondják: férfi-eszünk van! Hát az asszonyi észnek mindig a butaság a legfőbb jellemző vonása?
A tanárt megdöbbentette ez a váratlan, éles kritika s bizonytalan hangon felelte:
– De kérem, ez csak olyan szólásforma, így szokták mondani…
– Én pedig azt gondoltam, hogy egyetemi tanár ne ismételgesse azt, amit a tömeg mond, – felelte Grizelda Nyikolajevna élesen.

36. oldal

3 hozzászólás
TiaRengia I>!

Egyik sarokban széles kemencepadka, amelyre az öregasszonyok sorjában leheverednek, hogy fölmelegedjenek. Ezt a padkát imádom. Mindig meleg, csaknem forró, néhány hímzett vánkos hever rajta, ahol a macskák állandó pihenőhelyet találnak. Rengeteg macska van nagyapa házában, különösen itt, a ház orosz részében. A macskák dorombolása, a régi órák ketyegése s az öregasszonyok halk beszélgetése – milyen otthonos, milyen kedélyes dolog ez mind! Az asszonyok harminc-negyven évvel ezelőtt történt eseményekról beszélnek, de úgy, mintha tegnap történt volna mindez. Keserű szemrehányással emlegetik éppen egyik ismerősüket, aki annakidején a karácsony előtti böjt napjaiban tejjel itta a teát…

91. oldal

cassiesdream>!

Minden be van már csomagolva, nagymama még egyszer gondosan megvizsgált mindent s aztán hirtelen visszaszalad a házba. Tudom, már mi következik most. Hoz egy darab krétát s fehér keresztet rajzol mindegyik kosárra. Aztán megint visszamegy a házhoz s minden ajtóra, minden ablakra gondosan keresztet rajzol. S ezt most mindennap meg fogja tenni, egészen január hatodikáig. Nagyon babonás s azt hiszi, hogy január elseje és hatodika közt az ördögök minden éjszaka kimásznak a földből, belopóznak az emberek lakásába, hogy a jó dolgokat elrontsák s csak úgy lehet őket távol tartani, ha az újesztendő első hat napján minden ajtóra és ablakra krétával keresztet rajzol az ember. Hatodikán aztán szentelt vizet hoznak a tóból, s ha azzal meglocsolt mindent, jövő évig nyugta van az ördögöktől.

94. oldal (1917. január 2.)

1 hozzászólás
TiaRengia I>!

Ez igazán váratlan volt! Nekem szinte könnybe lábadt a szemem, annyira áthatott egyszerre a tanár boldogsága. Fia született! De már a következő pillanatban más irányba terelődtek a gondolataim: fia született, tehát felesége van, lehet még több gyermeke is, sok is talán: vagyis nemcsak a tudományra gondol, egészen más gondolatai is vannak, éppen olyan, mint a többi ember. Tudtam, hogy ez igen naív gondolat, mert hiszen miért ne lenne a tanár olyan, mint a többi ember? De nem tehettem róla: mélységesen elszomorított, hogy a filozófia tanárának egyéb is járhat a fejében, mint a filozófia.

32-33. oldal

cassiesdream>!

MOST már egészen lehetetlen a szovjet-ételt elfogyasztani: próbálni kellett valamit. Elhatároztam, hogy kereskedésre adom magamat. A vagonvárosnak csaknem valamennyi lakosa kereskedik valamivel. A szomszéd mérnök még engedélyt is szerzett s szolgálata után azonnal kiszalad a piacra, tejet, főtt tojást és kalácsot árulni.
Borzasztóan féltem, amikor először indultam el a kosaraimmal, amelyben tíz sült karmonádli és néhány kalács képviselte az üzemi tőkét. A piac tele volt katonákkal, kirgizekkel s mindenféle rongyos népséggel. Minthogy engedélyen nem volt, nem rakhattam ki az árumat valamelyik fabódéban, hanem szerényen meg kellett húzódnom egy sarokban, mellettem kuksolt a földön Seremetyevszkája asszony, egy volt miniszter felesége s egy bádogvödörben sósuborkát árult. Lábam előtt egy tízesztendős fiúcska a Nyivából kivágott képeket teregetett ki, s torkaszakadtából kiáltozta:
– Ide, ide, elvtársak! Szép képek, tájképek, hölgyek ruhástól és ruha nélkül!
Egy lerongyolódott katona, aki kenyeret koldult, meg egy hosszúszakállú, pápaszemes osztrák, aki fekete faládából Kant, Shopenhauer, Fichte és mások műveit árulgatta cigarettapapírnak – ezek voltak többi szomszédaim. Kezdődhetett a vásár.

337. oldal (1920. június. 15.)

1 hozzászólás
cassiesdream>!

MA piacra menet találkoztam azzal a hadifogoly magyar tiszttel, aki a németünket meg szokta látogatni a könyvtárban. De hogy találkoztam! Négy katona kíséretében, csupaszfővel, mezítláb, ingujjban! Amikor megpillantott, megállt s remegő hangon odakiáltotta nekem:
– Éppen most fogtak el… mint túszt… Ha Magyarországon valami baja esik a bolsevistáknak, agyonlőnek!… Kérem, adja át valamelyik német bajtársnak a feleségemnek szóló üdvözletet! Budapesten lakik, a…
Ekkor hátbavágták s egy katona rákiáltott:
– Elég! Tovább! Itt nem lehet beszélni! Indulj!
Így hát szegény még a feleségének szóló üdvözletét sem tudta átadni nekem – talán az utolsót…

355. oldal (1920. szeptember 9.)

cassiesdream>!

MA éjjel automobil állt meg a házunk előtt.

230. oldal (1918. augusztus 20.)

1 hozzászólás
TiaRengia I>!

Ez az egyszerű elbeszélés mindig mély hatással volt rám. A legcsudálatosabb azonban az, hogy Varvara Vasziljevna most ugyanazt cselekszi a leányával, amit egykor az apja tett vele. Az ő leánya is meg akart szökni a szülői háztól, hogy szülei akarata ellenére egy tanítóhoz menjen feleségül. Varvara nem engedte s éppen most akarta elrendezni leánya házasságát egy öreg emberrel, valami államügyésszel.
– Az Isten szerelméért, hát nem sajnálja a tulajdon leányát? – kérdeztük elszörnyülködve.
– Jobb ez így, -feleite rideg arccal. – Hiszen Ninocska éppen olyan, mint én. A boldogságot úgy sem bírná, de a boldogtalanságot elviseli. A tanítójával, akit szeret, bizonyosan boldogtalan lenne. De az államügyésznek – ámbár nem szereti –, becsületes, hű felesége lesz s majd csak vigasztalást lel a boldogtalanságában!
– Nohát ez tiszta Dosztojevszkij, – mondtam én s részvéttel gondoltam a kedves kis Ninocskára, akire szomorú jövő várakozik…

88. oldal

TiaRengia I>!

A lovat egyszerűen otthagytam a pályaudvar előtt, várja meg az is az új gazdákat, szomorúan nézett rám, mintha tudná, hogy örökre elbúcsúzhatik az istállójától. Ne félj, szegény állat, neked nem eshetik bajod, hiszen nem beszélsz franciául, nem zongorázol, nem viselsz fehér gallért, nem mosod a fogadat! – egy szó mint száz nem vagy burzsuj…

295. oldal

Molu P>!

Nagyapa óriási háza nagy kert közepén volt. Kitárták a kaput s a ház előtt már egész sereg ember állt. Kiszabadítottak bennünket a bundáinkból, kérdésekkel halmoztak el, bevezettek a kedélyes, fűtött szobákba, ahol már zümmögött a szamovár s annyi pompás ennivaló volt az asztalokra rakva, hogy láttára könnybe borult az ember szeme… Vidámság és nyugalom jóleső érzése fogta el testünket, lelkünket. Itt minden úgy volt még, mint húsz-harminc esztendővel ezelőtt…
Nagyanyám huszonkét gyermeknek adott életet. Csak a fele maradt meg. Tíz leány férjhez ment már s most szét voltak szórva széles Oroszországban.
Valahányszor húsvét és karácsony szent ünnepe közeledett, valamennyi összetalálkozott a szülői házban s magával hozta férjét, gyermekeit és rokonait. Ezeken az ünnepnapokon sohasem ültek ötvennél kevesebben a hosszú asztal körül, középen mint a régi bibliai időkből való patriárkák, nagyapa és nagyanya.

84. oldal


A sorozat következő kötete

Egy orosz diáklány naplója sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij: Az acélt megedzik
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában
Vera Csaplina: Négylábú barátaim
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim
Anne Frank – Dawid Rubinowicz: Anne Frank és Dawid Rubinowicz naplója
Albert Lihanov: Csalás
Nyikolaj Ognyev: Kosztya Rjabcev naplója
Thury Zsuzsa: Ördögtánc